Erő a változáshoz
Faust elnök ezt a cikket a 2007. augusztus 10-én bekövetkezett halála előtt néhány hónappal írta.
A változáshoz szükséges erő nagyon is valós, és egy nagyszerű lelki ajándék Istentől.
Mindannyian kaptunk erőt ahhoz, hogy megváltoztassuk életünket. Az Úr boldogságunkra vonatkozó nagyszerű tervének részeként önrendelkezéssel bírunk, hogy döntéseket hozzunk. Eldönthetjük, hogy jobban munkálkodjunk és jobbak legyünk. Mindannyiunknak változni kell valamilyen módon; vagyis néhányunknak kedvesebbnek kell lennünk otthon, önzetlenebbnek kell lennünk, jobban oda kell figyelnünk, és sokkal előzékenyebben kell bánnunk másokkal. Vannak, akiknek változtatniuk kell szokásaikon, azokon a szokásokon, amelyek ártalmasak a számunkra és azok számára, akik körülvesznek minket. Néha szükségünk lehet egy kezdő lökésre ahhoz, hogy beinduljon a változás.
A drámai változás akkor érte utol Sault, amikor éppen Damaszkusz felé tartott. Saul „fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen” harcolt (Cselekedetek 9:1). Damaszkusz felé vezető útján mennyei fény vette körül őt.
„És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz” (Cselekedetek 9:4–5).
Talán ellágyult Saul szíve, amikor a csőcselék kihajtotta Istvánt a városon kívülre, majd megkövezte őt, ruháját pedig Saul lába elé terítette. A Damaszkusz felé vezető úton azonban kétség kívül hallotta az Úr hangját, amely ezt mondta: „Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.”
„Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned” (Cselekedetek 9:6). Saul teljesen vak volt, amikor felemelkedett, és úgy kellett elvezetni Damaszkuszba, ahol visszanyerte a látását, majd megkeresztelkedett. Azonnal prédikálni kezdte „a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia” (Cselekedetek 9:20). Saul, aki később Pálként volt ismeretes, olyan változáson ment keresztül, ami teljes, abszolút, tökéletes és haláláig rendíthetetlen volt.
Változás megtérés által
Valószínűleg nektek nem volt ilyen élményben részetek. Nekem sem volt. Legtöbbünk számára a megtérés sokkal kevésbé drámai, de legalább ennyire késztetőnek és jelentőségteljesnek kell lennie. Az egyházban az új megtértek általában lelki érzéseket élnek át a keresztelőjükkor. Ezt valaki így jellemezte: „Soha nem fogom elfelejteni a lelkemben érzett érzéseket; azt, hogy tiszta lehetek és Isten gyermekeként újra kezdhetek mindent… Nagyon különleges érzés volt!”1
Az igazi megtérés megváltoztatja az életeket. Egy fiatal nő leírta, milyen boldogtalan volt az élete otthon, amikor kislány volt. Ezt írta: „Fájó érzéseim voltak, amikor az édesanyám, a két öcsém és a húgom szenvedtek egy részeges apa haragja miatt.” 14 éves korában valaki azt mondta neki, hogy Isten egyik parancsolata szerint tisztelni kell a szüleit. Miközben azon gondolkodott, hogyan is tudná ezt elérni, úgy érezte, tanulnia kell, jó tanulóvá és a város legjobb gyermekévé kell válnia.
Nem sok változott az otthonában, ő mégis úgy érezte, hogy továbbra is ki kell tartania a céljai mellett, ezért 18 évesen különleges tanulmányokba kezdett. Három héttel később hazalátogatott, melyre így emlékezett vissza:
„Az édesanyám sírva jött elém. Azt gondoltam, valami borzasztó dolog történt, de ő átölelt és ezt mondta: »Amióta elmentél tanulni, az édesapád egy kortyot sem ivott.«
[…] Édesanyám elmondta, hogy azon az estén, amikor elmentem otthonról, mormon misszionáriusok jöttek hozzájuk. […]
Az édesapám olyanná vált, mint egy kisgyermek. Láttam a bűnbánatot és az alázatot a szemében. Teljesen megváltozott. Egyidejűleg szokott le a dohányzásról és az ivásról, és megpróbálta betartani azokat a parancsolatokat, amelyeket a misszionáriusok tanítottak neki. Úgy bánt velem, mint egy királynővel, az édesanyámmal és a testvéreimmel pedig úgy, mintha királyi család tagjai lennének.
[…] Az egész családunk megkeresztelkedett. […] A 40 éves édesapám lett a legjobb apa a világon.”2
Az evangélium ereje valóban meg tudja változtatni az életünket, és elveszi tőlünk a szomorúságot és a bánatot, helyette pedig boldogságot és örömet ad.
Változás a bűnbánat által
A vétek fájdalmat és bánatot hoz. Meg lehet azonban szabadulni a „keserűség gubacsától és a gonoszság kötelekéitől” (Móziás 27:29). Ha az Úr felé fordulunk, és hiszünk az Ő nevében, akkor képesek vagyunk megváltozni. Ő erőt ad nekünk ahhoz, hogy megváltoztassuk az életünket, erőt ahhoz, hogy kivessük a rossz gondolatokat és érzéseket a szívünkből. Ki tud emelni minket a legsötétebb szakadékból, hogy meglássuk Isten csodálatos világosságát (lásd Móziás 27:29). Megbocsátásban részesülhetünk. Békességet találhatunk.
Néhány évvel ezelőtt Marion D. Hanks elder, aki most már nyugalmazott általános felhatalmazott, elmesélte annak az embernek a történetét, aki máról holnapra bűnbánatot tartott és megváltozott:
„Az illető elvitte a fiát egy családhoz, akik vendégül látták a fiút, amíg ő részt vett egy baseball mérkőzésen. A fiatal fiú vonakodva ment az édesapjával a vendéglátók otthonába, ezért az apa eltűnődött azon, hogy esetleg ezek az emberek korábban rosszul bántak a fiával. A fiú az édesapja mögé bújt, amikor az apa bekopogott az ajtón. Miután azonban bementek a házba, a fiút melegen üdvözölte a vendéglátó család, és nyilvánvaló volt az is, hogy a fiú is szerette őket.
Később, miután felvette a fiát, a zavart apa megkérte a fiút, hogy mondja el, miért viselkedett olyan furcsán… A fiú így felelt:
– Apa, annyira féltem, hogy megfeledkezel magadról, és káromkodni fogsz náluk. Ők nem káromkodnak az otthonukban; ők nagyon rendes emberek. Szépen beszélnek egymással, sokat nevetnek, imádkoznak minden alkalommal, amikor esznek, és minden reggel és este is, és megengedik, hogy velük imádkozzak én is.
Az apa azt mondta: – Nem arról volt szó, hogy a fiú szégyellte az apját; inkább annyira szeretett engem, hogy nem akarta, hogy megszégyenítsem magam.
Ezt az apát, aki egy egész nemzedéknyi olyan lelkes embernek állt ellen, akik segíteni próbáltak neki jobb életre találni, a saját fia édes lelke érintette meg.”3
Olyan hatalmas volt a változást okozó erő, hogy az említett édesapa nemcsak visszatért a tevékeny egyházi élethez, hanem vezető is lett a cövekben.
Változás a függőségektől való megszabadulás által
Szeretnék szólni a változás egy másik fajtájáról is, a rabul ejtő szokásoktól való megszabadulásról. Ide tartoznak többek között az alkohollal, a kábítószerekkel, a dohánnyal, az evéssel, a szerencsejátékkal, a méltatlan szexuális viselkedéssel, valamint a pornográfia nézésével kapcsolatos rendellenességek. Szeretnék idézni egy nemrég kiadott könyvből, amely a meggyengítő függőségekről szól: „Az Egyesült Államokban a megelőzhető betegségeket és halált elsősorban a kábítószerekkel való visszaélés okozza. A kábítószerekkel való visszaélés családokat tesz tönkre, a termelőképesség kiesése miatt milliárdos károkat okoz, szétfeszíti az egészségügyi rendszert, és életeknek vet véget.”4 Ez egy átok a társadalmon.
Nagyon sokféle függőség létezik, és nagyon nehéz változtatni annak, aki az egyik ilyen súlyos függőséggel küszködik, mivel néhány függőség az elmére is hatással van. Egy nemrég kiadott cikk a függőségről ezt mondja: „A szenvedélybetegek agyában lecsökken a működés a prefrontális kéregállományban, ahol az észérveken alapuló gondolatok elnyomhatják az ösztönös viselkedést.”5 Néhány függőség annyira eluralkodhat rajtunk, hogy elveszi a mi Istentől kapott önrendelkezésünket. A sátán egyik leghatásosabb eszköze az, amikor módot keres arra, hogyan uralkodhasson felettünk. Ezért tartózkodnunk kell mindentől, ami hátráltat minket abban, hogy betöltsük az Úr nekünk szánt céljait, máskülönben kockára tesszük az örökkévalóság áldásait. Ebben az életben el kell érnünk, hogy a lelkünk uralkodjon a testünk felett, és ne pedig fordítva.
A függőségek miatt a fájdalom és a szenvedés borzasztó árával kell fizetnünk, és ennek lelki hatásai is vannak. Mégis létezik remény, mert a függőségeket idővel le lehet győzni. Képesek vagyunk megváltozni, de nehéz lesz.
Először is el kell határoznunk, hogy megváltozunk. Bátorság és alázat kell annak elismeréséhez, hogy segítségre van szükségünk, de nagyon kevesen vagyunk képesek arra, ha egyáltalán bármelyikünk is, hogy ezt saját magunk vigyük véghez. Az egyháznak van egy programja a függőségekkel való felhagyásra, amit az eredeti Anonim Alkoholisták Tizenkét Lépése programból vettünk át és foglaltunk bele az egyház tanainak és hitelveinek keretébe. Ez a 12 lépés megtalálható az A Guide to Addiction Recovery and Healing [Kalauz a függőséggel való felhagyásra és a kigyógyulásra] című kiadványban, amely elérhető a papsági vezetők és más egyháztagok számára.
Lehet, hogy szükség lesz az életmód teljes megváltoztatására. Teljes szívünkből, elménkből és erőnkkel vágynunk kell arra, hogy legyőzzük e káros szenvedélyeket. Fel kell készülnünk arra, hogy teljesen, feltételek nélkül lemondjunk e függőséget okozó anyagok vagy tevékenységek mindegyikéről.
Nagyon sok ember képes volt legyőzni a kábítószerek okozta szokásait. Egy háromgyermekes édesanya, Susan, csak a hétvégeken használt kábítószereket, hogy elrejtse a problémáját a gyermekei elől. A gyerekek valahogyan rájöttek, és könyörögtek neki, hogy hagyja abba. Három év múlva, különleges segítséggel és a gyermekei támogatásával – főleg a hétéves fia segítségével – végül sikerült leszoknia. Visszatekintve felismerte, hogy ebben a törekvésében Mennyei Atyánk segített neki, és felkészítette őt az evangélium meghallgatására. Ezt mondta:
„Az evangélium megváltoztatta az életemet, a külső megjelenésemet, a hozzáállásomat és az érzéseimet. Megtanultam imádkozni is. Amikor problémám van, megszólítom Mennyei Atyámat, és ezt mondom: »Segíts rajtam!« Ő pedig átsegít engem. […] Most már emelt fővel járhatok, mert tudom, hogy Mennyei Atyám velem van minden egyes lépésemnél. […]
Ó, ez már egy új nap. Rengeteg mindent elvesztettem, mert a drogok világában akartam élni. Elvesztettem a lakásomat, a fiam majdnem meghalt egy tűzesetben, odalett a házasságom, és teljesen elvesztettem a boldogságot. De visszatértem. Mennyei Atyánk adott nekem még egy esélyt, hogy újrakezdjem az életemet. Most már új vagyok, teljesen új, kívül és belül egyaránt.”6
Minden egyes új nap hajnala a változás kezdetének új napja lehet. Meg tudjuk változtatni a környezetünket. Meg tudjuk változtatni az életünket azzal, hogy a régi szokásokat újakkal helyettesítjük. A tisztább gondolatokkal és a nemesebb tettekkel formálni tudjuk a jellemünket és a jövőnket. Egyszer valaki ezt mondta: „A változás lehetősége mindig ott van a békesség, a boldogság és egy jobb élet rejtett ígéretével.”7
A függőségek sértőek a Lélek számára. Egyes függőségek ugyan szakklinikák segítségét igénylik, de ne feledkezzünk meg arról a lelki segítségről, ami papsági áldásokon és imán keresztül érhető el a számunkra. Az Úr megígérte nekünk: „Kegyelmem elegendő minden olyan embernek, aki megalázkodik előttem; mert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat” (Ether 12:27). Emlékezzünk rá, hogy a változáshoz szükséges erő nagyon is valós, és egy nagyszerű lelki ajándék Istentől.
Bizonyságomat teszem, hogy a bűnbánaton és az azt követő igazlelkűségen keresztül, Jézus Krisztus hatalma által végül megváltozhat a testünk, hogy „hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Filippibeliek 3:21).