Nem tízen tisztulának-é meg?
Ha valaha is megfelelőképp ki szeretnénk mutatni hálánkat Mennyei Atyánknak, akkor azt teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel kell tennünk!
Amikor Thomas S. Monson elnök megkérte a hetvenek és a Fiatal Nők Általános Elnökségének új tagjait, hogy jöjjenek és foglalják el helyüket az emelvényen, élénken az emlékezetembe ötlött 1970 áprilisa, amikor elhívtak a Tizenkettek Kvórumának segédjeként – ami hatalmas meglepetés volt a számomra. Csak néhány órája tudtam róla. Amikor felkértek, hogy foglaljam el az öreg Tabernákulum egyik piros kárpitos ülését, a kórus az „Ó, isteni Megváltó” című dal éneklésébe kezdett. Miközben ezt a csodálatos melódiájú esdeklő éneket hallgattam, csendben megkértem az Üdvözítőt, hogy fogadjon el úgy, ahogy vagyok, és ne emlékezzen hibáimra, hiányosságaimra és bűneimre (lásd Zsoltárok 25:7). Milyen csodálatos nap volt az! Ez villant át az elmémen, amikor Monson elnök felhívást intézett az újonnan elhívottakhoz.
Megtisztelő számomra, hogy itt lehetek ezen a délutánon és pár percet veletek tölthetek, bizonyságot és tanúságot téve az e csodálatos munkával kapcsolatos érzéseimről.
Mondtam elder Neal A. Maxwellnek, hogy a botom nélkül is fel tudok jönni. Már előkészítette nekem, de azt mondtam: „Nem, menni fog nélküle is. Megmutatom neked, hogy megvan a hitem, hogy sikerüljön.” Ahogy egyre idősödöm és ahogy múlnak az évek, megtisztelő ez a kiváltság és örülök annak, hogy képes vagyok és hogy vágyok is arra, hogy az evangélium áldásainak tanújaként álljak előttetek, hisz oly sok áldás ért életem hosszú évei során. Nem tudom, hogy én vagyok-e a legidősebb ebben a hatalmas csarnokban, de most járok a 97. évemben. Amikor ma reggel bejelentették, hogy ez az egyház 172. féléves általános konferenciája, arra gondoltam, hogy a fiatalabbak valószínűleg kimondhatatlanul hosszú időnek tekintik ezt a 172 évet. Emlékeztetnélek benneteket az egyház 100. évfordulójára. Ruby és én akkor házasodtunk össze. 1930-at írtak akkor. Idén van az egyház 172. évfordulója, tehát már 72 éve vagyunk házasok. Ezt csak azért említem, hogy ti, matematikusok, emlékezetben tudjátok tartani a 172-t. Könnyű, nem?
Szeretnék tisztelegni Mennyei Atyám előtt, és szeretném kifejezni Neki a hálámat mindazokért az áldásokért, amiket életem hosszú évei során kaptam tőle – hogy jó szülőktől születhettem, és jó otthonban nevelkedhettem. És ahogy sok helyre költöztünk az országban a különféle tevékenységeink miatt, hálás vagyok azért, hogy jó emberekkel találkozhattam és jó emberek közt élhettem. A jó emberek hatással vannak életetekre, és segítenek személyiségetek és jellemetek kialakításában, továbbá segítenek barátságokat kötni és úgy élni, ahogy kell. Segítenek érdemes céljaitok megvalósításában, és magasabb szintre emelnek titeket. Nagyon hálás vagyok Mennyei Atyámnak minden kapott áldásomért. Tanúságomat teszem Róla, és tudom, hogy Ő a mi Atyánk, és hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia, a Teremtő, és az egész emberiség Üdvözítője. Hálás vagyok azért a magasztos szerepért, amit betöltött a teremtésben és az evangéliumnak a földön való megalapításában. Hálás vagyok a lehetőségért, amit mindez nyújt az egész emberiségnek, ha odafigyelnek, a lehetőségért, hogy meghallják, megértsék és elnyerjék az evangélium áldásait, ha kiérdemlik azokat és olyan módon élnek, hogy az evangélium részévé váljon az életüknek.
Hálát érzek őseim iránt, akik az egyház korai napjaiban csatlakoztak hozzá, majd New York állam északi részéből Nauvoo-ba költöztek, hogy csatlakozzanak az ottani szentekhez, és később részt vettek a Nauvoo Templom felépítésében és az azt követő nyugatra való vándorlásban. Mindezekért az áldásokért hálás vagyok e napon, és ezt el is mondom előttetek.
Muszáj megemlítenem Gordon B. Hinckley elnököt. Csodálatos beszédet mondott ma délelőtt – áttekintést nyújtott az elmúlt évekről, különösképpen a Nauvoo-hoz kapcsolódó eseményekről, és a pompás templom újraépítéséről. Mindaz, ami ott történt, áldást jelent a világ és az emberiség számára.
