25. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára: Arra törekedni, hogy Jézus Krisztus hithű tanítványai legyünk. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag (2023).
25. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag.
25. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára
Arra törekedni, hogy Jézus Krisztus hithű tanítványai legyünk
Mindennap lehetőségünk nyílik arra, hogy tiszteletben tartsuk a keresztelési szövetségünket azáltal, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványai vagyunk. Tanítványaiként elkötelezzük magunkat, hogy követjük a Szabadítót, és az Ő tanításai szerint élünk (lásd Tan és szövetségek 41:5). Szerencsére a tanítványság nem egy verseny, hanem egy egész életen át tartó utazás, melyet Jézus Krisztus, valamint más tanítványok támogatásával teszünk meg (lásd Móziás 18:8–10). Miközben az ebben az utolsó egységben tanított igazságokat tanulmányozod, gondold át, milyen segítséget és áldásokat kaphatsz, amikor igyekszel Jézus Krisztus hithű tanítványa lenni.
1. szakasz
Mit tanulhatok a tanítványságról a Szabadító példájából?
A tanítvány egy odaadó követő. És senki sem példázza a tanítványságot olyan jól, mint Jézus Krisztus. Az Ő tanítványsága, amint követte Atyja akaratát, valamint a mások iránti szeretete, csodálatos példák számunkra. Néhány órával azelőtt, mielőtt a Szabadító szenvedett volna a Gecsemáné kertjében, hogy betöltse Atyja akaratát, megállt, hogy gyengéden megmossa apostolai lábát. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőképpen írta le ezt az alkalmat:
„Miközben épp előkészítették e legfőbb pészah szent vacsoráját, Jézus mély és átható érzelmek súlya alatt roskadozott. Csak ő tudta, mi vár rá nagyon rövidesen. […]
E vacsora és ily gondolatok közepette Krisztus csendben felkelt, kendőt kötött a derekára, ahogy egy szolga tenné, és letérdelt, hogy megmossa az apostolok lábát. […] Az utolsó óráig – és azon túl is – támogató szolgájuk volt” (He Loved Them unto the End, Ensign, Nov. 1989, 25).
E szent szolgálatot követően Jézus olyan igazságokat tanított az apostolainak, amelyek mindannyiunkat vezethetnek, miközben arra törekszünk, hogy az Ő tanítványai legyünk.
Silvia H. Allred nővér, a Segítőegylet Általános Elnöksége egyik korábbi tanácsosa ezt mondta:
„[S]zeretnünk és szolgálnunk kell egymást. Jézus Krisztus igaz egyházában tulajdonképpen ez a tanítványság lényege” (A tanítványság lényege. Liahóna, 2011. máj. 84.).
2. szakasz
Milyen követelményeknek kell megfelelnem Jézus Krisztus tanítványaként?
Jézus a következő mércét állította fel a tanítványsághoz: „Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem” (Lukács 9:23). Így magyarázta: „ahhoz, hogy valaki felvegye keresztjét, tagadja meg magát minden istentelenségtől, és minden világi vágyakozástól, és tartsa be a parancsolataimat” (Joseph Smith-fordítás, Máté 16:26, lásd még 25. vers [a Szentíráskalauzban]).
Ulisses Soares elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„[K]eresztünk felvétele és a Szabadító követése megköveteli tőlünk, hogy kövessük az Ő példáját, valamint igyekezzünk Hozzá hasonlóvá válni, türelmesen szembenézve az élet körülményeivel, megtagadva és megvetve a természetes ember kívánságait, valamint várva az Úrra” (Vegyük fel a keresztünket! Liahóna, 2019. nov. 115.).
Egy gazdag ifjú egyszer megkérdezte a Szabadítót, mit kell tennie, hogy örök életet nyerjen.
Larry R. Lawrence elder a Hetvenektől tanított arról, hogyan alkalmazhatjuk ezt a szentírásbeli történetet az életünkben:
„Hadd javasoljam, hogy mindegyikőtök végezzen el egy lelki gyakorlatot a közeljövőben, akár még ma este, amikor imádkozik. Alázatosan tegyétek fel az Úrnak a következő kérdést: »Mi az, ami miatt nem tudok fejlődni?« Más szavakkal: »Mi fogyatkozás van még bennem?« Azután csendben várjatok a válaszra. Ha őszinte szívvel kérdeztek, hamarosan tisztán halljátok majd a választ. Kifejezetten nektek szóló kinyilatkoztatást fogtok kapni” („Mi fogyatkozás van még bennem?” Liahóna, 2015. nov. 35.)
A szentírások azt tanítják nekünk, hogy sajnos a történetben szereplő gazdag ifjú „elméne megszomorodva; mert sok jószága vala” (Máté 19:22). Az Úr tanítványának lenni mindig is áldozatokat fog tőlünk megkövetelni. Azonban James E. Faust elnök ezt így magyarázta, míg az Első Elnökségben szolgált:
„Figyelembe véve, hogy a Szabadító békét ígért erre az életre, és örök életet a következőre, a tanítványi mivolt egy olyan ár, amelyet érdemes megfizetni. Olyan ár ez, melynek meg nem fizetését nem engedhetjük meg magunknak. Ha összemérjük, a tanítványi mivolt követelményei sokkal kisebbek, mint a megígért áldások” (vö. A tanítványi mivolt. Liahóna, 2006. nov. 20.).
3. szakasz
Miként kaphatok erőt és támogatást, amikor a tanítványság kihívásaival nézek szembe?
Ha időnként azon tűnődsz, hogy a tanítványság megígért áldásai megérik-e az árukat, gondolj erre: „[Az Úr] útja az az ösvény, amely ebben az életben boldogsághoz, az elkövetkezendőben pedig örök élethez vezet” (Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága, JezusKrisztusEgyhaza.org). Jákób próféta így tett bizonyságot: „az igazlelkűek, Izráel Szentjének szentjei, ők, akik hittek Izráel Szentjében, ők, akik elviselték a világ keresztjeit, …ők fogják örökölni Isten királyságát, …és örömük mindörökké teljes lesz” (2 Nefi 9:18).
Felteheted magadnak azt a kérdést, amit a Szabadító is feltett a tanítványainak sok-sok évvel ezelőtt: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (Máté 16:26).
Az Úr nem csupán örökkévaló jutalmakat ígér a tanítványainak, hanem meg is áld minket, miközben igyekszünk követni Őt. Többek között azzal áld meg minket, hogy tartós örömet ad nekünk ebben az életben. Azonban más áldásokban is részesülünk. A rómabeliekhez írt levelében Pál apostol beszélt arról, hogy milyen módokon támogatja az Úr az Őt követőket, még a kihívásaik közepette is.