A helyes böjt áldásai
Attól tartok, … hogy sokunk vagy nem is böjtöl, vagy panaszkodva teszi.
Férfitestvéreim, remélem, felfigyeltetek arra, hogy amikor Hinckley elnök bejelentette a két új apostol nevét, említette azt, hogy böjtöltek és imádkoztak, hogy megtudják az Úr akaratát.
A böjt mindig élő gyakorlat volt Isten népe között. Napjainkban ez egy parancsolat, melyet az Úr adott egyháza minden tagjának. Az alkalomszerű böjtökön túl, amikor is személyes vagy családi okból böjtölünk, minden hónap első vasárnapján is böjtölnünk kell. Azt tanuljuk, hogy a böjti nap helyes betartásának három része van: az első, hogy két egymást követő étkezést kihagyunk, vagyis 24 órán át nem eszünk és nem iszunk; a második, hogy elmegyünk a böjti és bizonyságtételi gyűlésre; és a harmadik, hogy bőkezű böjti felajánlást adunk.
A Pratt családban a rendszeres böjtöt mindig szombat ebédtől vasárnap ebédig tartottuk. Ily módon két étkezésen át böjtölünk, a szombat esti és a vasárnap reggeli étkezés alatt. Bár nincsen egyházi norma a böjtre vonatkozóan, csak az, hogy 24 órán és két étkezésen át tartson, lelki előnyöket véltünk felfedezni abban, hogy a böjt vége felé mentünk el a böjti és bizonyságtételi gyűlésre.
Azok számára, akik fizikailag képesek a böjtre, az parancsolatba is adatott. Havonkénti böjti napunkról szólva Joseph F. Smith elnök ezt mondta: „Az Úr érthető és intelligens okból vezette be a böjtöt. (…) Akik tudnak böjtölni, azoknak teljesíteniük kell …; olyan kötelesség, mely elől nem menekülhetnek. (…) Az emberek lelkiismeretére van bízva, hogy bölcsen és belátásuk szerint döntsenek. (…)
De akik tudnak, azok böjtöljenek! (…) Ez alól senki nem kivétel; megkívántatik a szentektől, fiataltól és időstől mindenhol az egyházban.” (Gospel Doctrine, 5. kiadás [1939], 244. o.)
Attól tartok, testvérek, hogy sokunk vagy nem is böjtöl, vagy panaszkodva teszi. Ha természetesnek vesszük a böjt napját, vagy csak vasárnap reggel böjtölünk a két teljes étkezés – 24 óra – helyett, megfosztjuk magunkat és családunkat a legkiválóbb lelki élményektől és áldásoktól, melyeket az igaz böjt adhat nekünk.
Ha nem teszünk mást, mint csupán az evéstől és ivástól tartózkodunk 24 órán át, és befizetjük a felajánlásunkat, kihagyjuk a lelki növekedés csodás lehetőségét. Másfelől viszont, ha böjtünknek különleges célja van, a böjt sokkal többet fog jelenteni. Esetleg a böjtöt megelőzően családként beszélhetünk arról, hogy minek elérését reméljük a böjttől. Ezt meg lehet tenni a böjti vasárnapot megelőző családi esten, vagy egy rövid családi gyűlésen a családi ima alkalmával. Amikor célunk van a böjttel, éhezésünk mellett valami másra is tudunk összpontosítani.
A böjtnek lehet nagyon személyes célja. A böjt segíthet legyőzni a személyes hiányosságokat és bűnöket. Segíthet legyőzni gyengeségeinket, és azokat erősségekre váltani. A böjt segíthet nekünk alázatosabbnak, kevésbé kevélynek, kevésbé önzőnek és mások szükségletei iránt fogékonyabbnak lenni. Segíthet tisztábban látnunk saját hibáinkat és gyengeségeinket, ami által segít, hogy kevésbé kritizáljunk másokat. Böjtünk egy családi kihívásra is koncentrálhat. A családi böjt segíthet növelni a családtagok közötti szeretetet és megbecsülést, és csökkenteni az ellenkezést a családban, vagy házaspárként is böjtölhetünk házasságunk megerősödéséért. Papságviselőkként a böjtünk célja lehet az, hogy az Úr irányítását keressük elhívásainkban – ahogy arról Hinckley elnök is példát mutatott –, vagy böjtölhetünk házitanító társunkkal, hogy megtudjuk, miként segítsünk az általunk látogatott egyik családnak.
