Amiben az utolsó napi szent nők a legjobbak: erősnek és rendíthetetlennek lenni

Julie B. Beck

a Segítőegylet általános elnöke

Erősen és rendíthetetlenül kell állnunk a hitben, a családban és a segítségnyújtásban.

Drága nőtestvéreim, imával a szívemben fogok hozzá ehhez a csodálatos feladathoz. Bizonyságom van Jézus Krisztus igaz, visszaállított evangéliumáról. A Szabadító a mi vezetőnk és példaképünk, a kősziklánk, az erőnk és a szószólónk. Bármi, amit azért tehetek, hogy segítsek Neki és az Ő elrendelt prófétáinak, áldást hoz az életemre. Mindig is nagyon szerettem és tiszteltem ennek az egyletnek a nőtestvéreit, és hiszem, hogy ennek az egyháznak az asszonyai a legnemesebb, legtehetségesebb nők a világon. Szeretném, hogy tudjátok, mennyire szeretlek titeket: ennek az egyháznak a fenséges asszonyait.

Hinckley elnök egy világméretű vezetőképző gyűlésen ezt mondta: „Meggyőződésem, hogy nincs sehol még egy olyan szervezet, ami megközelíti ennek az egyháznak a Segítőegyletét. Több mint ötmillió nő alkotja a tagságát világszerte. Ha egyesülnek és egy hangon szólnak, felbecsülhetetlen erejük lesz… Oly nagyon fontos, hogy az egyházban a nők erősen és rendíthetetlenül kiálljanak azért, ami helyes és helyénvaló az Úr terve szerint!”¹

Átgondoltam és tanulmányoztam ezt a lelkesítő feladatot, és próbáltam választ kapni arra, hogy eme egyház nőtestvérei miképpen tudnának megfelelni a Hinckley elnök által adott kihívásnak és ígéretnek. Miképpen tudnak egy hangon szólni, valamint erősen és rendíthetetlenül kiállni az igaz és helyénvaló dolgokért? Az Úr tervében vannak bizonyos dolgok, melyeket az utolsó napi szent nőknek tenniük kell, mert ők Isten leányai, akiket kiválasztottak, hogy a Földre jöjjenek egy olyan időben, melyet „a világ történelmének igen nehéz időszakának”² neveztek.

Ahhoz, hogy nőként megtegyük a részünket az Úr tervében, erősen és rendíthetetlenül kell állnunk a hitben, a családban és a segítségnyújtásban. Kiválóknak kell lennünk e három fontos területen, melyek az Úr tanítványaiként megkülönböztetnek bennünket másoktól. A Segítőegyleten keresztül gyakoroljuk azt, hogyan legyünk Krisztus tanítványai. Megtanuljuk, amit szeretne, hogy megtanuljunk, azt tesszük, amit szeretne, hogy tegyünk, és azzá válunk, amivé szeretné, hogy váljunk. Amikor ezt szem előtt tartva gyűlünk össze, körülményeinktől függetlenül a Segítőegylet munkája jelentős – legyünk akár 18 vagy 88 évesek, egyedülállók vagy házasok, gyerekes szülők vagy gyermektelenek, és nem számít, hogy Utahban vagy Indiában élünk.

Álljatok erősen és rendíthetetlenül a hitben!

Először is, az utolsó napi szent nőknek erősnek és rendíthetetlennek kell lenniük a hitben. Elvárják tőlük, és képesek is rá, hogy kitűnjenek abban, ahogyan megosztják bizonyságukat az Úr Jézus Krisztusról és az Ő visszaállított evangéliumáról. Ezt tesszük, amikor:

Szövetségeket kötünk Vele, és betartjuk azokat.
Érdemesek vagyunk, és hódolunk az Ő templomaiban.
Tanulmányozzuk a tanát a szentírásokból és a próféták szavaiból.
Méltók vagyunk a Szentlélekre, valamint felismerjük és követjük őt.
Megosztjuk és megvédjük az Ő evangéliumát.
Őszintén imádkozunk egyénileg és családként.
Családi estet tartunk.
Az önellátás és az előrelátó életmód tantételei szerint élünk.

Ezeket a lényeges dolgokat a lényegtelen dolgok előtt kell megtennünk. Ezek egyszerű, nélkülözhetetlen szokások, melyek majdnem mindennapinak tűnnek, amikor beszélünk róluk. Ezek mégis a tanítványság jelei, melyek mindig is alapvetők voltak a segítőegyleti nőtestvérek számára. Ezeket senki sem teheti meg helyettünk, mert ezek olyan egyéni szokások, amelyek olyan emberekként különböztetnek meg bennünket, mint akik erősen és rendíthetetlenül kiállnak azért, ami helyes.

