Követendő példák
Nekünk mind, akik itt élünk a földön, szükségünk van viszonyítási pontokra – vagyis követendő példákra.
Sok évvel ezelőtt megcsodáltam egyik egyházi kiadványunk borítóját, amin Carl Bloch egyik festményének csodálatos reprodukciója állt. A jelenet, amit a művész megalkotott az elméjében, majd – a Mester kezének érintésével – vászonra vitt, Erzsébetet, Zakariás feleségét ábrázolta, amint Máriát, Jézus édesanyját üdvözli. Mindketten fiúgyermekkel voltak várandósak.
Erzsébet fia Keresztelő Jánosként lett ismeretes. Ahogyan az Jézus, Mária fia esetében is történt, úgy volt az János esetében is – nem sok feljegyzés maradt vissza ifjúságuk éveiről. Egyetlen mondatban áll mindaz, amit János életéről tudunk születésétől nyilvános szolgálatáig: „A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.”1
János üzenete tömör volt. Hitet, bűnbánatot, alámerítés általi keresztelést, valamint a Szentlélek az övénél nagyobb hatalom általi adományozását hirdette. „Nem vagyok én a Krisztus – mondta hithű tanítványai csoportjának –, hanem … ő előtte küldettem el”2 „Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljő, a ki nálamnál erősebb.” „[Ő] majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel.”3
Ekkor történt az, hogy Keresztelő János megkeresztelte Krisztust. Később Jézus ezt a bizonyságot tette: „Az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál.”4
Nekünk mind, akik itt élünk a földön, szükségünk van viszonyítási pontokra – vagyis követendő példákra. Keresztelő János az őszinte alázat tökéletes példáját állítja elénk, hiszen mindig Annak vetette magát alá, akit követnie kellett: az emberiség Üdvözítőjének.
Ha megismerünk másokat, akik bíztak Istenben, és követték tanításait, az ezt súgja a lelkünknek: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!”5 Áldottak lettek, amikor eltökélten betartották parancsolatait, és bíztak benne. Amikor követjük a példájukat, mi is hasonlóképp áldottak leszünk a magunk idejében. Mindegyikük követendő példává válik a számunkra.
Mindannyiunknak a szívéhez szól Ábrahám és Izsák története a Szent Bibliában. Milyen mérhetetlenül nehéz lehetett Ábrahámnak Isten parancsolatának engedelmeskedve elvinni szeretett fiát, Izsákot Mórija földjére, hogy égő áldozatul felajánlja! El tudjátok képzelni, milyen nehéz lehetett a szíve, amikor fát gyűjtött, és felment a kijelölt helyre? Bizonyára fájdalom szaggatta a testtét és a lelkét, miközben Izsákot megkötözte és felfektette az oltárra helyezett fára. Majd felemelte a kezében lévő kést, hogy lesújtson fiára. Mily csodás volt a kijelentés, és milyen örömmel fogadtatott: „Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenednek én érettem.”6
Ábrahám a feltétel nélküli engedelmesség mintaképe.
Ha valamelyikünk is úgy érzi, hogy kihívásai túlságosan nagyok, olvassa el Jób könyvét! Ezáltal ezt fogja majd érezni: „Ha Jób is képes volt kitartani és győzedelmeskedni, akkor nekem is sikerülni fog.”
Jób „feddhetetlen, igaz, istenfélő ember vala és bűn-gyűlölő”7. A jámbor életű, vagyonát egyre gyarapító Jób olyan próbatétel elé nézett, ami bárkit megtört volna. Vagyonától megfosztották, barátai megvetették, szenvedései gyötörték, családja elvesztése összetörte a szívét. Ezen felül erre biztatták: „Átkozd meg az Istent, és halj meg!”8 Ellenállt ennek a kísértésnek, és nemes lelke mélyéből így szólt: „Ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!”9 „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él”10.
Jób a végtelen türelem példaképévé vált. Ma is használjuk az „olyan türelmes, mint Jób” kifejezést. Jó példát állít elénk.
Noé próféta „igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között”, aki „Istennel jár vala”.11 Fiatalon felszentelték a papságba. „Az igazlelkűség prédikátora lett és Jézus Krisztus evangéliumát hirdette, hitet, bűnbánatot, keresztelkedést és a Szentlélek befogadását tanítva.”12 Figyelmeztetett, hogy üzenetének figyelmen kívül hagyása áradatot hoz mindazokra, akik hallották hangját, de nem fogadták meg szavait.
Noé hallgatott Isten parancsolatára, és megépítette a bárkát, hogy ő és családja megmenekülhessen a pusztulástól. Isten utasításait követve kettesével a bárkába gyűjtött minden élőlényt, hogy ők is megmenekülhessenek az özönvíztől.
