A mérce megemelése
Győződjetek meg róla, hogy könnyedén eleget tesztek a misszionáriusi szolgálat minimális követelményeinek és folyamatosan emelitek a mércét.
Múlt hónapban abban a kiváltságban volt részem, hogy részt vehettem az Észak-Amerika Nyugat Terület misszióelnökeinek tartott szemináriumon. A jelenlévő misszióelnökök között volt a fiam, Lee is. Őt azelőtt hívták el a szolgálatra, hogy én befejeztem volna az egyéves megbízatásomat az Európa Középső Terület Elnökségében. Három éve nem tudtam hosszabb időt tölteni a fiammal azokon a rövid látogatásokon kívül, amikor éppen átutazóban voltam a területén egy másik feladat teljesítése során.
Egy ismerkedős vacsora után a misszióelnökökkel és a feleségükkel, Lee és én a feleségünkkel együtt felmentünk a szállodai szobámba, hogy beszélgessünk. A beszélgetésünk természetesen a misszionáriusi munka körül forgott. Lee elmondta, mi történt a misszionáriusaival, amióta Hinckley elnök megkért minket, hogy emeljük meg a mércét a misszionáriusi szolgálatra való érdemesség terén. Nyilvánvaló fejlődésről számolt be a missziós területre érkező misszionáriusok felkészültségében. A beszélgetés során felidéztünk egy élményt, melyben Lee-nek és nekem részünk volt, amikor ő még gimnáziumba járt.
Lee a gimnáziumi atlétikai csapat tagja volt: rövidtávfutó és magasugró is volt. A Mexikóvárosban rendezett 1968-as Nyári Olimpiai Játékokon egy kevésbé ismert magasugró, Dick Fosbury lenyűgözte a világot. Kikísérletezett egy új magasugró technikát, melynek során köríven futva szerezte a lendületet, háttal fordult a lécnek a levegőben és háttal érkezett a szivacsra. Ezt hívták később a Fosbury-féle flop-technikának.
Sokakhoz hasonlóan Lee kíváncsiságát is felkeltette ez az új technika, de nem volt hol gyakorolnia, amíg nem kezdődött el az új iskolaév. Egy este arra érkeztem haza, hogy az alaksorunkban gyakorolta a Fosbury-féle ugrást. Felállított két széket, azokra ráhelyezett egy seprűnyelet, és a felett próbált átugrani, a kanapét használva szivacsnak az érkezéshez. Világosan láttam, hogy a kanapé nem bírná sokáig ezt a kiképzést, úgyhogy megkértem, hogy fejezze be a benti magasugrást. Helyette elhívtam őt magammal egy sportáruházba, ahol vettünk egy habszivacsot a landoláshoz, és magasugró oszlopokat, hogy kint gyakorolhasson tovább.
Miután egy darabig kísérletezett a Fosbury-technikával, Lee úgy döntött, visszatér a nyugati guruló technikához, melyet korábban is alkalmazott. A nyár végétől egészen őszig órákon át gyakorolta a magasugrást az udvarunkban.
Egy este Lee éppen gyakorolta az ugrást, amikor hazaértem. Megkérdeztem: – Milyen magasan van a léc?
– 174 centiméteren – mondta.
– Miért azon a magasságon?
– Azért, mert ezt a magasságot kell megugranom ahhoz, hogy bekerüljek az állami atlétikai versenyre – válaszolta.
– És hogy megy? – kérdeztem.
– Minden alkalommal átugrom. Még egyszer sem vertem le.
Így feleltem: – Emeljük meg a lécet, és nézzük meg, úgy hogyan teljesítesz!
– Akkor lehet, hogy leverem – válaszolta.
Én pedig ezt kérdeztem: – Ha nem emeled meg a lécet, honnan fogod valaha is tudni, hogy mire vagy képes?
