A hegyből kivágott kő
Az Úr teljesíti az ígéretét, miszerint az evangéliuma olyan lesz majd, mint a hegyből kéz érintése nélkül kivágott kő.
Nos, fivéreim és nőtestvéreim, egy érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. A szólista újra és újra elénekli ugyanazt a dalt. Egy zenekar ugyanazt a zenét játssza. Egy szónoktól azonban minden egyes alkalommal elvárják, hogy találjon ki valami újat, amikor beszédet mond. Ezt a hagyományt ezennel ma reggel megszakítom, és újra elmondom, amit már más alkalommal elmondtam.
Az egyház hatalmas családdá fejlődött szerte a világon. Most már több mint 13 millióan vagyunk 176 országban és területen. Csodálatos és bámulatra méltó dolog fog történni. Az Úr teljesíti az ígéretét, miszerint az evangéliuma olyan lesz majd, mint a hegyből kéz érintése nélkül kivágott kő, amely előregördül és betölti az egész földet, amint azt Dániel látomásban látta (lásd Dániel 2:31–45; T&Sz 65:2). Óriási csoda történik a szemünk előtt.
Most visszaviszlek benneteket 184 évvel, 1832-be. Szeptember volt, egészen pontosan szeptember 21-ének éjszakája.
A kisfiú Joseph Smith mielőtt nyugovóra tért, imádkozott azon az éjjelen. Az Úr bocsánatáért könyörgött, amiért könnyelmű volt. Azután csodálatos dolog történt. Ezt mondja:
„Miközben így Istent szólítottam, egy fényt vettem észre, amint megjelent a szobámban. Egyre erősödött, mígnem a szoba fényesebb lett, mint délben. Azonnal egy emberi alak jelent meg az ágyam mellett…
Nevemen szólított, és azt mondta nekem, hogy ő egy hírnök, akit Isten színe elől küldtek hozzám, és hogy a neve Moróni; hogy Istennek munkája van számomra; és hogy nevemnek jó és rossz híre lesz minden nemzet, nemzetség és nyelv között, vagyis, hogy mind jót, mind rosszat is fognak róla beszélni a népek között” (Joseph Smith története 1:30, 33).
A fiút biztosan meglepte, amit hallott. Azok szemében, akik ismerték, ő egy egyszerű, szegény, tanulatlan farmerfiú volt. Nem volt vagyona. A szomszédai hasonló helyzetben voltak. A szülei nagy küzdelmek árán, gazdálkodásból próbáltak megélni. A terület, ahol éltek, tanyasi jellegű és teljesen ismeretlen volt. Csupán átlagos emberek voltak, akik kemény munkával próbálták fenntartani magukat.
És mégis, Isten egy angyala azt mondta Josephnek, hogy „nev[ének] jó és rossz híre is lesz minden nemzet, nemzetség és nyelv között”. Hogy lehet ez? A leírás illik az egész világra.
Most, hogy visszanézünk 177 évet, amikor az egyházat megszervezték, csodálattal tekintünk arra, hogy mennyi minden történt. Amikor az egyházat 1830-ban megszervezték, akkor mintegy hat tagja volt, csupán egy maréknyi hívő, akik mind egy teljesen ismeretlen faluban laktak. Mára Észak-Amerika negyedik vagy ötödik legnagyobb egyháza lettünk, ahol minden jelentősebb városban van gyülekezetünk. Sion cövekjei virágoznak az Egyesült Államok minden egyes államában, Kanada minden tartományában, Mexikó minden államában, Közép-Amerika és Dél-Amerika összes országában.
Vannak gyülekezeteink a Brit- szigeteken és Európában, ahol az elmúlt években ezrek csatlakoztak az egyházhoz. Ez a munka elért a balti államoktól egészen Bulgáriáig, Albániáig és a világ azon részének számos más területére. Elért Oroszország hatalmas területére. Mongóliától Ázsia déli országaiba, a Csendes-óceáni-szigetekre, Ausztráliába, Új-Zélandra, Indiába és Indonéziába. Virágzik Afrika sok országában is.
Az általános konferenciáinkat 92 nyelven közvetítjük a műhold vagy más eszközök segítségével.
És ez még csak a kezdet. E munka tovább fog növekedni, virágozni, és elterjed az egész világon. Így kell, hogy legyen, ha Moróni Josephnek tett ígéretének be kell teljesednie.