Spencer W. Kimball elnök ezt mondta: „Aztán mégsem voltak esőre és áradatra utaló jelek. (…) [Noé] figyelmeztetései ostobaságnak tűntek. (…) Milyen bolondság bárkát építeni a szárazföldön, amikor süt a nap, és minden megy tovább a megszokott kerékvágásban! Aztán lejárt az idő. (…) Megindult az áradat. Az engedetlenek … vízbe fúltak. A bárka csodája követte a megépítésében megmutatkozó hitet.”13
Noénak megingathatatlan hite volt Isten parancsolatainak betartásához. Tegyünk mi is mindig így! Emlékezzünk arra, hogy Isten bölcsessége gyakran bolondságnak tűnhet az emberek előtt, azonban a lehető legnagyobb lecke, amit a halandóságban megtanulhatunk az, hogy mikor Isten szól, és mi engedelmeskedünk, mindig helyesen tesszük!
Az eszményi nő mintaképe Ruth. Együttérzéssel fordult összetört szívű anyósa, Naómi felé, aki elveszítette mindkét kiváló fiát. Ruth átérezte a Naómi szívét marcangoló kétségbeesés és magány kínját, és ekkor hangzott fel a hűséget legszebben kifejező mondat: „Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.”14 Ruth tettei tanúsították szavai őszinteségét.
Ruth Naómi iránti megingathatatlan hűsége révén később feleségül ment Boázhoz, és e frigy által ő, az idegen, a moabia megtért lett Dávid dédanyja, ezáltal pedig Üdvözítőnk, Jézus Krisztus előde.
Most rátérek egy hatalmas Mormon könyvebeli prófétára – méghozzá Nefire, Léhi és Sária fiára. Hithű volt és Isten iránt engedelmes; bátor és határozott férfi volt. Amikor azt a nehéz feladatot kapta, hogy szerezze meg Lábántól a rézlemezeket, ő nem zúgolódott, hanem kijelentette: „Megyek és megteszem, amit az Úr parancsolt, mert tudom, hogy az Úr nem ad olyan parancsot az emberek fiainak anélkül, hogy el ne készítené számukra az utat, amely által végrehajthatják azt, amit parancsolt nekik.”15 Talán ez a bátor tett sugalmazta az „A vasrúd” című himnusz egyik versszakában álló tanácsot:
Jó Nefi, a nagy próféta
egy látomást látott. (…)
Tartsd a rudat, a vasrudat,
mely erős és igaz.
A vasrúd Isten szent szava;
bizton utat mutat.16
Nefi rendíthetetlen eltökéltséget személyesített meg.
A követendő példák felsorolása nem lenne teljes Joseph Smith, e sáfárság első prófétája nélkül. Pusztán tizennégy éves volt ez a bátor fiatalember, amikor belépett a később szentnek nevezett ligetbe, és választ kapott őszinte imájára.
Ezt Joseph ádáz üldöztetése követte, amikor elmesélte másoknak az abban a ligetben kapott dicsőséges látomást. Ennek ellenére, bár kigúnyolták és megvetették, mégis szilárdan állt. Azt mondta: „Volt látomásom, és azt is tudom, hogy Isten is tudja; ezt nem tagadhatom le, de nem is merném azt tenni.”17
Bár szinte mindenhol ellenkezésbe ütközött, az Úr vezető keze soha nem hagyta el, és így Joseph lépésről lépésre megszervezte Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát. Minden tettében bátornak bizonyult.
Élete vége közeledtével, amikor bátyjával, Hyrummal együtt elhurcolták a Carthage Börtönbe, bátran nézett szembe azzal, aminek az eljövetelét minden bizonnyal előre tudta. Bizonyságát vérével pecsételte meg.
Amikor mi szembenézünk az élet kihívásaival, tegyük magunkévá a Joseph Smith prófétában testet öltött rettenthetetlen bátorságot!
Ma is itt áll előttünk Isten egyik prófétája – méghozzá hőn szeretett elnökünk, Gordon B. Hinckley. Ő elnököl az egyház történelmének valaha is létezett legnagyobb lélekszámú és földrajzi kiterjedésű szervezete felett. Átlépett olyan határokon, amiken egyházi vezető nem lépett át addig; világszerte találkozott kormányzati vezetőkkel és egyháztagokkal. Az emberek iránti szeretete nem ismeri a nyelvek és kultúrák határait.
Prófétai látomásával létrehozta az Állandó Oktatási Alapot, ami megszakítja a világ számos területén élő egyháztagok életében eddig fennálló szegénységet; szakképzettséget és szakértelmet nyújt a fiatal férfiaknak és nőknek, hogy jobb munkahelyhez juthassanak. Ez a sugalmazott terv lángra lobbantotta a reményt azok szemében, akik úgy érezték, középszerűségre kárhoztattak, most azonban egy fényesebb nap hajnala virradt rájuk.
