Emelkedjetek fel elhívásotokhoz!
Az Úr kinyilatkoztatás által fog vezetni titeket, mint ahogy azáltal is hívott el benneteket. Hittel kell kinyilatkoztatást kérni, hogy megtudjátok, mit kell tennetek.
Nem olyan régen egy számomra ismeretlen fiatalember odajött hozzám egy zsúfolt helyen. Csendesen de nagy hévvel azt mondta: „Elder Eyring, most hívtak el az elderkvórum elnökének! Milyen tanácsot tudna nekem adni?” Biztos voltam abban, hogy ott, az emberek forgatagában nem tudom elmondani neki mindazt, amit tudnia és éreznie kell. Így ezt mondtam: „Majd az általános konferencián elmondom, mit tanácsolok.”
Nem ő az egyedüli, aki segítséget szeretne kapni. Az egyház tagjainak ezreit hívják el a szolgálatra hetente szerte a világon. Legtöbbjük újonnan megtért. Különbözőek az elhívásaik, de még különbözőbbek az addig szerzett egyházi tapasztalataik. Ha ti vagytok azok, akik elhívják vagy felkészítik őket, vagy egyszerűen csak gondoskodnak róluk, akkor tudnotok kell pár olyan dologról, ami sikerre vezeti őket.
Elsőként talán az jut eszetekbe, hogy legyen kézikönyvük, tankönyvük vagy feljegyzési ívük. Adtok nekik esetleg egy listát arról, hogy mikor, hol, milyen gyűlésen kell részt venniük. Már azon a ponton vagytok, hogy elmondjátok, hogyan fogják munkájukat értékelni, amikor észreveszitek az aggodalmat a szemükben.
Még a legújabb egyháztag is érzi, hogy a szolgálatra való elhívás alapvetően a szív ügye. Akkor ismerjük meg a Mestert, ha teljes szívünket neki adjuk és betartjuk parancsolatait. Idővel a kiengesztelés ereje által szívünk megváltozik, és egyre hasonlóbbá válhatunk Jézushoz. Tehát van a teendők felsorolásánál jobb módszer azok segítésére, akik elhívást kapnak.
Amire mindannyiuknak szüksége van – sokkal inkább, mint a feladataikkal kapcsolatos képzésre – az, hogy lelki szemeikkel lássák, mit jelent szolgálatra elhívottnak lenni Jézus Krisztus visszaállított egyházában. Ez Isten királysága a földön. Emiatt pedig minden más olyan törekvés felett hatalma van, amiben az emberek részt vehetnek. Ez a hatalom azok hitétől függ, akiket a királyságban szolgálatra hívtak.
Így tehát tanácsot adok mindenkinek – férfinak és nőnek, lánynak és fiúnak –, akit elhívtak, vagy akit ezután fognak elhívni. Van egy pár olyan dolog, aminek igazságáról meg kell győződnötök. Megpróbálom szavakba önteni ezeket. Csakis az Úr tudja ezeket a szívetekbe elmélyíteni a Szentlélek által. A következők ezek:
Először is, Isten hívott el benneteket. Az Úr ismer titeket. Tudja, kit akar elhívni egyházának minden egyes tisztségébe. Ő választott titeket. Előkészítette az utat, hogy elhívhasson benneteket. Visszaállította a papság kulcsait Joseph Smith-nek. Ezek a kulcsok megszakítatlan vonalban adattak tovább Hinckley elnöknek. E kulcsok által más papságviselők is kulcsot kaptak, hogy elnököljenek a cövekekben és egyházközségekben, valamint kerületekben és gyülekezetekben. E kulcsokkal hívott el benneteket az Úr. E kulcsok feljogosítják őket arra, hogy kinyilatkoztatást kapjanak. A kinyilatkoztatás pedig imára adott válaszként érkezik. Az a személy, aki sugalmazást kapott, hogy egy adott elhívásra ajánljon, nem azért tett így, mert tetszettetek neki, vagy mert szüksége volt valakire e feladat betöltéséhez. Imádkoztak, és a válasz alapján úgy érezték, hogy titeket kell elhívni.
