Haladjatok tovább!
Egy dolgot elvár tőlünk az Úr, nehézségeinktől és bánatunktól függetlenül: elvárja, hogy haladjunk tovább.
Eleget éltem már ahhoz, hogy első kézből megtapasztaljam az élet számos kihívását. Ismertem kivételes embereket, akik sok komoly próbát kiálltak, míg mások – a felszínen legalább is – varázslatos életet éltek.
Akiket a balsoros üldöz, gyakran teszik fel a kérdést: „Miért történt ez meg velem?” Álmatlan éjszakákat töltenek azon tanakodva, miért olyan magányosak, betegek, csüggedtek, lehangoltak vagy megsebzettek.
A „miért én?” kérdésére nehéz választ adni, és ez gyakran csalódottsághoz és kétségbeeséshez vezet. Van egy ennél jobb kérdés: mégpedig az, hogy „Mit tanulhatok ebből a tapasztalatból?”
Erre a kérdésre adott válaszunk nem csak a földi életünk minőségét határozza meg, hanem az örökkévalóságét is. Bár próbatételeink sokfélék, egy dolgot elvár tőlünk az Úr, nehézségeinktől és bánatunktól függetlenül: elvárja, hogy haladjunk tovább.
A mindvégig kitartás tana
Jézus Krisztus evangéliumának egyik lényeges tana a mindvégig kitartás. Jézus azt tanította: „De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.”1 Továbbá: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok.”2 Egyesek úgy gondolnak a mindvégig kitartásra, mint a kihívások végigszenvedésére. Ennél azonban sokkal többet jelent: e folyamat által kerülünk közelebb Krisztushoz, és tökéletesedünk Őbenne.
Nefi, a Mormon könyvebeli próféta, így tanított: „Ezen a krisztusi úton haladjatok hát tovább, higgyetek tökéletes bizalommal, szeressétek az Istent és szeressetek minden embert. És akkor, ha így, Krisztus szavára támaszkodva törekedtek előre, és mindvégig kitartotok, örök életet nyertek – mondja az Atya.”3
A mindvégig kitartás tana arról szól, hogy folyamatosan az örök élethez vezető ösvényen maradunk, miután hit, bűnbánat, keresztelés és a Szentlélek elnyerése által ráléptünk erre az ösvényre. A mindvégig kitartás teljes szívet kíván, vagy ahogy Amáleki próféta a Mormon könyvében tanította: „Jöjjetek őhozzá, ajánljátok fel egész lelketeket áldozatul, szüntelenül böjtöljetek és imádkozzatok, és tartsatok ki mindvégig; és akkor esküszöm az Úrra, hogy üdvözülni fogtok.”4
A mindvégig kitartás azt jelenti, hogy életünket szilárdan evangéliumi talajba ültettük, az egyház vérkeringésében maradunk, alázattal szolgáljuk embertársainkat, krisztusi életet élünk, és megtartjuk szövetségeinket. Akik kitartanak, azok kiegyensúlyozottak, állhatatosak, alázatosak, folyton fejlődnek, és nincs bennük csalárdság. Bizonyságukat nem világi okokra építik, hanem igazságra, tudásra, tapasztalatra és a Lélekre alapozzák.
A magvető példázata
Az Úr Jézus Krisztus a magvető egyszerű példázatán keresztül tanítja meg a mindvégig kitartás tanát.
„A magvető az ígét hinti.
Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyest hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután, ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
A tövisek közé vetettek pedig azoki, a kik az ígét hallják,
De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.”5
Ez a példázat leírja a talajfajtákat, melyekbe az igazság magvait vetik és ápolják. Mindegyik talajfajta a kitartás iránti elkötelezettségünk és képességünk fokát jelöli.
Az első talajtípus, „az útfél”, azokat jelenti, akik hallják az evangéliumot, de nem adnak esélyt az igazságnak, hogy gyökeret eresszen.
A második talajfajta, a „köves hely”, azokat jelöli az egyházban, akik az áldozat vagy próbatétel első jeleire megbántva elszaladnak, mert nem akarják megfizetni az árat.
A harmadik talajfajta a „tövisek között” van, és olyan egyháztagokat jelöl, akiket eltérít és megfojt a világ gondja, gazdagsága és bujasága.
Végül, akik a „jó földbe” hullnak, azok az egyháztagok, akiknek élete azt tükrözi, hogy ők a Mester tanítványai, akik mélyen az evangéliumban gyökereznek, és így jó gyümölcsöt hoznak.
A magvető példázatában az Üdvözítő szerint három akadálya lehet a kitartásnak, amelyek megfertőzhetik lelkünket, és megállíthatják örök fejlődésünket.
A kitartás első akadálya, a „világ gondja”, alapvetően a kevélység.6 A kevélység oly sok romboló módon mutatja rút orcáját! Például nagyon gyakori napjainkban az intellektuális kevélység. Egyesek Isten és felkent szolgái fölé magasztalják magukat műveltségük és tudományos eredményeik miatt. Soha nem hagyhatjuk, hogy értelmünk fontosabb legyen a lelkünknél! Értelmünk táplálhatja a lelkünket, és lelkünk táplálhatja az értelmünket, de ha hagyjuk, hogy értelmünk megelőzze a lelkünket, akkor bukdácsolunk, hibát keresünk, és akár a bizonyságunkat is elveszítjük.
