A misszionáriusok legnagyszerűbb nemzedéke

elder M. Russell Ballard

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Felszólítunk titeket, fiatal ároni papságviselő férfiak, hogy keljetek fel, éljetek a normák szerint, és teljes mértékben készüljetek fel az Úr szolgálatára.

A Mormon könyve egyik legerőteljesebb és legtanulságosabb története az, amikor Ammon népe megesküdött, hogy soha többé nem fognak fegyvert és nem ontanak vért. De „amikor nagy lett a veszély, és látták azt a sok szenvedést … amin a nefiták keresztülmentek, nagyon megsajnálták őket és ők is fegyvert akartak fogni hazájuk védelmére” (Alma 53:13). Hélamán és testvérei meggyőzték őket, hogy tiszteljék az Úrral kötött szövetségüket.

A szentírástörténet nem árulja el, ki volt az első, aki azt állította, hogy fiaik nem ugyanazt a szövetséget kötötték meg, mint szüleik. Szeretem azt hinni, hogy az az egyik fiatal férfi volt, aki felvetette a lehetőséget, hogy társaival együtt összegyűljenek „és kijelent[s]ék, hogy ők is nefitáknak vallják magukat.

És megesküdtek, hogy harcolni fognak a nefita szabadságért, és ha kell, még életüket is feláldozzák az ország védelmében.” (Alma 53:16–17)

Ez egy kivételes feladat volt 2000 fiatalembernek, de ők is kivételes fiatal férfiak voltak. A szentírásbéli feljegyzés szerint: „Rendkívül bátrak, erősek és tettre készek [voltak]. És ez még nem minden, mert tökéletesen megbízhatóak is voltak, akik a rájuk bízott feladatot mindig hűségesen teljesítették.

Igaz és józan életet éltek, mert őket mindig arra tanították, hogy Isten parancsolatait betartsák és az ő útjait járják.” (Alma 53:20–21)

A történet többi része arról szól, milyen kitartóan harcoltak a sokkal idősebb és sokkal tapasztaltabb lámánita hadsereg ellen. Vezetőjük, Hélamán szerint „valóságos isteni erővel harcoltak. (…) [És] olyan hatalmas erővel támadtak a lámánitákra, hogy megfélemlítették őket és így a lámániták megadták magukat és hadifoglyok lettek” (Alma 56:56).

Ezt képzeljétek el! Ezek a tapasztalatlan fiatalemberek olyan felkészültek voltak lelkileg és fizikailag, és olyan erőteljesek, hogy megadásra kényszerítették ellenségeiket. Bár a 2000 fiatalból mindegyik megsebesült a csata valamelyik szakaszában, de egyikükön sem ejtettek halálos sebet (lásd Alma 57:25). Ismét Hélamánt idézem: „Mi pedig ezt joggal Isten csodálatos hatalmának tulajdonítjuk, mert rendületlenül hittek abban, amire tanították őket, hogy: Van egy igazságos Isten, aki csodálatos hatalmával megóvja azt, aki ebben nem kételkedik.” (Alma 57:26)

Testvérek! Ma egy olyan csatában harcolunk, ami sok tekintetben veszedelmesebb és veszélyesebb, mint a nefiták és a lámániták között dúló csata. A mi ellenségünk ravasz és leleményes. Lucifer ellen harcolunk, minden hazugság atyja, minden jó, helyes és szent dolog ellensége ellen. Valóban olyan korban élünk, amiről Pál így jövendölt: „Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,

Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.

… inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.

Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” (2 Timótheus 3:2–5)

Ismerősen hangzik, testvérek? Számomra úgy hangzik, mint a televízió esti főműsora.

„Veszedelmes idők” ezek. Szó szerint az emberi lelkekért harcolunk. Az ellenség könyörtelen és irgalmatlan. Örökkévaló rabokat szerez magának hihetetlen gyorsasággal. Nincsenek arra utaló jelek, hogy feladná.