Az az illető, aki elhívott titeket, nem egyszerűen csak azért tette ezt, mert a veletek készített interjú során megtudta, hogy érdemesek és hajlandók vagytok szolgálni. Imádkozott, hogy megtudja, mi az Úr akarata számotokra. Az Úr felhatalmazottainak imája és a nekik adott kinyilatkoztatás miatt vagytok elhívva. Elhívásotok egy olyan erő forrásának a példája, ami egyedül az Úr egyházában lelhető fel. Isten prófétálás és azok kézrátétele által hív el férfiakat és nőket, akiket Ő arra felhatalmazott.
Arra hívtak el benneteket, hogy az Üdvözítőt képviseljétek. Bizonyságot tévő hangotok az Ő hangjává, cselekvő kezetek pedig az Ő kezeivé válnak. Munkája az, hogy megáldja Atyjának szellemgyermekeit azzal a lehetőséggel, hogy az örök életet válasszák. Így elhívásotok az, hogy életeket áldjatok meg. Ez még a számotokra kiadott legszokványosabb feladatokban és azokban a pillanatokban is igaz lesz, amikor valami olyat tesztek, ami látszólag nincs összefüggésben az elhívásotokkal. Már az, ahogyan mosolyogtok vagy segítetek valakinek, építheti hitüket. És ha esetleg elfelejtitek, kik vagytok, akkor az, ahogyan beszéltek és viselkedtek, rombolhatja hitüket.
Elhívásotok örökkévaló következményekkel hat másokra és rátok. Az eljövendő világban talán ezrek fogják áldani neveteket, még annál is többen, mint akiket szolgáltok. Azok ősei és leszármazottai lesznek, akik örök életet választottak azért, mert valamit mondtatok, tettetek vagy éppen valahol voltatok. Ha valaki elutasítja az Üdvözítő meghívását azért, mert nem tettetek meg minden tőletek telhetőt, akkor az ő bánatuk a tiétekké válik. Nincsenek kis elhívások, ha az Üdvözítő képviseléséről van szó. Elhívásotok komoly felelősséggel jár. De nem kell félnetek, mert elhívásotokhoz nagy ígéretek társulnak.
Ezen ígéretek egyike a második dolog, amiről tudnotok kell. Ez pedig az, hogy az Úr kinyilatkoztatás által fog vezetni titeket, mint ahogy azáltal is hívott el benneteket. Hittel kell kinyilatkoztatást kérni, hogy megtudjátok, mit kell tennetek. Elhívásotokkal együtt jár az az ígéret, hogy válaszokat fogtok kapni. Ez az irányítás azonban csak akkor jön, amikor az Úr biztos abban, hogy engedelmeskedni fogtok. Akaratának megismerése érdekében elkötelezettnek kell lennetek. Ha szívünkbe vésődnek a „legyen meg a te akaratod” szavak, akkor kitárulnak a kinyilatkoztatás ablakai.
A válasz a Szent Szellem által érkezik. Gyakran lesz szükségetek erre az irányításra. Hogy a Szentlélek társatok lehessen, érdemesnek kell lennetek, miután megtisztultatok Jézus Krisztus engesztelése által. Így a parancsolatoknak való engedelmességetek, az arra irányuló vágyatok, hogy akarata szerint cselekedjetek, valamint hittel történő kérésetek fogja meghatározni, milyen mértékben vezethet benneteket a Mester az imáitokra adott válaszok segítségével.
A válaszok gyakran a szentírások tanulmányozása során érkeznek. Ezek az írások beszámolnak arról, hogy mit tett az Úr halandó szolgálata idején, és szólnak arról, hogy milyen útmutatást adott szolgáinak. Tanokat tartalmaznak, melyeket mindenkor és minden helyzetben használni lehet. A szentírásokon való elmélkedés arra fog vezetni benneteket, hogy a megfelelő kérdéseket tegyétek fel az imában. És amilyen bizonyossággal tudjuk, hogy a menny megnyílt Joseph Smith előtt, miután hittel elmélkedett a szentírásokon, olyan bizonyossággal tudhatjuk, hogy Isten válaszolni fog imáitokra, és kezeteknél fogva vezet majd titeket.