Így hát elkezdtük magasabbra emelni a lécet, ahogy fejlődött, először 179 centiméterre, majd 180 centiméterre és így tovább. Lee egyre jobb magasugró lett, mert nem elégedett meg azzal, hogy képes volt átugrani a minimum követelményt. Megtanulta, hogy még akkor is, ha leveri a lécet, magasabbra akarja emelni azt, hogy a legjobb magasugróvá váljon, akivé válni képes.
A fiammal való élményem eszembe jutatta M. Russell Ballard elder egyik üzenetét, melyet a 2002. évi Októberi Általános Konferencia papsági ülésén mondott, amelyben arra kérte az egyház fiatal férfiait, hogy ők legyenek a misszionáriusok legnagyszerűbb nemzedéke. Bejelentette, hogy a misszionáriusi szolgálat minimális követelményének lécét magasabbra emelték. Arra utasította az ároni papság fiatal férfiait, hogy még alaposabban készítsék fel magukat arra, hogy megfeleljenek eme új és magasabb minimum követelménynek. Az apáknak, a püspököknek és a cövekelnököknek is adott utasításokat arra vonatkozóan, hogy segítsenek a fiatal férfiaknak felkészülni egy teljes idejű misszió szolgálatára. (Lásd „A misszionáriusok legnagyszerűbb nemzedéke”, Liahóna, 2002. nov., 46–49.)
Ugyanazon a papsági ülésen Hinckley elnök hozzáfűzött néhány gondolatot Ballard elder üzenetéhez a záróbeszédében. Ezt mondta: „Ballard elder a misszionáriusokról beszélt nektek. Szeretném megerősíteni, amit mondott. Remélem, hogy fiatal férfiaink és fiatal nőink felnőnek az általa felállított kihíváshoz. Fel kell emelnünk az érdemesség és a követelmények szintjét mindazok esetében, akik az Úr Jézus Krisztus követeiként mennek a világba” (lásd „A papság férfiaihoz”, Liahóna, 2002. nov., 57).
Nem sokkal később az Első Elnökség egy 2002. december 11-i keltezésű levélben a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra való érdemesség alapelveiről tájékoztatta az egyházi vezetőket. Az utasítás így szólt: „A teljes idejű misszionáriusi szolgálat azok kiváltsága, akiket sugalmazás által arra az egyház elnöke elhív. A püspökök és cövekelnökök komoly felelősséggel bírnak annak terén, hogy segítsenek olyan érdemes, alkalmas egyháztagok kiválasztásában, akik lelkileg, fizikailag és érzelmileg is készen állnak e szent szolgálat vállalására, és akiket arra minden fenntartás nélkül javasolni lehet. Azon egyéneknek, akik nem teljesítik a misszionáriusi munka fizikai, szellemi és érzelmi követelményeit, ezt tisztelettel elnézik, és őket nem is kell erre javasolni. Őket elhívhatják más hasznos munkára.”
Az egyház vezetői megemelték a mércét, így jelenleg a misszionáriusi munkában való részvétel minimális követelménye a tökéletes erkölcsi érdemesség, a fizikai egészség és erő, az intellektualitás, valamint a szociális és érzelmi fejlődés. Minden magasugró versenyen meghatároznak egy minimális magasságot, amelyen a verseny elkezdődik. Nem kérheti a magasugró, hogy hadd kezdje alacsonyabban. Hasonlóképpen, ti sem várhatjátok el, hogy alacsonyabbra tegyék a normákat, csak hogy ti is szolgálhassatok missziót. Ha misszionáriusok szeretnétek lenni, képesnek kell lennetek eleget tenni a minimális elvárásoknak.
Amikor azonban eléritek azokat a minimális követelményeket, nem kellene megpróbálnotok magasabbra emelni a mércét? Ugyanazt a kérdést teszem fel nektek, mint amit sok évvel ezelőtt feltettem a fiamnak: „Ha nem emelitek a mércét, honnan fogjátok valaha is tudni, hogy mire vagytok képesek?” A felhívásom számotokra az, hogy vegyétek észre, hogy létezik egy minimális elvárás – és ennek eleget kell tennetek, hogy teljes idejű missziót szolgáljatok –, de nem álljatok meg ott. A misszionáriusok legnagyszerűbb nemzedéke nem fogja elérni a tőle telhető legtöbbet, ha nem emeli folyamatosan a mércét.