Hinckley elnök szüntelenül azon fáradozott, hogy szent áldásokat hozzon az egyháztagok életébe világszerte, így aztán még több templom épült az egyháztagok számára könnyen elérhető távolságba. Hinckley elnökben megvan a képesség minden ember felemelésére, függetlenül attól, milyen hitet vallanak. Ő az állandó optimizmus mintaképe, akit mi prófétaként, látnokként és kinyilatkoztatóként tisztelünk.
Az említett emberekben rejlő egyedülálló tulajdonságok felbecsülhetetlen segítséget nyújthatnak számunkra az előttünk álló problémák megoldása során. Hadd szemléltessem ezt egy példával! A történet Jerome Kenneth Pollard családjáról szól, aki a kaliforniai Oaklandban él.
Idén májusban, miközben elder Taavili Joseph Samuel Pollard zimbabwei missziója végeztével a misszióház felé hajtott misszionáriusi autójukkal, az autó valami okból kisodródott, és egy fának ütközött. Egy arra járó autós ki tudta menteni elder Pollard társát, de az eszméletlen állapotba került elder Pollard beszorult az autóba, ami hamarosan lángra kapott. Elder Pollard benn égett az autóban. Édesanyja nyolc évvel ezelőtt hunyt el; édesapja azóta egyedül nevelte a családját. Volt egy másik fiuk, aki akkor a Karib-szigetek Misszióban szolgált.
Amikor elder Pollard édesapját értesítették fia haláláról, ez az alázatos férfi – aki már feleségét is elveszítette – felhívta a Karib-szigeteken szolgáló fiát, hogy elmondja neki a szörnyű hírt. A távolsági hívás során Pollard testvér és fia, akik minden bizonnyal mélységes gyászt és fájdalmat éreztek, elénekelték „Az Úr gyermeke vagyok”18 kezdetű éneket. Mielőtt letették volna a telefont, az édesapa mondott egy imát, amiben megköszönte a Mennyei Atyának áldásait, és mennyei vigaszért esedezett.
Pollard testvér később azt mondta, hogy tudja, családjával minden rendben lesz, hiszen mindannyiuknak erős bizonysága van az evangéliumról és a megváltás tervéről.
Testvéreim, amikor áthaladunk halandó életünkön, és szembenézünk az eljövendő megpróbáltatásokkal és kihívásokkal az idők teljességének e csodálatos sáfárságában, tartsuk emlékezetünkben e követendő példákat, melyekről ezen a délelőttön szót ejtettem. Legyen meg bennünk Keresztelő János őszinte alázata, Ábrahám feltétel nélküli engedelmessége, Jób végtelen türelme, Noé megingathatatlan hite, Ruth tántoríthatatlan hűsége, Nefi rendíthetetlen eltökéltsége, Joseph Smith próféta rettenthetetlen bátorsága és Hinckley elnök állandó optimizmusa! Mindezek az erő bástyáit jelenthetik nekünk egész életünkön át.
Vezessen minket mindvégig a magasztos Példakép, méghozzá Mária Fia, az Üdvözítő Jézus Krisztus –, akinek az egész élete tökéletes követendő példát állított elénk!
Mivel istállóban született, jászol volt bölcsője; lejött a mennyből, hogy halandóként éljen a földön, és hogy megalapítsa Isten királyságát. Földi szolgálata során a magasabb törvényt tanította az embereknek. Csodás evangéliuma átformálta a világ gondolkodását. Meggyógyította a betegeket, és Ő volt az, aki miatt a béna járt, a vak látott és a süket hallott. Még a halottakat is feltámasztotta.
Hogyan reagáltak irgalmának üzenetére, bölcs szavaira, az életről szóló leckéire? Igazán kevesen voltak, akik megbecsülték Őt. Megmosták a lábát. Megtanulták szavait. Követték példáját.
Aztán voltak, akik elárulták. Amikor Pilátus feltette a kérdést: „Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak?”19, ezt a választ kiáltották: „Feszítsd meg őt!”20 Kigúnyolták Urunkat. Ecetet itattak vele. Szidalmazták, és nádpálcával ütlegelték. Leköpték, és keresztre feszítették.
Az idők nemzetségein át Jézus üzenete mindig ugyanaz volt. Péternek és Andrásnak a gyönyörű galileai tenger partjainál azt mondta: „Kövessetek engem.”21 Az ősi Filephez így hangzott a hívó szó: „Kövess engem.”22 A vámszedő helyen ülő lévitának ez az utasítás adatott: „Kövess engem.”23 Nektek és nekem is, ha figyelünk, elhangzik ugyanez a hívó invitálás: „Kövess engem.”
Ma azért imádkozom, hogy hallgassunk is erre a hangra. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.