15. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára: Közelebb kerülni Jézus Krisztushoz az úrvacsora által. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag (2023)
15. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag
15. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára
Közelebb kerülni Jézus Krisztushoz az úrvacsora által
Gondolj az utolsó alkalomra, amikor vettél az úrvacsorából. Milyen volt ez az élmény? Milyen figyelmet szenteltél a Szabadító engesztelésének és a Vele való szövetséges kapcsolatodnak? A 4. rész leckéinek a tanulmányozása során lehetőséged lesz átgondolni, mit tehetsz azért, hogy Jézus Krisztus és az Ő engesztelése személyesebbé, mérvadóbbá és alkalmazhatóbbá váljon az életedben.
1. szakasz
Hogyan segíthet a szentírások tanulmányozása közelebb kerülnöm a Szabadítóhoz?
Néhány órával a Gecsemáné kertjébe való belépés előtt Jézus arra utasította tizenkét apostolát, hogy készítsék el a pészahi vacsorát (lásd Máté 26:17–19). Izráel gyermekei közel 1500 éven át megemlékeztek a pészah ünnepéről, és a szeplőtelen bárányok vérét használták a pusztító angyaltól való megszabadulás jelképezésére (lásd 2 Mózes 12:21–28; 13:14–15). Ezen étkezést követően Jézus Krisztus, Isten Báránya betöltötte a pészah jelképrendszerét, amikor vére kiontatott, és Ő lett a világ Szabadítója (lásd János 1:29; 1 Péter 1:18–19). Utolsó pészahi vacsoráján „nagyszerű engesztelő áldozatának emlékeztetőjeként bevezette az úrvacsorát” (Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága, JezusKrisztusEgyhaza.org). A Szabadító engesztelése magában foglalta szenvedését a Gecsemánéban, halálát a kereszten, valamint dicsőséges feltámadását.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Máté 26:26–28-at, és képzeld el, milyen lehetett Jézus Krisztustól részesülni az úrvacsorából. Megnézheted a The Last Supper [Az utolsó vacsora] című rövidfilmet (6:01), hogy segítsen elgondolkodnod ezen az élményen.
A kenyér és a bor avagy a víz az úrvacsora szent jegyei. A jegy vagy jeltárgy egy fogalom, tulajdonság vagy elképzelés fizikai megjelenítése. Miközben a következő pontokat tanulmányozod, gondold át, hogyan emlékeztethetnek téged az úrvacsora jegyei a Szabadítóra és arra, amit Ő érted tett:
-
Az ősi Izráel a pusztában töltött 40 éve alatt mindennap mannával, vagyis mennyei kenyérrel táplálkozott (János 6:31, lásd még Zsoltárok 78:24–25). Miután a mannáról beszélt, Jézus Krisztus kijelentette: „Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá… [A] ki ezt a kenyeret eszi, él örökké” (János 6:51, 58).
-
Engesztelése részeként Jézus Krisztus testét „megsebezték, megtörték és megszaggatták” értünk (vö. Názáreti Jézus, Égi Király. Himnuszok, 110. sz.). Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből azt mondta: „Mivel megtörik és feltépik, minden egyes kenyérdarab egyedi, éppen úgy, ahogyan az abból vevő egyének is egyediek” (in D. Todd Christofferson: A mennyből alászálló élő kenyér. Liahóna, 2017. nov. 37.; lásd még “Important Aspects of Missionary Work Remain Unchanged, Says Elder Oaks,” Church News, June 30, 2017, ChurchofJesusChrist.org).
-
Az első úrvacsorán bort használtak Jézus Krisztus vérének a jelképeként. Megtisztulunk az Ő vére által (lásd 1 János 1:7). Napjainkban vizet használunk, amely szintén utal a megtisztulásra (lásd Tan és szövetségek 27:2), és elengedhetetlen az élethez. Jézus egy kútnál azt mondta egy szamáriai asszonynak, hogy az általa kínált víz olyan, mint az „örök életre buzgó víznek kútfeje” (János 4:14).
-
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „[Krisztus] testének jelképes evése és vérének ivása további jelentéssel is bír: azzal, hogy Krisztus tulajdonságait és jellemét magunkévá tesszük… Amikor hetente veszünk az úrvacsorai kenyérből és vízből, jól tesszük, ha átgondoljuk, mennyire teljes mértékben kell magunkévá tennünk az Ő jellemét és bűntelen életének a mintáját a saját életünkben és lényünkben” (A mennyből alászálló élő kenyér. Liahóna, 2017. nov. 37.).
Jegyezd fel a gondolataidat!
Írj válaszokat a következő kérdésekre: Mi tesz rád mély benyomást a kenyér és a víz jelképes jelentésében? Mire szeretnél emlékezni a Szabadítóval kapcsolatban, amikor legközelebb veszel a kenyérből és a vízből az úrvacsorai gyűlésen?
2. szakasz
Hogyan férhetek hozzá jobban az Úr hatalmához azáltal, hogy veszek az úrvacsorából?
