Isten jó szavával táplálkozni
Létfontosságú, hogy úgy tápláljuk azokat, akiket tanítunk és szolgálunk, hogy azokra az alapvető tanokra, tantételekre és alkalmazásokra összpontosítsunk, melyeket a szentírások, valamint az utolsó napi próféták hangsúlyoznak.
Fiatal férfiként édesapámmal és fivéreimmel együtt dolgoztam a farmunkon. Lovakat és marhákat tenyésztettünk Utah állam déli részén és Arizona állam északi részén. Apám megtanította nekünk, hogy ha el akarjuk kapni valamelyik lovunkat, hogy lovagolhassunk rajta, akkor annyit kell csak tennünk, hogy egy marék gabonát teszünk egy vödörbe, és rázzuk néhány másodpercig. Nem számított, hogy a lovak a karámban vagy egy tágas mezőn voltak, odaszaladtak, hogy ehessenek. Ekkor óvatosan a fejükre csúsztathattuk a kantárt, miközben ettek. Lenyűgözött, hogy egy ilyen egyszerű dolog ilyen jól működik.
Időnként, amikor nem akartunk elmenni gabonáért a tárolóba, földet raktunk a vödörbe, és azt kezdtük el rázni, így próbálva becsapni a lovakat, hogy azt higgyék, gabonát kapnak enni. Amikor rájöttek a cselre, néhányuk ott maradt, a többi viszont elfutott, és szinte lehetetlen volt elkapni őket. Sokszor több napba tellett visszaszerezni a bizalmukat. Megtanultuk, hogy ha időt szánunk arra, hogy következetesen gabonával etetjük a lovakat, akkor sokkal könnyebben tudunk velük dolgozni, több tápanyagot biztosítunk számukra, és erősebbek lesznek.
Bár a farmon töltött idő óta sok év eltelt, az előbb említett tapasztalataim segítettek, miközben a következő kérdéseken gondolkodtam: Mit tehetünk mi, az egyház tanítói és vezetői, hogy több tanbéli és lelki tápanyaghoz juttassuk azokat, akiket szolgálunk?
Jeffrey R. Holland elder azt tanította: „A legtöbb ember nem azért jön az egyházba, hogy csupán néhány új evangéliumi tényt ismerjen meg, vagy hogy régi barátokkal találkozzon, bár mindezek fontosak. Azért jönnek, mert lelki élményeket keresnek. Békességre vágynak. Hitük megerősítését és reményük megújítását akarják. Röviden szólva, azt szeretnék, hogy Isten jó szava táplálja őket, hogy megerősíttessenek a menny hatalma által. Mindannyiunknak, akiket beszélni, tanítani vagy vezetni kérnek fel, az a kötelességünk, hogy a tőlünk telhető legjobban gondoskodjunk erről.”1
A Szabadító és tanítványai nemcsak annak fontosságára tanítottak, miért fontos másokat „Isten jó szavával táplálni” (Moróni 6:4), hanem sugalmazott útmutatást is adtak arra vonatkozólag, hogy a tanítást és a vezetést hogyan lehet a legjobban végezni. A Tan és a szövetségek 50. szakasza egyike annak a sok hivatkozásnak, amely ilyen értékes tanáccsal lát el. A Szabadító, miután felismerte azokat az aggályokat, amelyek az egyház néhány korai gyülekezetében merültek fel, egy csoportnyi vezetőnek utasításokat adott azon problémák megoldásával kapcsolatban, amelyekkel szembenéztek. Utasításait a következő létfontosságú kérdéssel kezdte: „Tehát én, az Úr, felteszem nektek ezt a kérdést: Mire lettetek elrendelve?” (T&Sz 50:13) Az Úr ismerős válasza a 14. versben következik: „Arra, hogy evangéliumomat prédikáljátok a Lélek, méghozzá a Vigasztaló által, akit elküldtem, hogy tanítsa az igazságot.”
A válaszok azokra a problémákra, amelyekkel a szenteknek szembe kellett nézniük 1831-ben, ugyanazok napjaink kihívásaira is: Jézus Krisztus evangéliumát a Szentlélek ereje által kell tanítanunk.
Az 50. szakasz számos kulcsfontosságú dolgot tartalmaz azok táplálásával kapcsolatban, akiket tanítunk és vezetünk. Az első dolog a Szabadító felszólításában található, hogy az „[én] evangéliumomat prédikáljátok” (T&Sz 50:14, kiemelés hozzáadva). A szentírások világosan azt tanítják, hogy az evangélium, amit tanítanunk kell, nem a világ bölcsessége (lásd Móziás 24:7), hanem „Krisztus tana” (2 Nefi 31:21). Bár Jézus Krisztus evangéliuma minden igazságot magában foglal, nem minden igazság egyenlő értékű.2 A Szabadító világosan tanította, hogy az Ő evangéliuma mindenekelőtt az Ő engesztelő áldozata. Az Ő evangéliuma egyben meghívás arra, hogy elnyerjük az engesztelés áldásait a Krisztusba vetett hit, a bűnbánat, a keresztelkedés, a Szentlélek elnyerése, valamint a mindvégig hithű kitartás által.3
Ahogy fiatal férfiként megtanultam, hogy a lovak a gabonát jobban szeretik egy vödör földnél, azt is megtanultam, hogy a gabona táplálóbb a szénánál, a széna pedig táplálóbb a szalmánál, valamint azt, hogy egy lovat lehet etetni úgy, hogy közben nem tápláljuk. Tanítókként és vezetőkként létfontosságú, hogy úgy tápláljuk azokat, akiket tanítunk és szolgálunk, hogy azokra a tanokra, tantételekre és alkalmazásokra összpontosítsunk, melyeket a szentírások, valamint az utolsó napi próféták hangsúlyoznak, és ne pazaroljuk a drága időt a kevésbé fontos témákra és forrásokra.