Szeretném, ha Hinckley elnök tudná, hogy alaposan rajta tartottam a szemem azóta, hogy elhívták Spencer W. Kimball elnök harmadik tanácsosának, és elfoglalta helyét az Első Elnökségben. Mennyit növekedett és fejlődött! Milyen sok sugalmazást és útmutatást kapott mindazon tettek véghezvitele során, amelyeknek tanúi lehettünk! Sokunknak volt valamicske szerepe abban az egyház a közelmúltban bekövetkezett növekedéséről való látomásában, mely révén templomok is épültek, amiből ma 114 működik szerte a világon. Mindezek a dolgok Hinckley elnök sugalmazott útmutatása eredményeképp jöttek létre. Az Úr áldja meg őt mindazért, amit az egyház növekedéséért és azért tett, hogy a rólunk alkotott kép egyre jobb legyen világszerte! Hálásak vagyunk mindazért, amit ő tett, hálásak vagyunk az egyházban betöltött helyéért és vezetéséért.
Lukácsban került feljegyzésre az, amikor az Üdvözítő egy nap egy olyan faluba érkezett, ahol volt tíz leprás ember. Nos, azok, akik az elmúlt években nőttek fel, nem sokat tudnak a leprásokról. A lepra szörnyűséges, rettegett betegség volt az ősi időkben. A tíz leprás odament az Üdvözítőhöz, és így szólt: „Mester, könyörülj rajtunk! Könyörülj rajtunk, akik a lepra szörnyű betegségében szenvedünk!” Ő pedig ezt mondta a tíz leprásnak: „Menjetek el a papokhoz, és ő majd gondoskodik rólatok!” Így is cselekedtek. Elmentek és megmutatták magukat a papoknak, és megtisztultak, mind a tízen. Egy kis idővel később az egyikük visszatért az Üdvözítőhöz, arcra borult előtte, és megköszönte Neki azt, hogy megáldotta és meggyógyította a szörnyű betegségéből. Az Üdvözítő pedig így szólt: „Nem tízen voltatok? Mi történt a kilenc másikkal? Hol vannak?” (Lásd Lukács 17:11–19.)
Amikor újra és újra elolvastam ezt a történetet, nagy benyomást tett rám. Milyen lenne a „kilencek társaságába” tartozni? Milyen lenne azok közé számláltatni, akik elmulasztottak visszatérni és köszönetet mondani az Üdvözítőnek azok miatt az áldások miatt, amiket nekik adott? Csupán egyetlen egy tért vissza.
Életünkben olyan könnyű áldásokat kapni – amik közül a legtöbbet nem is tartjuk számon –, és könnyű, ha olyan dolgok történnek életünkben, amik segítenek megváltoztatni, jobbá tenni az életünket, és elhozzák közénk a Szentlelket! Időnként azonban készpénznek vesszük ezeket. Mennyire hálásnak kellene lennünk azokért az áldásokért, amiket Jézus Krisztus evangéliuma hoz a szívünkbe és a lelkünkbe! Emlékeztetnélek mindnyájatokat, hogy ha valaha is megfelelőképp ki szeretnénk mutatni hálánkat Mennyei Atyánknak, akkor azt teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel kell tennünk – hiszen Ő volt az, aki életet és az éltető levegőt adta nekünk! Ő adta meg a lehetőséget, hogy úgy éljünk, ahogy most élhetünk, hogy az evangélium része lehet az életünknek, hogy olyan jó példák állhatnak előttünk, mint amilyen Hinckley elnök, aki az egyházat vezeti világszerte, valamint hogy a fiataloknak is lehetősége van büszkén és hálásan tekinteni rá, hiszen olyan vezető ő, aki ennek megfelelően is néz ki és viselkedik, és jól szemlélteti, mivé teheti az emberi szívet és lelket Krisztus Szelleme. Ha megfelelőképp kialakítjuk és kifejezzük ezt a hálát, az megáldhatja szívünket, elménket és lelkünket, és képesek leszünk tovább haladni és megtenni mindazt, amire csak kérnek minket.
Népes családunk tagjai legalább húsz különféle helyen élnek az Egyesült Államokban és Angliában. Azt tanácsoltam nekik, hogy amikor lehetőségük adódik az általános felhatalmazottak támogatására – különösen Hinckley elnök és tanácsosai támogatására –, álljanak akár a rádió előtt vagy bárhol, lelkesedéssel nyújtsák fel a kezüket, és mondják ezt maguknak: „Én is részt veszek az egyház vezetőségének támogatásában!” Amikor kezünket felemeltük a mai napon, lelki szemeimmel láttam néhány kisgyermeket – olyan gyermekeket, akiket szívünkből szeretünk –, amint ők is felemelik kezüket a világ különböző részein. Reméljük, hogy az Úr Szelleme mellett elültetjük szívükbe a tanulás, a tudás vágyát is, valamint az arra irányuló vágyat is, hogy Jézus Krisztus evangéliuma szerint éljenek és annak részesei legyenek. Reméljük, hogy teljes mértékben kiaknázzák jellemük kifejlesztésére adott lehetőségeiket, és képesek lesznek karuk kinyújtásával segíteni megváltoztatni és felemelni mások szívét.
Isten él. Ő a mi Atyánk. Bizonyságomat teszem nektek arról, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia, és hogy Joseph Smith próféta a visszaállítás prófétája. Hinckley elnök a mi sugalmazott vezetőnk, aki ezt az egyházat vezeti ma világszerte. Az Úr áldja meg őt mindazért, amit tesz, valamint áldja meg továbbra is sugalmazással, kinyilatkoztatással és látomással, miközben a munkát előreviszi! Ezt a tanúságot hagyom veletek, Jézus Krisztus nevében, ámen.