A köztünk lévő tragikus gonoszság
[A pornográfia] olyan, mint egy tomboló vihar, mely elpusztít egyéneket és családokat, teljességgel romba döntve mindazt, ami egykor szép és gyönyörű volt.
Kedves férfitestvéreim, jó veletek lenni ezen az igen nagyszabású papsági gyűlésen! Úgy vélem, ez a legnagyobb ilyen papsági összejövetel, amit valaha is tartottak. Milyen nagy ellentétben is áll azzal az alkalommal, amikor Wilford Woodruff elmesélése alapján a világ teljes papsága összejött egyetlen szobában az ohioi Kirtlandben, hogy utasítást kapjanak Joseph prófétától!
Kiváló tanácsokat hallottunk ma este, igazán a figyelmetekbe ajánlom őket.
Záró gondolataim során meglehetősen vonakodva bár, de olyan témáról fogok beszélni, melyről már korábban is szóltam. Alma szavainak szellemében teszem ezt, aki ezt mondta: „Igen, ez az én büszkeségem, hogy talán eszköz lehetek Isten kezében és néhány lelket a bűnbánat útjára vezethetek.” (Alma 29:9)
E szellemiségben szólok hozzátok ma este. Mondandómban nincs semmi újdonság. Beszéltem már erről korábban is, sőt, az Ensign szeptemberi számában megjelent egy néhány éve e témakörről tartott beszédem. Oaks testvér is említést tett e témáról ma este.
Bár beszédem témája már akkor is problémát jelentett, mára sokkal súlyosabbá vált. Egyre rosszabb. Olyan, mint egy tomboló vihar, mely elpusztít egyéneket és családokat, teljességgel romba döntve mindazt, ami egykor szép és gyönyörű volt. A pornográfiáról beszélek, annak minden megnyilvánulási formájáról.
Azért teszem ezt, mert egyre több levelet kapok összetört szívű feleségektől.
Szeretném felolvasni egy csupán pár napja érkezett levél néhány részletét. Mindezt írója beleegyezésével teszem. Kihagyok mindent, ami elvezethetne az érintett felek beazonosításához. Némi szerkesztői szabadságot alkalmaztam a jobb érthetőség és folyékonyság érdekében.
Nos, akkor idézem:
„Kedves Hinckley elnök!
Férjem, aki 35 éven át volt a társam, nemrégiben elhunyt. (…) Legutóbbi műtéte után amilyen hamar tudott, ellátogatott kedves püspökünkhöz. Még aznap este nekem is megvallotta, hogy a pornográfia rabjává vált. Szerette volna megbocsátásomat kérni, [mielőtt meghal]. Elmondta azt is, hogy belefáradt abba, hogy kettős életet él. [Rengeteg fontos] egyházi elhívásban szolgált, bár [ugyanakkor] jól tudta, hogy ennek a ’másik úrnak’ a markában van.
Megdöbbentem, és megbántva, elárulva és megbecstelenítve éreztem magam. Abban a pillanatban nem tudtam azonnali megbocsátást ígérni; időt kértem. (…) Visszatekintettem házasságunkra, és arra, hogy a pornográfia már kezdettől fogva erősen szorongatta a kapcsolatunkat. Csak pár hónapja voltunk házasok, amikor férjem hazahozott egy [pornográf] folyóiratot. Erre kizártam őt az autóból, annyira megbántott és olyan dühös voltam. (…)
Házasságunk sok esztendején keresztül … gyakran nagyon kegyetlen dolgokat követelt. Soha nem voltam elég jó neki. (…) Akkoriban annyira levert voltam, hogy mély depresszióba estem. (…) Ma már tudom, hogy mindig az épp aktuális ’pornókirálynővel’ hasonlítgatott össze. (…)
Egy alkalommal aztán házassági tanácsadáson vettünk részt, ahol … férjem teljességgel nekem esett, kritikával és megvetéssel tele. (…)
Azok után nem voltam képes arra sem, hogy beszálljak mellé az autóba, inkább órákon keresztül kószáltam a városban, öngyilkosságot latolgatva. [Arra gondoltam], mi értelme tovább folytatni, amikor ’örökkévaló társam’ csak így érez irántam?