Milyen más lenne a világ és az egyház, ha az utolsó napi szent nőtestvérek élen járnának a szövetségek megkötésében, megújításában és megtartásában; ha minden nőtestvér érdemessé válna egy templomi ajánlásra, és többet hódolna a templomban; ha minden nőtestvér tanulmányozná a szentírásokat és Krisztus tanait, és olyan jól tudná azokat, hogy bármikor és bárhol képes lenne tanítani és megvédeni azokat a tanokat. Gondoljatok csak bele az együttes erőnkbe, ha minden nőtestvér minden reggel és este őszintén imádkozna, vagy ami még jobb: állandóan imádkozna, ahogyan az Úr parancsolta. Ha minden család naponta imádkozna családként, és hetente egyszer családi estet tartana, akkor erősebbek lennénk. Ha minden nőtestvér eléggé önálló lenne ahhoz, hogy önként adjon a tudásából, tehetségeiből és forrásaiból, és ha minden nőtestvér tanítványi mivoltját az tükrözné, amit mond és amilyen ruhát hord, akkor rendíthetetlenek lennénk mindabban, ami helyes.

Álljatok erősen és rendíthetetlenül a családban!

Másodszor, az utolsó napi szent nőknek erősnek és rendíthetetlennek kell lenniük a családban. Mindenkinél jobban végzik, és kell is végezniük a családnevelést. Krisztus tanítványaiként, a világon a legjobbaknak kell lennünk a családunk támogatásában, gondozásában és védelmezésében, és képesek is vagyunk rá. Ezt tesszük, amikor:

Megértjük és védelmezzük a nők isteni szerepét.
Élünk a papság áldásaival.
Örökkévaló családokat alakítunk.
Erős házassági kapcsolatokat tartunk fenn.
Gyermekeket hozunk a világra és nevelünk fel.
Kifejezzük a családtagok iránti szeretetünket és gondoskodunk róluk.
Felvállaljuk azon felelősségünket, hogy felkészítsünk egy hithű felnövekvő nemzedéket.
Ismerjük a családdal kapcsolatos tant, a szerint élünk, és védelmezzük azt.
Felkutatjuk a tágabb családtagokat, és templomi szertartásokat végzünk értük.

Jézus Krisztus tanítványaként minden nőtestvérnek megadatott a családok támogatásának, gondozásának és védelmezésének feladata. A nők megkülönböztetett elhívásokat kaptak a világ megalapítása előtt óta. Szövetséges utolsó napi szent nőkként döntő fontosságú, hogy felemeljétek hangotokat a családdal kapcsolatos tan³ védelmében ahhoz, hogy a családok világszerte erősek legyenek.

A nők isteni szerepének ismerete és védelme nagyon fontos egy olyan világban, amelyben a nőket hamis üzenetekkel bombázzák a kilétükkel kapcsolatban. A rádió és a televízió közkedvelt médiaszereplői a nők felhatalmazottjaiként és szóvivőiként tüntetik fel magukat. Míg ezek a médiaüzenetek tartalmazhatnak bizonyos igazságokat, a legtöbb csak az egyéni beteljesülés és önimádat evangéliumát prédikálja, gyakran félrevezetve a nőket valódi kilétük és értékeik tekintetében. Ezek a hangok hamisított igazságot kínálnak, és ennek következtében sok nő szerencsétlennek, magányosnak és zavartnak érzi magát.

Az egyetlen hely, ahol az utolsó napi szent nők megtudhatják a teljes igazságot a boldogság tervében betöltött nélkülözhetetlen szerepükről, az ez az egyház, és annak tana. Tudjuk, hogy a halandóság előtti nagy összecsapásban kiálltunk Szabadítónk, Jézus Krisztus mellett azért, hogy megőrizzük a bennünk rejlő lehetőséget, hogy örökkévaló családokhoz tartozzunk. Tudjuk, hogy Isten leányai vagyunk, és tudjuk, mit kell tennünk. A nők igaz boldogságra lelnek, mikor megértik és gyönyörködnek a szabadulás tervében játszott különleges szerepükben. Mindazt, amit a nők a legjobban meg tudnak tenni és meg kellene, hogy tegyenek, támogatjuk, és mentegetőzés nélkül tanítjuk itt. Hiszünk az örökkévaló családok létrehozásában. Ez azt jelenti, hogy hiszünk a házasságkötésben. Tudjuk, hogy az a parancsolat, miszerint sokasodjunk és töltsük be a földet, még mindig érvényben van. Ez azt jelenti, hogy hiszünk a gyermeknemzésben. Hiszünk benne, hogy az Úr segítségével sikeresen felnevelhetjük és taníthatjuk a gyermekeket. Ezek létfontosságú feladatok a boldogság tervében, és ha a nők teljes szívükből felvállalják ezeket a szerepeket, akkor boldogok! A családokról szóló igazságok ismerete és védelme minden nőtestvér kiváltsága ebben az egyházban.

