A Lelket meg ne oltsátok, mely megeleveníti a belső embert

Keith K. Hilbig elder

a Hetvenektõl

Amikor meghívjuk a Szentlelket, hogy töltse el az elménket világossággal és tudással, Ő „megelevenít minket”, azaz felvilágosítja és élettel tölti meg a belső férfit vagy nőt.

Az 1 Thessalonikabeliek 5. fejezetében Pál arra intette az egyháztagokat, hogy szentekhez méltóan viselkedjenek. A későbbiekben felsorolta a helyénvaló tulajdonságokat és magatartásformákat. A 19. versben Pál a következő öt egyszerű szóval adott tanácsot: „A Lelket meg ne oltsátok.”

Érdekes módon mintegy 500 évvel Pál írásait megelőzően, egy Mormon könyvebeli próféta, Jákób, egy nyakas népnek próbálta tanítani Jézus Krisztus evangéliumát. Merészen a következő kérdéseket tette fel nekik: „El fogjátok-e utasítani a próféták szavait…; és megtagadjátok-e Krisztus jó szavát…, és a Szentlélek ajándékát, és elfojtjátok-e a Szent Lelket…?”¹

Korunkban, oly sok évszázaddal Pál és Jákób után, nekünk is vigyáznunk kell, nehogy akadályozzuk, figyelmen kívül hagyjuk, vagy elfojtsuk a Lelket az életünkben.

A világ csábításai megpróbálják elvonni figyelmünket a szoros és keskeny ösvényről. Az ellenség azon dolgozik, hogy eltompítsa a Lélek sugalmazásaival szembeni fogékonyságunkat, legyünk akár tizenévesek, fiatal felnőttek vagy érett férfiak és nők. A Lélek, a Szentlélek szerepe halandó életünk minden szakaszában nélkülözhetetlen.

Az Atya kezdettől fogva ígéretet tett minden lélekfiának és lélekleányának, hogy az Ő Szeretett Fia engesztelése és feltámadása által mindannyian visszatérhetünk Isten jelenlétébe, és örökölhetjük az örök élet áldásait a celesztiális királyság legmagasabb fokozatában.

Mindannyian tudtuk, hogy a felmagasztosuláshoz vezető utazás hosszú, fáradtságos és néha magányos lesz, de azt is tudtuk, hogy nem fogunk egyedül utazni. Mennyei Atyánk biztosít egy társat, egy vezetőt mindazok számára, akik eleget tesznek a hit, a bűnbánat és a keresztség előfeltételeinek: ez a társ a Szentlélek.

Az örök élethez vezető ösvény nem egy fennsíkon található. Ehelyett egy lejtőn vezet, mely mindig előre, felfelé halad. Éppen ezért folyamatosan növekvő lelki tudásra és energiára van szükségünk ahhoz, hogy elérjük a célunkat. Mivel sátán pusztító ellenszegülése tovább folytatódik, a Szentlélek állandó világos útmutatása teljességgel nélkülözhetetlen számunkra. Nem merjük akadályozni, figyelmen kívül hagyni, vagy elfojtani a Szentlélek sugalmazásait. Mégis, amikor igénybe kellene vennünk a Szentlélektől érkező sugalmazásokat és áldásokat, gyakran „nem élünk ezen kiváltságunkkal”².

A Nagyértékű gyöngyben Mózes lejegyezte, hogy Ádám, miután megkeresztelkedett, és elnyerte a Szentlelket, „megelevenedett a belső emberben”³.

Amikor meghívjuk a Szentlelket, hogy töltse el az elménket világossággal és tudással, Ő „megelevenít minket”, azaz felvilágosítja és élettel tölti meg a belső férfit vagy nőt.⁴ Ennek következtében látványos változást észlelünk a lelkünkben. Megerősödünk, békét és örömet érzünk. Lelki energiára és lelkesedésre teszünk szert, melyek növelik a természetes képességeinket. Többet tudunk véghezvinni, mint amit máskülönben saját magunk el tudnánk végezni. Arra vágyunk, hogy még szentebb emberek legyünk.

Szeretnétek tudni, milyen ára van azon kiváltságoknak, melyeket a Szentlélek elnyerése után ajánlanak fel nekünk? Az ár nem egy előre meghatározott fix összeg; hanem egyénre szabva van meghatározva.

Ha a „fizetségedet”, vagyis a személyes erőfeszítésedet, alacsonyra szabod, lehet, hogy nem fogod tudni igénybe venni mindazt, amit a Lélek nyújthat neked. Talán még el is fojtod a Lelket! Ha azonban magasra emeled a személyes hozzájárulásaidat, akkor bőségesen aratsz majd a Lélektől. A „fizetség”, melyre utalok, természetesen nem pénz, hanem nagyobb elkötelezettség és részvétel a személyes lelki igyekezetben és viselkedésben.