Mégis tovább folytattam, de védőpajzsot kovácsoltam magam köré. Férjemen kívülálló okok tartottak életben: gyermekeimben leltem örömet, és olyan munkákban és teljesítményekben, amiket teljesen egyedül is el tudtam végezni. (…)
’Halálos ágyán tartott gyónása’ után, és [miután] átvizsgáltam az életemet, egyszerűen így kiáltottam fel: ’Hát nem tudod, mit tettél?’ (…) Elmondtam neki, hogy én tiszta szívet hoztam a házasságunkba, amit tisztán tartottam házasságunk során is, és szándékomban áll tisztán is tartani mindörökké. Ő miért nem tudta ugyanezt megtenni értem? Soha nem vágytam másra, csak hogy megbecsüljenek, apró kedvességeket tanúsítsanak irántam … ahelyett, hogy valamiféle ingóságként vagy szolgaként kezeljenek…
Most egyedül maradtam, hogy nemcsak halálát gyászoljam, hanem azt a kapcsolatot is, ami [csodálatos lehetett volna, de nem volt az]. (…)
Kérem, figyelmeztesse a férfitestvéreket (és a nőtestvéreket is)! A pornográfia nem valamiféle ínycsiklandó lakoma a szemnek, ami pillanatnyi izgalmat idéz elő, [hanem] szíveket és lelkeket tud teljes mértékben lerombolni, kiszorítva az életet a kapcsolatokból, melyeket szentnek kellene tartani, és mélységesen megbántva azokat, akiket a leginkább kellene szeretni.”
És a levél végén ott áll a hölgy aláírása.
Milyen szomorú és tragikus történet! Néhány részletet kihagytam, de eleget hallottatok, hogy átérezzétek érzéseinek mélységét. És mi a helyzet a férjével? Fájdalmas halált halt rákban, és utolsó szavai egy bűnnel átitatott élet bevallását hordozták.
Mert ez bűn. Ördögi bűn. Teljességgel ellentmond az evangélium lelkiségének, az Isten dolgairól való személyes bizonyságnak, és egy olyan ember életének, akit felszenteltek a szent papságba.
Ez azonban nem az egyetlen levél, amit kaptam. Épp elég érkezett ahhoz, hogy meggyőződjek arról, igen komoly ez probléma már közöttünk is. Sok forrásból merítkezik, és különféle kifejezésmódokat talál. Ma már az internetet is átszövi. Méghozzá azt az internetet, ami könnyedén hozzáférhető nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok számára is.
Azt olvastam, hogy a pornográfia 57 milliárd dolláros üzletággá fejlődött világszerte. Ebből 12 milliárd származik „alattomos emberektől” (lásd T&Sz 89:4) az Egyesült Államokban, akik a hiszékeny embereket kihasználva igyekeznek meggazdagodni. A jelentések szerint több bevételt hoz az Egyesült Államoknak, mint a teljes futball-, baseball- és kosárlabdaszövetség, vagy az ABC, CBS és NBS csatorna összevont bevétele („Internet Pornography Statistics: 2003”, internet, http://www.healthymind.com/5-port-stats.html).
Ez a bűn megfosztja a munkahelyeket alkalmazottaik idejétől és tehetségeitől. „A férfiak húsz százaléka ismeri be, hogy munkahelyéről keres fel pornográf oldalakat. A nőknek tizenhárom százaléka ismeri el ugyanezt. (…) A felnőttek tíz százaléka ismeri el, hogy internetes szexuális függőségben szenved.” („Internet Pornography Statistics: 2003”) Ez amit bevallanak, de a valós adatok ennél sokkal magasabbak lehetnek!
