A papság férfiaihoz
Férfiak, akik ezt az értékes papságot viselitek, csatoljátok azt teljes lényetekhez! Legyetek mindig, minden körülményben érdemesek rá!
Szeretett testvéreim, segítő szándékkal szólok most hozzátok. Imádkozom az Úr Szellemének irányításáért.
Nem szükséges ecsetelnem nektek, hogy milyen nagyon nagy és összetett egyház lett belőlünk. Tevékenységünk oly hatalmas és oly szerteágazó, hogy felfogni is nehéz. Fizetett vezetőség nélküli egyház vagyunk. Micsoda jelentős és csodálatos dolog is ez! Mindig is így kell maradnia. Sohasem szabad, hogy elmozduljon a kiterjedt, fizetett papság irányába. Tudjuk azonban, milyen nehéz adminisztratív teher nehezedik püspökeink és más vezetőink vállára. Ezen tény ismerete vezette az elnökséget és a Tizenketteket arra, hogy számos gyűlést tartsanak – néhány hosszú és érdekes gyűlést –, amelyeken tulajdonképpen szétszedtük, majd újra összeraktuk az egyházat. Célunk az volt, hogy megnézzük, van-e bármilyen olyan program, amit elhagyhatnánk. Azonban, amikor kielemeztük ezeket, nem találtunk sok mindent, amit fel lehetne adni. Ha feladnánk valamelyiket, olyan lenne, mintha odaadnánk a gyermekeinket. Nincs szívünk megtenni ezt. Szeretnénk azonban, ha tudnátok, hogy tisztában vagyunk a terheitekkel, amit viseltek és az eltöltött idővel is. Ezen a papsági gyűlésen szeretnék néhány dolgot megemlíteni a felmerültek közül. Szerintem látni fogjátok, hogy tettünk némi előrelépést, bármily kicsiny legyen is az.
Számos különféle dologról fogok szót ejteni.
Először is úgy határoztunk, hogy november 1-i hatállyal a templomi ajánlások két éves időtartamra lesznek érvényesek egy év helyett. Ezzel le szeretnénk csökkenteni annak az időnek a mennyiségét, amit a püspökök, cövekelnökök és tanácsosaik a templomi interjúkkal töltenek. Természetesen, ha az ajánlás birtokosa bármikor érdemtelenné válik arra, hogy belépjen a templomba, akkor a püspök vagy a cövekelnök felelőssége az, hogy átvegye az illető ajánlását.
A tapasztalatok azt mutatják azonban, hogy nagyon kevés ilyen eset van. Úgyhogy ez lesz az új rendszer, testvérek. November elsejétől kezdődően az ajánláson szereplő dátumtól függetlenül az érvényességi idő egy évvel meghosszabbodik. Az ajánlások pedig kétévente kerülnek megújításra, szemben a jelenlegi egy évvel. Reméljük, hogy ez hasznos lesz. Meg vagyunk győződve arról, hogy az lesz.
Másik dolog:
Elder Ballard beszélt nektek a misszionáriusokról. Szeretném megerősíteni, amit mondott. Remélem, hogy fiatal férfiaink és fiatal nőink felnőnek az általa felállított kihíváshoz. Fel kell emelnünk az érdemesség és a követelmények szintjét mindazok esetében, akik az Úr Jézus Krisztus követeiként mennek a világba.
Nos, van egy érdekes szokás az egyházban. A távozó misszionáriusokat elbúcsúztatják. Néhány egyházközségben ez gondot jelent. A vasárnapi úrvacsorai gyűléseik nagy részét a távozó és visszatért misszionáriusok búcsúztatása illetve üdvözlése tölti ki.
Senki mást nem búcsúztatunk el ebben az egyházban, amikor egy bizonyos szolgálatba lép. Sohasem tartunk különleges búcsúünnepséget egy újonnan elhívott püspöknek, cövekelnöknek, segítőegyleti elnöknek, általános felhatalmazottnak vagy bárki másnak, aki eszembe jut. Miért lenne szükség misszionáriusi búcsúztatásra?
Az Első Elnökség és a Tizenkettek alapos és mélyen imádságos lélekkel végzett megfontolás után arra a döntésre jutott, hogy a jelenlegi misszionáriusi búcsúztatási rendszer átalakításra szorul.
A távozó misszionárius lehetőséget kap, hogy egy 15-20 perces beszédet mondjon az úrvacsorai gyűlésen. Azonban a szülőket és a rokonokat nem kérik fel erre. Lehetséges, hogy két vagy több elköszönő misszionárius is beszéljen ugyanazon a gyűlésen. A gyűlés teljes mértékben a püspök irányítása alatt zajlik, nem pedig a család szervezi azt. Ne legyen semmilyen különleges zeneszám vagy ilyesmi!
