Az otthon és a család megerősítése
Az Úr számít rátok, hogy segítetek örökkévaló családotok felmagasztosulásában.
Mongóliától kezdve Manchesteren át egészen Mississippiig az egyház fiatal női e sugalmazott szavakat visszhangozzák: „Felkészültek leszünk az otthon és a család megerősítésére, szent szövetségek megkötésére és betartására, a templomi szertartások elnyerésére, és arra, hogy a felmagasztosulás áldásait élvezzük” („A Fiatal Nők alapeszméje,” Fiatal Nők egyéni fejlődése [füzet, 2001], 5).
Bár ez a Fiatal Nők alapeszméje, az egyház egész fiatalságára vonatkozik. Remélem, segíthetek nektek fiatal testvéreim annak megértésében, hogy egyéni tetteiteknek mekkora erejük lehet az otthonotok és családotok megerősítésében, körülményeitektől függetlenül. Például megértem, hogy sokan közületek talán egyedüli egyháztagok vagytok a családotokból.
A fiatalság erősségéért füzet emlékeztet minket, hogy „nagyszerű áldás egy család része lenni … Nem minden család egyforma, de Mennyei Atyánk tervében mindegyik fontos” ([füzet, 2001], 10).
Minden családnak – az ideálistól kezdve a zűrösebbekig – szüksége van megerősítésre. Ez az erősítés pedig származhat tőletek! Sőt, némelyik családban talán ti vagytok a lelkierő egyetlen forrása. Az Úrnak rátok van szüksége ahhoz, hogy az evangélium áldásait elhozhassa a családotokba.
Fontos, hogy olyan igazlelkű szokásokat alakítsatok ki a saját életetekben, melyek lehetővé teszik számotokra, hogy jó példát mutassatok a családotoknak, bármilyen is legyen a családotok.
Igazlelkű életetek példája erősíteni fogja a családotokat. Tavasszal az általános Fiatal Nők gyűlésen Hinckley elnök adott a fiatal nőknek „egy egyszerű, négy pontból álló programot”, ami nem csak „a boldogságot fogja biztosítani számotokra”, hanem megáldja a családotokat is. Mindannyiunknak azt tanácsolta, hogy „(1) imádkozzatok; (2) tanuljatok, (3) fizessétek a tizedeteket és (4) látogassátok a gyűléseiteket” („Gondolataidat díszítse szüntelenül az erény”, Liahóna, 2007. máj., 115).
Ha naponta, imádság által törekedtek az Úr segítségére, az nagyszerű áldásokban részesíti majd a családotokat. Kérdezzétek meg magatoktól: „Kinek válna javára a családomban, ha személyesen imádkoznék érte?” „Mit tehetnék azért, hogy támogassam és elősegítsem a családi imát?”
Miközben személyesen tanulmányozod a szentírásokat, megismered a Szabadítót és a tanításait. Az Ő példája által tudni fogod, miként szeresd és szolgáld a családtagjaidat, és hogyan bocsáss meg nekik. Gondold át, hogyan tudnád megosztani a családoddal a szentírásokról való tudásodat.
Hinckley elnök több ízben arra figyelmeztetett, hogy „szerezzetek annyi műveltséget, amennyire képesek vagytok” (Liahóna, 2007. máj., 116). A műveltségetek hasznára válik a jelenlegi, és biztos, hogy a jövendőbeli családotok számára is. Mit tehettek most azért, hogy felkészüljetek egy jó végzettség megszerzésére?
Hinckley elnök ezt tanította nekünk: „Bár a tizedet pénzben fizetjük, sokkal fontosabb az, hogy hittel fizetjük” (Liahóna, 2007. máj., 117). Tapasztaljátok a hittel fizetett tized áldásait? Ha engedelmeskedtek ennek a parancsolatnak, az Úr meg fogja nyitni az egek csatornáit (lásd Malakiás 3:10), hogy megáldjon benneteket és a családotokat.
Hogyan tud megáldani benneteket és családotokat, ha eljártok a gyűléseitekre, különösen az úrvacsoragyűlésekre? Az úrvacsorából való rendszeres részesülés segíteni fog nektek megtartani keresztelési szövetségeteket. Ha érdemesen éltek és hetente megújítjátok ezt a szövetséget, kiérdemlitek a Lélek útmutatását. A Szentlélek vezetni fog benneteket, és megtanítja, hogy mit kell tennetek azért, hogy megáldjátok családotokat.
Miközben elkötelezitek magatokat ezen igazlelkű szokásokra, egész életetekben áldottak lesztek, és felépítitek azt a lelki alapot, amelyről példa által erősíteni tudjátok a családotokat. Pál, Timótheushoz írt első levelében a példamutatásról tanít bennünket: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban” (1 Timótheus 4:12).
