A próféták hangja által megáldott világméretű egyház
Hallgassunk napjaink prófétáira, akik segítenek azokra a dolgokra összpontosítani, amik a Teremtő … tervében központi szerepet játszanak!
Micsoda öröm és kiváltság ennek a világméretű egyháznak a része lenni úgy, hogy próféták, látnokok és kinyilatkoztatók tanítanak és felemelnek minket! Ezt a konferenciát 68 országban közvetítik, és 55 nyelvre fordítják le. Ez valóban egy világméretű egyház, melynek tagjai behálózzák az egész földkerekséget. Mindannyian egy élő és szerető Isten, a mi Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk. Szeretetemet fejezem most ki irántatok, drága testvéreim.
Mindössze három hónappal ezelőtt, sugalmazott vezetőnk, Gordon B. Hinckley elnök irányításával, mi is részt vettünk az újjáépült Nauvoo Templom felszentelésén. Joseph prófétára emlékeztünk, és felidéztük a korai szentek áldozathozatalát, bánatát és könnyeit, de emellett bátorságát, hitét és az Úrba vetett bizodalmát is. Nincsenek elődeim a tizenkilencedik századi pionírok között. Azonban egyháztagságom kezdetétől fogva erős kötődést éreztem azon korai pionírok iránt, akik átkeltek a síkságon. Ők az én lelki elődeim, csakúgy, mint az egyház minden egyes tagjának, nemzetiségre, nyelvre és kultúrára való tekintet nélkül. Nem csupán egy biztonságos helyet hoztak létre nyugaton, hanem lelkileg is megalapozták a királyság felépülését a világ minden nemzete között.
Amint az egész világ kezdi befogadni Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának az üzenetét, mindannyian pioníroknak számítunk saját környezetünkben és viszonyainkban. A második világháború utáni zavargásokkal teli Németországban hallott a családom először Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról. George Albert Smith volt akkor az egyház elnöke. Én még csak kisgyerek voltam, és akkorra hét év alatt már kétszer is elveszítettük minden vagyonunkat. Menekültek voltunk; jövőnk bizonytalan volt. Ugyanebben a hét évben viszont több mindent szereztünk, mint amit pénzzel valaha is meg lehet vásárolni. Találtunk egy mennyei menedéket, védelmet a csüggedés elől – Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát és az Ő igaz és élő prófétája által vezetett egyházát.
Gyermekkorom ezen időszakában szétbombázott házakban játszottam, és az elveszített háború állandóan jelen lévő következményeinek tudatával nőttem fel, valamint azzal a tudattal, hogy hazám szörnyű fájdalmat mért számos országra a kegyetlen második világháború során.
A gyógyító erő, mely reményt és békét adott az életembe, az a Jó Hír volt, hogy Jézus Krisztus tökéletes kiengesztelést végzett az emberiségért: mindenkit megvált a sírból, és minden embert saját cselekedetei szerint ítél meg.
Bármilyen megpróbáltatás legyen is az életünkben, terhünk könnyebb lesz, ha nem csak Krisztusban hiszünk, hanem az Ő azon képességében és hatalmában is, ami megtisztít és vigaszt hoz életünkbe, ha elfogadjuk az Ő békességét.
Tizenéves koromban David O. McKay elnök volt a próféta. Mintha személyesen ismertem volna: éreztem szeretetét, a kedvességét és az isteni természetét; magabiztosságot és bátorságot öntött ifjú lényembe. Bár több ezer mérföldnyire, Európában nőttem fel, úgy éreztem, hogy bízik bennem, és nem akartam csalódást okozni neki.
Erőm másik forrása egy Pál apostoltól származó levél volt, amit a börtönben írt legbizalmasabb társának és barátjának, Timótheusnak. Ezt írta:
„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak a lelkét.
Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét.” (2 Timótheus 1:7–8)
Az Üdvözítő egyik ősi apostolának e szavai nagy fontossággal bírtak a számomra a háború utáni időben, sőt még ma is. Mégis hányan hagyjuk, hogy félelmeink uralkodjanak a mai nemzetközi feszültség, a gazdasági és politikai bizonytalanságok és a személyes kihívások közepette!
Isten megmásíthatatlan hangon szól hozzánk. Egyenlően fog bánni minden emberi családdal. Tartozhatunk egy nagy egyházközséghez vagy egy kis gyülekezethez, különbözhet az éghajlatunk és a növényvilágunk, a kulturális hátterünk és nyelvünk és bőrszínünk is lehet teljesen más, de a visszaállított evangélium egyetemes ereje és áldásai mindannyiunk számára elérhetők kultúrától, nemzetiségtől, politikai rendszertől, hagyományoktól, nyelvtől, gazdasági helyzettől és iskolázottságtól függetlenül.
