Békét és gyógyulást hozva a léleknek

Elder Dale E. Miller

a hetvenektől

Amint a megtérés érik, és a Szentlélek munkálkodása elősegíti azt, béke és gyógyulás adatik a léleknek.

Itt, az egyház központjában, sok bizottsági ülést tartunk, és ez év elején az egyik ilyen gyűlésen elder Neal A. Maxwell figyelmesen hallgatta a helyi vezetők fejlesztéséről szóló előadást. A gyűlés vége felé elder Maxwell ezt kérdezte: „Tehetünk többet, amivel segítünk a püspököknek békét és gyógyulást hozni a szenteknek?” Többet akartam tudni aggodalmáról, ezért nem sokkal halála előtt irodájában egy magánbeszélgetés során elder Maxwell kifejtette a békesség és gyógyulás elnyeréséhez kapcsolódó tanokat. Arra buzdított, hogy osszam meg ezen észrevételeit az egyház tagjaival.

Elder Maxwell az önzetlen szeretet csodás példája volt és marad továbbra is. Lelke legmélyéből törődött másokkal, különösen a testi és érzelmi fájdalmakkal küszködőkkel. Az irodájából kisétálva az ember nem lehetett nem elkötelezettebb a krisztusi élet iránt. Mércét állított mindannyiunk számára. Szerette az Üdvözítőt. Valóban igaz apostol és tanítvány volt. Hiányzik nekünk.

Csodálatos meglátásai voltak arról, hogy a teljes béke és gyógyulás csak a lélek teljes megtérése által jön el. Megjegyezte, hogy évekkel korábban Marion G. Romney elnöktől a teljes megtérés lépéseiről tanult. Idézett egy 1963-as általános konferenciai beszédből, amelyben Romney elnök az Üdvözítő Péterhez intézett szavait idézte: „De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” (Lukács 22:32) Romney elnök hozzátette: „Kitűnhet, hogy az egyház tagjának és megtértnek lenni nem feltétlenül ugyanaz. A megtérés, ahogy itt használjuk a kifejezést, és a bizonyság megléte szintén nem biztos, hogy ugyanazt jelenti. A bizonyság akkor jön, amikor a Szentlélek tanúbizonyságot tesz az igazságról a komoly istenkeresőnek. A megindító bizonyság élteti a hitet, vagyis előidézi a bűnbánatot és a parancsolatok betartását. A megtérés viszont a bűnbánat és az engedelmesség gyümölcse, avagy jutalma.” (Conference Report, 1963. okt., 24. o.)

A megtérés nem történik meg egy pillanat alatt, bár a szentírások drámai történetekkel szolgálnak. Szakaszosan érkezik, még végül szívében megújul az ember. Az „újjászületés” egy szentírásbeli kifejezés. Változást jelent, mely egyaránt bekövetkezik a gondolkozásunkban és az érzéseinkben (lásd Conference Report, 1963. okt., 23–24. o.).

A Mormon könyvében Enoszról olvasunk, akinek lelke éhezett, hogy többet tudjon atyjának az örök élettel kapcsolatos tanításairól. Egy napon és éjen át tartó folyamatos ima után egy hang szólt hozzá: „Áldott vagy te, Enosz, és a bűneid meg vannak bocsátva.” Enosz így ír: „Én, Enosz tudtam, hogy Isten, aki nem hazudik, megbocsátotta bűneimet.” (Enosz 1:5–6)

Ismerjük az ifjabb Alma beszámolóját megtérésének élményéről, melyet fiának, Hélamánnak mondott el. Elmesélte, milyen drámai módon jutott múltbeli bűnei és hibái felismerésére, bevallva Isten elleni lázadását. Akkor pedig emlékezett atyjára, Almára, aki egy bizonyos Jézus Krisztusnak, Isten Fiának a jöveteléről beszélt. Jézus azért fog eljönni, hogy engesztelést hozzon a világ bűneiért. Idézem: „És amint elmém ezt a gondolatot felfogta, [szívemben] így kiáltottam fel: Ó Jézus, Isten Fia, irgalmazz nekem! Keserűséggel tele, a halál örök bilincseiben vergődöm.” Alma örök fájdalmat és bűntudatot érzett, de ráébredt, hogy az engesztelő áldozat által lehetséges a megmenekülés. Így folytatja: „És ahogy erre gondoltam, íme elfelejtettem kínjaimat, és bűneim emléke sem gyötört többé. És micsoda boldogságot éreztem, micsoda csodálatos fényt láttam. Lelkemet olyan végtelen boldogság árasztotta el, mint amilyen végtelen volt szenvedésem.” (Lásd Alma 36:12–20; kiemelés hozzáadva.)