A nefiták és lámániták között végzett szolgálata során Jézus Krisztus felhatalmazást adott a tanítványainak, és megparancsolta nekik, hogy szolgálják ki az úrvacsorát az egyháza tagjainak. Ezt mondta: „…legyetek mindig azon, hogy ezt megtegyétek, …ahogyan én is… megtörtem és megáldottam a kenyeret, és nektek adtam azt” (3 Nefi 18:6, lásd még 5. vers). Gyakran összegyűlni és érdemesen venni az úrvacsorából szintén parancsolat az Úrtól napjainkban (lásd Tan és szövetségek 20:75; 59:9).
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a 3 Nefi 18:7, 10–12-t és 20:8–9-et, és keresd meg, mit ígér az Úr azoknak, akik hithűen engedelmeskednek az Ő parancsolatának, hogy szolgáljanak és vegyenek az úrvacsorából.
Cheryl A. Esplin nővér, az Elemi Általános Elnöksége korábbi tanácsosa szintén leírta, milyen áldásokat kínál nekünk az Úr az úrvacsora által:
„Az úrvacsora akkor válik lelkileg megerősítő élménnyé, amikor odafigyelünk az úrvacsorai imákra, és újra elkötelezzük magunkat a szövetségeink mellett. […] Amikor részesülünk az úrvacsorából, tanúsítjuk Istennek, hogy mindig emlékezni fogunk az Ő Fiára, nemcsak a rövidke úrvacsorai szertartás alatt. […]
Az úrvacsora időt ad arra, hogy igazán lelki élményben legyen részünk, míg a Szabadító megváltó és képessé tévő hatalmára emlékezünk, melyet az Ő engesztelése által kaptunk. […]
Amikor a papságviselő kinyújtja kezét, hogy megkínáljon bennünket a szent jegyekkel, az olyan, mintha maga a Szabadító tárta volna ki irgalmas karját, [mindegyikünket] hívva, hogy részesüljünk a szeretet drága ajándékaiban, melyek az Ő hatalmas engesztelő áldozata révén adattak: a bűnbánat, megbocsátás, vigasz és remény ajándékaiban.
Minél jobban elgondolkozunk az úrvacsora jelentőségén, annál szentebbé és jelentőségteljesebbé válik számunkra” (Az úrvacsora: megújulás a léleknek. Liahóna, 2014. nov. 12., 13–14.)
Beszélgess az órára való felkészülés részeként!
Keress egy olyan közeli barátot vagy rokont, aki jól példázza a Jézus Krisztusba vetett hitet. Kérdezd meg tőle, mit tett már azért, hogy áhítatosabb legyen az úrvacsora alatt, vagy kérd meg, hogy mondja el, miképpen igyekszik mindig emlékezni a Szabadítóra. Készülj fel, hogy megoszd majd az osztállyal, amit tanultál.
3. szakasz
Honnan tudhatom, hogy valóban érdemes vagyok-e az úrvacsoravételre?
Pál apostol arra buzdította az egyháztagokat, hogy vizsgálják meg magukat (lásd 1 Korinthusbeliek 11:28), mielőtt az úrvacsorából vesznek. Majd így figyelmeztetett: „Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, [kárhozatot] eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét” (1 Korinthusbeliek 11:29, lásd még 27–28. versek; 3 Nefi 18:28–29). A kárhozat azt jelenti, hogy az ember fejlődése korlátozva van (lásd Szentíráskalauz: kárhozat, scriptures.ChurchofJesusChrist.org).
John H. Groberg elder a Hetvenek tagjaként szolgálva a következő útmutatást adta a személyes érdemesség felméréséhez:
„Ha vágyunk rá, hogy jobbak legyünk (vagyis bűnbánatot tartunk), és nem vagyunk papsági korlátozás alatt, akkor véleményem szerint érdemesek vagyunk. Ha azonban nem vágyunk rá, hogy jobbak legyünk, ha nem szándékozunk követni a Lélek útmutatását, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést: Érdemesek vagyunk rá, hogy vegyünk belőle, vagy csak kigúnyoljuk az úrvacsora igazi célját, azt, hogy elősegítse a személyes bűnbánatot és fejlődést?” (“The Beauty and Importance of the Sacrament,” Ensign, May 1989, 38)
A Sacrament Meeting [Úrvacsorai gyűlés] című rövidfilmben (a 6:40 és 7:30 között) David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából fontos tanácsot ad az úrvacsoravételre való érdemességről.
Cselekedj!
Miközben felkészülsz arra, hogy vegyél az úrvacsorából, gondold át, mit tehetsz azért, hogy a legtöbbet hozd ki ebből a szent élményből. Kezdheted a felkészülésedet azzal, hogy megvizsgálod az életedet. Ha érdemtelennek érzed magad az úrvacsoravételre, beszélj meg egy találkozót a püspököddel vagy gyülekezeti elnököddel, és mondd el neki az aggályaidat.