A Gyermekek és Családok Védelmének Országos Szövetsége kijelenti, hogy „az Egyesült Államokban körülbelül 40 millió ember végez valamiféle szexuális tevékenységet az interneten. (…)
A 10–17 éves gyerekek közül minden ötödik kapott már valamiféle szexuális tartalmú reklámanyagot az interneten. (…)
A 2000 szeptemberében felnőtt oldalakra látogatók közül hárommillióan 17 évesek vagy annál fiatalabbak voltak. (…)
A szex a legkeresettebb témakör az interneten.” (NCPCE Online, „Current Statistics”, internet, http://www.nationalcoalition.org/stat.html)
És még folytathatnám, de ti is eleget tudtok a probléma súlyosságáról. Legyen elég annyit mondanom, hogy mindenki, aki részt vesz ebben, áldozattá válik. A gyermekeket kihasználják, és életük súlyos károsodást szenved. A fiatalok elméjét hamis elgondolások itatják át. Az egyre nagyobb mértékű kapcsolat olyan függőséghez vezet, melytől szinte lehetetlen szabadulni. A férfiak – méghozzá oly sokan – egyszerűen nem tudnak elmenni mellette. Energiájukat és érdeklődésüket felemészti az e durva és közönséges dolgok keresésének zsákutcája.
Azzal mentegetőznek, hogy nehéz elkerülni, hogy túl könnyen hozzáférhető, hogy nincs menekvés előle.
Tegyük fel, hogy vihar tombol, süvít a szél, és hó kavarog körülöttetek! Nem tudjátok ugyan megállítani, de megfelelően fel tudtok öltözni, menedéket tudtok keresni, úgy, hogy a viharnak semmi hatása ne legyen rátok.
Hasonlóképp, bár az internet tele van ilyen erkölcstelen anyaggal, attól még nektek nem kell megnéznetek! Visszavonulhattok abba a menedékbe, melyet az evangélium és annak a tisztaságról, erényről és tiszta életről szóló tanításai nyújtanak.
Tudom, hogy szókimondóan és egyenesen beszélek. Azért teszem, mert az internet még szélesebb körben hozzáférhetővé tette a pornográfiát, azon túl, ami beszerezhető DVD-n és videón, a televízión keresztül és az újságárusoknál. Olyan fantáziálgatáshoz vezet, mely lerombolja az önbecsülést. Tiltott kapcsolatokhoz vezet, sőt gyakran betegségekhez és erőszakos bűnügyek elkövetéséhez is.
Férfitestvérek, ennél sokkal többre vagyunk képesek! Amikor az Üdvözítő a sokaságot tanította, ezt mondta: „Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.” (Máté 5:8)
Kívánhat-e bárki is ennél nagyobb áldást? Az illendőség, önfegyelem és egészséges élet magas ösvénye az az út, amelyen az Isten papságát viselő férfiaknak járniuk kell, legyenek akár fiatalok, akár idősebbek. A fiatal férfiaknak felteszem a kérdést: „El tudjátok képzelni, hogy Keresztelő János, aki visszaállította az általatok viselt papságot, ehhez hasonló dolgokba merült?” Tőletek, férfiaktól pedig ezt kérdem: „El tudjátok képzelni, hogy Pétert, Jakabot és Jánost, Urunk apostolait, ilyesfajta dolgok foglalkoztatták?”
Nem, természetesen nem. Nos, testvérek, eljött az idő, hogy bármelyikünk, aki ilyen dolgokba merült, kihúzza magát a sárból, felülkerekedjen e gonoszságon, hogy Istennel járjon, és akkor élni fog (lásd Alma 37:47)! Nem kell pikáns újságokat lapozgatnunk! Nem kell mocsokkal teli könyveket olvasnunk! Nem kell olyan televízióműsorokat néznünk, amik alul maradnak az egészséges normákon! Nem kell olyan filmeket kölcsönöznünk, amik szennyet jelenítenek meg! Nem kell a számítógép elé ülnünk, hogy az interneten lévő pornográf anyagokkal babráljunk!
Ismétlem, ennél sokkal többre vagyunk képesek! Sokkal jobban kell cselekednünk! Papságviselő férfiak vagyunk! Igen szent és csodás ajándék ez, mely sokkal értékesebb a világ összes szennyénél! De ámen lesz e papság hatékonyságának mindenki számára, aki pornográf anyagokba veti magát!
Ha van olyan ember hangom hatókörében, aki ilyesmibe keveredett, azt kérem, hogy könyörögjön az Úrhoz lelke legmélyéből, hogy távoztassa el tőle a függőséget, ami rabságában tartja! És kívánom, hogy legyen meg a bátorságotok püspökötök szerető útmutatását kérni, szükség esetén pedig gondoskodó szakemberek segítségét is.