A jelenlegi egyéni fizetségünk szintjét úgy határozzuk meg, hogy megvizsgáljuk az alábbi kérdésekben hozott aktuális döntéseinket és prioritásainkat:

Több időt töltök-e sportolással, mint azzal, hogy eljárjak az egyházba és végezzem az elhívásaimat?
Ha van egy szabadnapom, akkor a templomba megyek-e, vagy inkább a bevásárlóközpontba?
Inkább számítógépes játékokkal vagy internetezéssel töltöm az időmet ahelyett, hogy jelentőségteljes szolgálatot nyújtanék másoknak az otthonomban vagy a közösségemben?
Hithűen olvasom az újságot, de nehezemre esik naponta olvasni a szentírásokat?

Feltehettek más, ehhez hasonló kérdéseket, melyek rámutatnak majd, hogy helyénvalóak-e a jelenlegi döntéseitek és fontossági sorrendetek.

A lelki fejlődés bármely szintjén is álljunk jelenleg, mindig tudunk egy magasabb szintre lépni. Az idő a legértékesebb tulajdonunk. Hajlandóak lennétek több időt fordítani az örökkévalóság dolgaira, hogy kiérdemeljétek a Szentlélek állandó társaságát, és teljesebb mértékben kihasználjátok az Ő befolyását?

Ha a válaszotok „igen”, a mélyebb lelkiségre való törekvés első felajánlása egy fokozott vágy arra, hogy több sugalmazást nyerjünk, és hogy még szentebbek legyünk. Amikor e vágy eltölti a szívünket, boldogan felemeljük majd azt az összeget, amit a menny segítségéért kívánunk fizetni.

A következő hozzájárulásunk eme erőfeszítéshez az lesz, hogy állhatatosabban elmélyedünk Krisztus és a próféták szavaiban. Amikor a tanulmányozásra irányuló erőfeszítésünk növekszik, a Szentlélek hatása is fokozódni fog az életünkben. Kutassuk a szentírásokat tollal a kezünkben, és jegyezzük le az új meglátásainkat és a lelki sugalmazásokat. Ezután törekedjünk rá, hogy alkalmazzuk a személyes életünkben, amit tanultunk. A Lélek majd megeleveníti a belsőnket; az értelműnk pedig előírásról előírásra kiszélesedik.

Ahhoz, hogy biztosan ne fojtsuk el a Lelket, hanem meghívjuk Őt, hogy legyen jelen, még egy lépést meg kell tennünk. Imádkozzunk gyakran és buzgón! A Szabadító gyengéd és átfogó ígéretét így jegyzi a Tan és a szövetségek:

„Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok.”
„Keressetek engem szorgalmasan, és meg fogtok találni.”
„Kérjetek, és adatik nektek.”
„Kopogtassatok, és megnyittatik nektek.”
„Bármit kértek az Atyától az én nevemben, az megadatik nektek, ha szükséges számotokra.”⁵

Figyeljétek meg a sorrendet, fivérek és nőtestvérek! Akkor közeledünk a Szabadítóhoz, ha pontosan betartjuk a parancsolatait. Krisztus nevében buzgón folyamodunk az Atyához. Majd a Szentlélek sugalmazásai által isteni útmutatást és világos értelmet kapunk.

Még jobban hozzáférünk a Lélekhez, ha böjtölünk, megújítjuk a szövetségeinket az úrvacsora alkalmával, és látogatjuk a templomot. E helyzetekben a Szentlélek nagyobb erővel tudja kifejteni a hatását.

A templom csodálatos környezet ahhoz, hogy lelki kinyilatkoztatást kérjünk. Ha ellátogatunk oda, amilyen gyakran csak lehet, és alaposan figyelünk, elgondolkodunk az örökkévalósággal kapcsolatos dicsőséges ígéreteken és követelményeken, mélyebb tudással távozunk majd onnan Mennyei Atyánk számunkra készített tervéről. A Szentlélek kiszélesíti a látószögünket, és lehetővé teszi, hogy az az örökkévaló látószög befolyásolja a mindennapi életünkben meghozott döntéseinket.

Ha belevágunk e munkába, és nem fojtjuk el a Lelket, akkor a belsőnk megelevenedik. Ha állhatatosak vagyunk, az örök élet vár ránk. Ezért ne merjük elfojtani a Lelket engedetlenség vagy hanyagság által. Inkább éljünk a Lélek szerint⁶, fokozva ezzel a Szentlélek szent és nélkülözhetetlen szerepét a személyes életünkben. Bizonyságomat teszem, hogy ha igazán törekszünk a Lélekre, még teljesebben részesülünk a szentlélek csendes, ám elengedhetetlen útmutatásaiban. Jézus Krisztus nevében, ámen.