Ma is vannak apostolaink, látnokaink és kinyilatkoztatóink, akik toronyőrök – a mennyei, gyógyító igazság küldöttei. Isten általuk szól hozzánk. Ők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy nekünk, egyháztagoknak különbözőek a körülményeink. Ők is ebben a világban élnek, de nem világiasak.
Van egy élő próféta a föld színén Gordon B. Hinckley elnök személyében. Ő ismeri a megpróbáltatásainkat és a félelmeinket. Neki sugalmazott válaszai vannak. Egy évvel ezelőtt így tanított bennünket optimistán és tisztán:
„Ám félelemre nincs okunk. Béke lehet a szívünkben és az otthonunkban. Lehetünk jóravaló hatás e világban – mindannyian megtehetjük ezt! (…)
Biztonságunk a bűnbánatban rejlik. Erőnk az Isten parancsolatainak való engedelmességből ered.” („Az idők, melyeket megélünk”, Liahona, 2002. jan., 86. o.)
A próféták az Úr nevében és érthetően szólnak hozzánk. Ahogy azt a Mormon könyve is megerősíti: „Az Úristen megvilágosítja értelmünket, … mert saját nyelvükön, saját értelmüknek megfelelően szól az emberekhez.” (2 Nefi 31:3)
A mi felelősségünk, hogy ne csak meghallgassuk az Úr szavát, hanem ennek megfelelően cselekedjünk is azért, hogy kérhessük a visszaállított evangélium szertartásainak és szövetségeinek az áldásait. Ő ezt mondta: „Én, az Úr, el vagyok kötelezve, ha azt teszitek, amit mondok; de ha nem teszitek azt, amit mondok, akkor nincs ígéret a számotokra.” (T&Sz 82:10)
Van, amikor levertnek, megbántottnak, és a csüggedés határán érezzük magunkat, miközben annyira nagyon törekszünk, hogy az egyház tökéletes tagjai legyünk. Legyetek biztosak abban, hogy van balzsam Gileádban! Hallgassunk napjaink prófétáira, akik segítenek azokra a dolgokra összpontosítani, amik a Teremtőnek gyermekei örökkévaló sorsával kapcsolatos tervében központi szerepet játszanak! Az Úr ismer és szeret minket. Sikerre szeretne vezetni minket, és így lelkesít: „De buzgólkodjatok, hogy mindezt okosan és helyesen intézzétek, mert senkitől sem lehet kívánni, hogy gyorsabban fusson, mint ahogy az ereje engedi. (…) [De] igyekezzetek, mert csak így nyerhetitek el jutalmatokat.” (Móziás 4:27)
Igyekszünk-e Isten parancsolatai szerint élni anélkül, hogy gyorsabban futnánk, mint ahogy azt erőnk engedi? Vagy csak komótosan sétálgatunk előre? Bölcsen használjuk-e ki az időnket, a tehetségeinket és az erőforrásainkat? A legfontosabb dolgokra összpontosítunk? Követjük a próféták sugalmazott tanácsait?
Az emberiség fontosságának egyik nagy példája saját családunk megerősítése. A családi est alapelve 1915-ben adatott meg nekünk. 1964-ben McKay elnök ismét arra emlékeztette a szülőket, hogy „semmilyen más siker nem ellensúlyozhatja az otthon elszenvedett kudarcot” (idézve: J. E. McCulloch, Home: The Savior of Civilization [1924], 42. o.; Conference Report, 1964. ápr., 5. o.). 1995-ben napjaink prófétái felszólították a világot, hogy erősítsék meg a családot, a társadalom alapvető egységét. És csupán három évvel ezelőtt az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma szeretetteljesen kijelentette: „Azt tanácsoljuk a szülőknek és a gyermekeknek, hogy helyezzék az életükben a legelső helyre a családi imát, a családi esteket, az evangélium tanulmányozását és tanítását valamint a tartalmas családi tevékenységeket. Bármennyire fontos és helyénvaló is egy másik igény vagy tevékenység, nem engedhetjük meg, hogy azon Istentől kapott feladataink helyére kerüljön, amelyeket csak szülők és családok láthatnak el megfelelően.” (Első elnökségi levél, 1999. február 11.)
Mutassuk ki alázattal és hittel a próféták, látnokok és kinyilatkoztatók követése iránti szilárd elkötelezettségünket! Hallgassunk és tanuljuk azoktól, akik rendelkeznek a királyság minden kulcsával! És amint részt veszünk ezen a konferencián, változzék meg a szívünk, hogy jót akarjunk tenni (lásd Alma 19:33), és hogy pionírok legyünk egy olyan lelki alap megépítésénél, mely felállítja az egyházat a világnak azon a részén, ahol élünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.