Talál-é hitet a földön?
Csak akkor kaphatunk hatalmat arra, hogy megkapjuk az áhított áldásokat, ha hitünk összhangban van Mennyei Atyánk akaratával.
Az „Egy vándor, árva és szegény” c. fenséges himnuszt hallhattuk gyönyörű előadásban, amely mű Joseph próféta és bátyja, Hyrum kedvenc himnusza volt. Milyen csodálatos előadás volt ez a kórus és a zenekar részéről!
Imádkozom, hogy az Úr Szelleme éppúgy legyen velem most, mint ahogyan velünk volt eddig, ezen a konferencián, hogy azokat a dolgokat mondhassam el, amelyek hasznosak lehetnek az egyház tagjai számára, és azoknak is, akik nem egyháztagok. Alázatossággal tölt el ez a megbízatás.
Ma egy olyan kérdést teszek fel, amit az Üdvözítő közel kétezer évvel ezelőtt kérdezett: „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e Földön?”1
Az evangélium első alapelve
Mi az igaz hit? A hit „bizalom és hűség Isten iránt, … szilárd meggyőződés olyan dologban, amire nincs bizonyíték”.2 Hisszük, hogy „a hit olyan dolgokba vetett remény, amelyeket nem lehet látni, de igazak … és amelynek Jézus Krisztusban kell összpontosulnia”. Sőt, hisszük, hogy „a Jézus Krisztusba vetett hit az evangélium első alapelve”.3
Egy özvegyasszony hite
Vannak olyanok, akik tanítani tudnak minket a hitről, ha mi kitárjuk a szívünket és az elménket. Ezek közé tartozik az az asszony, akinek meghalt a férje. Fiát egyedül nevelve, megpróbált módot találni arra, hogy eltartsa magát, de borzasztó éhínséges időben élt. Alig volt élelem és rengetegen éhen haltak.
Ahogy fogyott az élelem, úgy halványult az asszony túlélési esélye is. Minden nap tehetetlenül nézte, ahogy egyre kevesebb lett az élelmiszertartaléka.
A segítség hiú reményében, az asszony rádöbbent, hogy elérkezett az a nap, amikor már csak egy adag ételre elegendő élelme maradt.
Akkor történt az, hogy odament hozzá egy idegen és az elképzelhetetlent kérte tőle. „Hozz, kérlek – mondta neki – egy falat kenyeret.”
Az asszony a férfihoz fordult és azt mondta: „Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban.” Elmondta neki, hogy éppen most akarta belőle az utolsó adag ételt készíteni magának és a fiának, hogy „megegy[ék] és meghalj[anak]”.
Nem tudta, hogy az ember, aki előtte állt, Illés próféta volt, akit az Úr küldött az asszonyhoz. Amit ez a próféta mondott az asszonynak, meglepő lehet azok számára, akik nem értik a hit alapelvét.
„Ne félj; – mondta neki – De mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss.”
El tudjátok képzelni, mit gondolhatott az asszony magában? Mit érezhetett? Alig volt ideje válaszolni, amikor a férfi így folytatta: „Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy; sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt át a földnek színére.
Az asszony, miután hallotta ezt a prófétai ígéretet, hittel elment és megtette mindazt, amire Illés utasította. „És evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.”4
Napjaink bölcsessége szerint a próféta kérése igazságtalannak és önzőnek tűnhet. Napjaink bölcsessége szerint az özvegyasszony válasza bolondnak és oktalannak tűnhet. Ez nagyrészt azért van így, mert gyakran arra támaszkodva hozunk döntéseket, amit látunk. Az elénk táruló bizonyítékokra és arra alapozva hozunk döntéseket, ami az azonnali és közvetlen érdekünket szolgálja.
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”5 A hitnek olyan szeme van, amely áthatol a sötétségen az azon túli világosságba. „A hited ne az emberek bölcsességén alapuljon, hanem Isten hatalmán.6
A hit gyakorlásának elmulasztása
Napjainkban túl gyakran, nem a hitre támaszkodunk, hanem inkább a saját képességünkre, amikor magyarázunk és problémákat oldunk meg. Amikor megbetegszünk, a modern orvosságok gyógyító csodákat művelnek. Hatalmas távolságokat tudunk megtenni rövid idő alatt. Olyan információk vannak karnyújtásnyira tőlünk, amelyek 500 évvel ezelőtt a legszegényebb embert herceggé tették volna.