Tudjuk, hogy ez sok családnak komoly csalódást fog okozni. Anyák és apák, testvérek és barátok vettek az ilyen eseményeken részt eddig. Arra kérünk benneteket, fogadjátok el ezt a döntést. Ahol már megszervezték a búcsút, ott megtarthatják azt. Azonban ne tervezzenek hagyományos értelemben vett búcsúkat a jövőben! Meggyőződésünk, hogy ha a helyzet minden vonatkozását figyelembe vesszük, akkor látjuk, hogy ez bölcs döntés. Kérem, fogadjátok el ezt, kedves testvérek! Ezt a kérést intézem a nőtestvérekhez is, különösen az édesanyákhoz.
Azt is reméljük, hogy megszűnnek a nagyszabású ünnepségek az úrvacsorai gyűlést követően, amelyen a misszionárius beszélt. A családtagok összegyűlhetnek. Semmi kifogásunk ez ellen. Azonban azt kérjük, hogy ne rendezzenek olyan nyilvános fogadást, ahová nagy számú vendéget hívnak.
A misszionáriusi szolgálat olyan nagyszerű élmény, amelyhez saját nagylelkű jutalmak tartoznak. Amikor a misszionárius hazatér a családjához és az egyházközségéhez, ismét lehetőséget kaphat arra, hogy az úrvacsorai gyűlésen beszéljen.
A következő dolog:
Hadd adjak egy rövid jelentést az Állandó Oktatási Alapról, amelyet másfél évvel ezelőtt alapítottunk az áprilisi konferencián. A program mára már biztos lábakon áll. Jelentős pénzügyi maggal rendelkezünk, amelyet hithű utolsó napi szentek ajánlottak fel. Reméljük, hogy még több felajánlás érkezik a jövőben, hogy még nagyobb számban segíthessük a segítségre érdemeseket.
Ma mintegy 5000 olyan férfi és nő – legtöbbjük fiatal – kap képzést, akinek máshogyan nem nyílt volna erre lehetősége. Gondoljatok csak bele ennek a következményébe! Ezek a hithű utolsó napi szentek olyan létrát kapnak, aminek a segítségével kimászhatnak abból a szegénységből, amelyben ők és elődeik éltek. Nagyban megnövekednek a kereseti lehetőségeik. Fokozódnak vezetői képességeik. Jó képességekkel rendelkező férfiak és nők lesznek, az egyház tagjai, akik oly módon viszik tovább annak programját, amit korábban el sem tudtunk képzelni.
Mondok egy példát. Az első fiatal nő, aki kölcsönt kapott, most fejezte be a képzés első évét, és jelentkezett a befejező évhez szükséges összegért. Fogászati asszisztensnek készül.
Ezt megelőzően egy étteremben dolgozott, ahol havi 130 dollárt keresett. Várható, hogy amikor rövid időn belül befejezi a képzést, és 650 dollár havi keresettel indíthat, ami azonnal 500 százalékos növekedést fog jelenteni a számára. Ez még emelkedik is az évek során.
Mily csodás változást is hoz néhány megfelelő helyre irányított dollár! Most szorozzátok meg ezt a történetet ötezerrel! Rendkívüli dolog ez, ha meggondoljuk. A diákok olyan szakmákhoz kapnak képzést, mint a szerelő, rendszerelemző, vezetési tanácsadó, szakápoló, informatikai műszerész, ápoló, kórházi kisegítő, számítástechnikai programozó, számítástechnikai mérnök, divattervező, könyvelő, villanyszerelő, angol nyelvtanár, pék, szállodaforgalmi szakember vagy grafikai tervező, csak hogy néhányat említsek.
A lehetőségek határtalanok, ami pedig történik az tényleg csodálatos dolog.
A következő dolog, amiről említést szeretnék tenni, az a családi est. Attól tarunk, hogy ez az igen fontos program túl sok területen kerül a süllyesztőbe. Testvérek, nincsen fontosabb dolog a családotoknál! Ezt ti is tudjátok. Ezt a programot még 1915-ben, 87 évvel ezelőtt indítottuk el, amikor Joseph F. Smith elnök arra buzdította az utolsó napi szenteket, hogy különítsenek el hetente egy estét, amelyet kifejezetten a családnak szentelnek. A tanítás ideje volt ez, a szentírásolvasás, a tehetségek fejlesztése és a családi ügyek megbeszélésének ideje. Nem sportrendezvények látogatásának vagy bármi effélének az ideje volt. Természetesen, ha alkalmanként efféle családi tevékenységre kerül sor, azzal nincs semmi baj. Azonban életünk őrült rohanásában oly fontos, hogy az apák és az anyák leüljenek gyermekeikkel, együtt imádkozzanak, tanítsák őket az Úr útjaira, beszéljenek a családi gondokról, és alkalmat adjanak a gyermekek tehetségeinek kifejezésére. Biztos vagyok abban, hogy ez a program az Úr kinyilatkoztatása által érkezett az egyház családjai körében felmerülő szükségre adott válaszként.
