„Több szentséget adjál!”

H. David Burton Püspök

elnöklő püspök

Fontos a családok és az egyének számára, hogy kifejezetten keressék azokat az erényeket, melyek e földi életen túlra mutatnak.

Feleségemmel és velem elder Richards édesapja készített interjút a házasságkötésünk előtt, úgyhogy pontosan tudjuk, miről beszélt elder Richards a konferencia ezen ülésén.

Nemrég egy cövekkonferencia végeztével egy ifjú hölgy jött oda hozzám. Miközben kezet ráztunk, így szólt: „Püspök úr, nagyban javíthatna az általános konferenciai beszédein az, ha mosolyogna!” Szerettem volna mondani neki pár szót a félelemről és a mosolygásról, de nem volt időm. De azért megpróbálok minden tőlem telhetőt.

Minden általános konferencia végén a többre vágyás érzése tör rám – többet szeretnék az alkalom békés lelkületéből, többet a Szentlélek társaságából, többet abból a táplálásból, mely beragyogta és megáldotta lelkem.

A mai megszokott bölcsesség az, hogy a több jobb, és a kevesebb általában nem kívánatos. Néhányaknak szenvedélyévé vált, hogy ennek a világnak a javaiból minél többet felhalmozzanak. Mások számára a világ vagyonából a még több ahhoz szükséges, hogy csak fenntartsák az életszínvonalukat, vagy azt egy minimum szintre emeljék. A még több iránti féktelen vágynak gyakran tragikus következményei vannak. Boyd K. Packer elnök például erre emlékeztetett bennünket: „Egy olyan apához hasonlíthatnánk, akinek határozott szándéka mindennel ellátni a családját. Minden energiáját e célnak szenteli és győz; csak utána döbben rá, hogy a családi együttlétet, amire a leginkább szükség lett volna, elhanyagolta. Így az elégedettség helyett bánatot arat.” („Szülők Sionban”, Liahóna, 1999. jan., 25. o.)

Azok a szülők, aki sikeresek a többletfelhalmozásban, gyakran nehezen tudnak nemet mondani az elkényeztetett gyermekek követeléseinek. Gyermekeiket az a veszély fenyegeti, hogy nem tanulják meg azokat a fontos értékeket, mint a kemény munka, a jutalmazás kivárása, a becsületesség és a könyörület. Tehetős szülők képesek kiegyensúlyozott, szeretetteljes és megfelelő értékrendű gyermekeket nevelni, de a határvonalak meghúzása, a megelégedés a kevesebbel is és az egyre többet és többet akarás kelepcéjének elkerülése még sosem volt nehezebb. Nehéz nemet mondani a többnek, ha az igent is megengedhetjük magunknak.

A szülők jogosan aggódnak a jövő miatt. Nehéz nemet mondani még több sportfelszerelésnek, műszaki cikknek, mindenféle órákon és csapatokban való részvételnek, mikor a szülők azt hiszik, hogy a még több majd segít gyermekeiknek gyarapodni egy egyre inkább versenyben lévő világban. A fiatalok sokkal többet akarnak, részben azért, mert több minden van, ami megragadja tekintetüket; az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szerint egy átlagos amerikai gyerek több mint 40 000 reklámot lát évente.

Egyre kevesebb szülő kéri meg gyermekét, hogy végezzen el valamilyen ház körüli munkát, mert azt gondolják, hogy már így is túl nagy társasági és iskolai nyomás alatt állnak. A felelősséget nem ismerő gyerekeket azonban az a kockázat fenyegeti, hogy nem tanulják meg, hogy minden egyén szolgálatára lehet a másiknak, és hogy az élet többet jelent a saját boldogságuknál.

Dr. Rachel Remen Nagyapám áldásai című könyvében arról ír, hogyan lettek jó barátok egy házaspárral és fiatal fiukkal, Kennyvel. Mikor látogatóban volt nálunk, mindig leült a padlóra Kennyvel, és a fiú két kisautójával játszottak. Néha nála volt a lökhárító nélküli, a fiúnál pedig az ajtónélküli, néha pedig fordítva. A kisfiú imádta azokat az autókat!

Mikor egy benzinkút olyan akciót hirdetett, hogy minden tankoláshoz egy játékautót adnak ajándékba, Rachel mindenkit arra kért a klinikán, ahol dolgozott, hogy annál a benzinkútnál tankoljon, és gyűjtsék a kisautókat. Mikor az összes modell összegyűlt, becsomagolta őket egy nagy dobozba Kennynek. Reménykedett, hogy mindezzel nem bántja meg a szülőket, hiszen elég szerényen éltek. Kenny nagy izgalommal bontotta ki a dobozt és egyenként kivette belőle az autókat. Tele lettek velük az ablakpárkányok és a padló egy része is! Micsoda gyűjtemény! Később, mikor meglátogatta a családot, Rachel észrevette, ahogy Kenny csak kifelé bámul az ablakon. Mikor megkérdezte tőle: „Mi baj van? Nem szereted az új kisautóidat?” – ő szégyenlősen lesütötte szemeit: „Ne haragudj, Rachel. De egyszerűen nem tudom, hogyan szeressek ennyi kisautót.” (Lásd „Owning” [2000], 60–61. o.)

