Az Úr erejével
Az Úr erejével képesek leszünk mindent megtenni és leküzdeni.
Kedves testvérek, csordulásig telt a szívem, kavarognak a gondolataim, térdeim erőtlenek és reszketnek; úgy érzem, hogy szavakkal ki sem tudom fejezni azokat az érzéseket és gondolatokat, melyeket szeretnék megosztani veletek. Imádkozom a Szentlélek társaságáért, hogy legyen velem, amikor röviden hozzátok szólok ezen a sabbat reggelen.
Amióta Hinckley elnök ezt az új elhívást adta, gondosan megfontoltam Nefi figyelmeztetését, miszerint „minden írást magunkra vonatkoztattam” (1 Nefi 19:23), mégpedig minden eddiginél nagyobb céltudatossággal és intenzitással.
Eltöprengtem Pál tanításán, mely szerint „a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket” (1 Korinthusbeliek 1:27). E reggelen nagy vigaszt nyújt nekem a tudat, hogy én vagyok a világ egyik valódi erőtlenje.
Elgondolkodtam Jákób útmutatásán, melyet a Mormon könyve tartalmaz:
„Ezért kutatjuk a próféták írásait, és sok kinyilatkoztatást kapunk és velünk van a jövendölés lelke. Mindezeknek a bizonysága folytán reménységet nyerünk és hitünk annyira megszilárdul, hogy képesek vagyunk Jézus nevében parancsolni, és még a fák és a hegyek és a tenger hullámai is engedelmeskednek nekünk.
Mindazonáltal az Úristen megmutatja nekünk gyengeségünket, hogy megértsük, hogy csak az ő kegyelme és az emberek fiai iránti nagy könyörületessége által van erőnk mindezeket cselekedni.” (Jákób 4:6–7)
Testvérek, kérlek benneteket, hogy szenteljetek különös figyelmet a kegyelem szóra az imént felolvasott versben! A Bibliai szótárból megtudhatjuk, hogy a kegyelem kifejezést a szentírásokban gyakran megerősítő vagy felhatalmazó hatalom értelemben használják:
„A szó fő jelentéstartalma az isteni segítség vagy erő, mely Jézus Krisztus bőséges irgalmából és szeretetéből ered. (…)
Hasonlóképpen az Úr kegyelmének köszönhető, hogy az egyének a Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett hitük és bűneik megbánása által erőt és segítséget kapnak ahhoz, hogy megtegyenek olyan jó cselekedeteket, melyeket egyébként nem tudnának véghezvinni, ha kizárólag csak a saját erejükre támaszkodnának. Ez a kegyelem olyan erő, mely képessé teszi a férfiakat és a nőket, hogy tovább haladjanak az örök élet és a felmagasztosulás irányába még azután is, hogy saját erejük forrásait már kimerítették.” (697. o.)
Ennek következtében az engesztelő áldozat felhatalmazó és megerősítő jellege segíteni fog nekünk meglátni a jót, megtenni azt és azzá válni, méghozzá úgy, ahogy arra korlátozott halandó képességeinkkel képtelenek lennénk. Tanúságomat teszem, hogy az Üdvözítő engesztelő áldozatának felhatalmazó ereje valóságos erő. Az engesztelő áldozat ily felhatalmazó ereje nélkül nem állhatnék itt előttetek ezen a reggelen.
Meg tudjuk-e érezni Krisztus kegyelmét és megerősítő erejét Ammon bizonyságában? „Tudom, hogy én magamban erőtlen, semmi vagyok, ezért magammal nem kérkedhetem, hanem Istenemmel dicsekszem, mert az ő ereje által mindenre képes vagyok. Íme, mennyi sok csodát tettünk itt ezen a földön és azért dicsérni fogjuk az ő nevét mindörökké.” (Alma 26:12) Valóban, testvérek, az Úr erejével képesek leszünk mindent megtenni és leküzdeni.
A Hinckley elnökkel történt beszélgetésem után, miközben kifelé sétáltam az Egyházi Adminisztrációs Épületből péntek délután, Énok szavai jutottak eszembe:
„És midőn Énók e szavakat hallotta, földig hajolt az Úr előtt, és így szólt az Úrhoz, mondván: Miért találtam én előtted kegyelmet, holott még ifjú vagyok és az emberek mind gyűlölnek, mivel nehezen forog a nyelvem; miért vagyok én a te szolgád?
És az Úr így szólt Énókhoz: Menj és tedd, amit parancsoltam neked, és senki sem fog rajtad erőt venni. Nyisd meg a szádat, és az majd megtelik, én megadom neked a beszéd képességét, mert minden test az én kezemben van, és én úgy teszek, ahogy jónak látom.” (Mózes 6:31–32)
Az Úr Énóknak tett ígérete azokra is vonatkozik, akik velem együtt felkészületlennek és alkalmatlannak érzik magukat egy új elhívásra vagy feladatra. Az ígéret igaz volt Énók napjaiban, és igaz ma is.