E munka egyedülálló és csodálatos. Alapjában különbözik minden más, általam ismert vallási tan lényegétől.
Amikor Jézus a földön járt, ezt mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3).
Josephnek 14 éves korában olyan élményben volt része ama dicsőséges első látomás során, amely különbözött minden más addig feljegyzett élménytől. A rendelkezésünkre álló feljegyzések szerint egyetlen más alkalommal sem jelent meg együtt a Földön Isten, a mi Örökkévaló Atyánk és az Ő Szeretett Fia, a Feltámadott Úr.
Amikor János megkeresztelte Jézust a Jordán folyóban, hallották Isten hangját, de nem látták Őt. A Színeváltozás hegyén szintén hallották Isten hangját, ám nincs feljegyzésünk arról, hogy megjelent volna. István látta az Urat az Atya jobbján, de nem szólították meg őt, és nem kapott utasítást tőlük.
Feltámadása után Jézus megjelent a nefitáknak a nyugati féltekén. A Mindenható hangját háromszor hallották, amint bemutatta a Feltámadott Krisztust, de az Atya nem jelent meg.
Mily rendkívüli volt az a látomás 1820-ban, amikor Joseph az erdőben imádkozott, és megjelent előtte az Atya és a Fiú. Az egyikük szólt hozzá, a nevén szólította, és a másikra mutatva ezt mondta: „Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:17)
Semmi ehhez fogható nem történt még azelőtt. Elgondolkodhatunk, vajon miért van akkora jelentősége annak, hogy az Atya és a Fiú mindketten megjelentek. Úgy vélem, azért, mert az idők teljességének adományozási korszakát, az evangélium utolsó és végső adományozási korszakát vezették be, amikor egybegyűjtik az összes korábbi adományozási korszak alkotóelemeit. Ez lesz az utolsó fejezet abban a hosszú történetben, melynek során Isten a földön élő férfiakat és nőket igazgatta.
A Szabadító halála után az Őáltala megalapított egyház hitehagyásba süllyedt. Beteljesedtek Ésaiás szavai, aki ezt mondta: „A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget” (Ésaiás 24:5).
Megértve annak fontosságát, hogy ismerjék Isten valódi természetét, az emberek megpróbálták meghatározni Őt. Tanult teológusok vitatkoztak egymással. Amikor Konstantin kereszténnyé vált a negyedik évszázadban, összehívta a tanult férfiak egy hatalmas tanácsát, abban a reményben, hogy eredményre jutnak az Istenség valódi természetének megértésében. De végül csak a különböző nézetek közötti kompromisszumra jutottak. Ennek eredménye lett a Niceai hitvallás Kr. u. 325-ben. Azóta is ez és az ezt követő hitvallások váltak az Istenség természetének fő tanává a legtöbb keresztény számára.
Számos alkalommal elolvastam már mindet. Nem tudom megérteni őket. Szerintem mások sem tudják megérteni. Biztos vagyok benne, hogy az Úr is tudta, hogy sokan nem fogják érteni őket. Így hát 1820-ban, ama páratlan látomásban az Atya és a Fiú megjelentek az ifjú Joseph előtt. Hallható szavakkal beszéltek hozzá, és ő is beszélt Hozzájuk. Láttak. Beszéltek. Hallottak. Különálló személyek voltak. Anyagból voltak. Nem képzeletbeli lények voltak. Húsból való testük volt. És ebből az élményből származik az Istenség természetéről alkotott egyedülálló és valós ismeretünk.
Nem csoda, hogy amikor 1842-ben Joseph lejegyezte a Hittételeket, első helyen jelentette ki, hogy „hiszünk Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélekben” (Hittételek 1:1).
Amint azt mindannyian jól tudjátok, „bizonyságoknak… nagy fellege” követte ezt, ahogyan Pál prófétálta (lásd Zsidók 12:1).
Először Moróni jött a lemezekkel, melyekről a Mormon könyve le lett fordítva. Mily egyedülálló és rendkívüli dolog is volt! Joseph története az aranylemezekről fantasztikus. Nehéz volt elhinni, de könnyű próbára tenni. Képes lett volna ő maga megírni a könyvet? Fivéreim és nőtestvéreim, itt van, és mindenki megnézheti, megtapinthatja és elolvashatja. Minden arra irányuló próbálkozás, hogy az általa elmondottakkal ellenkező módon magyarázzák az eredetét, kudarcba fulladt. Nagyon tanulatlan volt; és mégis hihetetlenül rövid idő alatt előhozott egy fordítást, melynek nyomtatott formája több mint 500 oldal.
