Jókedv és boldogság
Életünk minden napján érezhetünk boldogságot kis dolgok által, és tökéletesen boldogok lehetünk egy szerető Isten parancsolatainak betartása által.
Úgy négy hónappal ezelőtt azt a feladatot kaptam, hogy Bogotában, Columbiában szolgáljak, és így oda is költöztem. Egy nap, mikor megpróbáltam odatalálni az új egyházközségem épületéhez, megálltam egy parknál, hogy útbaigazítást kérjek.
Sok családot láttam, ahogy a kellemes vasárnapi reggelt élvezték. Ott álltam egy darabig, és néztem, ahogy a gyerekek a parkban vidáman játszottak. Különleges fény ragyogott arcukon, mely kipirult a naptól és a közös, játékos szaladgálástól. Mindannyian nagyon barátságosak voltak egymással.
Látszott rajtuk, hogy nagyon jól érzik magukat. Ahogy közelebbről is szemügyre vettem őket, rájöttem, hogy azon túl, hogy jól szórakoznak, ezek az ártatlan kisgyermekek igazán boldogok.
Később, útban a kápolna felé, visszagondoltam arra az időre, mikor az egyház tagja lettem. Egy régi barátom megkérdezte tőlem, hogy mi olyat találtam ott, ami annyira más. Így válaszoltam: „Igaz boldogságot találtam.” Erre ő azt felelte: „Olyan nincs, hogy igaz boldogság, csak boldog pillanatok.”
Megértem, hogy az a jó barátom, nem tudta mi a különbség a jókedv és a boldogság között. Amit ő „boldog pillanatok”-nak nevezett, valójában azok a pillanatok voltak, amikor szórakozott. Azt azonban nem tudta akkor, hogy a boldogság többet jelent a puszta jókedvnél. A jókedv csak egy múló pillanat, a boldogság viszont tartós dolog.
A mai világban sok ember nem érti a különbséget a jókedv és a boldogság között. Sok ember valójában a boldogságot keresi, amikor megpróbálja jól érezni magát, de e két dolog jelentése különbözik.
Kikerestem őket a szótárban, hogy megnézzem, mit is jelentenek: Jókedv: játék, élvezet, vígság, derű, öröm, szórakozás, játékosan viselkedni, játékos, gyakran hangos tevékenység, incselkedés. Boldogság: megnyugvás, öröm, megelégedettség.
Miután az egyház tagja lettem, megtanultam, hogy igencsak nagy különbség van a jókedv és a boldogság között. Még a keresztelőm előtt rájöttem, hogy az Úr által készített üdvözülés terve minden gyermeke számára érvényben van. (Lásd 2 Nefi 2:9) Annak függvényében, hogy itt a földön miként végezzük dolgunkat, e terv által visszatérhetünk Mennyei Atyánk színe elé, és az örök boldogság állapotában élhetünk vele.
A jókedv és a boldogság mind jó dolgok, de bizonyosan a boldogságot érdemes inkább keresni. A boldogság magába foglalja a szórakozást, de a szórakozás önmaga nem fog boldogsághoz vezetni.
Lukács 15. fejezetében találjuk a tékozló fiú példázatát. Ebben a példázatban a fiatalabb fiú megkéri apját, hogy adja oda a neki járó örökséget. Az apa így is tesz, és a fiatal férfi kimegy a világba, hogy az őáltala elképzelt igaz boldogságot keresse. Elkezd jókedvűen szórakozni, és míg van pénze, sok olyan ember veszi körül, aki a barátjának vallja magát. Amikor az egész vagyona elúszik a jókedvben, az úgynevezett barátai hátat fordítanak neki, ő pedig egy fillér nélkül marad. Utána sok szenvedésen és csalódáson megy keresztül. Először munkába áll egy embernél, ahol a disznókat eteti, majd mivel éhezni kezd, már a disznóknak adott moslékot is megenné. Atyja szolgáira gondol, akiknek van elég kenyerük, hogy egyenek és félre is rakjanak keveset, neki pedig nincs mit ennie.
Úgy dönt, visszamegy apjához, hogy elszegődjön a szolgájának. Mindent megbánva visszatér, és igazlelkű apja különleges fiúként fogadja. Végre megérti, hogy az igaz boldogság az egyszerű családi életben rejlik.
Mindenki, aki tökéletes boldogságra törekszik, megtalálhatja azt Jézus Krisztus evangéliumában, melyet az Ő egyházában tanítanak. Krisztus tana által megtanuljuk, hogy mi is részesei lehetünk az üdvözülés azon tervének, melyet Ő készített el mindannyiunk számára, az Ő fiai és lányai számára. Amikor betartjuk parancsolatait, Ő megáld minket, és megismerjük az igaz boldogságot. Megtanuljuk, hogy a boldogság az egymásra épülő kis dolgok megtételében rejlik, melyek hitünket és bizonyságunkat növelik. Mindennapi életünk kis dolgai például a következők:
Boldogok vagyunk, amikor minden reggel és este imádkozunk, mikor érezzük, hogy az Úr meghallgat minket, és mindig hajlandó megbocsátani nekünk, valamint megáldani és segíteni minket. Boldogok vagyunk, amikor életünkben érezzük a Szentlélek sugalmazásait – amikor érezzük a Szentlelket életünk fontos döntéseinek meghozatalakor. Boldogok vagyunk, mikor egy megterhelő és fárasztó munkanap után hazatérünk a családtagjaink szerető karjaiba, akik nagyra becsülésüket fejezik ki irántunk. Boldogok vagyunk, hogy beszélhetünk gyermekeinkkel, örvendünk a családnak és boldogan jövünk össze családi estre. Röviden: életünk minden napján érezhetünk boldogságot kis dolgok által, és tökéletesen boldogok lehetünk egy szerető Isten parancsolatainak betartása által, aki gondoskodik rólunk.
