20. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára: Megtalálni a helyem a Jó Pásztor nyájában
20. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára: Megtalálni a helyem a Jó Pásztor nyájában. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag (2023)
20. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag
Kép
The Lord Is My Shepherd [Az Úr az én pásztorom]. Készítette: Simon Dewey
20. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára
Megtalálni a helyem a Jó Pásztor nyájában
Amikor egyedül, elveszettnek, szomorúnak vagy elfeledve érzed magad, hová fordulsz vigaszért? Gary E. Stevenson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Én maradandó békére lelek annak tudatában, hogy »az Úr az én pásztorom« [Zsoltárok 23:1; kiemelés hozzáadva], és hogy Ő mindegyikünket ismer és vigyáz ránk” (vö. Lelkeket terelgetni. Liahóna, 2018. nov. 111.). Tanulmányozás közben gondold át, hogyan találhatsz „maradandó békére”, amikor megtudod, hogy a Jó Pásztor személyes és tartós szeretettel van irántad.
1. szakasz
Honnan tudhatom, hogy a Jó Pásztor törődik velem?
A bibliai időkben a valódi pásztor szerette és gondozta a juhait. Minden juh számon volt tartva, és el volt nevezve. A pásztor naponta élelemhez és vízhez vezette a juhait. Amikor a juhai eltévelyedtek, a pásztor kereste őket. Éjjel a juhokat egy akolnak nevezett védőkarámba helyezték. A pásztor az akol ajtajában feküdt, hogy megvédje a juhait a ragadozóktól.
Ezzel szemben egy béres csak azért őrködött egy juhnyáj felett, mert fizetséget kapott érte. Nem táplált irántuk szeretetet. Amikor egy béres veszélyt észlelt, magukra hagyta a juhokat (lásd János 10:12–13).
Erre a gazdag képi világra támaszkodva Jézus azt tanította, hogy Ő a Jó Pásztor.
Amikor Jézus Krisztus a feltámadása után megjelent a lámánitáknak és a nefitáknak, elmondta nekik, hogy ők azok a „más juhai”, akikről Jeruzsálem népéhez szólt (3 Nefi 15:21). Elmagyarázta, hogy rajtuk kívül is vannak „más juhai”, akik szintén hallani és látni fogják Őt (lásd 3 Nefi 16:1–3). A Szabadító kijelentette: „…én ismerem a juhaimat, és ők meg vannak számlálva” (3 Nefi 18:31).
A 23. zsoltár gyönyörűen tanít a Jó Pásztornak az Ő juhai iránti szeretetéről. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta: „Ez a szeretett zsoltár arra emlékeztet bennünket, hogy Isten mindig az egyén Istene, és hogy az Ő gondviselése rendkívül személyes” (For Times of Trouble [2012], 206).
Kép
ikon, tanulmányozás
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Zsoltárok 23:1–4-et, és nézd meg, hogyan szeretne a Jó Pásztor gondoskodni rólad és a szeretteidről.
Kép
ikon, elmélkedés
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Milyen módokon mutatta ki a Jó Pásztor az irántad való törődését és gondoskodását? Miközben az Ő szeretetén tűnődsz, elolvashatod vagy meghallgathatod Az Úr a pásztorom című himnuszt (Himnuszok, 58. sz.), vagy megnézheted a Good Shepherd [Jó Pásztor] című rövidfilmet (3:04).
2. szakasz
Hogyan segíthetek a Jó Pásztor munkájában?
Bizonyára az apostolok egyedül érezték magukat, miután Pásztoruk hátrahagyta őket és felemelkedett a mennybe. El tudod képzelni a meglepetésüket és az örömüket, amikor később a parton újra láthatták, miközben halásztak? Amikor kiértek a szárazföldre, együtt étkeztek vele. Ez alkalommal Jézus háromszor is megkérdezte Pétertől, hogy szereti-e Őt. Péter mindhárom alkalommal igennel felelt. Az Úr pedig minden alkalommal arra utasította Pétert, hogy legeltesse a juhait vagy bárányait (lásd János 21:15–17). Péter élményének a teljes beszámolójához megnézheted a Feed My Sheep [Legeltesd az én juhaimat] című rövidfilmet (5:45).
Bonnie H. Cordon elnök, a Fiatal Nők általános elnöke ezt mondta erről az élményről:
Kép
Bonnie H. Cordon elnök
„Az Ő juhaira összpontosítva a Szabadító azt kérte Pétertől, hogy azt tegye, amit Ő tenne, ha ott lenne. Arra kérte Pétert, hogy váljon pásztorrá.
[…] Russell M. Nelson elnök is hasonló felkérést intézett hozzánk, miszerint egy szentebb módon legeltessük Atyánk juhait, mégpedig a szolgálattételen keresztül [lásd Russell M. Nelson: Szolgálattétel. Liahóna, 2018. máj. 100.].
Ahhoz, hogy ezt a felkérést hathatósan elfogadhassuk, ki kell fejlesztenünk magunkban egyfajta pásztori lelkületet, és meg kell értenünk az Úr juhainak a szükségleteit. Hogyan válunk hát olyan pásztorrá, amilyenre az Úrnak szüksége van?
