Hogyan áldotta meg a Segítőegylet a ti életeteket?
Mivel a Segítőegylet isteni alkotás, nemcsak nőket áld meg, hanem a családokat és az egyházat is.
Egy férfi, amint visszaemlékezett az életére, ezt a megható történetet osztotta meg velem: „Kisgyerek koromban az édesapám kevésbé volt tevékeny az egyházban. Az alkohollal küzdött, és a legsötétebb pillanataiban keménnyé és kötekedővé vált. Általában nem volt kifogása az ellen, hogy anya az egyházközségben szolgáljon. 38 év alatt szolgált az Elemiben, az idő legnagyobb részében pedig a Fiatal Nőknél volt. Nehéz terhet hordozott. A házassága nehéz volt, és tudom, hogy időnként elcsüggedt, de akkor nekem fel sem tűnt.
Csak később jöttem rá, hogy az egyházközségbeli nőtestvérek voltak az ő támaszai. Nem szolgált a Segítőegylet vezetőségében, de mindig részt vett a gyűléseken és szerette az ottani barátait. Soha nem segítőegyleti hölgyekként gondoltam rájuk, hanem egyszerűen anya testvéreiként. Gondoskodtak róla és szerették őt. Családjában csak fivérei és fiai voltak, de az egyházközségünkben megtalálta a nővéreit, akikre vágyott és akikre szüksége volt. Tudom, hogy megosztotta az érzéseit velük – olyan érzéseket, melyeket sehol máshol nem tudott kifejezni. Nekem akkor ez az egész nem tűnt ’Segítőegyletnek’, de most már értem, hogy az volt.”1
Ennek a fiúnak az emlékei a Segítőegyletről megérintették a szívemet. Igen, a Segítőegylet tagjai nők, de a Segítőegylet nem csak a nőtestvéreket áldja meg; megáld mindannyiunkat.
Hogyan áldotta meg a Segítőegylet a ti életeteket?
Feltettem ezt a kérdést Hinckley elnöknek. Ezt felelte: „A Segítőegylet körülbelül hét nemzedék óta áldja meg saját családomat és kedves feleségem családját. Az egyház legelső napjaitól kezdve anyáinkat és lányainkat a nélkülözők iránti kötelességükről tanították. Az otthonteremtés csínjára-bínjára oktatják őket, szorgalmazzák lelki fejlődésüket és segítik őket teljes női mivoltuk elérésében. Ennek nagy része a Segítőegyletben történik, aztán hazahozzák a tanultakat, hogy megáldják minden egyes családtagom életét.”2
Édes emlékeket őrzök arról, hogy nagyanyám varrókerete alatt játszom, amíg ő és a Segítőegyleti nőtestvérek öltögettek. Fiatal voltam, de tudtam, hogy ez – vagyis mások életének megáldása – része a Segítőegyletnek. Édesanyám és nagymamám a Segítőegylet iránti szeretetre tanítottak. Szeretem a Segítőegyletet – azt hiszem, mindig is szerettem. A Segítőegylet segített megismernem az Üdvözítőt, és megerősítette szeretetemet iránta és Mennyei Atyám iránt. Segítőegyleti tagságom sok lehetőséggel szolgált arra, hogy tanuljak, szeressek, szolgáljak, és hogy életemben az Úr szeretetével legyek teli, amint próbálom betartani a parancsolatokat, jószívűséget gyakorlok, és megerősítem a családomat.
Így hát újra megkérdezem: hányféle módon áldotta meg az életeteket a Segítőegylet?
Amikor Brazíliában egy Misszionáriusképző Központban tettem látogatást, megkértem a misszionáriusokat, mondják el, mit tudnak a Segítőegyletről. Az egyik elder egyből azt mondta: „Rakott krumpli!” Egy másik hozzátette: „Az anyukám és a testvérem oda tartozik.” Végül az egyik kijelentette: „Ez az Úr szervezete a nők számára.” Igaza volt, bár még ennél is többről van szó: a Segítőegylet az „evangélium alapvető része”3.
Az 1842-es év rettentően nehéz volt Joseph Smith próféta számára. Korábbi barátai ellene fordultak. Más ellenségek el akarták őt távolítani Nauvoo-ból, és meg akarták akadályozni az egyház növekedését. Ugyanebben az évben megszervezte a Segítőegyletet, hogy „gondoskodjanak a szegényekről, és lelkeket mentsenek meg”4. Ifj. J. Reuben Clark megjegyezte, hogy e megpróbáltatások közepette Joseph Smith „a nőtestvérekhez fordult a vigaszért, és a biztatásért, aminek akkoriban annyira szűkében volt”5. Megindító és alázatot ébresztő gondolat ez: itt van Isten egy prófétája, amint nőtestvérei vigasztalását keresi – azokét, akiknek azt adta feladatul, hogy a szeretet soha el ne fogyjon.6 Számomra ez a tükörképe azoknak a nőknek, akik a Szabadítóval együtt a Golgotán gyászoltak.