Mindannyian hallottunk már gyermekeket azt mondani, miután kibontották a sok karácsonyi vagy születésnapi ajándékukat, hogy „Nincs több?” E „telhetetlen nemzedék” minden kihívása mellett azt az isteni tanácsot kaptuk, hogy arra tanítsuk a gyermekeinket, hogy „megértsék a bűnbánat tanát, Jézus Krisztusba, az élő Isten Fiába vetett hitet, a keresztséget és a Szentlélek adományozását (…) , [és ] hogy igaz úton járjanak az Úr előtt. (…) És … a Sabbath napot is szenteljék meg” (T&Sz 68:25, 28–29).

A több és a kevesebb fogalma nem mindig kristálytiszta. Van úgy, hogy a kevesebb valójában több, és úgy, hogy a több a kevesebb. Például az anyagiasság hajszolásába fektetett kevesebb energia több családi együttlétet eredményezhet. A gyermekekkel szembeni nagyobb engedékenység az élet fontos értékeinek kisebb mértékű megértéséhez vezethet.

Az élet néhány területét jelentősen erősítheti az az elképzelés, hogy a több a jobb. A „Több szentséget adjál!” című szent himnusz (Hymns, 131. sz.) emlékeztet minket azokra az erényekre, melyek több figyelmet érdemelnek részünkről. Jézus maga határozta meg, mi kell ahhoz, „hogy [több] lehessek, mint te, jó Uram”. Azt mondta: „Legyetek tehát tökéletesek, mint ahogy én, vagyis mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (3 Nefi 12:48)

A szelídség létfontosságú ahhoz, hogy krisztusibbak legyünk. Nélküle nem tudunk más fontos erényeket kifejleszteni. Mormon azt mondta: „Isten csak a szelíd és alázatos szívűt fogadja be.” (Moróni 7:44) A szelídség elérése egy folyamat. Az Úr arra kér minket, hogy vegyük fel a keresztünket minden nap (lásd Lukács 9:23). Ez a cselekedet azonban nem lehet alkalmi dolog. A több szelídség nem gyengeséget jelent, hanem „az egyén megmutatkozása a kedvesség és gyengédség terén. Erőt, higgadtságot, egészséges önbecsülést és önuralmat sugároz” (Neal A. Maxwell, „Meekly Drenched in Destiny”, Brigham Young University 1982–83 Fireside and Devotional Speeches [1983], 2. o.). A több szelídség lehetővé teszi számunkra, hogy a Szentlélek által taníttassunk.

A „Több szentséget adjál!” című himnuszban található erények számos kategóriába sorolhatók. Néhányuk személyes cél, mint például az, hogy „több szentséget adjál”, „több elszántságot”, több hitet, hálát és tisztaságot, nagyobb érdemességet a királysághoz, „több igaz imát”, és több „hitet az Úrban”. Mások a megpróbáltatásokra fektetik a hangsúlyt. Ezekbe beletartozik a több türelem a szenvedés idején, szelídség a megpróbáltatásban, imádság a megnyugvásért, megszabadulás a földi bűnöktől és a hazavágyakozás. A többi szorosan az Üdvözítőnkhöz horgonyoz minket: „több gondoskodás”, több büszkeség az Ő dicsőségében, több remény az Ő szavaiban, több öröm az Ő szolgálatában, több fájdalmas könny az Ő szenvedéséért, több áldás és szentség, „hogy olyan lehessek, mint te, jó Uram”. Ezekből az erényekből a több a jó. A kevesebb nem kívánatos.

Sokan lelnek örömet az Ő szolgálatában Jézus Krisztus evangéliumát tanítva, és segítve másoknak bizonyságot szerezni az Üdvözítőről, valamint életéről, szolgálatáról és engesztelő áldozatáról.

Egy misszionáriusi kerületi vezető azon töprengett, hogy miért van az, hogy elder Parker, aki éppen missziója vége felé járt, sikeres, annak ellenére, hogy képtelen kívülről megtanulni a beszélgetéseket. Hogy megértse ezt, elment vele egy beszélgetést tanítani. A lecke formális részének végére elder Parker előadása olyan kusza lett, hogy a kerületi vezető némiképp összezavarodott és feltételezte, hogy valószínűleg a család is hasonlóan érez.

Ekkor történt az, hogy „elder Parker előrehajolt, és kezét az apa karjára tette. Egyenesen a szemébe nézett és elmondta neki, hogy mennyire szereti őt és a családját, majd pedig a legalázatosabb és legerőteljesebb bizonyságot tette, melyet a kerületi vezető valaha is hallott. Mikor befejezte, a két elder és a család összes tagjának arcán, beleértve az apát is, könnyek folytak. Azután elder Parker megtanította az apát imádkozni, majd mindannyian letérdeltek, míg az apa imádkozott azért, hogy saját bizonyságot nyerjenek, valamint megköszönte Mennyei Atyánknak a hatalmas szeretetet, amit érzett. Két héttel később az egész család megkeresztelkedett.”