2000. június 20-án este néhány kollégámmal későig dolgoztunk az akkor még Ricks Főiskola nevet viselő intézményben lévő igazgatói irodáinkban, az Idaho állambeli Rexburgben. Az iskolánk kampuszán másnap reggel sorra kerülő rendkívüli, történelmi gyűlés és Hinckley elnök bejelentése előkészítésének végső simításain munkálkodtunk, miszerint a Ricks Főiskolát egyetemi rangra emelik és Brigham Young Egyetem – Idahónak fogják nevezni. Mi, az igazgatási testület, csak akkor kezdtük megérezni, hogy milyen óriási felelősséggel és kihívásokkal kell szembenéznünk.
Miközben kifelé sétáltunk az épületből, az egyik kollégám megkérdezte: „Elnök úr, nem fél?” Ha jól emlékszem, valami ilyesmit feleltem: „Ha egyedül kellene véghezvinnünk ezt a váltást, kizárólag a saját tapasztalatunkra és döntéseinkre alapozva, akkor halálra lennék rémülve. De segítséget fogunk kapni a mennyből. Mivel tudjuk, kinek a kezében van az irányítás, és azt is, hogy nem vagyunk egyedül, ezért nem félek.” És mi, akik a BYU – Idahón dolgozunk, egyesülve tanúságunkat tesszük, hogy valóban érkezett segítség a mennyből: csodák történtek, kinyilatkoztatásokat kaptunk, ajtók nyíltak meg, és hatalmas áldásokban részesültünk egyénenként és intézményként is.
Kérlek, engedjétek meg, hogy hangot adjak hálámnak és nagyrabecsülésemnek. Hálás vagyok az elődeimért, azokért a hithű és kitartó férfiakért és nőkért, akiket oly nagyon tisztelek és becsülök, és akiknek oly sokkal tartozok. Szeretem és nagyra becsülöm az édesanyámat és édesapámat, valamint a feleségem szüleit is. Hálás vagyok a szeretetükért és támogatásukért, a tanításukért és erejükért.
Feleségem, Susan, erényes asszony és igazlelkű édesanya. Hamar észrevehetitek az arcáról sugárzó tisztaságot és jóságot. Szavakkal ki sem tudom fejezni, hogy mennyire szeretem és becsülöm őt. Megköszönöm neki a benne rejlő csodálatos nőt, a leckéket, melyeket tanított nekem, és a köztünk lévő szeretetet.
Susan és én három derék fiúgyermekkel áldattunk meg. Szeretem őket és hálás vagyok nekik. Növekvő kis családunk mostanra kiegészült két hithű mennyel és három ragyogó, gyönyörű és elbűvölő lányunokával. Amikor alkalmunk van együtt lenni, bepillantást nyerhetünk, hogy milyen lehet a családi egység az örökkévalóságban.
Kedves testvéreim, hálás vagyok értetek. Miközben végig nézek rajtatok itt a Konferenciaközpontban és elképzellek titeket, akik szerte a világon gyülekezeti házakban gyűltetek össze, áldottnak érzem magam az Üdvözítő iránti hithűségetek és odaadásotok miatt. Amikor szombaton felemeltétek kezeteket, rendkívüli érzés volt, ahogy a támogatás hatása szétáradt a lelkemben. Csupán kevesen ismertek, viszont ismeritek azt a személyt, akitől az elhívás érkezett, és ezért vagytok hajlandóak támogatni engem. Köszönetemet fejezem ki irántatok, és megfogadom nektek, hogy lelkem egészét és minden energiámat e szent munkának szentelem.
Oda megyek, ahová az Úr és egyházának vezetői akarják, hogy menjek; azt teszem majd, amit ők akarnak, hogy megtegyek; azt tanítom, amit ők akarnak, hogy tanítsak; és igyekszem azzá válni, amivé válnom kell. Tudom, hogy az Úr erejével és kegyelme által ti és én áldottak lehetünk, hogy véghez tudjunk vinni minden dolgot.
A gyengék között az egyik leggyengébbként tanúságomat teszem, hogy Isten él. Bizonyságot és tanúságot teszek arról, hogy Jézus a Krisztus. Ő a mi Megváltónk és Szabadítónk, és Ő él. Továbbá tanúságomat teszem, hogy Jézus Krisztus evangéliumának teljessége és az Ő igaz egyháza visszaállítatott a földre ezekben az utolsó napokban Joseph Smith próféta által. A papsági kulcsok, a felhatalmazás és az üdvözítő szertartások újra itt vannak a földön. A papság felhatalmazásával a családok valóban örökké együtt lehetnek. A Mormon könyve Isten szava és vallásunk záróköve. Testvérek, a mennyek nem zárultak be. Isten személyesen szól az ő utolsó napi földi királyságának vezetőihez és mindannyiunkhoz. Gordon B. Hinckley elnök az Úr prófétája napjainkban a földön. Ezekről a dolgokról teszem bizonyságomat, és jelentem ki tanúságomat Jézus Krisztus szent nevében, ámen.