Az igaz boldogság Isten parancsolatainak betartása által adatik. 2 Nefi 2:25-ben ezt a tanítást kapjuk: „Ádám azért bukott el, hogy emberek lehessenek; az emberek pedig azért vannak, hogy boldogok legyenek.”
Tanúja voltam ennek a boldogságnak sok egyháztag életében. Jó pár héttel ezelőtt azt a feladatot kaptam, hogy elnököljek egy cövekkonferencián a columbiai Caliban. Egy nagyon különleges egyháztag fiatal férfival találkoztam, aki jól szemléltetné az igaz boldogság jelentését.
Fabiánnak hívják. A családtagjai egyháztagok, és ő már kisfiúként tanult a boldogság tervéről. 1984-ben, amikor 3 éves volt, Fabián és családja egy nagy és forgalmas sugárúthoz közeli házban lakott. Ezen az úton sok városi busz közlekedett.
Egy nap a kis Fabián észrevette, hogy a kapu nyitva van. Megpróbált átszaladni a túloldalra, és elütötte egy busz. Mennyei Atyánk jóságának köszönhetően túlélte a balesetet. Szülei három különböző kórházba is elvitték, de sehol nem tudtak megfelelő kezelést biztosítani. Tovább keresték a segítséget, és bár megtalálták a megfelelő orvosokat a kezeléshez, a fiú állapota nem volt túl biztató. Számos műtét után az orvosok értesítették a családot, hogy mivel a sérülés túlságosan súlyos, jobb lábát amputálni kell ahhoz, hogy életben maradjon.
A kis Fabián más életet kezdett egyik lába elvesztése után. Lassan megtanult egyensúlyozni és mankóval járni. Iskolába járt, ahol barátai és tanárai támogatását élvezte. Néhányan csúfolták, de hamar megtanulta, hogy nem kell odafigyelnie az őt kigúnyoló emberekre.
Részt akart venni minden fizikai tevékenységben, és gyakran meg is tette. Bár nagyon nehéz volt győzelmet aratnia, mindig bátran készen állt a részvételre.
Fabián most a cöveke Fiatal Férfiak szervezetében szolgál tanácsosként. Vallási insztitútra jár, és aktív tagja a hallgatói önkormányzatnak. Focizik és kosárlabdázik. Ezen kívül insztitútos barátaival pingpongozik. Kerékpározik, és megtesz minden olyat, amire bármely más fiatal férfi képes. Önkéntesként angolt tanít egy szegény gyermekeket támogató alapítványnál.
Fabián minden erejével akarja szolgálni felebarátjait és Istent. Mindig mosolyog, és mindig ott van, ha valakinek segítségre van szüksége. Fabián igazán boldog fiatalember. Istenbe vetett hite és bizalma által kapott hatalmas erejével nagyszerű példa szülővárosa polgárai számára.
Boldogsága abból ered, hogy érdemesen, Isten parancsolatainak betartásával kíván élni minden nap. Egy szentírásra emlékeztet engem, ami Móziás 2:41-ben található: „De szeretném, ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik megtartják Isten parancsolatait. Mert bizony mondom, áldottak ők mind a testi, mind a lelki dolgokban, és ha mindvégig hűségesen kitartanak a jóban, a mennyország vár rájuk, hogy Istennel véget nem érő boldogságban éljenek. Ó, emlékezzetek rá, emlékezzetek, hogy mindez igaz, mert az Úristen mondta.”
Isten parancsolatainak engedelmeskedve az egész örökkévalóságon keresztül boldogok leszünk. Az Úr azt mondta Alma 41:10-ben: „a gonoszság még sohasem volt boldogság.”
Isten szolgájaként és egyháza tagjaként arra kérlek benneteket, hogy nyerjétek el az igaz boldogságot azáltal, hogy hallgattok Isten tanácsaira, az Ő parancsolatai szerint éltek, és élő prófétái szavainak engedelmeskedtek!
Tudom, hogy a boldogságunkat befolyásoló tényezők egyike az, hogy mennyire hallgatunk az egyházban minket tanító élő prófétákra.
Bizonyságom van arról, hogy Isten él, hogy Jézus a Krisztus, a mi Üdvözítőnk és Megváltónk. Mindannyiunkért adta drága életét. Tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája. Ezt teljes szívemből tudom. Tudom, hogy a Mormon könyve Isten szava, és hogy a boldogság ösvényeire vezethet minket.
Tudom, hogy Gordon B. Hinckley elnök Isten prófétája ma, aki szeretettel és türelemmel tanít minket arra, hogyan legyünk boldogok ebben és az ez utáni életben egyaránt.
Ezek a dolgok részét képezik az igazságról való bizonyságomnak, és megosztom ezeket veletek, kedves testvéreim, Jézus Krisztus nevében, ámen.