Igaz hit
„Az igaz ember pedig hitből él”7 – mondja nekünk a szentírás. Ismét megkérdezem, hogy mi a hit?
A hit ott létezik, ahol a nem látott dolgokba vetett teljes bizalom egyesül azzal a cselekedettel, amely teljes összhangban van Mennyei Atyánk akaratával. A három dolog nélkül – először, teljes bizalom; másodszor, cselekedet és harmadszor, teljes összhang – csak hamisítvánnyal rendelkezünk – gyenge és felhígult hittel. Hadd beszéljek a hit e három meghatározó eleméről.
Először is, bíznunk kell abban, amit nem látunk. Amikor Tamás végül megtapintotta a szegek nyomát és kezét a feltámadt Üdvözítő oldalába mélyesztette, elismerte, hogy végül hitt.
„Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak, és hisznek.”8
Péter ezeket a szavakat visszhangozta, amikor a korai követőket megdicsérte a Jézus Krisztusba vetett hitükért. Azt mondta:
„A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:
Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.”9
Másodszor, a hitünkért, hogy változást érjünk el, cselekednünk kell. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy a passzív hitet tevékeny hitté változtassuk, mert valóban „a hit, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában”.10
1998-ban Gordon B. Hinckley elnök felemelte figyelmeztető szavát ennek az egyháznak a szentjeihez, valamint az egész világhoz. Ugyanezt a figyelmeztetést hangoztatta tegnap este is a papsági gyűlés alkalmával. Azt mondta: „Azt állítom, itt az idő, hogy rendbe tegyük a házunkat. Népünk közül sokan alig élnek meg jövedelmükből. Valójában néhányan kölcsönökből tengődnek. Aggódom a fogyasztói részletfizetéssel fellépő tartozás miatt, ami a nemzetet érinti, beleértve egyházunk tagjait is.”11
Testvérek, amikor e prófétai szavak elhangoztak az egyház néhány hithű tagja összeszedte hitét és megfogadta a próféta tanácsát. Ma ők a szívük legmélyéig hálásak, hogy így tettek. Mások, talán elhitték, hogy amit a próféta mondott az igaz, de akkora hitük sem volt, mint egy mustármag. Ennélfogva néhány embert pénzügyi, személyes és családi gyötrelmek sújtottak.
Harmadszor, a hitnek összhangban kell lennie Mennyei Atyánk akaratával, ideértve a természetre vonatkozó törvényeit is. A veréb, amely berepül a hurrikánba, hiheti azt, hogy sikeresen irányíthatja a vihart, de a végén a könyörtelen természeti törvény majd meggyőzi az ellenkezőjéről.
Bölcsebbek vagyunk a verébnél? Amit gyakran hitként fogadnak el ezen a világon, az nem sokkal több a hiszékenységnél. Elszomorító látvány, hogy néhány ember milyen lelkesen fogadja az aktuális őrületeket és elméleteket, miközben elveti vagy kevesebb hitelt és figyelmet szentel Jézus Krisztus evangéliumának örökkévaló tantételeire. Lesújtó, hogy néhány ember milyen lelkesen enged annak az ostoba és etikátlan viselkedésnek, hogy Isten valahogyan majd megszabadítja őket a cselekedeteik elkerülhetetlen és tragikus következményitől. Olyan messzire merészkednek, hogy a menny áldását kérik, miközben szívük mélyén tudják, hogy amit tesznek, az ellenkezik Mennyei Atyánk akaratával.
Hogyan tudhatjuk meg, hogy a hitünk összhangban van-e Mennyei Atyánk akaratával és hogy Ő engedélyezi-e azt, amit keresünk? Ismernünk kell Isten szavát. Az egyik oka annak, hogy tanulmányozzuk a szentírásokat az, hogy tudomást szerezzünk arról, hogy kezdettől fogva hogyan bánik Mennyei Atyánk az emberrel. Ha a szívünk vágya ellentétes a szentírással, akkor ne törekedjünk rá tovább.
Ezután, hallgatnunk kell az utolsó napi próféták szavára, amikor ők sugalmazott utasítást adnak.