Később elder Parker bocsánatot kért kerületi vezetőjétől, amiért nem tudta a beszélgetéseket. Elmondta, hogy küszködött a memorizálással, annak ellenére, hogy minden nap órákat töltött vele. Elmondta azt is, hogy minden család tanítása előtt letérdel és arra kéri Mennyei Atyánkat, hogy áldja meg őt, amikor majd a bizonyságát teszi, hogy az emberek érezhessék szeretetét és az Úr Lelkét, és hogy tudják, hogy az igazságot tanítják nekik. (Lásd Allan K. Burgess és Max. H. Molgard, „That Is the Worst Lesson I’ve Ever Heard!”, Sunshine for the Latter-day Saint Soul [1998], 181–183. o.)

Mit tanulhatunk ebből az egyszerű történetből? Gondoljátok, hogy elder Parker szükségesnek érezte, hogy jobban törekedjen a beszélgetések megtanulására? Lehetséges, hogy elder Parker megértette annak fontosságát, hogy imáinkat céllal ajánljuk fel? Gondoljátok, hogy imáit átszőtte a kérés, hogy több erőre tehessen szert a nehézségek legyőzéséhez? Memorizálási problémája vajon több türelmet hozott a szenvedés során és szelídséget a megpróbáltatásban? Vajon nagyobb hitet mutatott az Üdvözítő iránt és több bizodalmat az Úrban? Minden bizonnyal igen!

Az elmúlt hét hétben négy nagyobb hurrikán is tombolt Florida partjainál és a Mexikói-öbölben. A karibi nemzetek többsége igen nagy veszteségeket szenvedett. Az étel, ruha és menedék fogyóban van. Hatalmas mennyiségű törmelék borítja az utakat és a kerteket. A helyi infrastruktúra teljesen megsemmisült, vagy komoly javításra szorul.

Múlt héten a Floridai Tallahassee-ben voltam, és sokan kifejezték nekem hálájukat azért a segítségért, melyet az egyház nekik nyújtott e katasztrófák idején. Bush úr floridai kormányzó és Toni Jennings helyettes kormányzó, valamint partnereink, a Vöröskereszt és az Üdvhadsereg, az állami és szövetségi katasztrófavédelmi dolgozók mellett mind hálájukat fejezték ki, melyet szeretnék most átadni azoknak, akik azon fáradoztak, hogy enyhítsék a helyreállítás terheit, és nektek is, akik adományaitokkal hozzájárultatok az egyház emberbaráti alapjához. Köszönjük! Bízom abban, hogy több örömöt leltetek, és hasznosabbnak éreztétek magatokat az Ő szolgálatában.

Az előző hétvégeken a különböző helyszíneken kialakult minta szerint múlt hétvégén több, mint 2000 önkéntes gyűlt össze az Egyesült Államok délkeleti részéről a floridai Pensacolában, hogy segítséget nyújtsanak az Iván nevű hurrikán pusztítását követően. Hálózsákjaikat gyülekezeti házakban, más egyházi épületekben és az egyháztagok otthonaiban terítették le. Több ezer felkérésre válaszoltak, hogy segédkezzenek ott, ahol arra szükség van. A misszionáriusok részt vettek a helyi metodista templom tetejének a jellegzetes kék ponyvával történő befedésében. A segélyszolgálatok dolgozói – a tűzoltók és a rendőrök – nagyrabecsülésüket fejezték ki, hogy az utolsó napi szentek segítették családjaikat az ő távollétükben.

Mindez ugyanakkor történt, amikor a Jeanne nevű hurrikán is közeledett a partokhoz, miután nagy károkat okozott Haitin és más helyeken a Karib-térségben. Még egyszer köszönjük mindegyikőtöknek, akik anyagilag segítetek, és azoknak is, akik oly sok ember terhén könnyítettetek! Fejet hajtok előttetek, akik arra vágytok, hogy áldottabbak és szentebbek legyetek, és jobban hasonlítsatok az Üdvözítőre. Ezen a hétvégén 2500 ember fog segítséget nyújtani a Jeanne hurrikán utáni romeltakarításban és helyrehozatalban.

A különféle dolgokból való többet akarásról szólva nem azt akarnám sugallni, hogy Ebenezer Scrooge példáját kellene követnünk a jó szülővé válásban. Inkább azt szeretném kihangsúlyozni, hogy fontos a családok és az egyének számára, hogy kifejezetten keressék azokat az erényeket, melyek e földi életen túlra mutatnak. Az imádságos, szerény megközelítés a kulcs a sikeres élethez egy magas életszínvonalú társadalomban, és az olyan tulajdonságok kifejlesztéséhez, melyek a várakozás, a megosztás, a takarékosság, a kemény munka és a meglévő kereteken belüli életből fakadnak. Legyünk hát megáldva azzal a vággyal és képességgel, hogy meglássuk azt, amikor a több valójában kevesebb és azt, amikor a több a jobb! Jézus Krisztus szent nevében, ámen.