Tanítóként megtanultam, hogy egy osztálytermi beszélgetés, ami Jézus Krisztus engesztelésére összpontosít, sokkal fontosabb az olyan témák megbeszélésénél, mint például az, hogy pontosan hol helyezkedik el az ősi Zarahemla városa a mai földrajz szerint. Vezetőként megtanultam, hogy a vezetőségi gyűlések sokkal jelentőségteljesebbek, ha a legfőbb prioritásunk egy egységes erőfeszítés arra, hogy építsük a Krisztusba vetett hitet és erősítsük a családokat, és nem csupán az összeegyeztetett naptárainkról szólnak.
Az 50. szakaszban az Úr szavai azt a figyelmeztetést tartalmazzák, hogy ha „valamely más módon” tanítunk, mint ahogy az Úr utasította, akkor „az nem Istentől való” (T&Sz 50:18). Az Úr azt tanította azoknak közülünk, akik az egyházban tanítanak, hogy semmi más dolgot ne mondjanak, „csak azt, amit a próféták és az apostolok írtak, valamint azt, amit a Vigasztaló tanít nekik a hit imája által” (T&Sz 52:9). Ez vajon azt jelenti, hogy a Szabadító felszólításának követése, hogy prédikáljuk evangéliumát, megköveteli, hogy minden tanítási órán vagy levezetett gyűlésen kizárólag a hit és a bűnbánat tanítására kell szorítkoznunk?
Henry B. Eyring elnök egy hasonló kérdésre a következő választ adta: „Természetesen nem. Viszont azt jelenti, hogy a tanítónak és a résztvevőknek mindig vágyniuk kell arra, hogy az Úr Lelkét behozzák a teremben lévő tagok szívébe, hogy az hitet teremtsen, valamint elszántságot a bűnbánatra és a tisztaságra.”4
A második fő pont annak biztosítása érdekében, hogy azok, akiket tanítunk és vezetünk, Isten jó szavával legyenek táplálva (lásd Moróni 6:4), szintén megtalálható a Szabadító utasításában, „hogy evangéliumomat prédikáljátok a Lélek, méghozzá a Vigasztaló által, akit elküldtem, hogy tanítsa az igazságot” (T&Sz 50:14; kiemelés hozzáadva). A Szabadító szavai nemcsak arra utasítanak, hogy kövessük a Lélek útmutatását, amikor felkészülünk vagy tanítunk, hanem azt is tanította, hogy minden helyzetben a Lélek a leghatékonyabb tanító.
Joseph Fielding Smith elnök ezt tanította: „Isten Lelkének, mikor az ember lelkéhez szól, olyan ereje van, ami az igazságot hatékonyabban és nagyobb értelemmel közli, mint ahogy az egy személyes, és akár mennyei lényekkel történő kapcsolat alkalmával történne.”5
Hónapokkal ezelőtt egy olyan képzésen vettem részt, ahol számos általános felhatalmazott beszélt. David A. Bednar elder, miután méltányolta azokat a kitűnő tanításokat, melyek előtte elhangzottak, ezt kérdezte: – Mi mást tanulunk még, ami nem hangzott el? Azután elmagyarázta, hogy a kapott tanácsok mellett, melyeket az előtte szólók adtak, és a majd utána szólók fognak adni, azokra a belső benyomásokra is alaposan oda kell figyelnünk, melyeket a Szentlélek által kapunk.
A szeretett prófétánk, Gordon B. Hinckley elnök által tett következő kijelentés további tanácsokkal lát el a Lélek általi tanítással kapcsolatban: „Tanítóinknak… szívükből kell beszélniük, nem pedig a könyveikből, hogy az Úr és eme értékes munka iránti szeretetüket kifejezzék, az pedig valamilyen módon a tanulóik szívének tüzét lángra fogja lobbantani.”6
Az Úr szavai a Tan és a szövetségek 50. szakaszában olyan sugalmazott mércét állítanak, amely által mindannyian felmérhetjük saját tanításunk, vezetésünk és tanulásunk hatékonyságát. A 22. versben ezt olvashatjuk: „Aki tehát prédikál, és aki fogadja, megértik egymást, és mindketten épülnek, és együtt örvendeznek.”
Kedves fivéreim és nővéreim, teljes szívemből azért imádkozom, hogy mindannyian hatalmas gondoskodással tápláljuk azokat, akiket tanítunk és vezetünk, hogy a visszaállított evangéliumban található élet kenyerével és az élő vízzel védelmezzük őket. Jézus Krisztus nevében, ámen.