A cövekpátriárka
Az Úr különleges módon tekint a pátriárkára, aki egyedülálló elhívással rendelkezik az egyházban.
Ötvennyolc évvel ezelőtt bekopogtattam a kaliforniai Santa Ana cövek pátriárkájához, J. Roland Sandstromhoz a püspökömtől kapott ajánlóval, ami felhatalmazott a pátriárkai áldás elnyerésére. Addig sohasem találkoztunk, és utána még 14 évig nem láttuk egymást. 15 év múlva újra találkoztunk. Akkor már a Tizenkettek tagja voltam, és a halála előtti napon áldást adtam neki.
Az áldás postán keresztül jutott el a barakkomba arra a légierő támaszpontra, ahol állomásoztam. Akkor még nem tudtam úgy, ahogy most már tudom, hogy a pátriárka látnoki képességei által tudta, hogy az áldás, amit tőle kaptam, számomra több lesz, mint útmutatás. Oltalmul és védőpajzsként szolgált.
A kinyilatkoztatás szerint: „A Tizenkettő kötelessége, hogy az egyház minden nagyobb gyülekezetében igehirdetőket szenteljenek fel, akiket kinyilatkoztatás mutat majd meg nekik.”1
Joseph Smith mondta, hogy „az evangélista a pátriárka. (…) A földön bárhol alapítják meg Krisztus egyházát, kell lennie egy pátriárkának a szentek utódai javára, mint ahogy Jákób is adott pátriárkai áldást a fiainak.”2
A szentírások háromféle pátriárkát említenek: családok apáit3, a régieket vezető prófétákat, és a melkisédeki papság egy felszentelt hivatalát, a cövekpátriárkát4.
Az apa családja pátriárkája, aki tud, illetve köteles is áldásokat adni gyermekeinek.
Pár évvel ezelőttig minden cövekpátriárkát a Tizenkét Apostol Kvórumának egy tagja szentelte fel. Amikor a cövekek száma növekedni kezdett, ez a felelősség a cövekelnökökre hárult.
A melkisédeki papság más hivatalaihoz – elderekhez, főpapokhoz, hetvenesekhez és apostolokhoz – hasonlóan a cövekpátriárkát is nem elválasztják, hanem felszentelik.
A cövekelnök benyújt egy nevet a Tizenkét Apostol Kvórumához. Minden néven imádságosan elgondolkoznak. Miután elfogadták, és a cövekkonferencián támogatták, sor kerül a felszentelésre. Ezután ő látnoki képességekkel megáldva ad áldást azoknak, akik egyházközségük püspökének ajánlásával jönnek hozzá.
Van egy kiadvány, melynek címe: Információk és javaslatok pátriárkák számára. Cövekelnököknek és pátriárkáknak ad utasításokat e szent hivatallal kapcsolatban. Ez a kiadvány az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma által éveken keresztül megvitatásra került. Minden alkalommal, amikor átnézték, le is rövidítették. A kvórum egy idősebb tagja azt mondta: „Testvérek, nem szabad az Úr és az Ő pátriárkái közé állnunk!”
Megkérünk most minden cövekelnököt és pátriárkát, hogy olvassa el újra ezt a rövid dokumentumot. Ne csak egyszer olvassátok el!
Nem a pátriárkák dolga az áldások szorgalmazása. Az egyháztagoknak kell azt kérniük, ám csak akkor, ha erre sugalmazást kapnak. Nincs meghatározott életkor, melytől fogva részünk lehet pátriárkai áldásban. A püspök győződik meg arról, hogy az egyháztag megfelelő felfogóképességgel rendelkezik-e ahhoz, hogy megértse az áldás fontosságát és jelentését.
A pátriárkai áldást hangfelvételen rögzítik, azután legépeli valaki, aki erre a cövektől felhatalmazást kapott. Ez az áldás személyes kincsünkké válik.
Közvetlen családtagjainkon kívül másnak nem szabadna megengednünk, hogy elolvassák az áldást, illetve ne kérjünk meg senkit, hogy azt értelmezzék számunkra. Sem a pátriárka, sem a püspök nem tudja értelmezni, és nem is szabad megkísérelnie.