Mint minden más kérdésben, ebben is a Szabadítónkra, Jézus Krisztusra – a Jó Pásztorra tekinthetünk” (Pásztorrá válni. Liahóna, 2018. nov. 74–75.).
A Szabadító halandó szolgálata során egy alkalommal a zsidó vallási vezetők bírálták Jézust, amiért bűnösökkel étkezett. Válaszként megosztotta az elveszett juh példázatát.
Kép
ikon, tanulmányozás
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Lukács 15:4–7-et, és keresd meg, mit taníthat neked ez a példázat a pásztori szív kifejlesztéséről.
„Testvérek, a legnagyobb kihívásaink és a legnagyobb jutalmaink az elveszett juhokért végzett szolgálattételünk során érkezhetnek. A Mormon könyvében az egyház tagjai »őrködtek népük felett, és az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgokkal táplálták őket« [Móziás 23:18]. Követhetjük példájukat, szem előtt tartva azt, hogy »a szolgálattételt a Lélek vezérli; rugalmas; és az egyes egyháztagok szükségleteire szabott« [“Ministering with Strengthened Melchizedek Priesthood Quorums and Relief Societies,” ministering.ChurchofJesusChrist.org]” (Lelkeket terelgetni. Liahóna, 2018. nov. 112.).
Kép
ikon, feljegyzés
Jegyezd fel a gondolataidat!
Gondolj egy ismerősödre, aki esetleg sértettnek, magányosnak vagy szomorúnak érzi magát, vagy elkóborolt a Jó Pásztor nyájától. Mit tehetsz azért, hogy pásztori szívvel karold fel ezt az embert?
3. szakasz
Mit tegyek, ha úgy érzem, nem tartozom a Jó Pásztor nyájához?
Lehetnek olyan alkalmak, amikor egy ismerősöd úgy érzi, hogy nem tartozik az utolsó napi szentek „sablonjába”, vagy hogy nem tartozik az egyházba. (Talán te is ebben a kategóriában érzed magad.) Vannak, akik azért érzik így, mert új tagok, szégyellik a múltbeli döntéseiket, másképp öltözködnek vagy másoktól eltérőnek tűnnek, pénzügyi vagy családi problémákkal küzdenek, aggódnak, hogy a bizonyságtételük megingott, mentális egészségügyi kihívásokkal küzdenek, azonos nemhez való vonzódást tapasztalnak, félénkek, kevésbé aktívak vagy valamelyik faji kisebbséghez tartoznak.
Ha úgy érzed, hogy a háttérbe szorítanak, kirekesztenek, elítélnek vagy figyelmen kívül hagynak, fordulj a Szabadítóhoz, hogy biztosítson arról, hogy értékes vagy számára, és hogy azt szeretné, hogy az Ő nyájához tartozz (lásd Tan és szövetségek 18:10; Alma 31:35; Ésaiás 43:4). Nefi azt tanította, hogy a Szabadító „mindenkit hív, hogy jöjjön hozzá és részesüljön a jóságából; és senkit nem utasít vissza, aki hozzá jön, feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt… és mindegyik egyforma Istennek, zsidó is és nemzsidó is” (2 Nefi 26:33).
Sharon Eubank nővér, a Segítőegylet Általános Elnöksége tanácsosa, a Szabadító felé irányít bennünket, amikor „nem érezzük elfogadottnak vagy elfogadhatónak magunkat”:
Kép
Sharon Eubank nővér
„Az Újszövetség beszámol mindazokról a nagyszerű erőfeszítésekről, melyeket Jézus olyan különféle emberek felkarolására tett, mint a leprások, a vámszedők, a gyermekek, a galileabeliek, a paráznák, a nők, a farizeusok, a bűnösök, a szamaritánusok, az özvegyek, a római katonák, a házasságtörők, a rituálisan tisztátalanok. Szinte minden történetben olyasvalakit karol fel, aki hagyományosan nem volt elfogadott társadalmilag” (Krisztus: a világosság, amely fénylik a sötétségben. Liahóna, 2019. máj. 74.).
Miközben a saját helyedre gondolsz a Jó Pásztor nyájában, olvasd el az alábbi idézetet Robert D. Hales eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, vagy nézd meg az Is There a Place for Me? [Van-e hely számomra?] című rövidfilmet (3:59) D. Todd Christofferson elderrel a Tizenkét Apostol Kvórumából.
Kép
Robert D. Hales elder
„Mindannyian a szentek közösségéhez tartozunk, szükségünk van egymásra, és ugyanazon cél irányába törekszünk. Különbségeink alapján bármelyikünk elszigetelhetné magát az egyházközségi családjától. Azonban nem szabad kizárni vagy elszigetelni magunkat a lehetőségektől a magunkban felfedezni vélt különbségek miatt. Inkább osszuk meg másokkal az ajándékainkat és a tehetségeinket, a remény és az öröm sugarát árasztva rájuk, és emeljük fel ezzel a saját lelkünket is” (“Belonging to a Ward Family,” Ensign, Mar. 1996, 16).