És itt a harmadik dolog, amiről tudnotok kell: éppen úgy, ahogy Isten elhívott benneteket és vezetni fog titeket, fel is magasztal elhívásotokban. Szükségetek lesz erre a felmagasztalásra. Elhívásotok teljesítése során minden bizonnyal ellenállást fogtok tapasztalni. A Mester szolgálatában álltok. Az Ő képviselői vagytok. Örök életek múlnak rajtatok. Ő is ellenállásba ütközött, és azt mondta, hogy ez lesz azok sorsa is, akiket elhívott. Az ellenetek gyűlt erők nemcsak munkátokat akarják megakadályozni, hanem le is akarnak dönteni benneteket. Pál apostol ily módon írta ezt le: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen.”1
Lesznek olyan időszakok, amikor a teendők sokasága nyomaszt majd titeket. A támadás egyik módja az lesz, hogy alkalmatlannak érzitek magatokat. Nos, alkalmatlanok is vagytok arra, hogy elfogadjátok az Isten képviseletére vonatkozó elhívást, ha csupán saját erőtökre támaszkodtok. De saját természetes képességeiteken felül több minden áll rendelkezésetekre, és bizony nem dolgoztok egyedül.
Az Úr felnagyítja az általatok szolgált emberek szemében mindazt, amit mondotok, és amit tesztek. Elküldi a Szentlelket, hogy tanúsítsa nekik, hogy amit mondotok, az igaz. Amit mondotok és tesztek, az természetes képességeiteken és felfogásotokon túli reményt és irányt ad az embereknek. Ez a csoda az Úr egyházának jellemzője volt minden sáfárságban. Olyannyira elhívásotok része, hogy talán kezditek magától értetődőnek tekinteni.
Az elhívásotokból való felmentésetek napja nagy leckét fog tanítani nektek. Amikor engem felmentettek püspöki elhívásomból, az egyik egyházközség egyik tagja eljött hozzánk és azt mondta: „Tudom, hogy már nem vagy püspök, de beszélhetnénk még utoljára? Mindig olyan dolgokat mondtál, amikre éppen szükségem volt, és olyan jó tanácsokkal láttál el! Az új püspök nem ismer úgy, ahogy te. Beszélhetnénk még utoljára?”
Vonakodva bár, de beleegyeztem. Az egyháztag leült velem szemben. Olyan volt ez, mint az a sok száz alkalom, amikor az egyházközség tagjaival Izráel bírájaként beszélgettem. Beszélgetni kezdtünk. Eljött a pillanat, amikor tanácsot kellett volna adnom. Vártam, hogy az ötletek, szavak és érzések elárasszanak, mint ahogy az általában lenni szokott.
Semmi nem történt. A szívemben és elmémben teljes volt a csend. Pár pillanat múlva azt mondtam: „Ne haragudj! Nagyra becsülöm a kedvességed és bizalmad, de attól tartok, hogy nem tudok segíteni.”
Amikor felmentenek titeket az elhívásotokból, azt fogjátok tapasztalni, amit én. Isten felmagasztalja azokat, akiket elhív, még akkor is, ha látszólag kicsiny és jelentéktelen szolgálatról is van szó. Tiétek lesz az ajándék, hogy láthatjátok szolgálatotokat felmagasztosulni. Köszönjétek meg addig, amíg a tiétek ez az ajándék! Jobban fogjátok értékét becsülni akkor, amikor már eltűnt.