Mikor a Tizenkettő elhívja és felszenteli a pátriárkákat, megosztják egymással tapasztalataikat. Megtudtuk, hogy az Úr különleges módon tekint a pátriárkára, aki egyedülálló elhívással rendelkezik az egyházban.
Emlékszem egy nagyon idős pátriárkára, amikor egy konferencián voltam. Bár felszentelése érvényben maradt, az áldásadás alól felmentették.
A cövekelnök egy sok vezetői tapasztalattal rendelkező férfire tett ajánlatot. Én azonban nem úgy éreztem, hogy neki kell az új pátriárkának lennie.
Tudtam, hogy az Első Elnökség azt mondta a cövekelnököknek: „Az, hogy egy férfi jól végezte vezetői elhívását, és magas kort ért meg, még nem kell, hogy ok legyen arra, hogy belőle legyen vagy ne legyen pátriárka; (…) [Olyan embernek kell lennie], aki elérte, hogy [benne] a pátriárkák szellemisége lakozzék; sőt az kell, hogy legyen életének fő jellemvonása; (…) [egy olyan ember legyen ő,] aki bölcs, és akinek birtokában van az áldás adásának képessége és annak lelkisége is.”5
Röviddel az esti gyűlés kezdete előtt egy idősebb férfi félig előrejött a padok között, majd látva, hogy nincs már több hely, visszament a kápolna hátsó részébe. Nem volt olyan jó öltözött, mint mások, és látszott rajta, hogy gyakran marad távol a gyűlésekről.
Suttogva kérdeztem a cövekelnöktől: „Ki ez az ember?”
Megsejtve, hogy mi járt a fejemben, azt mondta: „Á, nem hiszem, hogy ő lehetne az új pátriárkánk. Egy távoli egyházközség peremén lakik, és soha nem töltött be vezető pozíciót püspökségben, vagy főtanácsban.”
Ezt a férfit kérték meg a nyitóima elmondására, és alig szólt pár szót, amikor a kinyilatkoztatás által jött a megerősítés: „Ez a férfi a pátriárka.”
Ha jól emlékszem, hat fia és egy lánya volt. A legfiatalabb éppen missziót szolgált, ahogy azt a többi, az ország különféle részein élő és hithűen szolgáló, akkora már nős bátyjai is tették egykor.
„És mi van a lányoddal?” – kérdeztem.
„Ó – mondta – már találkoztál vele! A cövekelnökség egyik tanácsosának a felesége.”
Azt gondoltam magamban: „Egy pátriárka, ez az ember bizonyos, hogy pátriárka!”
Az általános ülés kezdete előtt találkoztam az idősödő pátriárkával a folyosón, és azt mondtam neki: „Ma majd kapsz egy kis segítséget tőlünk.”
„Óh, köszönöm szépen! – mondta. – Azt nagyon, de nagyon megköszönném.”
Azt mondtam neki: „Hadd mondjam meg neked az új pátriárka nevét, és akkor majd csak te, én és a cövekelnök fogja tudni azt!”
Mikor nevén neveztem férfit, ő megdöbbenve mondta: „Hát nem érdekes! Láttam, mikor a többiekkel együtt bejött az épületbe, és azt gondoltam magamban: ,Milyen csodálatos pátriárka lenne belőle!’” Sugalmazást adó megerősítés volt ez az idős pátriárkától.
Nincs még egy ilyen tisztség az egész egyházban, sőt még az egész világon sem.
A cövekelnököknek különös gondoskodással kell őrködniük a pátriárka felett. Külön köszöntve, az emelvényre kell ültetnetek őt.
Rendszeresen, mondjuk évente kétszer, tartsatok interjút a pátriárkával, és olvassatok el néhányat az általa adott áldásokból. Emlékeztessétek, hogy minden egyes áldás személyes és különleges az adott egyháztag számára! A cövekelnöknek nem szabad elhanyagolni az áldások rendszeres átolvasását.