Mély hálát érzünk azokért az egyháztagokért, akik nagyszerű csatát vívnak az igazságért és a jóért, de őszintén szólva ez még mindig nem elég. Sokkal több segítségre van szükségünk. Mint ahogy Ammon népe is fiaikra tekintett megerősítésért a lámániták elleni háborúban, mi is rátok, az ároni papság fiatal férfiaira tekintünk. Szükségünk van rátok. Hélamán 2000 ifjú harcosához hasonlóan ti is Isten szellemfiai vagytok, és nektek is megadathatik a hatalom, hogy felépítsétek és megvédjétek az Ő királyságát. Szükségünk van rátok, hogy hozzájuk hasonlóan ti is szent szövetségeket kössetek. Szükségünk van arra, hogy hozzájuk hasonlóan ti is tökéletesen engedelmesek és hithűk legyetek.

Most az egyház történetében a legnagyszerűbb misszionárius nemzedékre van szükségünk. Érdemes, alkalmas, lelkileg feltöltődött misszionáriusokra van szükségünk, akik Hélamán 2000 ifjú harcosához hasonlóan „rendkívül bátrak, erősek és tettrekészek … [és] akik a rájuk bízott feladatot mindig hűségesen teljesít[ik]” (Alma 53:20).

Hallgassátok meg ezeket a szavakat, fiatal testvéreim: kitartás, bátorság, erő, aktív és igaz. Nem lelkileg gyenge és csak részben elkötelezett fiatal férfiakra van szükségünk. Nem arra van szükségünk, hogy csak betöltsetek egy pozíciót. A teljes szívetekre és lelketekre van szükségünk. Vibráló, gondolkodó, szenvedélyes misszionáriusokra van szükségünk, akik tudják, hogyan hallgassanak és válaszoljanak a Szentlélek suttogására. Ez nem a lelki puhányság időszaka. Nem küldhetünk benneteket misszióba csak azért, hogy újra aktívak legyetek, megváltozzatok vagy bizonyságot nyerjetek. Erre egyszerűen nincs most idő. Arra van szükségünk, hogy telve legyetek hittel, reménységgel, jószívűséggel és szeretettel, „Isten dicsőségét tartva szem előtt” (T&Sz 4:5).

Az Úr Jézus Krisztus apostolaként szólítalak fel benneteket, hogy azonnal lássatok hozzá – még ma este –, hogy teljes mértékben és tökéletesen érdemesek legyetek! Ígérjétek meg magatoknak és Istennek, hogy rászánjátok magatokat arra, hogy ettől a perctől fogva azon lesztek, hogy szíveteket, kezeteket és elméteket tisztán tartsátok, és semmilyen erkölcsi bűnnel nem szennyezitek be magatokat! Határozzátok el, hogy úgy fogjátok kerülni a pornográfiát, mint a legalattomosabb betegséget – mert ez pontosan azzal egyenlő! Határozzátok el, hogy teljesen elhatárolódtok a cigarettától, az alkoholtól és a kábítószerektől! Határozzátok el, hogy becsületesek lesztek! Határozzátok el, hogy jó állampolgárok lesztek, és hogy betartjátok országotok törvényeit! Határozzátok el, hogy ma estétől fogva soha nem szennyezitek be a testeteket, és nem beszéltek durván és papságviselőhöz nem illő módon!

És még ennél is többet várunk el tőletek, fiatal testvéreim! Azt akarjuk, hogy szilárd és alapos bizonyságotok legyen Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáról! Azt akarjuk, hogy keményen munkálkodjatok! Azt akarjuk, hogy szövetségek megkötői és betartói legyetek! Azt akarjuk, hogy olyan misszionáriusok legyetek, akik méltók dicsőséges üzenetünkhöz!

Ezek a normák magasak. Mi ezt értjük, de nem mentegetőzünk miattuk. Az Úr normáit tükrözik, ami szükséges a melkisédeki papság elnyeréséhez, a templomba lépéshez, a missziós szolgálathoz, és ahhoz, hogy jó férj és apa váljon belőletek. Semmi új nincs bennük, semmi, amit ne hallottatok volna ezelőtt. De ma este felszólítunk titeket, fiatal ároni papságviselő férfiak, hogy keljetek fel, éljetek a normák szerint, és teljes mértékben készüljetek fel az Úr szolgálatára.