Ha szükség volt rá 87 évvel ezelőtt, akkor bizonyosan sokkal inkább szükség van rá ma.
Ennek következtében született a döntés, hogy a hétfő estéket ennek a családi tevékenységnek tartják fenn. Azokon a területeken, ahol nagyszámú egyháztagság élt, az iskolák vezetői és mások is tiszteletben tartották ezt a programot, és nem terveztek be semmit ezekre az estékre.
Nos, úgy tűnik, egyre növekszik a hétfő estére tervezett egyéb események száma. Tisztelettel kérjük az iskolai vezetőket és másokat, hogy hagyják meg számunkra ezt a heti egy estét ezen fontos és hagyománnyal rendelkező program számára. Azt kérjük, hogy ne tervezzenek olyan programokat hétfő estére, amik a gyermekek idejét kívánják. Biztosak vagyunk abban, hogy megértik, milyen roppant fontos, hogy a családnak legalább hetente egyszer lehetősége legyen együtt lenni anélkül, hogy ez egyéb kötelezettségek rovására történne. Nagyon hálásak lennénk, ha hajlandóak lennének ebben együttműködni. Ezen felül buzdítjuk – a lehető leghatározottabban – az apákat és az anyákat, hogy vegyék nagyon komolyan ezt a lehetőséget és kihívást, hogy a hétfő estéket a családnak szenteljék.
Nem kevés meghívást kaptam különféle társadalmi eseményekre hétfő estékre. Mindegyiket kivétel nélkül udvariasan elutasítottam, azzal az indokkal, hogy a hétfő estéket a családi estéknek tartom fent. Remélem, ti is mind ezt fogjátok tenni.
A következő dolog:
Testvérek, ismét szeretném kihangsúlyozni, mennyire fontos, hogy minden egyes egyháztag – család és egyén – önellátó legyen.
Senki sem tudja, mikor történik egy katasztrófa. Betegség, baleset, munkanélküliség bárkit fenyegethet.
Nagyszerű jóléti programunk van olyan létesítményekkel, mint például a különböző területeken működő magtárak. Fontos, hogy ezt végezzük. A legjobb hely azonban, ahol élelmet tehetünk félre, az otthonainkban van, ami mellett lehet egy kis pénzmegtakarításunk is. A legjobb jóléti program a saját jóléti programunk. Egy zsák búza otthon többet jelent, mint öt kiló liszt a jóléti magtárban.
Nem jósolok semmilyen küszöbön álló csapást. Remélem, nem lesz ilyen. Azonban az előrelátásnak kell irányítani az életünket. Mindenki, akinek saját otthona van, elismeri, mennyire szükséges a tűzbiztosítás. Reméljük és imádkozunk, hogy ne legyen sohasem tűz. De azért fizetjük a biztosítást, hogy ha esetleg mégis bekövetkezne, akkor legyen rá fedezet.
Ugyanezt kell tennünk a családi önellátás terén is.
Oly visszafogottan is el lehet indulni. Elkezdhetjük egy hétre való élelem beszerzésével, amit aztán fokozatosan növelhetünk egy hónapra, majd háromra. Most az alapvető élelmiszerekről beszélek. Mint ahogyan azt mindannyian tudjátok, ez a tanács nem új keletű. Azonban félek, sokan úgy érzik, hogy a hosszú távú élelmiszer tartalék annyira elérhetetlen számukra, hogy egyáltalán nem is próbálkoznak.
Kezdjétek el kis lépésben, testvérek, majd fokozatos haladjatok egy megfelelőbb cél fel! Rendszeresen tegyetek félre egy kis összeget, és meg fogtok lepődni hogyan halmozódik!
Szabaduljatok meg az adósságtól és az adósság okozta kötelezettségektől!
Sokat hallunk errefelé arról, hogy az emberek dupla jelzálogot tetetnek az értékeikre. Sokszor akár triplát is.
Fegyelmezzétek magatokat a költekezés terén, a kölcsönök terén, valamint olyan dolgok terén, amelyek pénzügyileg tönkre tehetnek benneteket, annak minden fájdalmával együtt!