Mindenki, aki e satu szorításába került, térdeljen le belső szobája magányában, és esedezzen az Úrhoz, hogy segítsen megszabadulnia e gonosz szörnyetegtől! Máskülönben ez a szörnyű folt rajta marad egész életén, sőt, magával viszi az örökkévalóságba is. Jákób, Nefi öccse, ezt tanította: „És történik majd, hogy miután az első halálból minden ember életre kelt és halhatatlan lett, … az igazak akkor is igazak, a tisztátalanok pedig akkor is tisztátalanok lesznek.” (2 Nefi 9:15–16)
Joseph F. Smith elnök, az Üdvözítőnek a holtak lelkei között tett látogatásáról való látomásában azt látta, hogy az Úr „a gonoszokhoz nem ment; az istentelenek és megátalkodottak között, akik testben beszennyezték magukat, azok között nem emelte fel hangját” (T&Sz 138:20).
Nos, fivéreim, nem szeretnék negatív lenni. Természetemnél fogva optimista vagyok. De az ilyen ügyekben realista vagyok. Ha ilyen dolgokba keveredtünk, itt az idő a változásra! Legyen ez elhatározásunk órája! Térjünk jobb útra!
Így szólt az Úr: „Erény díszítse gondolataidat szüntelenül! Akkor megerősödik bizalmad Isten előtt, és a papság tana úgy permetezi majd a lelkedet, mint égből a harmat.
A Szentlélek állandó kísérőd lesz, és jogarod az igazság és az igazságosság változatlan jogara; birodalmad örökkévaló birodalom lesz és örökkön-örökké, kényszer nélkül téged fog illetni.” (T&Sz 121:45–46)
Hogyan is kívánhatna bárki ennél többet? E mennyei áldásokat azoknak ígérik, akik erényben járnak az Úr és minden ember előtt.
Mily csodásak is Urunk útjai! Mily dicsőségesek ígéretei! Amikor kísértéssel találjuk magunkat szembe, a gonosz gondolatokat felválthatjuk az Urunkról és tanításairól való gondolatokkal. Ő azt mondta: „És ha szemetek csak az én dicsőségemre irányul, akkor egész testetek megtelik világossággal és nem lesz bennetek sötétség. Akinek lénye megtelik világossággal, az mindent felfog és mindent megért.
Szenteljétek meg hát magatokat, hogy figyelmetek csak Istenre összpontosuljon és akkor eljönnek a napok, amikor látni fogjátok őt, mert felfedi arcát előttetek.” (T&Sz 88:67–68)
Nektek, diakónusoknak, tanítóknak és papolnak, akik köztünk vagytok ma este, nektek, csodás fiatal férfiaknak, akik az úrvacsora során szolgáltok, ezt mondta az Úr: „Legyetek tiszták, akik az Úr edényeit hordozzátok!” (T&Sz 133:5)
A papság egészére vonatkozóan világos és kétségtelen a kinyilatkoztatás szava: „A papság jogai elválaszthatatlanul a mennyei hatalmakhoz vannak kapcsolva, és … az égi erőket csak az igazság és a becsület alapelvei szerint lehet gyakorolni.” (T&Sz 121:36)
Nos, tudom, testvéreim, hogy legtöbbeteket nem érinti ez a gonoszság. Elnézéseteket kérem, hogy időtöket raboltam. De ha cövekelnöki, püspöki, kerületi elnöki vagy gyülekezeti elnöki elhívásban szolgáltok, igen nagy esély van arra, hogy segítséget kell nyújtanotok azoknak, akiket viszont érint. Az Úr adjon nektek bölcsességet, útmutatást, sugalmazást és szeretetet azok iránt, akiknek oly nagy szükségük van rá!
És mindannyiótokat, ifjakat és időseket, akik nem süllyedtetek a szennybe, megdicsérlek benneteket, és áldásomat hagyom veletek. Mily gyönyörű is az az élet, melyet a bűnök nélkül való Úr evangéliumának tanításai alapján élnek! Az ilyen ember össze nem ráncolt szemöldökkel jár az erény és erő napfényében.
Kísérjenek benneteket a menny áldásai, drága fivéreim! Nyújtsuk kezünket azoknak, akiknek szükségük van a segítségünkre, ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.