Áldottak mind a tiszta szívűek
Isten áldjon meg bennünket azon őszinte erőfeszítésünkben, hogy tiszták legyünk szívben és elmében, hogy erény díszítse gondolatainkat szüntelenül.
Néhány évvel ezelőtt egy napfényes reggelen, a Karib-szigetek partján sétálva a feleségem és én észrevettünk néhány kisebb halászhajót, melyeket kihúztak a homokra. Amikor megálltunk, hogy jobban szemügyre vegyük a hajókat, valami olyat tanultam a halászatról, amit azóta sem felejtettem el. A helyi halászok háló, zsineg vagy horog helyett egyszerű dróthálóból készült csapdákat használtak. Minden csapda doboz alakú volt. A halászok a csapda minden oldalán egy körülbelül 20 centis függőleges nyílást vágtak, majd az elvágott drótszálakat befelé fordították, hogy keskeny réseket alakítsanak ki, melyeken át a halak beúszhatnak a csapdába.
Biztosan kitaláljátok, hogyan működött a csapda. A halászok kivitték a csalival ellátott csapdát a tengerre, és leeresztették az aljára. Amikor egy vacsorának való hal a csapda közelébe ért, észrevette a csalit, és megkereste a nyílást a csapda oldalán, amin keresztül beúszhat, épphogy átpréselve magát az elvágott drótok között. Amikor a csapdába esett hal megpróbált kiúszni, rájött, hogy egy dolog bepréselni magát az elvágott drótok mentén, de teljesen más dolog az éles drótvégekkel szemben kijutni: elkapták. Amikor a halászok visszatértek, felhúzták a csapdát a vízből, a csapdába esett halakból pedig hamarosan friss vacsorát készítettek.
Az egyik ószövetségi történet egy olyan emberről szól, aki hasonló csapdába esett. Ez a férfi a hatalmas Dávid király volt, és az ő története a szentírásokban található egyik legszomorúbb beszámoló.
„Lőn pedig…, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy [harcoljanak Ammon ellen]. Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala” (2 Sámuel 11:1–2).
Dávid megtudta, hogy az asszonyt Bethsabénak hívják. A férje, Uriás, katona volt, aki a hadsereggel együtt harcolt az ammoniták ellen, ahol a királyuknak, Dávidnak is ott kellett volna lennie. Dávid elhozatta Bethsabét a palotába. Házasságtörést követtek el, az asszony teherbe esett, Dávid pedig aggódni kezdett, hogy a házasságtörésük napvilágra kerül. Remélve, hogy elrejtheti bűnét, Dávid azt a parancsot adta, hogy hozzák vissza Uriást Jeruzsálembe. Uriás visszatért, ám elvből megtagadta, hogy hazamenjen, és meglátogassa Bethsabét. Dávid ezután elrendezte, hogy Uriást megöljék a csatában (lásd 2 Sámuel 11:3–17). E szörnyű döntések sorozata Uriás halálát okozta, és gyötrelmet hozott Dávidra, Bethsabéra, végül pedig az egész királyságra. Nagymértékben szépítve a dolgot, a Biblia ezt írja: „a melyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak” (2 Sámuel 11:27).
Látjátok, hogyan esett Dávid csapdába? A palotája tetején sétálva és a szomszédos kertbe letekintve olyan dolgot látott, amit soha nem szabadott volna látnia. Ez volt az ellenség csapdája. Az erény, az erkölcs és a jó ítélőképesség megkívánta volna, hogy Dávid azonnal elforduljon, és ne nézze az asszonyt, ám ő nem ezt tette. Ehelyett engedte, hogy az elméje tiltott képzelgések felé terelődjön. A gondolatok tettekhez vezettek, és a helyzet hamarosan rosszról rosszabbra, majd pedig végzetesre fordult. Dávid csapdába esett, ez pedig örökkévaló következményekkel járt számára.
Létezik ma egy lelki kelepce, melyet pornográfiának hívunk, és sokan – engedve ingerlő üzenetei csábításának – beleesnek e halálos csapdába. A többi csapdához hasonlóan, ebbe is könnyű beleesni, de nehéz kiszabadulni. Néhányan azzal érvelnek, hogy ők nyugodtan nézhetnek pornográf anyagokat anélkül, hogy azok bármilyen káros hatással lennének rájuk. Kezdetben ezt mondják: „Ez nem olyan rossz” vagy „Kit érdekel? Nem lesz rám hatással” vagy „Csak kíváncsi vagyok”. De tévednek! Az Úr így figyelmeztetett bennünket: „És aki egy nőre tekint, hogy vágyakozzon utána, megtagadja a hitet, és nem lesz vele a Lélek; és ha nem tart bűnbánatot, akkor vessétek ki” (T&Sz 42:23). Pontosan ez történt Dáviddal is: meglátta Bethsabét, vágyakozott utána, és elveszítette a Lelket. Mennyivel másképp alakult volna Dávid élete, ha egyszerűen csak elfordult volna.