A fiatalság erősségéért családról szóló része ad néhány nagyszerű példát, melyekkel „példák lehettek a hívőknek” a saját otthonotokban:
„Legyetek vidámak, segítőkészek, és legyetek tekintettel másokra! […] Törődjetek a többi családtag szükségleteivel! […]
Tiszteljétek szüleiteket azáltal, hogy kifejezitek irántuk érzett szereteteteket és tiszteleteteket, és engedelmeskedtek… Vegyetek részt a családi programokban és családi ünnepeken, családi imában, családi esteken és családi szentírásolvasásban! Ezek a szokások erősítik és egyesítik a családokat…
Erősítsétek meg kapcsolatotokat testvéreitekkel! Ők válhatnak a ti legjobb barátaitokká” (10–11).
Gyakran a példa a legjobb tanító. Kinek válhatna hasznára a példád a családodban: az egyik testvérednek, az anyukádnak vagy az apukádnak?
Hadd meséljem el az egyik saját élményemet arról, hogy a bátyám igazlelkű szokásai és példája miként áldotta meg családunkat örökre.
A bátyám és én „jó szülőktől” származunk (1 Nefi 1:1), akik szerettek minket és hatalmas áldozatokat hoztak értünk, de a családunk nem részesült a templom szent szertartásainak áldásaiban.
Sok évvel ezelőtt egy december végi napon levelet kaptunk a bátyámtól, aki éppen a Kalifornia Észak Misszióban szolgált. A borítékon ez a figyelmeztetés állt: „Ne nyissátok ki, míg mindannyian együtt nem vagytok!!!”
Amikor az édesapámmal és az édesanyámmal összegyűltünk, hogy felbontsuk ezt a hét gépelt oldalnyi levelet, elolvastuk az imáról szóló bizonyságát. A szentírásokból tanította nekünk az örökkévaló családokról szóló tant. Olvastunk arról az élményéről, hogy a böjt és az ima miképpen segítettek az érdeklődőinek felkészülni a keresztelés szertartására. Biztosított bennünket arról, hogy a családunkat szintén megáldhatja a böjt és az ima. Majd ezt a kihívást kaptuk tőle: „A Stanford Egyházközség püspöke néhány hónappal ezelőtt olyan témáról beszélt, ami tényleg telibe talált… A püspök beszéde arra késztetett, hogy megálljak, és megfogalmazzam az elérni kívánt céljaimat az életemben. A legfontosabb cél, ami eszembe jut az, amelyiket a saját családommal szeretnék elérni, természetesen az, Apu és Anyu, hogy hozzátok legyek pecsételve az Úr házában az időre és az egész örökkévalóságra. Nagyon szeretlek titeket, és azt szeretném, hogy a családunk az örökkévalóságban is együtt legyen.”
Majd e szavakkal búcsúzott: „Azért imádkozom, hogy az Úr vezessen benneteket ebben a fontos döntésben, és együtt imádkozzatok családként.”
Tizenévesként már én is imádkoztam azért, hogy a családunk részesüljön ebben az áldásban. Így ez a levél reményt adott igazlelkű vágyaimhoz.
Az újév jó lehetőség volt a családunknak, hogy változtasson néhány dolgon. A rákövetkező hónapokban igazlelkű családi szokásokat alakítottunk ki. Együtt imádkoztunk, tanultunk a templomi szertartásokról, tizedet fizettünk és rendszeresen jártunk a gyűléseinkre – családként. Röviddel az után, hogy a bátyám hazatért a missziójáról, felkészültek voltunk, hogy részesüljünk a templomi szertartásokban. Miközben körülálltuk a szent oltárt a templomban, és családként egymáshoz pecsételtek minket az időre és az örökkévalóságra, tudtam, hogy az Úr meghallgatta és megválaszolta a bátyám és az én imáimat.
Hatással lehettek a családotokra? Igen! Gyakran eltűnődöm, mi lett volna a családom örökkévaló fejlődésével, ha a bátyám nem írta volna meg azt a hatásos levelet. Az ő igazlelkű szokásai és példája megváltoztatták az életünket.
Robert D. Hales elder ezt mondta: „Ha a szüleink nem jó példát mutattak nekünk, akkor a mi feladatunk megtörni ezt a körforgást… Mindenki megtanulhatja, mi a jobb út, és ezáltal megáldhatja a családtagok életét most, valamint helyes hagyományokat taníthat az elkövetkezendő nemzedékeknek” („How Will Our Children Remember Us?”, Ensign, Nov. 1993, 10).
Emlékezzetek, hogy „a család központi szerepet játszik a Teremtő gyermekeinek örökkévaló rendeltetésére vonatkozó tervében” („A család: Kiáltvány a világhoz”, Liahóna, 2004. okt., 49). Az örökkévaló családok egyénekből állnak. „Vegyétek ki a részeteket abban, hogy egy boldog otthont építsetek fel” (A fiatalság erősségéért, 10). Alakítsatok ki igazlelkű szokásokat az életetekben! És legyetek példák a hívőknek! Az Úr számít rátok, hogy segítetek örökkévaló családotok felmagasztosulásában.
Tudom, hogy Jézus Krisztus él. Ő ismer és szeret benneteket. Megáldott engem és a családomat, és tudom, hogy titeket és a ti családotokat is meg fogja áldani. Erről teszek alázatos tanúbizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.