Alma lelkét az a tudás gyógyította meg, hogy Jézus el fog jönni, és elveszi minden bűnét. Amint lelke meggyógyult, békességre lelt szíve mélyén. Almára annyira nagy hatással volt e megtérési élmény, hogy érzéseit elismételte Hélamánnak: „Bizony mondom neked, fiam, hogy semmi sincs, ami olyan mérhetetlenül keserű lenne, mint amilyenek az én kínjaim voltak. Viszont azt is mondhatom, fiam, hogy semmi sincs, ami olyan végtelenül édes lenne, mint ez a boldogság.” (Alma 36:21) Mintát mutatott a fiának a tartós békéről és örömről, ahogy Enosz atyja is tette. Minta rejlik ebben, melyben az apák az engesztelésről és az örök életről tanítják gyermekeiket. Ez a minta minden apának szól napjainkban.

Néhány tanulságos dolog jut eszünkbe Alma megtérésével kapcsolatban:

Enoszhoz hasonlóan ő is élénken tudatában volt, és lelkiismeret-furdalása volt a múlt bűnei miatt, amelyekkel megsértette Istent.
Enoszhoz hasonlóan ő is emlékezett atyja tanításaira: a bűnök engesztelésére tett ígéretre, ami Jézus Krisztus által válik valóra.
Enoszhoz hasonlóan ő is személyesen könyörgött imában a saját lelkéért.
Enoszhoz hasonlóan ő is megtapasztalta az engesztelés csodáját, olyan mértékben, hogy nem emlékezett a bűneiből fakadó fájdalomra, és bűntudatot sem érzett. Lelkének gyógyulása teljes, megtisztító élmény volt, elméjében és szívében egyaránt. A keserűséget öröm váltotta fel. Új emberré vált, mely a Lélektől született újjá. És Enoszhoz hasonlóan figyelme azonnal az Úr és embertársai szolgálata felé fordult.

Értünk is megteszi az Úr, amit Enoszért és Almáért tett?

C. S. Lewis így írt erről: „Isten végtelen figyelemmel viseltetik mindegyikünk iránt. Nem kell tömegként kezelnie minket. Olyannyira egyedül vagy Ővele, mintha te lennél az egyetlen teremtménye. Amikor Krisztus meghalt, személyesen érted halt meg, mintha te lettél volna az egyetlen férfi (vagy nő) ezen a világon.” (Keresztény vagyok! [1943], 131. o.)

Vajon vannak szentírások, amelyek arról adnak számot, hogy e megtérés munkálkodott a szentek között? Számos példánk van erre. A Benjámin király idején élt szentek története jól szemlélteti. A szentek felelete így hangzott, miután meghallgatták királyukat és prófétájukat, aki a parancsolatokról és Jézus Krisztus engesztelő áldozatáról tanított:

„Azok pedig hangosan kiáltva mind így feleltek: Igen, hiszünk mindabban, amit nekünk mondtál; és tudjuk is teljes bizonysággal, hogy mindaz igaz, mert a Mindenható Úr Lelke hatalmas változást vitt bennünk végbe, vagyis a szívünkben, úgyhogy most már nem akarunk semmi rosszat tenni, hanem mindig csak jót cselekedni. (…)

És most készek vagyunk Istenünkkel szövetséget kötni, hogy egész életünkben mindent megteszünk, amit kíván tőlünk, és engedelmeskedünk parancsolatainak.” (Móziás 5:2, 5; kiemelés hozzáadva.)

Megfigyelhetitek, hogy szavaik nagyon hasonlítanak a keresztelés szövetségében található kötelezettségekre (lásd T&Sz 20:37).