Nos, végül, testvérek, szeretnék röviden visszatérni egy olyan témához, amelyről már beszéltem korábban, és amelyről már elder Ballard és Monson elnök is szólt ezen a konferencián. Remélem nem haragszanak meg, ha ismételten megpróbálom kihangsúlyozni azt, amit mondtak. Az egyház tagjainak erkölcsi fegyelmezettségére gondolok.
Túl sokan esnek az erkölcstelenség hálójának fogságába, és ízlelik meg az ebből származó keserű gyümölcsöket. A fiúknak, akik ma itt vannak – az ároni papságnak – azt szeretném mondani – olyan nyomatékosan, ahogy csak tudom –, hogy maradjatok távol az erkölcsi bűnöktől. Tudjátok, mi jó és mi rossz. Az elfogadhatatlan viselkedésre nem mondhatjátok kifogásként, hogy „nem tudtam”.
Hogyan is gondolhatjátok, hogy részt vehettek erkölcstelen cselekedetekben, majd elmehettek misszióba az Úr Jézus Krisztus képviselőiként? Azt gondoljátok, hogy érdemesek lehettek arra, hogy elmenjetek az Úr házába, és örökkévaló házasságot kössetek, ha ilyen cselekedeteknek adtatok teret?
Könyörgöm nektek, drága fiatal barátaim, hogy kerüljétek el az efféle magatartást! Nem lesz könnyű. Önfegyelem kell hozzá. Az erők, amelyekkel szembe kerültök, hatalmasak és csábítóak. A ravasz gonosz erői ezek. Szükségetek van az imából származó erőre.
Tartsátok magatokat távol az interneten található erotikus dolgoktól! A mélységbe rántanak benneteket! A pusztulásba visznek titeket!
Sohase veszítsétek szem elől, hogy Isten papságát viselitek! Amikor Keresztelő János felszentelte Joseph Smith-t és Oliver Cowderyt az ároni papságba, kijelentette, hogy ez a papság „viseli az angyalok szolgálatának, a bűnbánat evangéliumának, valamint az alámerítéssel a bűnök bocsánatára történő keresztelésnek a kulcsait” (T&Sz 13).
Vágytok az angyalok szolgálatára?
Ez a szolgálat páratlan jutalmakkal jár. Válasszátok a magasabb normákat az életetekben, és Isten megáld majd titeket, gondot visel rátok, és „keze[tek]nél fogva vezet [benneteket], és megválaszolja imái[tok]at” (lásd T&Sz 112:10)!
Hozzátok pedig, érett férfiak, ugyanezt a kérést és figyelmeztetést intézem. Kis dolgokból lesznek a nagy tragédiák. Folyamatosan találkozunk ezzel. Oly sok szívfájdalom, keserűség, kiábrándultság és válás van közöttünk.
Hadd említsek meg itt egy dolgot, amivel már sokat foglalkoztam régebben! A gyermekbántalmazás gonosz és szörnyű bűnéről beszélek.
Nem tűrhetjük el! Nem vagyunk hajlandóak szemet hunyni felette! Mindenki, aki gyermeket bántalmaz,, egyházi fegyelmezés és jogi következmények elé néz.
A gyermekbántalmazás Isten súlyos megsértése. Jézus arról beszélt, milyen gyönyörűek és ártatlanok a gyermekek. Bárkinek közületek, akinek bármilyen olyan hajlama van, ami gyermekbántalmazáshoz vezethet, a lehető legnyomatékosabban azt mondom, hogy fegyelmezzétek meg magatokat! Keressetek segítséget, mielőtt bajt okoznátok egy gyermeknek, és pusztulást hoznátok saját magatokra!
Férfiak, akik ezt az értékes papságot viselitek, csatoljátok azt teljes lényetekhez! Legyetek mindig, minden körülményben érdemesek rá!
Ha ezt teszitek, élvezitek majd „Isten békéjét, amely felülmúl minden értelmet” (Filippibeliek 4:7).
Isten áldjon meg benneteket, szeretett testvéreim a papságban, fiatalok és idősek! Apák, mutassatok példát gyermekeiteknek! Fiúk, tekintsetek apáitokra bölcsességért, útmutatásért és értelemért!
Mily hatalmasak az Úr ígéretei azoknak, akik hitben járnak! Áldásaimat, szeretetemet és bizonyságomat hagyom veletek. Micsoda hatalmas és csodálatos erő van ebben a papságban a jóra, ha egységesek vagyunk, és egyként törekszünk előre! Az Úr áldjon meg minket, hogy így legyen, ezért imádkozom alázatosan, Jézus Krisztus nevében, ámen.