13. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára: A Szabadító módján végzett szolgálattétel. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag (2023)
13. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag
13. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára
A Szabadító módján végzett szolgálattétel
Mindannyian észrevettünk már – néha pedig figyelmen kívül hagytunk – olyan embereket, akiknek segítségre van szükségük. Néhányuknak talán csak egyszerűen rossz napja van. Mások talán magánnyal, önbizalomhiánnyal, éhséggel, csalódással vagy betegséggel küzdenek. Eltűnődhetünk, hogy mi mit tehetnénk. Amikor a Szabadító életére tekintünk, sok példát látunk arra, ahogyan Ő „széjjeljárt jót tévén” (Apostolok cselekedetei 10:38). Az Ő példájára tekintve gondold át, mit tanulsz a mások szükségletei kielégítését célzó szolgálattételről.
1. szakasz
Mit tanulhatok a szolgálattételről a Szabadító példájából?
Képzeld el, mit érezhetett a Szabadító az utolsó vacsora során, tudván, hogy milyen rettenetes szenvedés vár rá a Gecsemáné kertjében és a kereszten. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából az alábbi megfigyelést tette:
„Mély és átható érzelmek súlya alatt roskadozva… Krisztus csendben felkelt, kendőt kötött a derekára, ahogy egy szolga tenné, és letérdelt, hogy megmossa az apostolok lábát (lásd János 13:3–17). A hívők e szűk körére ebben a még alig megalapított királyságban hamarosan a legnehezebb próbatétel várt, ezért az Úr félretette saját egyre növekvő aggodalmát, hogy még egyszer utoljára szolgálja és megerősítse őket.” (“He Loved Them unto the End,” Ensign, Nov. 1989, 25)
Miután a Szabadító megmosta az apostolok lábát, új parancsolatot adott nekik, amely elengedhetetlen lesz mindazok számára, akik az Ő nevében igyekeznek majd szolgálattételt nyújtani.
Amikor Jézus Krisztus életére tekintünk, láthatjuk, hogy Ő megmutatta nekünk, miként nyújtsunk szeretetteljes szolgálattételt.
A legtöbben krisztusi szeretettel szeretnénk szolgálattételt nyújtani másoknak, de talán nem tudjuk, hogyan és mikor segítsünk. Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy „a szolgálattétel annyit tesz, mint követni az arra irányuló érzéseinket, hogy segítsünk valakinek érezni a Szabadító szeretetét az életében” (in Sheri L. Dew, Insights from a Prophet’s Life: Russell M. Nelson [2019], 349).
Henry B. Eyring elnök a következőket tanácsolta:
„[Az Úr szándéka az], hogy a szentjei oly módon gondoskodjanak egymásról, ahogy Ő gondoskodik róluk. […] [A]kkor járnak sikerrel, ha a Szentlélek vezeti a gondoskodót, hogy tudja, az Úr szerint mi a legjobb annak a személynek, akinek segíteni próbál.” (Sugalmazott szolgálattétel. Liahóna, 2018. máj. 62.)
A Szentlélek gyakran kis és egyszerű módokon végzett szolgálatra késztet bennünket. Jean B. Bingham elnök, a Segítőegylet általános elnöke ezt tanította:
„Olykor azt gondoljunk, valami hatalmas vagy hősies dolgot kell véghez vinnünk, hogy az a felebarátaink szolgálatának »számítson«. A szolgálat egyszerű tettei azonban mélységes hatással lehetnek másokra – csakúgy, mint saját magunkra. Mit tett a Szabadító? […] [M]osolygott, beszélgetett, elkísért, meghallgatott, időt szakított, bátorított, tanított, táplált és megbocsátott. Szolgálta családtagjait és barátait, felebarátait és idegeneket egyaránt, és meghívta ismerőseit és szeretteit, hogy élvezzék evangéliuma gazdag áldásait. A szolgálat és szeretet eme »egyszerű« cselekedetei ma is a szolgálattételünk mintájául szolgálnak.” (A Szabadító módján való szolgálattétel. Liahóna, 2018. máj. 104.)
Olvasd el az alábbi idézetet Sharon Eubank nővértől, a Segítőegylet Általános Elnöksége első tanácsosától, és gondold át, mit tehetsz azért, hogy a szolgálattétel jelentőségteljesebb és személyre szabottabb élmény legyen. Esetleg Eubank nővér szavainak az elolvasása helyett megnézheted a You Are the Gift [Te vagy az ajándék] című rövidfilmet (0:54).
„Ha változtatunk a látószögünkön, hogy a szegényekkel és a rászorulókkal való törődés ne csupán tárgyak adományozásáról szóljon, hanem inkább az emberi kapcsolatok iránti éhség csillapításáról, a tartalmas beszélgetésekről, valamint a gazdag és pozitív kapcsolatok kialakításáról, akkor az Úr konkrét helyekre küldhet minket. […] Isten használni akar titeket. Elvégzendő munkátok van, amely kimondottan rátok és a képességeitekre van szabva. Senki nem lesz ugyanaz a követ, mint ti. […] Ne feledjétek, hogy a Szabadítóhoz hasonlóan szintén ti magatok vagytok az egyik legjobb ajándék, amelyet más, szükséget szenvedő embereknek adhattok.” (“Turning Enemies into Friends” [Brigham Young University forum address, Jan. 23, 2018], speeches.byu.edu)
2. szakasz
Mit tanulhatok a szolgálattételről a Szabadító azon példázatából, amely az irgalmas szamaritánusról szólt?
Jézus Krisztus napjaiban jelentős ellenségeskedés volt a zsidók és Szamária lakói – a szamaritánusok – között. A zsidók megvetéssel tekintettek a szamaritánusokra, mert „részben izráeliták voltak, részben nemzsidók”, és „vallásuk zsidó és pogány hiedelmek és szokások keveréke volt” (Szentíráskalauz: szamaritánusok).
Amikor egy törvénytudó (tehát a mózesi törvény szakértője) megpróbálta mentegetni a felebaráti szeretetre intő parancsolattal kapcsolatos cselekedeteit, ezt a kérdést tette fel az Úrnak: „De ki az én felebarátom?” (Lásd Lukács 10:25–29.) Az Úr az irgalmas szamaritánus példázatával felelt.
Gerrit W. Gong elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„A Jerikóba vezető poros útjainkon ránk támadnak és megsebeznek minket, majd magunkra hagynak a fájdalmunkkal.
Bár segítenünk kellene egymásnak, valamilyen oknál fogva túl gyakran inkább átmegyünk az út túloldalára.
Azonban az Irgalmas Szamaritánus könyörülettel telve megáll, majd… bekötözi sebeinket. […] Elhoz minket a vendégfogadóba, amely az Ő egyházát jelképezheti. […]
…Jézus Krisztus arra szólít minket, hogy Őhozzá hasonlóan váljunk irgalmas szamaritánussá, hogy a vendégfogadóját (az Ő egyházát) mindenki számára menedékké tegyük az élet sebei és viharai elől.” (Hely a vendégfogadóban. Liahóna, 2021. máj. 24–25.)