Isten ismeretének kulcsa
Isten ismeretének kulcsa, mely azok által adatik, akik betartják a melkisédeki papság esküjét és szövetségét, lehetővé teszi számunkra, hogy Isten fiaiként diadalt arassunk.
Testvéreim Isten papságában, ezen az estén ismét ülve adom át nektek az üzenetemet. Mint tudjátok, átmeneti hátproblémával küszködök. Azok, akiknek már volt hasonló, megértik. Akinek még nem volt ilyen – nos, csak várjátok ki! A betegségemről elterjedt egyéb hírek megalapozatlanok.
Ma este alázattal beszélek hozzátok, imával a szívemben, hogy a Lélek ereje által megérthessetek engem. Számunkra, papságviselők számára, nehéz bármi fontosabbat elképzelni, mint Isten ismeretének kulcsáról tanulni. Ezen az estén erre a kulcsra összpontosítva szeretnék beszélni.
A magasabb papság irányítja az evangéliumi szolgálatot, és birtokolja „a mennyország titkainak kulcsát, sőt Isten ismeretének kulcsát”1. De mi is Isten ismeretének kulcsa, és vajon bárki elnyerheti-e azt? A papság nélkül nem lehetséges Isten ismeretének teljességével rendelkezni. Joseph Smith próféta azt mondta: „A melkisédeki papság … az a csatorna, amin keresztül minden tudás, tan, az üdvözülés terve és minden fontos dolog kinyilatkoztatik a mennyből.”2 Joseph F. Smith elnök kijelentette: „Valaki, aki igazán ki tudja jelenteni, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, és Jézus a Krisztus, az felfoghatatlan kincs birtokában van. Amikor ezt tudjuk, akkor ismerjük Istent, és birtokoljuk a kulcsot minden tudáshoz.”3
Ábrahám atya felismerte e nagyszerű kulcs értékét, amikor elmesélte élményét: „Én arra törekedtem, hogy elnyerjem atyáim áldását, és a jogot – amelyre fel kell, hogy szenteljenek –, hogy másoknak is továbbadhassam. Mert magam igazságosságra törekedtem és igyekeztem azokhoz tartozni, akik nagy tudással rendelkeznek; még buzgóbban akartam igazságosságra törekedni és mélyebb tudást szerezni, … És mivel akartam a tanításokat befogadni és Isten parancsolatait megtartani, jog szerinti örökösként főpap lettem, az atyáimnak adott jog birtokosa.”4
Bárki, aki igazlelkű, és nagyobb tudás birtoklására vágyik, és „még buzgóbban aka[r] igazságosságra törekedni”, az a papság felhatalmazása alatt Isten nagyobb ismeretére tehet szert. Hogy miként, azt az Úr tisztán elmondja nekünk, ahogy a Tanok és szövetségekben kinyilatkoztatásra került: „Ha kérsz, akkor egyik kinyilatkoztatást kapod majd a másik után, egyik ismeretet a másik után kapod, … azt, ami örömöt és örök életet ad.”5
Az ember felteheti a kérdést: „Hogyan válhatunk mi az igazságosság buzgóbb követőivé?” Az igazlelkű személy olyan valaki, aki evangéliumi szövetségeket köt és azokat megtartja. Ezek szent szerződések6, rendszerint önálló egyének és az Úr között. Néha e szövetségek más személyeket is magukba foglalnak, például házastársakat. E szövetségek igen szent ígéreteket és kötelezettségeket zárnak magukba, mint a keresztelés, a papság átruházása, a templom áldásai, a házasság és a szülői lét. Ábrahám atya áldásaiból számos adatik, amint a Szent Lélek kiárad minden emberre.7 Bármely érdemes férfi vagy nő, aki megkapja a Szent Lelket, valójában egy „új teremtménnyé”8 válhat.
E felsőrendű áldások teljességének elnyeréséhez, és Isten ismeretének teljes értékű birtoklásához, egy férfinak a papság esküjébe és szövetségébe kell lépnie, és azt megtartania.9 Marion G. Romney elnök bölcsen rámutatott:
„Az ember egyedül úgy élheti azt az életet, melyre a halandóság terveztetett, hogy elnyeri és felmagasztalja a melkisédeki papságot. (…) Kimondhatatlanul fontos szem előtt tartani, mit kíván tőlünk papsági elhívásaink felmagasztalása … legalább a következő három dolgot:
1. Szerezzünk ismeretet az evangéliumról!
2. Magánéletünk álljon összhangban az evangélium normáival!
3. Nyújtsunk odaadó szolgálatot!”10
Két szövetséget minden papságviselőnek meg kell kötnie. Az első, hogy hithűségük révén elnyerik az ároni és a melkisédeki papságot.11 Az ároni papság megtanítja és felkészíti a papságviselőt a melkisédeki papság magasabb kötelességeire, és felkészíti őt a papság esküjének és szövetségének elnyerésére. Az ároni és melkisédeki papság elnyerése elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember elnyerje mindazon áldások teljességét, melyeket az Úr hithű fiainak tartogat. A második szövetség e szent felhatalmazás birtokosaként az, hogy hithűen, Istenbe vetett teljes hittel felmagasztalják elhívásukat.12
A papság esküjének és szövetségének részeként az Úr számos ígéretet tesz hithű fiainak, „amelyet ő meg nem szeghet”13. Először is: a papságviselőket „megszenteli a Szellem és testük megújul”14. Úgy vélem, Hinckley elnök nagyszerű példa erre. Igen figyelemre méltó módon újult meg testét, elméjét és lelkét illetően. Másodszor: „Mózes és Áron fiaivá, Ábrahám magvaivá válnak”15. Harmadszor: „Isten választottjai”16 lesznek. Képviselőiként ők terjesztik e szent munkát a földön napjainkban. Negyedszer: „mindazok, akik ezt a papságot befogadják,” az Urat fogadják be.17 Ötödször: akik befogadják az Úr szolgáit, Őt fogadják be.18 Hatodszor: akik befogadják az Üdvözítőt, az Atyát fogadják be.19 Hetedszer: elnyerik az Atya királyságát.20 Nyolcadszor pedig: minden megadatik nekik, ami az Atyáé.21 Nem lehet többet kapni, mint elnyerni mindent, ami az Atyáé!
Ti, az ároni papság fiatal férfiai, nagy felelősséget és feladatokat kaptatok. Püspökötök irányítása alatt az ároni papság legalább két olyan szertartásban tevékenykedik, melyek közvetlenül kapcsolódnak a kiengeszteléshez. Az egyik ilyen az úrvacsora, mely Üdvözítőnknek a mi bűneinkért ontott vérére és az érettünk váltságul adott testére emlékeztet minket.22 A második a keresztelés. A papoknak megvan a felhatalmazásuk a bűnök bocsánatáért végzett keresztelésre. Az ároni papság nagyon is valós erőt jelent. Egy fiatalember így írt az ennek az erőnek használatával kapcsolatos élményéről:
„Egyszer egy olyan egyházközséget látogattam meg, ahol szinte nem voltak melkisédeki papságviselők. De az egyházközség szellemisége semmilyen szempontból nem volt lanyha. Ellenkezőleg, sok egyháztag megtapasztalta a papsági hatalom általuk valaha ismert legnagyobb megnyilatkozását.
Az erő a papokban összpontosult. Életükben először hívták el őket arra, hogy végezzék a papok összes kötelességét, és gondoskodjanak egyháztag társaik szükségleteiről az egyházközségben. Komolyan arra hívták el őket, hogy házitanítást végezzenek – nem hogy csak ásítozó társai legyenek egy eldernek, hanem hogy megáldják fivéreiket és nővéreiket.
Ezt megelőzően együtt voltam néggyel e papok közül egy másfajta helyzetben. (…) Két-három hónap után minden szemináriumi tanárt elüldöztek. A vidéki cserkésztúrákon rengeteg baj volt velük. De amikor szükség volt rájuk, amikor létfontosságú küldetést bíztak rájuk, akkor azok közt voltak, akik a legfényesebben ragyogtak a papsági szolgálatban.
A titok abban állt, hogy a püspök felszólította az ároni papságát, hogy emelkedjenek fel azon férfiak lelki szintjére, akiknek angyalok jelenhetnek meg, és ők fel is emelkedtek oda, segítséget nyújtva azoknak, akik nélkülöznek, és megerősítve azokat, akiknek erőre van szükségük. Nemcsak az egyházközség más tagjai erősödtek meg, hanem maguk a kvórum tagjai is. Nagyszerű egység alakult ki az egész egyházközségben, és minden tag kezdett ráérezni, mit jelent egy nép, egy szív és egy lélek lenni. Ebben az egészben nem volt semmi felfoghatatlan; csupán sor került az ároni papság megfelelő gyakorlására.”23
Gordon B. Hinckley elnök nemrégiben azt mondta az ároni papságnak, hogy azok, akik érdemes életet élnek, részesülhetnek a „szolgálóangyalok védelmének” áldásában, és „valami magasztos mércéhez kell felérniük”24.
Mit jelent Ábrahám magvának lenni? Lelki értelemben mélyebb jelentése van a szó szerinti leszármazásnál. Az Úr szövetséget kötött Ábrahámmal, a nagy pátriárkával, hogy minden nemzet áldott lesz őáltala.25 Bármely férfi és nő magáénak tudhatja Ábrahám áldásait. Az ő magjává válnak, az ígért áldás örökösei azáltal, hogy elfogadják az evangéliumot, megkeresztelkednek, templomi házasságot kötnek, hithűen betartják szövetségeiket, és segítenek elvinni az evangéliumot a föld minden nemzetének.