Sokatok már ezen a pályán halad, és megdicsérünk titeket érdemességetekért és eltökéltségetekért. Azoknak, akik nem ezen az úton járnak, azt tanácsoljuk, legyen a ma este felkészülésetek kezdete! Ha valaki úgy érzi, hogy nem felel meg az előbb említett dolgok bármelyikének, határozza el, hogy azonnal el fogja kezdeni a szükséges változtatásokat! Ha úgy érzi, hogy beszélnie kell az édesapjával és a püspökével bármilyen bűnnel kapcsolatban, ne hezitáljon, hanem tegye meg most! Ők segíteni fognak neki bűnbánatot tartani és változtatni, és akkor elfoglalhatja helyét a legnagyszerűbb misszionáriusnemzedék tagjai között.

Kérlek, értsétek meg: a misszionáriusi szolgálathoz tartozó norma egyre magasabb. Vége van a „szánom bűneim, és megyek” -féle misszionáriusi magatartásnak. Tudjátok, hogy miről beszélek, igaz, ifjú testvéreim? Néhány fiatal férfi abban a tévedésben él, hogy bűnös dolgokba keveredhet, majd 18 és fél évesen bűnbánatot tart, így 19 éves korában elmehet misszióba. Az igaz, hogy bűnbánatot lehet tartani, de az korántsem biztos, hogy érdemesek lesztek missziót szolgálni. Sokkal jobb, ha tisztán tartjátok magatokat, és kitartóan tesztek ilyen egyszerű dolgokat, mint például:

Jelentőségteljes imádságos kapcsolatot alakítotok ki Mennyei Atyátokkal.
Megszentelitek a sabbat napját.
Dolgoztok, és félreteszitek keresetetek egy részét.
Teljes és becsületes tizedet fizettek.
Csökkentitek a számítógépes játékokkal való időtöltést. Az, hogy hányszor ölitek meg az ellenséget egy számítógépes játékban, semmilyen hatással nem lesz arra, hogy milyen jó misszionáriusok lesztek.
Több időt szenteltek az Úrra azáltal, hogy tanulmányozzátok a szentírásokat, és megértitek a visszaállítás csodálatos üzenetét, amit a világ elé tárunk.
Másokat szolgáltok, és megosztjátok velük a bizonyságotokat.

És nektek, apák, alapvető szerepetek van ebben a felkészülési folyamatban. Tudjuk, hogy a családnak van a legnagyobb hatása arra, hogy felkészítse a fiatalokat a melkisédeki papságra, a házasságra és az apaságra. Ha fiaitok megértik azokat az alapvető tantételeket, melyek ahhoz szükségesek, hogy hithű apává váljanak, akkor biztos, hogy készek a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra. Sajnos túl sok apa mond le erről az örök felelősségről. Talán azt feltételezitek, hogy a püspökök, a szemináriumi, a vasárnapi iskolai és a fiatal férfiak tanítói és vezetői jobb helyzetben vannak ahhoz, hogy motiválják és inspirálják fiaikat. Ez egyáltalán nem így van. Míg az egyházi vezetők fontos szerepet játszanak fiaitok papsági és misszionáriusi felkészítésében, az egyház pusztán forrásként szolgál. Nem helyettesíti a ti sugalmazott tanításaitokat, útmutatásaitokat és neveléseteket.

Következésképp ha „felemeljük a mércét” fiaitok előtt ahhoz, hogy missziót szolgáljanak, ez azt jelenti, hogy előtettetek is „felemeljük a mércét”. Ha többet várunk el tőlük, ez azt jelenti, hogy többet várunk el tőletek is és feleségetektől is. Ne feledjétek, hogy Hélamán 2000 ifjú harcosa azért volt hithű, mert „őket … arra tanították, hogy Isten parancsolatait betartsák és az ő útjait járják” (Alma 53:21) – és ezt a tanítást otthonról kapták!

Néhány apa nem gondolja, hogy joguk van érdemességi kérdéseket feltenni gyermekeiknek. Azt hiszik, hogy ez egyedül a püspök hatásköre. Apák! Nemcsak, hogy jogotok van tudni gyermekeitek érdemességéről, hanem felelősségetek is! A ti feladatotok, hogy megtudjátok, hogyan állnak gyermekeitek lelkileg, és hogyan fejlődnek. Alaposan meg kell vizsgálnotok azokat a problémákat és aggályokat, amiket elétek tárnak. Tegyetek fel gyermekeiteknek konkrét kérdéseket érdemességükkel kapcsolatban, és csakis konkrét válaszokkal elégedjetek meg!