Továbbá, töprengenünk és imádkoznunk kell, és keresnünk kell a Szellem irányítását. Ha így teszünk, az Úr megígérte, hogy „szívedben és elmédben fogok hozzád szólni a Szentlélek által, aki rád fog szállni és szívedben fog lakozni”.12
Csak akkor kaphatunk hatalmat arra, hogy megkapjuk az áhított áldásokat, ha hitünk összhangban van Mennyei Atyánk akaratával.
Az erő alapelve
Ha azt igazán megértik és helyesen gyakorolják, a hit az örökkévalóság egyik nagyszerű és dicsőséges erejévé válik. Egy olyan erő, amely meghaladja minden képzeletünket. „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett.”13 Hit által választják ketté a vizeket, gyógyítják meg a betegeket, hallgattatják el a gonoszt és ez által vált lehetővé az üdvözülés.
A hitünk szellemi életünk nyugvásának alapja. Életünk legfontosabb forrásának kell lennie. A hit leginkább nem az amit elhiszünk; a hit olyan valami, amit élünk.
Emlékezzetek az Üdvözítő szavaira: „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.”14 „A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket , a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál.”15
Az alapelv tanítása
Mindazok, akik hitben járnak, érezni fogják, hogy életüket a menny világossága és áldásai ölelik körül. Olyan dolgokat fognak megérteni és tudni, melyeket mások nem. Mindazok, akik nem a hitben járnak, a lélek dolgait ostobaságnak fogják vélni, mert a lélek dolgait csak a lélek által lehet felfogni.16
A menny megnyilvánulásai el vannak rejtve azok felfogóképessége elől, akik nem hisznek. „Mert amikor az emberek fiainak nincs hite – mondja nekünk Moróni –, akkor Isten nem tud közöttük csodát tenni. Ezért nem jelent meg nekik addig, amíg nem hittek benne.”17
Mégis a történelem során, még a sötétség idején is, voltak olyanok, akik a hit szemével átláttak a sötétségen és úgy láthatták a dolgokat, ahogy azok valójában vannak. Moróni kinyilatkoztatta, hogy „sokan voltak már …, akiknek olyan rendkívül erős volt a hite, hogy nem lehetett tőlük megtagadni, hogy a fátyol mögé tekintsenek és akkor valóban a saját szemükkel láthatták azt, amit azelőtt csak a hit szemével láttak, és akkor boldogok voltak.”18
Otthonunk legyen a hit menedéke! Az apák és az anyák tanítsák meg a gyermekeiknek a hit alapelveit! A nagyszülők is segíthetnek. Amikor én egy családi összejövetelen vagyok, és amikor az helyénvaló, megpróbálok időt szakítani arra, hogy szemtől szemben elbeszélgessek néhány unokánkkal. Leülök velük és felteszek nekik néhány kérdést. „Hogy vagy?” „Hogy megy az iskola?”
Ezután megkérdezem tőlük, mit éreznek az igaz egyházzal kapcsolatban, ami oly sokat jelent a számomra. Megpróbálom felfedezni a hitük és a bizonyságuk mélységét. Ha a bizonytalanság jeleit észlelem, megkérdezem tőlük: „Elfogadnál egy célkitűzést a nagyapádtól?”
Ezek után azt javasolom nekik, hogy minden nap olvassák a szentírásokat, hogy minden reggel és este térdeljenek le és imádkozzanak Mennyei Atyánkhoz anyjukkal és apjukkal, és egyedül is. Biztatom őket, hogy járjanak el az úrvacsorai gyűlésre. Buzdítom őket, hogy tartsák magukat mindig szeplőtlennek és tisztának, járjanak el mindig a gyűléseikre, és végezetül, többek között, törekedjenek arra, hogy legyenek érzékenyek az Úr sugalmazásaira.
Egyszer egy ilyen beszélgetés után, amit Josephfel, a mi nyolc éves kis unokánkkal folytattam, belenézett a szemembe és nekem szegezett egy jól irányzott kérdést: „Most már elmehetek, nagyapa?” Elszaladt a karjaimból, és azt gondoltam: „Vajon volt egyáltalán értelme?” Úgy tűnik, volt, mert másnap azt mondta: „Köszi a tegnapi beszélgetést.”
Ha szeretettel közelítünk feléjük, nem pedig szemrehányással, úgy találjuk majd, hogy unokáink hite növekedni fog valaki olyannak a hatása és bizonysága eredményeképpen, aki szereti az Üdvözítőt és az Ő mennyei egyházát.