Mivel a családok örökkévalóak, nem engedhetjük meg, hogy közömbösek vagy önelégültek legyünk ezekkel a kapcsolatokkal. Ez az egylet nagyszerű munkáját nagy részt arra összpontosította, hogy segítsen az utolsó napi szent nőknek megerősíteni a családjukat, nagy hangsúlyt fektetve a gondoskodási képességünkre: az otthonteremtői, szülői és házassággal kapcsolatos készségekre. A családok munkát jelentenek, de ők a mi nagyszerű munkáink: mi pedig nem félünk a munkától. Ez az, amihez a legjobban értünk. Senki nem ért olyan jól a családhoz, mint a segítőegyleti nőtestvérek. Támogatjuk, gondozzuk és védelmezzük őket.

Álljatok erősen és rendíthetetlenül a segítségnyújtásban!

Harmadszor, az utolsó napi szent nőknek erősnek és rendíthetetlennek kell lenniük a segítségnyújtásban. Mi egy Segítőegylet vagyunk, és nekünk kellene a világ legjobb nőinek lennünk a segítségnyújtásban. A kezdetek óta ez volt a mi különleges területünk. Az angol relief szó azt jelenti, hogy „felemelni, megkönnyíteni”. Ez egy „felemelés”. A megfogalmazás úgy szól, hogy „felemelni vagy kiemelni valakit a bajból”.⁴ A szolgálat és a segítség, amit nyújtunk, jelzik, hogy az Úr tanítványai vagyunk, és az Ő igaz, visszaállított egyházának tagjai. Kiváltságot jelent e világméretű női szervezet tagjának lenni, melynek neve jól tükrözi, hogy mit kell tennünk: segítséget kell nyújtatnunk.

Joseph Smith azt mondta, hogy az egyház asszonyait azért szervezték egyletbe, hogy megsegítsék „a szegényeket, a szűkölködőket, az özvegyeket és az árvákat, valamint azért, hogy minden jótékony cél érdekében munkálkodjanak”,⁵ illetve „nem csupán a szegények megsegítéséért, hanem hogy lelkeket mentsenek meg”⁶. Ezt a segítő szándékot John A. Widtsoe elder úgy határozta meg, mint „a szegénység, a betegség, a kétségbeesettség, az elhagyatottság, illetve mindazon dolgok leküzdéséhez való segítségnyújtás, ami egy nő boldogságát és fejlődését megakadályozhatja”⁷.

A múlt fontos erőfeszítési törekvései mellett ennek az egyháznak a nőtestvérei előtt még mindig ott áll a legnagyobb és legfontosabb munka. A földet elő kell készíteni az Úr Jézus Krisztus eljövetelére, és mindebben háborúk, felfordulás, természeti csapások és a gonosz egyre nagyobb jelenléte közepette kell segítenünk. A világ történelmében még soha nem volt olyan időszak, amikor nagyobb szükség lett volna egy ilyen méretű erőfeszítésre. Mivel Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, és szövetségeket kötöttünk Vele, már szövetséggel köteleztük el magunkat arra, hogy részt veszünk ebben a segítő erőfeszítésben.

Ti mind különlegesek és értékesek vagytok. Mindegyikőtöknek megvannak a maga terhei és kihívásai, melyek megadják számotokra annak áldását, hogy az Úrhoz forduljatok segítségért. Mindegyikünknek lehetősége van arra is, hogy segítsünk az Úrnak azáltal, hogy segítséget nyújtunk másoknak, ami a legnagyszerűbb, leggyorsabb megoldás a magányra és a reményvesztettségre, és biztos mód a Lélek társaságának elnyerésére. Ahhoz, hogy elkezdjük a segítségnyújtást, csak annyit kell tennünk, hogy letérdelünk és megkérdezzük: „Kinek van szüksége a segítségemre?” Minden egyes nőtestvérre – legyen akár házas vagy egyedülálló, fiatal vagy idős – szükség van ebben az erőfeszítésben, és ez az, amit bárki másnál jobban kell végeznünk.