Egyszer felszenteltem egy pátriárkát, aki úgy érezte, nem lesz képes elviselni ezt a nagy felelősséget. Hónapokig nem bírta magát rávenni, hogy áldást adjon. Végül megkérdezte cövekelnökét, hogy írhatna-e egy sablonos bevezetőt egy általános pátriárkai áldáshoz. A cövekelnök megengedte neki.
Később ezt mondta nekem: „Amikor az első fiatalember eljött, hogy áldást kapjon, nyugodt voltam, mert megtanultam ezt a bevezető részt. Fejére helyeztem kezeimet, és egy szót sem használtam az előre leírt szövegből. Aznap megtanultam, hogy kitől is jönnek azok az áldások. Nem az én áldásaim azok, hanem a Szellem súgja őket nekem.”
Valaki azt mondta, hogy a pátriárkai áldás „,egy [bekezdés] lehetőségeid könyvéből’. Mikor olvassuk áldásunkat, látni fogjuk, hogy a kinyilatkoztató lélek megmutatja nekünk, mivé is válhatunk.”6
A pátriárkai áldás alapvetően fontos része a származási ág kijelentése. A pátriárka a szentírások gondos tanulmányozása által ismerkedik meg a pátriárkák rendjével. Megtanulja Izráel törzseinek rendeltetését.
A Testvérek azt tanították, hogy: „A pátriárka, mikor az áldást adja, kijelentheti a származási ágat – ami megmondja, hogy Izráel házának, tehát Ábrahám családjának és Jákób egy adott törzsének leszármazottjai vagyunk. Az esetek nagy többségében az utolsó napi szentek Efraim törzséből valók, abból a törzsből, melyet az utolsó napokban elvégzendő munka irányításával bíztak meg. Akár vérszerinti ez az ág, akár örökbefogadott, nem számít (Igazgyöngy, Ábrahám 2:10). Ez nagyon fontos, mivel csakis Ábrahám ágán keresztül teljesedhetnek be az Úr gyermekei számára ígért hatalmas áldásai ezen a földön (1 Mózes 12:2, 3; Igazgyöngy, Ábrahám 2:11).
Aztán a pátriárka a jövőbe tekintve kifejti az áldásokat és ígéreteket, melyek lehetnek különlegesek vagy általánosak, amelyekre az egyén származási ágán keresztül … jogosult; majd felhatalmazása által megerősíti azokat rajta, hogy hithűsége függvényében örökké az övéi legyenek.”7
Mivel mindannyiunknak többféle vérvonala van, egy adott család két tagja származhat akár Izráel két külön törzséből is.
Egy pátriárka adhat áldást a püspök ajánlásával rendelkező saját gyermekeinek, unokáinak és dédunokáinak is.
Mikor olyan különleges kérésekkel fordulnak hozzánk, hogy valaki a nagybátyjától vagy egy kedvenc családtagjától szeretné megkapni áldását, megkérjük őket, hogy kövessék a megszokott rendet, és forduljanak a pátriárkához saját cövekükben.
Olyan kerületekben vagy cövekekben, ahol nincs pátriárka, az egyháztagok kaphatnak ajánlást a püspöktől vagy gyülekezeti elnöktől, mellyel felkereshetik egy szomszédos cövek pátriárkáját.
Sokszor valaki úgy érezheti, hogy a kapott áldás valahogyan kevesebb, mint amire számított. De az idő múlásával észre fogja venni a benne rejlő kinyilatkoztatás erejét.
Vannak, akik aggódnak amiatt, hogy a pátriárkai áldásban megígért egyik áldás még nem teljesedett be. Például az áldás ígérheti, hogy valaki meg fog házasodni, ennek ellenére nem talál magának társat. Ez nem azt jelenti, hogy az áldás nem fog beteljesedni. Tudjuk jól, hogy minden az Úr idejében történik és nem mindig a miénkben. Az örökkévaló dolgoknak nincsenek határaik. A földi élet előtti létezésünktől kezdve a mostani életünkön keresztül, a halál fátylán is túl, életünk örökkévaló.