Pál kijelenti, hogy „két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog” (2 Korinthusbeliek 13:1).
A Biblia évszázadokig megállta a helyét. Ez egy értékes és csodálatos könyv. Most pedig van egy második tanúbizonyság is Krisztus isteni voltáról. A Mormon könyve az egyetlen általam ismert kiadásra került könyv, amely olyan ígéretet hordoz magában, hogy ha valaki imádságos lélekkel elolvassa azt, és imában kérdést tesz fel arra vonatkozóan, akkor a Szentlélek hatalma által kinyilatkoztatják neki, hogy a könyv igaz (Moróni 10:4).
Azóta, hogy először kiadták a New York állambeli Palmyrában található vidéki nyomdában, több mint 133 millió példány került kiadásra. 105 nyelvre fordították le. Nemrégiben az Észak-Amerikában kiadott húsz leghatásosabb könyv közé sorolták.
A minap 105 000 dollárért kelt el a legelső kiadás. Ám a legolcsóbb puhafedelű kiadás legalább olyan értékes az olvasónak, aki szereti a nyelvezetét és az üzenetét.
Az elmúlt évek során kritikusok próbáltak magyarázatot adni rá. Felszólaltak ellene. Gúny tárgyává tették. A könyv azonban mindegyiküket túlélte, a hatása pedig ma nagyobb, mint bármely más korban napvilágra kerülése óta.
Az események e sorozatában a papság visszaállítása volt a következő, melyet olyan feltámadott lények adtak át, akik birtokolták azt, amikor a Szabadító a földön járt. Ez 1829-ben történt, amikor Joseph még csak 23 éves volt.
A papság elnyerése után 1830. április 6-án megszervezték az egyházat, amikor Joseph még a 25. életévét sem töltötte be. Ismételten, az egyház szervezete egyedülálló, és különbözik a hagyományos kereszténység szervezetétől. Nagyrészt önkéntes papsággal működik. Az önkéntes szolgálat a zsenialitása. Miközben növekedett és terjeszkedett, hithű és tehetséges férfiak ezrei irányították a munkáját.
Ma csodálattal állok azon bámulatos dolgok előtt, melyeket Isten kinyilatkoztatott az Ő választott prófétájának, aki még fiatal és tanulatlan volt. E kinyilatkoztatások nyelvezete meghaladja még a legnagyobb tudással rendelkező ember képességét is.
Más egyházak tudósai, akik nem fogadják el a mi rendkívüli tanainkat, döbbenten állnak e munka bámulatos fejlődése előtt, amely világszerte megérinti az emberek szívét. Mindezt Joseph prófétának, a látnoknak és kinyilatkoztatónak, az Úr Jézus Krisztus apostolának köszönhetjük, akit előre elrendeltek, hogy e nemzedékben jöjjön elő a Mindenható kezének eszközeként, hogy visszaállítsa a földre mindazt, amit a Szabadító tanított, míg Palesztina útjait járta.
Ma megerősítem előttetek a tanúságomat Joseph próféta elhívásáról, a munkájáról és arról, hogy bizonyságát a vérével pecsételte meg az örök igazság vértanújaként. Ti is mindannyian bizonyságot tehettek ugyanerről. Ti és én azzal a határozott kérdéssel találjuk magunkat szembe, hogy elfogadjuk-e az első látomás és az azt követő események igaz voltát. A valóságán áll vagy bukik az egyház igaz volta. Ha ez az igazság, akkor bizonyságomat teszem, hogy ez a munka, melynek részesei vagyunk, a legfontosabb munka a földön.
Tanúságomat hagyom veletek e dolgok igaz voltáról, és a menny áldásait kérem rátok. Nyíljanak meg a menny ablakai, és árasszanak rátok áldást, ahogyan az Úr arra ígéretet tett. Soha ne feledjétek, hogy ez az Ő ígérete, és hatalmában áll és képes rá, hogy beteljesítse azt. Ezért imádkozom, miközben szeretetemet és áldásomat hagyom veletek Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.