A megtérés áldásait és ígéreteit szövetségben nyerjük el a keresztelés, a konfirmáció és minden további papsági és templomi szertartás által. A folyamatos bűnbánat, engedelmesség és a megkötött szövetségek hűséges megtartása által a megtérés gyümölcsei növekednek az ember életében. Amint a megtérés érik, és a Szentlélek munkálkodása elősegíti azt, béke és gyógyulás adatik a léleknek.

Valaki egyszer megkérdezte Romney elnököt, hogy honnan tudhatja az ember, vajon megtért-e. Romney elnök így felelt: „Akkor lehet ebben biztos, amikor a Szentlélek ereje által meggyógyult a lelke. Amikor ez megtörténik, felismeri majd az érzései alapján, mert úgy érzi majd magát, mint Benjámin népe, amikor elnyerték bűneik bocsánatát. A feljegyzések szerint ’megszállta őket az Úr Lelke, és örömmel teltek el, mert elnyerték bűneik bocsánatát, és lelkiismeretük megnyugodott’ (Móziás 4:3).” (Conference Report, 1963. okt., 25. o.)

Péter így írja le, hogy mi történik a teljes megtérésben: „Isteni természet részeseivé” válunk (2 Péter 1:4; lásd még az 1–3., 5–9. verseket).

E teljes megtérési élmény által ismerjük és érezzük meg igazán Isten jellemét és nagyszerűségét. Ily módon nem csak az Úr szolgáivá, de barátaivá is válunk. A visszaállítás korai időszakának szentjeihez fűződő kapcsolatát az Úr így határozta meg: „Továbbá mondom nektek, barátaim, mert mostantól fogva barátaimnak nevezlek benneteket.” (T&Sz 84:77)

A tavalyi októberi általános konferencián elder Jeffrey R. Holland tanított minket, és elmondta érzéseit Isten nagyszerűségéről és jelleméről (lásd „Isten nagysága”, Liahóna, 2003. nov., 70–73. o.). Beszélt annak az örökkévaló fontosságáról, hogy ismerjük Istent, az Atyát, és Fiát, Jézus Krisztust. Idézte a jól ismert verset az Üdvözítő közbenjáró imájából: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3)

Joseph Smith próféta kevésbé ismert kijelentését is idézte: „Az evangélium első tantétele Isten jellemének biztos ismerete.” „Azt szeretném, hogy mindannyian ismerjétek Őt, és legyetek jóban Vele.” (History of the Church, 6:305. o.)

Isten megismerése és a barátjává válás a megtérés folyamatával jár. Enosz rálelt. Benjámin király alattvalói is ráleltek. Alma rálelt. Mindenki számára elérhető, aki megbánja bűneit, és engedelmeskedik a parancsolatoknak. Ez a megtérés egy meghitt és módfelett személyes élmény. Kapcsolatokról szól. Krisztus Lelkének felébresztésével jár, mely minden férfiban és nőben jelen van (lásd T&Sz 88:45–46; 88:11). Azzal jár, hogy felébresztjük magunkban a Szentlélek keltette érzéseket, melyek az igazságról való bizonysághoz vezetnek. Azzal is jár továbbá, hogy elnyerjük a Szentlélek ajándékát a keresztelés szövetségének elfogadása után. A Szentlélek ajándéka vezet és megvigasztal bennünket tanítványi létünkben, közelebb víve minket az Üdvözítőhöz. Cserébe az Üdvözítő a mi szószólónk az Atyánál, és hithűségünk által az Atyához visz bennünket, hogy örököstársai legyünk (lásd János 14:6; Rómabeliek 8:17; T&Sz 45:3–5).

Szent próféták ránk hagyott csodás tanításainak és gondolatainak gazdag tárházával rendelkezünk. Ők valóban Isten hírnökei, akik gyermekeit az üdvözüléshez és örök élethez vezetik.

Bizonyságuk hitünk erősítését szolgálja. Kérlek, figyeljetek oda szavaikra és bizonyságukra! Segítenek elvezetni benneteket lelketek békességéhez és gyógyulásához.

Az én személyes bizonyságom az, hogy az Úr Lelke valóságos és félreismerhetetlen. Tanúságomat teszem, hogy az Atya és a Fiú megismerhető, és szeretnek benneteket. A Lélek ereje által érzem ezt a szeretetet. Ezekről az igazságokról teszem bizonyságomat Jézus Krisztus szent nevében, ámen.