Bizonyos körülmények, mint a például az idős kor és az ezzel járó gyengeség, a cövekből való kiköltözés illetve egy missziós elhívás megkívánhatja, hogy a cövekelnök kérvényt nyújtson be a Tizenkét Apostol Kvórumának a pátriárka aktív szolgálatból elismeréssel történő visszahívására.
Harold B. Lee elnök mesélt egy pátriárka elhívásáról. Cövekelnökével elmentek ennek a férfinek a lakására. A férfi egész nap egy jóléti farmon dolgozott fiaival, és nagyon kimerült, fáradt és piszkos volt.
Lee elnök ezt mondta: „Az még inkább megviselte, mikor elmondtam neki jövetelünk célját – vagyis, hogy ő kapná az elhívást, hogy a cövek pátriárkája legyen.”
A konferencia reggeli ülése után, melyen a férfi nagyszerű bizonyságot tett, lementek egy alagsori irodába.
A cövekelnök felesége is jelen volt, és a következőket írta Lee elnöknek: „Ahogy oda mentél hozzá, hogy kezed a fejére tedd, ezt gondoltam magamban: ez egy olyan ember, akivel gyakran együtt vagyunk. Kirándulni, táncolni járunk vele. (…) Most pedig azt a feladatot kapja, hogy kijelentse a származási ágat ezekben az áldásokban. Nem tanult ősi nyelveket – honnan fogja tudni?
(…) Odamentél hozzá, kezed a fejére tetted, és egy fénysugár jött mögüled, mely rajtad keresztül egyenesen belé hatolt. Azt gondoltam magamban: ,Micsoda különös egybeesés, hogy pontosan abban a pillanatban jött be ide a napfény!’ Aztán észrevettem, hogy nem volt [ablak,] nappali fény. A kérdésemre adott válasznak voltam tanúja. (…) Az a fény valahonnan Lee testvéren túlról jött, mely rajta keresztül egyenesen a pátriárkába szállt. Akkor tudtam, honnan fogja megkapni az információt – a Mindenható Isten kinyilatkoztatásaiból.”8
És így is kell, hogy legyen. Amikor egy pátriárkát felszentelnek, vagy áldást ad, ugyanaz a fény van jelen, még ha nem is látható. Felhatalmazza a pátriárkát, hogy kijelentse a származási ágat, és hogy látnoki képességekkel áldást adjon, legyen ő maga akár egy teljesen átlagos képességű ember.
Ne feledkezzünk meg a cövekpátriárkai hivatalról! Ez a cövek szellemi erejének nélkülözhetetlen része.
Ti pedig, cövekelnökök, kövessétek figyelemmel cöveketek pátriárkájának munkáját! Tartsátok őket közel magatokhoz! Beszélgessetek el velük, és olvassatok bele az áldásokba, melyeket adnak!
A pátriárkákhoz szólva pedig csak annyit, hogy kevesen lettek úgy kiválasztva, mint ahogyan ők. Úgy éljetek, hogy a szellemi sugalmazás által prófétai módon ihletett áldásokat tudjatok adni! Legyetek példaértékű pátriárkák saját családotokban! Úgy éljetek, hogy érdemesek legyetek a Szellemre! Éljétek át az örömöt, mely elhívásotokból fakad!
A pátriárka, akivel azelőtt sohasem találkoztam, olyan ígéretet tett, mely mindannyiunkra vonatkozik. Azt mondta: „Fordulj az igazság napfénye felé, hogy hátrahagyd a tévelygés, hitetlenség, kétség és csüggedés árnyékát!”9 Sokszor nyertem erőt a pátriárkai áldásomból, amit az Úr egyik sugalmazott szolgája adott nekem.
Tanúságomat teszem, hogy ez egy szent hivatal, áldás az egyháznak, vagyis azokat az áldásokat példázza, amiket az Úr állított fel az Ő egyházában áldást jelentve mindannyiunk számára. Erről teszek bizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen.