Kis és egyszerű dolgok
Fedezzük fel a napi ima mennyei erejét, a Mormon könyve és a szentírások meggyőző hatását, és az igaz odaadás szellemét, amikor veszünk az úrvacsorából.
Mindenki, aki naponta Jézus Krisztus evangéliuma szerint él és mindvégig kitart, örök életet nyer. Ez az Úr ígérete1. Lényegét tekintve az evangélium egyszerű és könnyen érthető, és a legerőtlenebbek képességeihez igazított2. A Mormon könyvebeli próféta, Alma, a következő megjegyzést tette: „Most tán azt gondolod, hogy ez balgaság tőlem; de… kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat…; és nagyon finom módszerekkel szégyeníti meg az Úr a bölcseket és hozza létre sok lélek szabadulását.”3
Nemrég abban a kiváltságban lehetett részem, hogy egy közel 45 éve kevésbé tevékeny, Stan nevű testvér életében figyelhettem meg ezt a folyamatot. Jó életet élt, és támogatta feleségét és fiát hithű egyházi tevékenységeikben. Ő azonban személyes okok miatt úgy döntött, hogy kívül marad az egyházi közösségen. Mindezek ellenére minden hónapban szívesen fogadta a házitanítókat.
2006 februárjában Stan új házitanítókat kapott. Az első látogatásuk elég kellemesen telt, bár Stan nem mutatott különösebb érdeklődést az evangélium, vagy bármely olyan dolog iránt, aminek valamilyen köze volt a lelki dolgokhoz. A következő látogatásukkor sem történt túl nagy változás a kezdeti tapasztalatukhoz képest, bár Stan akkor már kicsit barátságosabb és kedvesebb volt. A harmadik látogatáskor azonban látható változást észleltek Stan megjelenésében és viselkedésében. Legnagyobb meglepetésükre, még mielőtt belekezdhettek volna az üzenetükbe, Stan félbeszakította őket egy pár elgondolkodtató kérdéssel. Az ezt követő beszélgetéskor felidézte az elmúlt hónap emlékeit, amikor feleségével naponta egy fejezetet olvastak a Mormon könyvéből.
Bruce R. McConkie elder sokatmondóan így írta le a Stan által tapasztalt ébredés élményét: „Itt van egy ember, aki hozzájut eme áldott könyv egy példányához, elkezdi olvasni, majd addig folytatja, amíg az egészet el nem olvasta és kiéhezett lelke el nem telik az élet kenyerével. Nem tudja félretenni, vagy tanításait figyelmen kívül hagyni. Olyan, mintha az életet adó víz lelkének kopár sivatagjaiba folyna, kioltva a száraz, üres érzést, ami azelőtt elválasztotta őt Istenétől.”4
A házitanítókat emlékeztették a Mormon könyve figyelemre méltó erejére, és arra, hogy milyen nagyon valóságos az Úr Lelkének hatása, amikor a könyv szent oldalait olvassuk. Még teljesebben értették meg Joseph Smith próféta kijelentését is, miszerint „a Mormon könyve a leginkább hibátlan könyv a földön…, és aki annak előírásai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által”5.
Stan a visszaállított evangélium megismerése és újra felfedezése iránti szomja hamarosan meghaladta a napi egy fejezet olvasását, melyet saját lelkének kutatása és buzgó ima kísért. Azok számára, akik néha amiatt aggódnak, hogy az Úr vajon meghallgatja-e az imáikat, a Szabadító ezt mondta:
„Melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő követ ád neki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-e néki? […]
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok a Szent Lélek által azoknak, a kik tőle kérik?”6
Szeretett prófétánk, Gordon B. Hinckley elnök szintén ezt tanácsolta: „Egyedül nem vagytok rá képesek… Szükségetek van az Úr segítségére, a csodálatos dolog pedig az, hogy lehetőségetek van imádkozni, azzal a reménységgel, hogy az imáitok mindig meghallgatásra és megválaszolásra kerülnek… Ő mindig készen áll, hogy segítsen.”7
2006 augusztusában Stan az ő mindig hithű felesége oldalán elment az úrvacsoragyűlésre. Negyvenöt év után először. Ott alázatos és imádsággal teli szívvel hallgatta az egyszerű úrvacsorai imákat, melyeket a fiatal papok mondtak. Érdemtelennek érezve magát, és valamelyest átérezve e legszentebb szertartás mélységét és értelmét, mélyen és fájdalmasan tekintett vissza, és hetekig nem vett a kenyérből és a vízből.
Joseph Fielding Smith elnök évekkel ezelőtt egy megható bizonyságában ezt mondta: „Megítélésem szerint az úrvacsoragyűlés az egyház legszentebb gyűlése. Mikor felidézem azt az emlékezetes éjszakát, amikor a Szabadító és az apostolai összegyűltek, hogy Ő bevezesse az úrvacsorát…, szívem csodálattal telik meg, és meghatódom. Azt a gyűlést az egyik legünnepélyesebb és legcsodálatosabb összejövetelnek tekintem az idők kezdete óta.”8
Stan folytatta a tanulást, imádkozást, egyházba járást, házitanítóitól pedig továbbra is tanácsot és bátorítást kapott. Aztán elérkezett az örömteli nap, amikor úgy érezte, hogy készen áll kinyújtani a kezét, hogy vegyen a drága úrvacsorából. Amikor érdemesen, elmélkedve és áhítatosan veszünk a szent úrvacsorából, készek vagyunk, hogy Krisztus engesztelése és a Szentlélek ereje által az „isteni természet részeseivé”9 legyünk.
Stan újra tevékeny lett az egyházban, elhívást kapott, majd pár hónap múlva elderré rendelték. 2007 júliusában Stan és felesége az Úr házának oltáránál térdeltek, és Isten örök törvénye és felhatalmazása által az időre és az örökkévalóságra házasságot kötöttek.10
Testvérek, fedezzük fel a napi ima mennyei erejét, valamint a Mormon könyve és a szentírások meggyőző hatását! Vasárnaponként, amikor veszünk az úrvacsorából, az igaz odaadás szellemében tegyük Iránta, aki minden dolgok adományozója.11
Legjobb és legkorlátozottabb erőfeszítéseink, valamint az Úr végtelen jósága miatt a „kis és egyszerű dolgok[kal]” képesek vagyunk „nagyszerű dolgokat” véghezvinni.
Végül pedig, ezekhez a szent dolgokhoz hadd adjam hozzá személyes bizonyságomat és meggyőződésemet Jézus Krisztus nevében, ámen.