Videó: „Itt vagyok, küldj engem!”
Bonnie D. Parkin
Százhatvanegy évvel ezelőtt egy Nauvoo-ra tekintő dombon az utolsó napi szentek helyére rögzítették az Úr Házának szegletkövét. Csupán egy évvel később történt, hogy az Úr Joseph Smith próféta által megalapította a nők Segítőegyletét, ami – a próféta szavaival élve – elengedhetetlen lépés volt az egyház szervezetének beteljesítéséhez. A nők e szervezete nagy szerepet játszott e dicsőséges, csodálatos templom megépítésében. Az e szent társaságban Isten szövetségeket kötő lányaiként kapott lelki örökségünk itt, a Gyönyörű városban kezdődött. A Nauvoo Templom kézzel fogható jelképe annak, hogy mit értünk el, mit érhetünk el, és hogy Mennyei Atyánk mit tartogat hithű lányai számára.
Kathleen H. Hughes
Az első segítőegyleti gyűlésen csupán 20 nő vett részt. Voltak, akik tizenéves éveik végén jártak, voltak új megtértek, néhányan gyermekeket neveltek, mások egyedülállóak voltak. Úgy, mint a mai Segítőegyletben! A szervezet gyorsan növekedett, az élet minden területéről csatlakoztak hozzá a nők. Minden nőtestvérre szükség volt – ahogy ma is mindenkire szükség van! Hatalmas próbatételeken mentek keresztül: gyermekek halála, élelmiszerhiány, családból való kitagadás, üldöztetés, gyenge hit. De az Úrral kötött szövetségek miatt meghallgatták egymást, táplálták egymást és tanították egymást. Megosztották ételüket, ruhájukat és érzéseiket. A fiatal Nancy Tracyt erre emlékeztette egy papsági áldás: „Felismerted a Jó Pásztor hangját, … és amikor Ő eljött, hogy összegyűjtse nyáját, akkor felismerted üzenetét, és örömmel fogadtad.”1 E nőtestvérek elkötelezettségüket és megtérésüket a jószívűség, a könyörület és az egységes testvériség tetteire váltották.
Anne C. Pingree
Korai segítőegyleti nőtestvéreink nagyon hasonlítottak ránk! A fiatalok és idősebbek, a bevándorlók és új megtértek gyakran érezték magukat egyedül, kirekesztve, vagy nem elég jónak. De ezek a hittel teli nőtestvérek mind előléptek, hogy egy emberként vegyék ki részüket az Úr házának felépítéséből. Mind hozzájárultak valamivel: maradék anyagot adtak, ruhát varrtak, ételt biztosítottak a munkásoknak, családi ereklyéket áldoztak fel, szállást nyújtottak, ápolták a betegeket és időseket, és megvarrták a templom fátyolát. Pénzüket, amin ételt vagy ruhát vehettek volna, a templom építéséhez használt szögekre vagy az ablakokhoz szükséges üvegre fordították. Egy nő ezt mondta áldozatáról: „Jó szándékkal indultam a templomi irodába, hogy benyújtsam felajánlásomat. Hirtelen azonban kísértés elé néztem: … [ez] a pénz enyhíthetné jelenlegi szükségleteimet. Aztán szembeszálltam vele. Azt mondtam: ,Ha a hét minden napján nem eszek is mást, mint kenyérhéjat, akkor is befizetem ezt a pénz a kincstárba!’”2 Korai segítőegyleti testvéreink kiváltságnak tekintették, hogy „fillérjeikkel segíthették a Testvéreket az Úr házának építésében”.3 Készségesen ezt mondták: „Uram, itt vagyok, küldj engem!”
Bonnie D. Parkin
A Segítőegylet célja a kezdetektől fogva az, hogy megmentse a lelkeket, segítse a szükséget látókat, vigaszt nyújtson az elesetteknek és a nők megerősítsék egymást. Miközben a korai nőtestvérek a templom építésében segédkeztek, majd részesültek felruházásukban, békét és bátorságot kaptak az előttük álló nehéz utazáshoz. Ez számunkra is igaz ma. Nauvoo-ban az Úrnak kortól, iskolázottságtól, keresettől, nyelvtől és tapasztalattól függetlenül minden egyes nőtestvérre szüksége volt királysága építéséhez.
Ez ma sincs másképp! Mindannyiunkra szükség van a Segítőegyletben! Élő prófétánk arra kért minket, hogy tegyünk eleget feladatunknak a lelkek megmentését illetően. Szent fogadalmat is tettünk erre. Joseph Smith próféta egykori kérése a „szegények megsegítésére” és a „lelkek megmentésére”4 vonatkozóan ma is érvényben van. Nekünk is fel kell karolnunk másokat, könnyítenünk kell terhükön, meg kell osztanunk Jézus Krisztusról való bizonyságunkat és belé vetett hitünket. Nagyon szeretem egy korai nőtestvér, Zina Young szavait testvériségünkkel kapcsolatban: „Nagy áldás összegyűlni. (…) Isten Lelke itt van, és amikor egymáshoz szólunk, az olyan, mint a szent olaj kifogyhatatlan áradata.”5
Nőtestvérek, itt kezdődött hitbéli örökségünk. Amikor látjuk az Úr e visszaállított házát, emlékezzünk, hogy Jézus Krisztus arra kért minket ezekben az utolsó napokban, hogy segítsünk királysága felépítésében! Rá kell tekintenünk, tisztelnünk kell papságát és szövetségeink szerint kell élnünk. Körülményeinktől és lakhelyünktől függetlenül előléphetünk – és elő is kell lépnünk – Isten lányaiként, és állhatatosan ezt mondhatjuk: „Uram, itt vagyok, küldj engem!”