Erős és rendíthetetlen vezetők

Most pedig néhány gondolat számotokra, ti nagyszerű segítőegyleti elnökségek, akik olyan hithűen szolgáltok. Izgalmas felelősségetek van, és szent bizalmat élveztek, miközben a Segítőegylet munkáját végzitek. A ti kötelességetek segíteni az utolsó napi szent nőknek abban, hogy kiválóak legyenek a hit, a család és a segítségnyújtás tekintetében. Segíteni fogtok, hogy az evangélium nagyszerű és ellenállhatatlan érdekeltséggé váljon az egyház nőtestvérei számára. Segítetek a nőtestvéreknek tökéletesíteni az otthonteremtést, a szülői szerepüket és a házassági készségeket, hogy még teljesebben megélhessék az evangéliumot a saját otthonukon belül.

Minden elhívott és elválasztott segítőegyleti vezetőnek megvan a joga és a felhatalmazása, hogy irányítást kapjon sugalmazott elhívásában, hogy a legjobban kielégíthesse azok szükségleteit, akiket szolgál.⁸ Miközben a lényegre összpontosítotok, segítséget fogtok kapni a Szentlélektől, és bátorságot kaptok, hogy elkerüljétek a felesleges dolgokat.

Minden vezető tudja, hogy e világ viharai erős csapásokat mérnek a családokra: olyan csapásokat, mint a függőség, az adósság, a hitetlenség és az engedetlenség. A Szabadító úgy látta a mi időnket, mint „a sok nyomorúságnak kezdete”⁹, amikor sokakat megtévesztenek. Beszélt háborúkról, háborús hírekről, éhínségről, földindulásokról és döghalálról. Ez arról a világról szól, amelyben ma élünk, és elengedhetetlen, hogy az egyház nőtestvérei eleget tegyenek azon felelősségüknek, hogy mindenben felkészültek legyenek.

A Segítőegylet vezetőiként minden otthonban, minden egyházközségben és gyülekezetben segíthettek a nőtestvéreknek önellátókká válni. Legyen megtakarított pénzük, raktározzanak el élelmet és tegyenek szert olyan készségekre, melyek megtartják őket és családjukat a veszedelmes időkben. Az egyház nagyszerű segédleteket biztosított számotokra, például önellátásról szóló füzeteket, hogy segítsen az elindulásban. Ez része a munkátoknak.

Kiváltságotokban áll, hogy együtt tanácskozzatok a papsági vezetőkkel, hogy megszervezzétek a védelmet és a menedéket e viharok elől, és megfelelő segítséget találjatok a tieitek konkrét szükségleteire. A barátság és közösségi élet, melyek oly nagyon megédesítik az életet, erőfeszítéseink természetes melléktermékei lesznek. A segítségre való összpontosítás mindig építi a közösséget, miközben a közösségre való összpontosítás nem mindig nyújt segítséget.

Amikor bármilyen célból összegyűlünk a Segítőegylet lobogója alatt, értékes időnket és szent erőforrásainkat arra kell használnunk, hogy segítsünk a nőtestvéreknek azt tenni, amit a legjobban kell, hogy tegyünk. A vasárnapi segítőegyleti gyűléseinken a nyitógyakorlatok legyenek rövidek és hívják meg a Lelket, hogy velünk legyen. Minden lehetséges percet ki kell használnunk az evangélium tanulmányozására, hogy a legjobban végezhessük feladatainkat. Minden segítőegyleti konferencia, tevékenység, összejövetel és gyűlés arra összpontosítson, hogy segítsen a nőtestvéreknek azt tenni, amit a legjobban kell, hogy végezzenek. Hinckley elnök erre kért bennünket:

„Nagyobb kihívás áll előttünk, mint azt felismernénk…

»Tegyetek meg minden tőletek telhetőt!« Hangsúlyozom azonban, a lehető legtöbbet kell megtennünk… Sokkal többre vagyunk képesek…

Le kell térdelnünk, és könyörögnünk kell az Úrhoz segítségért, erőért és útmutatásért. Azután fel kell állnunk, és előre kell haladnunk.”¹⁰

Drága nőtestvéreim, a prófétánk, akit teljes szívemből támogatok, azt mondta, hogy van egy jobb út is a világ útjánál. Felhívást intézett az egyház nőtestvéreihez, hogy együtt álljanak ki az igazlelkűségért. Azt mondta, hogy ha egységesek vagyunk és egy hangon szólunk, akkor az erőnk felbecsülhetetlen lesz. Elmondtam neki, hogy biztos vagyok abban, hogy ennek az egyháznak a nőtestvérei erősen és rendíthetetlenül állnak majd Jézus Krisztusba és az ő visszaállított evangéliumába vetett hitben; a családjaink támogatásában, gondozásában és védelmezésében; valamint a segítségnyújtásban. Az Úr áldjon meg bennünket, miközben a nők eme legfontosabb munkáját végezzük. Jézus Krisztus nevében, ámen.