A Lélek elvesztése mellett a pornográfiával foglalkozók a távlati látásmódjukat és mértéktartásukat is elveszítik. Dávid királyhoz hasonlóan megpróbálják rejtegetni a bűnüket, megfeledkezve arról, hogy semmi nem marad rejtve az Úr előtt (lásd 2 Nefi 27:27). Elkezdenek felgyülemleni a valódi következmények, míg gyengül az önbecsülés, megkeserednek az édes kapcsolatok, hanyatlanak a házasságok, és halmozódni kezd az ártatlan áldozatok száma. Amikor rájönnek, hogy az eddig látottak már nem elégítik ki őket, még szélsőségesebb képekkel kísérleteznek. Lassan függővé válnak, még akkor is, ha nem tudnak róla vagy tagadják, és Dávidhoz hasonlóan elkorcsosul a viselkedésük, miközben eltűnnek az erkölcsi normáik.
Míg a népszerű kultúra világszerte elfajul, a züllöttség egyre inkább elárasztja a médiát, a szórakoztatóipart, a reklámipart és az internetet. A népszerűség azonban a világ uralkodó normái szerint egy nagyon kockázatos mérce arra, hogy mi helyes, vagy mi nem veszélyes. Lehet, hogy egy film vagy egy televízió-műsor nagyon ismert és több millió néző kedvence, mégis pornográf képeket és viselkedést ábrázol. Ha egy filmben valami „nem is annyira rossz”, akkor az automatikusan azt is jelenti, hogy az nem is annyira jó. Így annak ténye, hogy mások helytelen filmeket vagy honlapokat néznek, nem jelent mentséget számunkra. A papságviselők életének a Szabadító és az Ő egyháza normáit kell tükrözniük, nem pedig a világ normáit.
A Szabadító ezt tanította: „És áldottak mind a tiszta szívűek, mert ők látni fogják Istent” (3 Nefi 12:8). Az evangélium ígéretei felemelőek és magasztosak, sőt dicsőségesek. Szövetségek által nyerjük el ezen ígéreteket, azzal a feltétellel, hogy tiszta és erkölcsös életet élünk. Amikor helyesen élünk, és arra törekszünk, hogy megtisztítsuk a szívünket, közelebb kerülünk Istenhez és a Lélekhez. A szívünk állapota meghatározza, mennyi bizonyítékot látunk az Istenségre ma a világban, és érdemessé tesz minket azon ígéret végső megvalósulására, hogy a tiszták „látni fogják Istent”. Törekednünk kell a tisztaságra! Erről János apostol így írt:
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta” (1 János 3:2–3).
Amennyiben már beleestél a pornográfia csapdájába, most van itt az ideje annak, hogy a Szabadító segítségével kiszabadítsd magad. Van kivezető út, de szükséged lesz az Ő segítségére, hogy megmenekülj. A teljes gyógyulásod a teljes bűnbánatodon fog múlni. Azonnal keresd fel a püspöködet! Kérd az ő sugalmazott útmutatását! Ő segíteni fog neked kialakítani egy tervet a bűnbánatra, amely visszaállítja majd az önbecsülésedet, és visszahozza a Lelket az életedbe. Az Úr Jézus Krisztus engesztelésének gyógyító ereje minden szenvedésre kiterjed, még erre is. Ha teljes szíveddel a Szabadítóhoz fordulsz, és követed a püspököd tanácsát, rá fogsz lelni arra a gyógyulásra, melyre szükséged van. A Szabadító segíteni fog neked erőt nyerni ahhoz, hogy ellenállj a kísértésnek, és hatalmat ahhoz, hogy legyőzd a függőséget. Ahogyan Moróni tanította:
„Jöjjetek Krisztushoz, és ragadjatok meg minden jó ajándékot, a gonosz ajándékot és a tisztátalan dolgot azonban ne érintsétek.
Igen, jöjjetek Krisztushoz, és legyetek benne tökéletessé, és tartóztassátok meg magatokat minden istentelenségtől, és ha minden istentelenségtől megtartóztatjátok magatokat, és teljes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szeretitek Istent, akkor elegendő számotokra a kegyelme, hogy kegyelme által tökéletesek lehessetek Krisztusban” (Moróni 10:30, 32).
Isten áldjon meg bennünket azon őszinte erőfeszítésünkben, hogy tiszták legyünk szívben és elmében, hogy erény díszítse gondolatainkat szüntelenül (lásd T&Sz 121:45). Tanúságomat teszem a Szabadító megváltó szeretetéről és az Ő engesztelése tisztító erejéről, Jézus Krisztus nevében, ámen.