Ahhoz, hogy az ember erőt kapjon, hogy „vigye ezt a hivatalt és ezt a papságot minden néphez”26, el kell nyernie a melkisédeki papságot, annak minden áldásával. Aztán hithűsége révén az örök élet teljességének örökösévé válik. Hiszen, ahogy Pál mondta: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.”27
Ábrahám magvaként vannak bizonyos kötelességeink. Azt a parancsolatot kaptuk, hogy jöjjünk Krisztushoz, és „Ábrahám dolgait cseleked[jük]”28. Ezek között vannak a következők: Isten iránti engedelmesség, a papsági és templomi szertartások és szövetségek elnyerése és megtartása, az evangélium hirdetése, családi egység építése és gyermekeink tanítása, valamint mindvégig hithűnek maradni.
Érdekes, hogy az Úr a „mag” szót használta Ábrahámnak adott ígéretében. Teljesebb jelentéssel bír, mint az „utód” szó, mert azt jelenti, hogy megsokszorozódnak az Ábrahám számára „minden néphez”29 adott szövetségének áldásai. Az Úr számtalan utódot ígért Ábrahámnak, „mint az ég csillagai vagy mint a tengerparton a föveny”30.
Ábrahám igazlelkű utódainak az a kiváltság is megadatik, hogy befogadják őket Jézus Krisztus örökkévaló családjába. Ennek részeként joguk van örök szövetségekben részesülni a templomban, melyek által, ha igazlelkűek, Krisztus örök családjában felmagasztosulhatnak.31 Ide tartozik „az üdvösség és maga az örök élet áldása”32 is.
A pátriárkai rend Ábrahámtól Izsákon át Jákóbra szállt. A papság vonalán keresztül tovább folytatódik napjainkban is. Az idők során áldások és ígéretek adattak az atyáktól hithű fiaiknak. Egy modernkori példát idéz erre elder John B. Dickson, a Hetvenek egy tagjának élete. Így meséli:
„Amikor eljött misszióm ideje, nagyon izgatott voltam, hogy az Urat szolgálhatom. Nem sokkal indulásom előtt azonban kiderült, hogy csontrákom van. Nem volt nagy esély arra, hogy megélném a misszióm végét. Hittem abban, hogy az Úr utat fog biztosítani, ha azt szeretné, hogy szolgáljak. Édesapám adott nekem egy áldást, melyben elhangzott, hogy végig fogom szolgálni missziómat Mexikóban, egész életemben az egyházban fogok szolgálni, és lesz családom. Jobb karomat könyökömtől le kellett amputálni, de életben maradtam, és az adott ígéretek mind beteljesedtek.
Néhányan talán úgy gondolják, hogy egy kar elvesztése szörnyű teher, de igazából életem egyik legnagyobb áldása lett. Megtanultam, mily nagyon fontos, hogy legyenek kihívásaink, és hogy szembenézzünk azokkal.”
Elder Dickson egész életében jobbkezes volt, így most meg kellett tanulnia mindent bal kézzel végezni. A nyakkendő megkötése hatalmas feladatnak bizonyult. Így mesél erről: „Egy vasárnap reggel, amikor a hálószobában álltam, kezemben a nyakkendőmmel, feltettem magamnak a kérdést: Mégis, hogy fogom megkötni? Eszembe ötlött, hogy veszek egy felcsíptethető nyakkendőt. Vagy megkérhetem anyát, hogy segítsen. De a misszióba mégsem vihetem magammal, csak hogy legyen, aki megköti a nyakkendőmet! Így hát arra jutottam, hogy meg kell tanulnom egymagam megkötni. Végül a fogaimat is munkára fogva sikerült. Még most is így csinálom, bár már ezerszer jól begyakoroltam.”33
Nem tudjuk részletesen, mit fognak megkívánni Isten szentjeitől az előttünk álló bizonytalan idők. A mindennapos igazlelkű élet egyre nehezebb lesz. Ezen felül a papság viselőinek lehet, hogy további kihívásokkal kell szembenézniük családjuk megóvása és ellátása érdekében. Ahogy egy világvezető nemrégiben rámutatott, lesznek „mindannyiunkat érintő veszélyek. Napjaink halálos fenyegetései gonosz erőktől és államokon felül álló szélsőségesek hálózatából fakadnak, akik csak megvetéssel tudnak tekinteni az emberi élet szentségére és a civilizált nemzetek által becsben tartott alapelvekre.”34
Mindannyian számíthatunk megpróbáltatásokra, de nagyszerű örök ígéret adatik azoknak, akik kitartanak az igazlelkűségben. Az Úr szavát adta, hogy „bárki, aki … mindenben hű marad, annak értelme nem merül ki, és meg nem homályosodik; teste, tagjai, ízületei [ki nem fáradnak] … és sem éhezni sem szomjazni nem fog”35. Optimista vagyok azzal kapcsolatban, hogy mit tartogat a jövő az Úr egyházának és annak tagjainak, de előre kell haladnunk az igazlelkűségben és „mindenben hűnek”36 kell maradnunk. Isten ismeretének kulcsa, mely azok által adatik, akik betartják a melkisédeki papság esküjét és szövetségét, lehetővé teszi számunkra, hogy Isten fiaiként diadalt arassunk. Hogy így tegyünk, ezért imádkozom alázattal, Jézus Krisztus nevében, ámen.