A Segítőegylet megáldotta a próféták életét; hogyan áldotta meg a tiéteket?
Boyd K. Packer elnök ezt mondta: „Az otthon és a család védelme nagyban megerősödik, amikor a feleség, az anya és a lányok a Segítőegylethez tartoznak.”7 Miért? Mert a nő az otthon szíve.
A Segítőegyleti tagságom megújított, megerősített engem és elkötelezetté tett, hogy jobb feleség, jobb anya és Isten jobb leánya legyek. A szívem megtelt evangéliumi ismerettel és szeretettel a Megváltó iránt és az iránt, amit Ő értem tett. Tehát nektek, kedves nőtestvérek, azt mondom: Gyertek a Segítőegyletbe! Otthonaitokat szeretettel és jószívűséggel fogja megtölteni, táplálni és erősíteni fog benneteket és családotokat. Otthonotoknak szüksége van igazlelkű szívetekre!
Nemrég egy perui megbízásom során ellátogattam a de Morales házaspár egyszerű otthonába. Szeretettel volt teli. Hét gyermek szülei ők, és négy éve tagjai az egyháznak. De Morales nőtestvér sokat tanult a Segítőegyletben. Hogy segítsen anyagilag támogatni a családjukat és misszionárius fiukat, mosást és vasalást vállal. Ezen kívül segített kétgyermekes szomszédjának, akinek el kell járnia dolgozni. Támogatja férjét, aki veseelégtelenséggel küszködik, de közben az elderkvórum elnökeként szolgál. Férje tanítására készülve együtt beszélik meg a Heber J. Grant leckéket.
Megkérdeztem tőle: „Látogató tanító vagy?” Mosollyal az arcán ezt felelte: „Ó, igen, Parkin nőtestvér. Négy nőtestvért látogatok. Ketten kevésbé aktívak – de én vissza fogom őket szeretni!”
Amint eljöttem otthonukból, felfigyeltem egy kézzel készített feliratra az ajtó felett. Ez állt rajta: „Olvastad ma a szentírásaidat?” A Segítőegylet megáldja ezt az otthont, ezt az egyházközséget, ezt a szomszédságot. Hogyan áldott meg titeket?
A segítőegyleti tagság különösen fontos az újonnan megkeresztelkedett nőtestvérek, és rajtuk keresztül családjaik számára. Míg férjemmel szolgáltam, aki az Anglia, London Dél Misszióban elnökölt, sok új megtérttel találkoztam – mint például Gloriával, egy egyedülálló anyával. Amikor az egyházhoz csatlakozott, csatlakozott a Segítőegylethez is. Ez egy biztonságos hely volt, ahol kérdéseket tehetett fel újonnan talált hitével kapcsolatban. Hallotta a nőket, amint nyíltan megosztják tapasztalataikat, mely arra vezette őt, hogy elvégezze a kísérletet Isten szavával.8 Megkapta pátriárkai áldását, volt a templomban, szolgál az egyházban. Eszembe jut Hinckley elnök tanácsa, amit nekem adott, miszerint „a nőknek olyan környezetben kell együtt lenniük, amely a hitet támogatja”9. A Segítőegylet épp egy ilyen környezetet biztosít.
A kétezer ifjú harcosra gondoltam, amikor egy Segítőegyleti nőtestvér fiát hallottam, amint azt mondta: „Édesanyám hite és példája megáldott engem. Mire papságviselő lettem, éppen annyit tanultam a házitanításról édesanyám látogató tanítói erőfeszítései révén, mint amennyit édesapám házitanításkor mutatott példája során. (…) Az édesanyám papságba vetett hite hatással van hitemre, és megerősít abban a vágyamban, hogy érdemes elder legyek.”10
Testvérek, én megváltoztam és megáldattam, én jobb lettem a Segítőegylet által. És én hiszem, hogy ez így van mindannyiunkkal.
Imádkozom, hogy az anyák és lányok több lelkesedéssel vegyenek részt, hogy a férjek támogassák feleségeiket, és hogy mind az anyák, mind az apák felkészítsék lányaikat a Segítőegyletre. Bizatom a papsági vezetőket, hogy Isten leányait – fiatalokat és idősebbeket egyaránt – irányítsák a Segítőegyletbe, mely egyike a visszaállítás sok csodájának. Amint ezeket a lépéseket megtesszük, a hála érzése fog minket elárasztani e szent szervezet iránt.
Mivel a Segítőegylet isteni alkotás, nemcsak nőket áld meg, hanem a családokat és az egyházat is. Bizonyságomat teszem, hogy ez sarkalatos része az Úr visszaállított evangéliumának, mert jószívűségre épül – az Ő tiszta szeretetére. Erről teszem bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.