Henry B. Eyring elnök
második tanácsos az Első Elnökségben

Amikor Henry Bennion Eyring elnök visszatekint váratlan fordulatot vett életútjára, megmosolyogtatja azon tudása, hogy Isten képes csodákat művelni még azon gyermekei életében is, akiknek félelmei vannak, vagy alkalmatlannak érzik magukat.

Erőt merít e tudásából, miközben az általa „jelentős felelősségnek” nevezett dolgokon elmélkedik, melyek az Első Elnökségbe való elhívásából adódnak. Eyring elnök tölti be a 2007. augusztus 10-én elhunyt James E. Faust elnök után maradt üresedést.

Bár nagy örömmel tekint a Gordon B. Hinckley elnökkel és Thomas S. Monson elnökkel töltendő időszak elé, azért hiányolja Faust elnököt.

– Próbálok nem úgy gondolni erre, hogy átvettem Faust elnök helyét, mert az lehetetlen – mondja. – Ő egy kivételesen felkészült és hozzáértő második tanácsos volt az Első Elnökségben. Páratlan képességekkel volt megáldva.

Elhívásának október 6-i bejelentését követően tartott sajtótájékoztatón Eyring elnök felidézte azt az alkalmat, amikor röviddel az 1995. április 1-jén történő, a Tizenkét Apostol Kvórumába való elhívása után meghívták őt Faust elnök irodájába. A várt biztatás helyett Faust elnök mosolygott, és az égre mutatva így szólt: – Ne velem beszélj, hanem Ővele! Eyring elnök elmagyarázta: – Ahelyett, hogy megpróbálta volna megoldani a gondjaimat, Istenhez irányított engem. Nagyon érzékeny és kedves volt, ő tudott lenni az ember lehető legdrágább barátja és a legjobb pártfogója.

Hálát adva az Úrnak és Hinckley elnöknek a belé vetett bizalomért, Eyring elnök így szólt: – Nagyszerű alkalom számomra olyan emberekkel szolgálni, akiket szeretek, és akiket prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként, valamint az Úr Jézus Krisztus hű apostolaiként támogatok.

Majd elismerve az Úr támogató kezét, hozzáteszi: – Hinckley elnök mindig azt mondja, hogy „minden rendben lesz!”. Hiszek ebben, még most is, hogy ezzel a jelentős felelősséggel kell szembenéznem.

Henry B. Eyring 1933. május 31-én született Princetonban, New Jersey-ben. Szülei, Henry és Mildred Bennion Eyring három fia közül a másodikként jött világra. Édesapja, aki világhírű vegyész volt, arra biztatta a fiait, hogy a tudományok területén építsék karrierjüket. Eyring elnök fizikai alapképzésben vett részt, de az Egyesült Államok Légierejének szolgálatában eltöltött két év után átjelentkezett a Harvard Üzleti Egyetemre, ahol üzletigazgatásból szerzett diplomát.

Még a Harvardon tanult, amikor 1961 nyarán találkozott Kathleen Johnsonnal, aki Bostonban éppen nyári iskolát végzett. A nyár folyamán randevúztak, majd miután Johnson nőtestvér visszatért kaliforniai otthonába, leveleztek egymással, végül 1962 júliusában összeházasodtak a Utah Logan templomban. Eyring elnök még ugyanebben az évben a Stanford Üzleti Egyetem adjunktusa lett, ahol 1962-től 1971-ig tanított.

Eyring elnök mindig úgy jellemezte a feleségét, mint „olyasvalaki, aki miatt mindig a lehető legjobb akartam lenni”. Ez a tulajdonsága megmutatkozott 1971 egyik éjszakájának kellős közepén is, amikor felébresztette a férjét, és megkérdezte: – Biztos vagy benne, hogy jó irányba megy az életed? Majd megkérdezte tőle, hogy nem kellene-e inkább Neal A. Maxwellel, az Egyházi Oktatási Szervezet akkori biztosával dolgoznia.

Eyring elnök élvezte, hogy a Stanfordon taníthat, a rokonai közelében lehet és a Stanford Első Egyházközségének püspökeként szolgálhat, de imádkozni kezdett a felesége kérdésével kapcsolatban. Eyringék nem ismerték Maxwell biztost, ő azonban néhány napon belül felhívta Eyring elnököt, és meghívta őt Salt Lake Citybe, ahol megkérte, hogy legyen a Ricks Főiskola rektora, amit ma BYU Idahónak hívnak. Eyring elnök elfogadta az ajánlatot, és rövidesen – a mára 4 fiúból, 2 lányból és 25 unokából álló – családjával együtt az idahói Rexburgbe költöztek.

Hat évvel később az Egyházi Oktatási Szervezet helyettes megbízottja lett, és EOSZ megbízott három évvel később, egészen 1985 áprilisáig, amikor elhívták őt az Elnöklő Püspökség első tanácsosává. 1992 szeptemberében újra EOSZ megbízott lett, ezzel egy időben pedig a Hetvenek Első Kvórumának tagjaként szolgált, ahová egy hónappal később hívták őt el.

A szívből jövő beszédeiről és gyengéd lelkéről ismert Eyring elnök azt mondja, hogy a Tizenkét Apostol Kvórumában eltöltött 12 évnyi szolgálat egy fontos leckére tanította meg őt azzal kapcsolatban, hogy miként legyen Mennyei Atyánk gyermekeinek segítségére.

– A Tizenkettek tagjaként szerzett élményeim miatt megbizonyosodtam arról, hogy ha összhangba hozzuk akaratunkat Mennyei Atyánk és a Szabadító akaratával, akkor sokkal többre vagyunk képesek, mint egyébként – mondja. – Isten rajtunk keresztül sokkal nagyobb hatással lesz mások életére, mint valaha is gondolnánk, és Ő sokkal többet hoz ki az életünkből, mint amit valaha is el tudnánk képzelni.

Félelmeink és gyengeségeink ellenére – teszi hozzá –, Mennyei Atyánk vezetni fog bennünket. – Ha hittel haladsz előre és alázatos vagy, akkor meghallod majd az Ő hangját – mondja.