2004
Zárógondolatok
2004. november


Zárógondolatok

Remélnyeim szerint egy kicsit gyakrabban is elmehetnénk az Úr házába.

Egy újabb nagyszerű konferencián vettünk részt. Milyen figyelemre méltó gyűlések ezek! Mily nemes célt szolgálnak! Az imádat szellemében és a tanulás vágyával gyűlünk össze. Megújítjuk kapcsolatainkat az utolsó napi szentek nagy családjának tagjaiként, mi, akik sok országban élünk, sokféle nyelven beszélünk, eltérő kultúrákból származunk, és még másképp is nézünk ki. De felismerjük, hogy egyek vagyunk, mind-mind Mennyei Atyánk gyermekei.

Pár perc múlva kiürül ez a nagyszerű Konferenciaközpont itt, Salt Lake Cityben. Elhalványulnak a fények, és bezárulnak az ajtók. Ugyanez történik majd sok ezer helyszínen széles e világon. Hazatérünk otthonainkba, reményeim szerint gazdagabban, hitünkben megerősödve, eltökéltségünkben megszilárdulva. Ahol legyőzve és megverve éreztük magunkat, remélem, új bátorság áradt az életünkbe. Amiben tévelygőek vagy közönyösek voltunk, abban remélem, a bűnbánat szelleme megszállt bennünket. Amiben rosszindulatúak, hitványak vagy önzőek voltunk, abban remélem, hogy elhatároztuk, hogy megváltozunk. Aki hitben jár, annak hite minden bizonnyal megerősödött.

Ma a Távol-Keleten már hétfő van. Hétfő van a nyugati féltekén és Európában is. Ezt a napot jelöltük ki a családi est számára. Ez alkalomból remélem, hogy az apák és anyák maguk köré gyűjtik gyermekeiket, és megbeszélnek néhány dolgot, amit ezen a konferencián hallottak. Szerintem akár le is írhatnak pár dolgot, elmélkedhetnek felettük, és emlékezhetnek rájuk.

Mielőtt elmennénk, hadd emlékeztesselek benneteket még egy dologra! Remélnyeim szerint egy kicsit gyakrabban is elmehetnénk az Úr házába. Amint a nyitóülésen mondtam, mindent, amit csak tudtunk, megtettünk annak érdekében, hogy közelebb hozzuk a templomokat a népünkhöz. Még mindig sokan utaznak nagy távolságokra, és remélem, továbbra is megteszik ezt az erőfeszítést mindaddig, amíg indokolttá nem válik egy templom a saját hazájukban.

A legtöbb templomunkat sokkal jobban ki lehetne használni. Ebben a zajos, nyüzsgő, versengő világban mily nagy kiváltság egy ilyen szent ház megléte, ahol megtapasztalhatjuk az Úr Lelkének megszentelő hatását! Az önzőség folyamatosan zúdul ránk. Le kell győznünk, és erre a legjobb mód az, ha elmegyünk az Úr házába, és ott helyettesként szolgálunk azokért, akik a halál fátyolának túloldalán vannak. Mily rendkívüli dolog is ez! Legtöbbször nem ismerjük azokat, akikért dolgozunk. Nem várunk köszönetet. Nem tudjuk biztosra, hogy elfogadják-e, amit ajánlunk nekik. De megyünk, és e folyamat során eljutunk abba az állapotba, amit máshogy nem érhetnénk el. Szó szerint üdvözítőkké válunk Sion hegyén. Mit jelent ez? Csakúgy, ahogy Megváltónk helyettesként életét adta minden emberért, és ezáltal az Üdvözítőnkké vált, így, ha csak kis mértékben is, amikor részt veszünk a templomi helyettesítő munkában, üdvözítőkké válunk azok számára, akik a túloldalon vannak, és akiknek nincs lehetőségük tovább fejlődni, hacsak a földön nem tesznek értük valamit.

Ezért hát, szeretett testvéreim, arra biztatlak titeket, hogy használjátok ki jobban ezt az áldott kiváltságot! Kifinomulttá teszi a természeteteket. Lehámozza azt az önző burkot, amelyben a legtöbben élünk. Szó szerint egy megszentelő tényezőt hoz az életünkbe, és jobb férfiakat és nőket farag belőlünk.

Minden templomnak, kicsinek és nagynak egyaránt, van egy gyönyörű celesztiális szobája. E szobát a celesztiális királyság jelképeként hozták létre. Amikor évekkel ezelőtt az Arizona Mesa Templom átfogó felújításon esett át, majd pedig megnyitották a nyilvánosság előtt, egy látogató Isten nappalijaként jellemezte a celesztiális szobát. Talán így is van. Ez a mi egyedülálló és kizárólagos kiváltságunk, hogy fehérbe öltözve üljünk a szertartás végén a csodálatos celesztiális szobában, és elmélkedjünk, gondolkozzunk és csendben imádkozzunk.

Ott elmélkedhetünk az Úr irántunk való nagy jóságáról. Elmélkedhetünk a boldogság nagy tervéről, melyet Atyánk vázolt fel gyermekei számára. Testvéreim, arra biztatlak titeket, hogy tegyétek meg ezt, míg megvan az erőtök hozzá! Tudom, hogy amikor az ember megöregszik, meglehetősen nehezen mozog már, de mily nagy áldás ez a munka!

Nos, testvéreim, ismét szeretetemet fejezem ki irántatok. Mosolyogjon rátok a menny! Ez a munka igaz. Ebben soha ne kételkedjetek! Isten, a mi Örökkévaló Atyánk, él. Jézus a Megváltónk, az Urunk, az élő Isten Fia. Joseph próféta volt, a Mormon könyve isten eredetű, és ez Isten szent munkája a földön. Bizonyságomat, szeretetemet és áldásomat hagyom veletek, most, hogy elválunk, és mindannyian hazatérünk otthonunkba. Míg újra látlak, az Úr áldjon mindnyájatokat! Ez az én alázatos imám, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.