Hadd adjak néhány javaslatot arra, hogy miként tudjátok egyenként megemelni a mércét, miközben a misszionáriusi szolgálatra készültök.
A teljes idejű misszionáriusi szolgálathoz szükséges minimális fizikai elvárás az, hogy a misszionárius fizikailag egészséges és erős legyen. Például a misszionáriusi ajánlási nyomtatvány egyik kérdése az, hogy „tudsz-e dolgozni 12-15 órát naponta, tudsz-e gyalogolni 10-13 kilométert naponta, tudsz-e biciklizni 16-24 kilométert naponta, és tudsz-e lépcsőzni naponta”. A misszionáriusi munka nehéz, és a teljes idejű misszionáriusoknak jó fizikai állapotban kell lenniük ahhoz, hogy szolgáljanak. A mérce felemelése egy jobb fizikai állapot eléréséhez magában foglalhatja, hogy komolyabb testedzéseket tartasz.
Magában foglalhatja a jobb külső megjelenést is. Egy misszionáriustól elvárják, hogy egy megadott módon öltözködjön, tiszta megjelenést tükrözve, mely magában foglalja a megfelelő hajviseletet, a borotválkozást, a tiszta fehér ing, a nyakkendő és a vasalt öltöny viseletét – tetőtől talpig, egészen a fényesre pucolt cipőig. Készüljetek fel már most a teljes idejű misszióra azáltal, hogy egy teljes idejű misszionáriushoz hasonló megjelenést kölcsönöztök magatoknak.
Emeljétek magasabbra a mércét az értelmi felkészülésben. Vegyétek komolyan az iskolát. Fontos, hogy érthetően tudjatok olvasni, beszélni és írni. Bővítsétek a világi ismereteiteket azáltal, hogy jó könyveket olvastok. Tanuljatok meg tanulni. Majd pedig alkalmazzátok a kifejlesztett tanulási szokásaitokat Jézus Krisztus evangéliumának tanulmányozása közben. Folyamatosan és rendszeresen olvassatok a Mormon könyvéből.
Ne hanyagoljátok el azon lehetőségeteket, hogy ifjúsági és felsőfokú hitoktatásra járjatok. Vegyetek részt rajtuk, és nyerjétek ki a lehető legtöbbet e nagyszerű vallási oktatási környezetben tanított szentírásokból. Azok fel fognak készíteni benneteket arra, hogy átadjátok a visszaállított evangélium üzenetét azoknak, akikkel lehetőségetek lesz majd találkozni. Tanulmányozzátok a Prédikáljátok evangéliumomat! című könyvet, különös hangsúlyt fektetve a 3. fejezetben tanított alapvető tanokra. Minden alkalommal, amikor felkérnek benneteket, hogy mondjatok beszédet az egyházban, vagy tartsatok egy családi esti leckét, ezekre az alapvető tanokra koncentráljatok.
A Tan és a szövetségek 11:21-ben az Úr ezt mondja nekünk: „Ne szavam hirdetésére törekedj, hanem először törekedj szavam elnyerésére, és akkor majd megoldódik a nyelved; akkor, ha azt kívánod, rendelkezni fogsz Lelkemmel és szavammal, igen, Isten hatalmával az emberek meggyőzésére.” A misszionáriusi szolgálat előtti kor ideális időszak arra, hogy magasabbra emeljétek a mércét, miközben felkészítitek az elméteket Jézus Krisztus evangéliuma világosságának és igazságának elnyerése által.