Az Úr nem csak erőfeszítéseitek erejét fogja naggyá tenni. Saját maga fog veletek dolgozni. A Joseph Smith próféta által elhívott négy misszionáriushoz intézett szavai, akiknek komoly feladatot kellett teljesíteniük, bátorságot öntenek mindenkibe, akit Isten elhív a királyságában: „És én magam is velük megyek, és közöttük leszek; én szószólójuk vagyok az Atyánál és semmi sem vehet erőt rajtuk.”2
Mivel az Üdvözítő egy feltámadott és megdicsőült lény, nem fizikailag van minden egyes pillanatban minden egyes szolgájával. Azonban pontosan tudatában van körülményeiknek és figyel rájuk, és képes közbelépni hatalmával. Ezért tudja megígérni a következőket: „És ahol befogadnak benneteket, veletek leszek én is ott, mert előttetek fogok járni. Ott leszek a jobbotokon és a balotokon és Szellemem szívetekben lesz. Angyalaim pedig körülvesznek benneteket, és erőt adnak nektek.”3
Van még egy másik módszer is, amivel az Úr szolgálatára elhívva felmagasztal benneteket. Időnként, talán sokszor is, úgy fogjátok érezni, hogy nem tudtok megtenni mindent, amit kellene. Felelősségeitek nehéz súlya túl nagynak fog tűnni. Aggódni fogtok, hogy nem tölthettek több időt családotokkal. Azon fogtok gondolkodni, hogy miként találhatnátok időt és energiát arra, hogy eleget tegyetek a családotokon és elhívásotokon kívüli felelősségeteknek. Csüggedést és talán még bűnt is éreztek, miután mindent megtettetek, hogy teljesítsétek kötelességeiteket. Nekem is voltak ilyen napjaim és ilyen éjszakáim. Hadd mondjam el, mit tanultam!
Ez pedig a következő: ha csakis a saját teljesítményemre gondolok, akkor még szomorúbb leszek. Amikor azonban felidézem, hogy az Úr megígérte, hogy hatalma velem lesz, akkor kezdek bizonyítékot keresni arra, mit tett ő azon emberek életében, akiket szolgálnom kell. Imádkozom, hogy lelki szemekkel lássam erejének hatását.
Aztán általában felidéződnek emlékezetemben az emberek arcai. Emlékszem egy gyermek ragyogó szemére, akinek szíve meglágyult, a vasárnapi iskola hátsó sorában ülő lány boldog arcára, akit tanítottam, vagy egy problémára, ami magától megoldódott, mielőtt időt tudtam volna szakítani a megoldására. Ekkor tudom, hogy elég sokat tettem ahhoz, hogy ismét valóra váljon a Joseph Smith által adott ígéret: „Tegyünk meg mindent készségesen, ami erőnkből telik. És akkor megállhatunk és a legnagyobb bizonyossággal megláthatjuk az isteni megváltást, amikor ő felfedi a karját.”4
A lehető legnagyobb bizonyossággal hihetitek, hogy erőtöket az Úr sokszorosára fogja növelni. Ő csak annyit kér, hogy adjátok neki a tőletek telhető legtöbb erőfeszítést és teljes szíveteket. Tegyétek ezt derűsen és hittel mondott imával! Az Atya és Szeretett Fia el fogja küldeni a Szentlelket, hogy társatok legyen és vezessen titeket. Erőfeszítéseitek felmagasztaltatnak azoknak a szemében, akiket szolgáltok. És amikor visszanéztek arra, ami ma a szolgálat megpróbáló időszakának tűnik, az áldozat áldássá válik, ti pedig tudni fogjátok, hogy láttátok Isten karját, amint felemeli azokat, akiket érte szolgáltok, és felemel benneteket is.
Tudom, hogy az Atyaisten él. Ő hallja és megválaszolja az imáinkat. Azok, akiket szolgálunk, az Ő szellemgyermekei. Ez Jézus Krisztus igaz egyháza. Az Övé az egyetlen név, ami által Atyánk gyermekei megszenteltethetnek és örök életet nyerhetnek. A papság kulcsait Isten élő prófétája, Gordon B. Hinckley használja.
Tanúsítom, hogy az Üdvözítő él, és vezeti élő egyházát. Ezt tudom. Az Úr tanúja vagyok, és róla tanúskodom. Látja és értékeli hithű szolgálatotokat abban a munkában, amire benneteket elhívott.
Jézus Krisztus nevében, ámen.