3. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára: Bízni Jézus Krisztusban, a mi halandóság előtti Szabadítónkban és Vezetőnkben. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag (2023)
3. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag
3. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára
Bízni Jézus Krisztusban, a mi halandóság előtti Szabadítónkban és Vezetőnkben
Bár nem emlékszel rá, a Jézus Krisztussal való élményed már jóval a születésed előtt kezdődött. Ez a kapcsolat és a Mennyei Atya tervéről való ismeret célt és értelmet adhat a földi életednek. A 2. rész segíteni fog jobban megértened a Szabadító sarkalatos szerepét a mennyei nagy tanácsban, az Atya boldogságtervében, a teremtésben és más, az Ószövetségben megosztott beszámolókban. Miközben az ebben a leckébben lévő anyagot tanulmányozod, gondold át, hogyan építhetik ezek az igazságok a Jézus Krisztusba vetett bizalmadat.
1. szakasz
Hogyan hozhat célt és békességet az életembe a szabadítás terve?
Előfordult már veled, hogy eltévedtél egy erdőben, egy nagy tömegben vagy egy nagyvárosban? Milyen volt ez az élmény?
Éppen úgy, ahogyan talán eltévedtél egy erdőben vagy egy nagyvárosban, előfordulhat, hogy érezted már – vagy egy nap majd érezni fogod – elveszettnek magad az életed értelmét és célját illetően is. Ezen érzések átgondolása közben elmélkedj Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagja következő szavain:
„Gyakran tűnődtem Isten gyermekeinek a reményvesztett állapotán, amint a sötét és kietlen világban bolyonganak, nem tudva magukról, hogy kik, honnan jöttek, miért vannak a földön, vagy hogy hová mennek halandó életük után.
Nekünk nem kell bolyonganunk. Isten örök igazságokat kinyilatkoztatott ki e kérdések megválaszolására. […]
A szabadítás terve az egyik legnagyobb kincs az emberiségnek valaha is adott összes tudás között, mert kifejti az élet örök rendeltetését.” (A szabadítás terve: a tudás iránymutató szent kincse. Liahóna, 2015. okt. 25–26.)
Mennyei Atyánk a mennyei nagy tanácsban elénk tárta az Ő szabadítástervét. Megtudtuk, hogy ha követjük az Ő tervét, akkor olyanná válhatunk, mint Ő, visszatérhetünk a színe elé, és örök életet nyerhetünk, amely „Isten minden ajándéka közül a legnagyobb” (Tan és szövetségek 14:7).
Azt is megtudtuk, hogy az Atya terve egy Szabadítót kíván majd, aki lehetővé teszi számunkra a testi és a lelki halál legyőzését. Mennyei Atya Jézust választotta ennek a Szabadítónak (lásd Ábrahám 3:27).
Thomas S. Monson elnök így tette bizonyságát:
„A [szabadítás tervének] nélkülözhetetlen része a mi Szabadítónk, Jézus Krisztus. Az Ő engesztelő áldozata nélkül minden veszve lenne.” (A boldogsághoz vezető tökéletes ösvény. Liahóna, 2016. nov. 80.)
2. szakasz
Miért fogadtuk el a halandóság előtti életben Jézus Krisztust, hogy a Szabadítónk legyen?
A Nagy értékű gyöngy érdekes beszámolót ad arról, amikor Ábrahám a bolygókról és a csillagokról tanult. Ábrahám látta, hogy a kormányzó és legragyogóbb csillagot Kolobnak hívják, és az van a legközelebb ahhoz, ahol Isten van (lásd Ábrahám 3:2–17).
Ábrahám azt is megtudta, hogy amiképpen a csillagok különböznek egymástól, éppen úgy vannak különbségek Isten lélekgyermekei között is. Egyes lelkek „intelligensebb[ek]”, mint mások, míg az Úristen „intelligensebb… mindannyiuknál” (Ábrahám 3:18–19). (Megjegyzés: Ebben a szentírásrészben az intelligencia az egyén által elnyert világosságra és igazságra utal [lásd Tan és szövetségek 93:28, 36].)
Ebben a szövegösszefüggésben, ahol Kolob Jézus Krisztust jelképezi (lásd Ábrahám 3:3, 16), mit tanít ez nekünk Őróla?
Ábrahám megtudta, hogy Kolob az Istenhez való közelsége miatt lett „a legnagyobb az összes [csillag] között, mert ez van legközelebb [Őhozzá]” (Ábrahám 3:16). Isten gyermekeiként így van ez velünk is. Intelligenciánk, világosságunk és dicsőségünk azon fog múlni, hogy mennyire vagyunk közel a Teremtőhöz, Jézus Krisztushoz, aki a „legközelebb van Isten trónjához”, és aki elrendeltetett, „hogy kormányozza mindazokat, amelyek ugyanahhoz a rendhez tartoznak” (Ábrahám 3:2, 3).
3. szakasz
Hogyan segíthet Jézus Krisztus legyőzni a körülöttem lévő gonosz hatásokat?
Időnként nyomasztónak érezheted Sátán fondorlatait, miközben igyekszel Jézus Krisztust követni és az Ő evangéliuma szerint élni. Hasznos lehet szem előtt tartanod, hogy ez már nem ez az első alkalom, amikor látod vagy tapasztalod Sátán gonosz befolyását.
Sátán lázadása indította a Jelenések könyvében „égi viaskodásnak” nevezett mennyei háborút (lásd Jelenések 12:7). A harc azok között dúlt, akik Mennyei Atya és Jézus Krisztus mellett álltak, illetve akik szembeszegültek Ővelük és Sátán követését választották.
Gordon B. Hinckley elnök ezt mondta erről az összetűzésről:
„Ez a háború, mely oly keserű, oly heves, soha nem ért véget. Ez a háború… az igazság és a tévedés között dúl, az önrendelkezés és a kényszer között, Krisztus követői és az Őt megtagadók között. […]
Saját életünkben tombol, nap nap után, az otthonainkban, a munkahelyünkön, az iskolai kapcsolataink[ban]… Mindannyiunkat érint: gyermeket, fiatalt vagy felnőttet, mindegyikünket.” (“An Unending Conflict, a Victory Assured,” Ensign, June 2007, 6, 9)
Ahmad S. Corbitt fivér a Fiatal Férfiak Általános Elnökségéből a remény üzenetét adta át a gonosz elleni folyamatos csatánk kapcsán:
„Sátán ravaszul megtévesztette Mennyei Atya lélekgyermekeinek a harmadát, hogy engedjék, hogy Isten helyett ő uralkodjon. De titeket nem sikerült megtévesztenie! János apostol látta, hogy legyőztétek Sátánt »a bizonyságtétel[ete]k igéjével« [Jelenések 12:11]. […]
Annak az ismerete, hogy a bizonyságtételetek igéjével korábban már legyőztétek Sátánt, segíteni fog nektek most és mindig szeretni, megosztani és meghívni: arra hívni másokat, hogy jöjjenek és lássák meg; jöjjenek és segítsenek; valamint jöjjenek és tartozzanak ide, mialatt még mindig dúl az Isten gyermekeinek a lelkéért folyó háború.” (Egybegyűjthetitek Izráelt! Liahóna, 2021. máj. 61.)