A szentírásokban a böjt kifejezés rendszerint az imához kapcsolódik. Az Úr tanácsa az, hogy „mostantól fogva folytassátok az imádkozást és a böjtölést” (T&Sz 88:76). Ima nélkül a böjt csak 24 órás koplalás. Az imával együtt azonban fokozott lelki erőt eredményez.
Amikor a tanítványok képtelenek voltak meggyógyítani egy fiút, akit egy gonosz lélek szállt meg, ezt kérdezték az Üdvözítőtől: „Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?” Jézus így felelt: „Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.” (Máté 17:19, 21)
Kezdjük a böjtünket imával! Az asztalnál is letérdelhetünk annak az étkezésnek a befejeztével, amikortól elkezdjük a böjtöt. Ez az ima legyen természetes dolog, amint Mennyei Atyánkkal beszélgetünk böjtünk céljáról, és a segítségéért fohászkodunk céljaink elérésében! Ugyanígy imával fejezzük be a böjtünket! Helyénvaló, ha letérdelünk az asztalnál, mielőtt leülnénk, és elfogyasztanánk a böjtöt megtörő étkezést. Megköszönhetjük az Úrnak a segítségét a böjt alatt, valamint mindazt, amit a böjt során éreztünk és tanultunk.
Az imával történő kezdés és zárás mellett személyes imában gyakran keressük az Urat végig a böjt során!
Ne várjuk el kicsi gyermekeinktől, hogy két étkezés idejére böjtöljenek, de tanítsuk meg nekik a böjtölés alapelveit! Ha családi környezetben beszéljük és tervezzük meg a böjtöt, a kisgyerekek tudatában lesznek annak, hogy szüleik és idősebb testvéreik böjtölnek, és meg fogják érteni a böjt célját. A böjt kezdetekor és végén ők is vegyenek részt a családi imákban! Ily módon amikor elérik a megfelelő kort, szívesen együtt böjtölnek majd a család többi tagjával. A mi családunkban azt tettük, hogy a 8 és 12 éves közötti gyermekeinket egy étkezés idejére buzdítottuk böjtölésre, amikor pedig 12 évesen elnyerték az ároni papságot, vagy a fiatal nőkhöz kerültek, már két teljes étkezés alatti böjtre buzdítottuk őket.
Miután az Úr megfeddte Izráelt a helytelen böjt miatt, Ésaiás próféta által csodás költői nyelven szólt a helyes böjtről:
„Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?” (Ésaiás 58:6)
Ha a bűnök megbánásának és a személyes gyengeségek legyőzésének céljával böjtölünk és imádkozunk, bizonyosan „a gonoszság bilincseinek megnyitására” törekszünk az életünkben. Ha a böjtünk célja az, hogy hatékonyabban tanítsuk az evangéliumot és szolgáljunk másokat az elhívásainkban, bizonyosan mások „igájának köteleit oldjuk meg”. Ha az Úr segítségéért imádkozunk misszionáriusi munkánkban, bizonyosan arra vágyunk, hogy „szabadon bocsássuk az elnyomottakat”. És ha a böjtünk célja az, hogy fokozzuk embertársaink iránti szeretetünket és legyőzzük önzőségünket, kevélységünket és szívünknek világi dolgokon való csüngését, akkor bizonyosan „minden iga széttépésére” törekszünk.
Az Úr továbbá így jellemzi a helyes böjtöt:
„Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és test[vér]ed előtt el ne rejtsd magad?” (Ésaiás 58:7)
Valóban csodálatos dolog, hogy napjainkban a böjti felajánlásaik által táplálhatjuk az éhezőket, fedelet adhatunk a hontalanoknak, és ruhát biztosíthatunk a mezíteleneknek.
Ha helyesen böjtölünk, az Úr ezt ígéri:
„Akkor felhasad, mint a hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; (…)
Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. (…)
Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
És vezérel téged az Úr szüntelenül, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, … és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.” (Ésaiás 58:8–11)
Azért imádkozom, hogy javítsunk a böjtjeinken, hogy élvezhessük e megígért csodás áldásokat. Bizonyságom van arról, hogy amint „közeledünk” az Úrhoz a böjtölésünk és imáink által, ő is „közeledni” fog hozzánk (T&Sz 88:63). Bizonyságomat teszem, hogy ő él, szeret minket, és közeledni akar hozzánk. Jézus Krisztus nevében, ámen.