Püspökeink túl sokszor kényszerülnek azt mondani a fiataloknak, hogy beszéljék meg problémáikat a szüleikkel is. Ennek épp ellenkezőleg kéne történnie. A szülőknek olyan bizalmasan kellene tudniuk, hogy mi zajlik gyermekeik életében, hogy előbb tudjanak a problémákról, mint a püspök. Nekik kellene tanácsot adniuk gyermekeiknek, és el kellene velük menniük a püspökhöz, ha ez szükségeltetik a tökéletes bűnbánathoz. A püspök és a cövekelnök, akit Isten jelölt ki Izráel bírájának, határoz érdemességről, és oldja meg a problémákat az egyházi oldalon, de apák, a ti örökkévaló felelősségetek, hogy gondoskodjatok gyermekeitek lelki jólétéről! Kérlek titeket, hogy mint tanácsadók és papsági vezetők, vegyétek ki jogos részeteket abban, hogy fiaitok felkészüljenek a melkisédeki papság viselésére, és a missziós szolgálatra!

És most hozzátok, püspökökhöz szólok egy pár szót. Tudom, hogy sok olyan fiatal férfi van, akiknek édesapja nem hithű. Az ő esetükben az egyházban lévő melkisédeki papságviselők tanítsák ezeket az ároni papokat, és segítsenek nekik felkészülni jövőbeni papsági szolgálataikra! Püspökök és cövekelnökök! A ti vállatokon nyugszik a felelősség, hogy csakis olyan fiatal férfiakat és nőket ajánljatok misszióba, akiket úgy ítéltek meg, hogy lelkileg, fizikailag, szellemileg és érzelmileg felkészültek szembenézni a mai misszionáriusi munka valóságaival. Testvérek! Legyetek bölcsek, és ne feledjétek: nem kell minden fiatal férfit otthonától távolra elhívni! Néhányuk a ti irányításotok alatt, mint egyházközségi misszionárius szolgálhat a legjobban.

Most pedig azokhoz szólok, akik jelenleg teljes idejű misszionáriusok. Köszönjük szolgálatotokat! A ma este mindannyiótoknak megfelelő idő arra, hogy közelről megvizsgáljátok, vajon megfeleltek-e ezeknek a normáknak. Ha nem, misszióelnökötök segíteni fog nektek megtenni a szükséges változtatásokat, hogy az Úr Jézus Krisztus hatékony, elkötelezett szolgái legyetek.

Végül hadd szóljak azokhoz, akik már szolgáltak! Ne feledjétek, hogy csak a misszióból mentettek fel benneteket és nem az egyházból! Két évig képviseltétek az Úr Jézus Krisztust. Elvárjuk, hogy mindig az Ő tanítványához illően nézzetek ki és cselekedjetek! Öltözködjetek ehhez illőn! Cselekedjetek ehhez illőn! Ne a világi divatot kövessétek! Ti jobbak vagytok ennél. Ha elcsúsztatok, akkor tegyétek meg a szükséges dolgokat, hogy visszanyerjétek lelki egyensúlyotokat! A boldogság és a siker titka a missziótok után is nagyjából ugyanaz, mint ami a missziótokban volt: fáradhatatlan ima, kemény munka és engedelmesség. Fogjatok hozzá és keressétek meg örökkévaló társatokat, akivel együtt élvezhetitek az életet! Szolgáljátok együtt az Urat, és neveljétek fel a következő nemzedéket!

Testvéreim, világosan szóltam ma este hozzátok. Remélem, érzitek az Első Elnökség, a Tizenkét Apostol Kvóruma és a többi egyházi vezető szeretetét és törődését, amikor arra kérünk, hogy most készüljetek fel, hogy velünk együtt elvigyétek a visszaállított evangélium áldásait a földön élő minden ember számára. Mindannyiótok értékes ember, és azt szeretnénk, ha mindannyian sikeresek és erősek lennétek a Mennyei Atyánk gyermekei lelkéért vívott csatában. Isten áldjon meg titeket bátorsággal, hogy mindenkor hűségesek legyetek (lásd Alma 53:20)! Ismerjétek fel, hogy kik vagytok, és mit tartogat számotokra az Úr! Ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.