Fel kell ismernetek, hogy a misszionáriusi szolgálat érzelmileg is megerőltető. Egy időre elveszítitek a családotok támogatását, amikor elhagyjátok az otthonotokat és kimentek a világba. Az érzelmi stressz levezetésére használt számos módszeretek – mint például együtt lógni a barátokkal, egyedül lenni, videojátékokat játszani vagy zenét hallgatni – nem engedélyezett a misszionáriusi viselkedés szabályai szerint. Lesznek olyan napok, amikor elutasítanak benneteket, és amikor csalódottak lesztek. Már most ismerjétek meg az érzelmi korlátaitokat, és tanuljatok meg uralkodni az érzelmeitek felett olyan körülmények közepette, melyekben misszionáriusként lesz részetek. Ha ezt teszitek, magasabbra emelitek a mércét, és valóban megerősítitek magatokat a misszionáriusi szolgálatotok alatt tapasztalt érzelmi kihívásokkal szemben.
Bár Hinckley elnök ezt nem említette, de a leendő misszionáriusoknak szociális készségeket is ki kell fejleszteniük ahhoz, hogy missziót szolgálhassanak. A fiatalok egyre inkább elszigetelik magukat azáltal, hogy videojátékokat játszanak, fülhallgatót viselnek, és mobiltelefonon, e-mailen és sms-en keresztül kommunikálnak egymással személyes beszélgetések helyett. A misszionáriusi munka nagy része megkívánja az emberekkel való személyes érintkezést, és ha nem emelitek magasabbra a szociális készségek kialakításának mércéjét, akkor felkészületlenek lesztek erre. Hadd ajánljak egy egyszerű javaslatot: keressetek egy olyan munkalehetőséget, ahol emberek között vagytok. Hogy még jobban motiválva legyetek, tűzzétek ki célul, hogy elegendő pénzt kerestek a részmunkaidős vagy állandó munkahelyeteken ahhoz, hogy a missziótok legalább egy jelentős részét ti álljátok. Hatalmas áldásokat – társadalmi, fizikai, szellemi, érzelmi és lelki áldásokat – ígérek minden fiatalnak, aki a missziója egy jelentős részét maga fizeti.
A személyes érdemesség a missziós szolgálat minimális lelki követelménye. Ez azt jelenti, hogy minden tekintetben érdemesek vagytok arra, hogy szent templomi szövetségeket kössetek és tartsatok meg. Ne tegyétek magatokat érdemtelenné azokra az áldásokra, melyeket e nagyon különleges elhívásban szolgálók számára tartogatnak azáltal, hogy olyan vétkeket követtek el, amelyek alkalmatlanná tesznek benneteket a szolgálatra.
Kérlek benneteket, ismerjétek fel, hogy bár a tanításotok misszionáriusként meggyőző lehet, kizárólag a Lélek az, aki megtérít. A Prédikáljátok evangéliumomat! jól elmagyarázza, miről is szól a misszionáriusi munka. Ezt írja: „Jézus Krisztus felhatalmazott képviselőjeként hatalommal és felhatalmazással taníthatod az embereknek, hogy »a megváltás… a Szent Messiásban és ő általa jön el«, és hogy nincs olyan ember, aki »Isten jelenlétében lakhat, hacsak nem a Szent Messiás érdemei, és irgalma és kegyelme által« (2 Nefi 2:6, 8)” ([2004], 2).
Emlékeztetünk benneteket, hogy ahol sok adatott, sok is követeltetik. Ismét azt a felhívást intézzük minden lelkileg, fizikailag és érzelmileg érdemes fiatal férfihoz, hogy készüljön fel arra, hogy Jézus Krisztus egyházának misszionáriusa legyen. Győződjetek meg róla, hogy könnyedén eleget tesztek a misszionáriusi szolgálat minimális követelményeinek és folyamatosan emelitek a mércét. Készítsétek fel magatokat, hogy még hatékonyabbak legyetek e nagyszerű elhívásban.
Isten áldjon meg benneteket, hogy ez legyen a vágyatok, amikor elhagyjátok az általános konferencia eme papsági ülését, és elkezdtek már most felkészülni arra a dicsőséges szolgálatra, amely előttetek áll az Úr Jézus Krisztus misszionáriusaként. Jézus Krisztus nevében, ámen.