Próbatételek
Néha sötétnek tűnik a világ. Néha próbára teszik a hitünket. Néha úgy érezzük, hogy a mennyek bezáródnak előttünk. Mégsem eshetünk kétségbe. Soha nem szabad elhagyni a hitünket. Nem szabad elveszítenünk a reményt.
Néhány évvel ezelőtt azt vettem észre, hogy a dolgok kezdenek elsötétülni körülöttem. Nagyon bántott, mert egyszerű dolgok, mint például a szentírások betűinek olvasása, egyre nehezebbé váltak. Azon gondolkodtam, mi történhetett a villanykörtékkel, és azon tűnődtem, hogy manapság a gyártók miért nem tudják úgy készíteni a dolgokat, mint annak idején.
Fényesebbekre cseréltem a villanykörtéket. De idővel ezek is elhalványultak. A lámpák és a villanykörték silányságára fogtam az egészet. Még az is felmerült bennem, hogy a nap fénye kezdett homályosodni, amikor eszembe jutott, hogy lehet, hogy nem is a szobába bejutó világosság mennyiségével van a baj, az is lehet, hogy a saját szememmel van a probléma.
Röviddel ezután elmentem egy szemészhez, aki megnyugtatott, hogy a világ egyáltalán nem fog elsötétülni. Egy hályog volt az oka annak, hogy a fényt egyre halványabbnak láttam. Ez biztos támponttal szolgál a koromat illetően. Hitemet ennek a képzett szakorvosnak a kezébe helyeztem, a hályogot eltávolították és lám, ismét fény árasztotta el az életemet! A világosság soha nem csökkent, csak az a képességem gyengült, hogy meglássam a fényt.
Ez megtanított nekem egy mélyreható igazságot. Gyakran, amikor a világ sötétnek, a menny pedig távolinak tűnik, hajlamosak vagyunk a minket körülvevő dolgokat vádolni emiatt, amikor a sötétség valódi oka a bennünk rejlő hit hiánya.
Legyetek jó reménységben! Legyen hitetek és bízzatok! Az Úr nem hagy el titeket!
Az Úr megígérte, hogy ha „keres[ünk] szorgalmasan, mindig imádkoz[unk] és hi[szünk] és ha igaz úton jár[unk], … akkor minden a jav[un]kra alakul”19.
Az ősi Almához hasonlóan tudom, hogy „aki Istenben bízik, azt ő megsegíti megpróbáltatásaiban, bajaiban és szenvedéseiben, és az utolsó napon felmagasztalja”20.
Mennyei Atyánk hatalmas, megrendítő, vezérelő Lény. Miközben időnként szomorúságot, fájdalmat és bánatot tapasztalunk – miközben azzal küszködünk, hogy megértsük a hit próbáit, amiket ki kell állnunk; miközben az élet sötétnek és szomorúnak tűnik – a hit által teljes bizalmunk van, hogy egy szerető Mennyei Atya a mi oldalunkon áll.
Ahogy Pál apostol megígérte: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi urunk Jézus Krisztus által.”21
És akkor egy napon, mindannyian teljesen átlátunk majd a sötétségen a világosságba. Megértjük majd az Ő örökkévaló tervét, az Ő irgalmát, és az Ő szeretetét.
„Mindazáltal, az embernek Fia, mikor eljő, avagy talál-é hitet e Földön?”
Talán, ahogy az egyház tagjai teljes szívükből bíznak, reményeiket és hitüket cselekedetté változtatják, és magukat összhangba hozzák az Úr akaratával, akkor arra a kérdésre, amit az Úr kétezer évvel ezelőtt kérdezett, az lesz a harsogó válasz: „Igen, talál majd hitet. Talál majd hitet azok között, akik magukra veszik az Ő nevét. Megtalálja azok között, akik az Ő isteni alapelvei szerint élnek.”
Tanúbizonyság
Bizonyságomat teszem, hogy Gordon B. Hinckley elnökön, prófétánkon, látnokunkon és kinyilatkoztatónkon keresztül Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus, mindannyiunkhoz szól a mai napon. Bizonyságomat teszem, hogy az evangélium teljessége vissza lett állítva Joseph Smith prófétán keresztül. A hit, egy örökkévaló erő, Mennyei Atyánk ajándéka az egész emberiség számára. Erről az örökkévaló igazságról teszem a személyes tanúbizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.