A tudás nagyon fontos, és egyike a minket a következő életbe kísérő kevés dolognak.7 Folyton tanulnunk kell. Azonban óvatosnak kell lennünk, nehogy sutba dobjuk hitünket e folyamat során, mert hitünk csak növeli a tanulási képességünket.
A kitartás második akadálya a „gazdagság csalárdsága”. Véget kell vetnünk vagyonossági komplexusunknak. Ez csak egy eszköz egy cél elérése érdekében, mely cél végül is Isten királyságának a felépítése. Úgy érzem, egyesek inkább azzal foglalkoznak, hogy milyen autót vezetnek, milyen drága ruhákat viselnek, vagy hogy házuk mekkora másokéhoz képest, és szem elől tévesztik a fontosabb dolgokat.8 Óvatosnak kell lennünk a mindennapokban, hogy a világ dolgai ne kerüljenek a lelki dolgok elé.
Az Üdvözítő által említett harmadik akadály az „egyéb dolgok kívánsága”. A pornográfia pestise úgy örvénylik körülöttünk, mint eddig még soha. A pornográfia az erkölcstelenség, a széthullott otthonok és a kettétört életek romlott gyümölcseit termi. A pornográfia elszívja a kitartáshoz szükséges lelki erőt. A pornográfia hasonlít a futóhomokhoz. Oly könnyen csapdába kerülhettek, és úrrá lehet rajtatok, amint beleléptek, hogy fel sem ismeritek a súlyos veszélyt. Valószínűleg segítségre lesz szükségetek, hogy kimásszatok a pornográfia futóhomokjából. Mennyivel jobb soha bele sem lépni! Könyörgöm, legyetek óvatosak és körültekintőek!
A mindvégig kitartás alapelve mindenkinek szól
Pár héttel Heber J. Grant elnök halála előtt egyik apostoltársa elment hozzá látogatóba. Mielőtt a látogató távozott volna, Grant elnök így fohászkodott: „Ó Istenem, áldj meg, hogy ne veszítsem el a bizonyságomat, és mingvégig hithű maradjak!”9 El tudjátok képzelni, hogy Grant elnök, a visszaállítás egyik nagy prófétája, aki közel 27 évig volt az egyház elnöke, azért imádkozik, hogy mindvégig hithű maradhasson?
Senki sem immunis Sátán befolyására és kísértéseire. Ne gondoljátok azt nagy kevélyen, hogy az ellenfél befolyása fölött álltok! Vigyázzatok, hogy ne essetek megtévesztései áldozatául! Maradjatok közel az Úrhoz a napi szentírás-tanulmányozás és ima által! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ölbe tett kézzel üldögélünk, biztos üdvözülésünkre várva! Egész életünkben buzgón kell munkálkodnunk.10 Brigham Young elnök e szavai motiválhatnak és arra emlékeztethetnek minket, hogy soha nem adhatjuk fel a kitartásért folytatott harcot: „Azok a férfiak és nők, akik helyet szeretnének kapni a celesztiális birodalomban, rá fognak jönni, hogy minden nap harcolniuk kell [e szent célért].”11
Erő a kitartáshoz
Tudom, sokan szenvednek szívfájdalomtól, magánytól, fájdalomtól és csalódástól. Mindez az emberi tapasztalatszerzés szükséges része. Mindamellett arra kérlek titeket, ne veszítsétek el reményeteket az Üdvözítőben és irántatok érzett szeretetében, mert az állandó, és Ő megígérte, hogy nem hagy minket vigasz nélkül.12
Amikor kihívással nézünk szembe az életben, vigaszt nyújthatnak az Úr szavai a Tanok és szövetségek 58. részében:
„Földi szemetekkel most még nem láthatjátok Istenetek tervét arra nézve, ami ezután következik, sem a dicsőséget, ami a sok megpróbáltatást követi.
Mert a sok megpróbáltatás után következik az áldás. Eljön tehát a nap, amikor megkoronáztattok nagy dicsőséggel. Még nem érkezett el az óra, de közel van.”13
Ezért tehát, szeretett testvéreim, haladjunk tovább, és végül olyanokká válunk majd, mint maga az Úr! Mindannyian ismerjük azokat, akik nagy kihívásokkal néztek szembe, és hittel kitartottak. Egy inspiráló példa erre egy korai szent a 19. századból, Warren M. Johnson, akit az egyház vezetői azzal bíztak meg, hogy a sivatagban egy kompot működtessen, mely fontos átkelőhely volt a Colorado-folyón Észak-Arizonában. Johnson testvér nagy kihívásokat állt ki, mégis egész életében hithű maradt. Johnson testvér e szavakkal mesélte el családi tragédiáját Wilford Woodruff elnöknek egy levélben:
„1891-ben egy család … érkezett [a komphoz] a Utah állambeli Richfieldből; a telet ottani barátaiknál töltötték. Panguitch-nél eltemettek egy gyermeket, … és nem fertőtlenítették a szekeret és magukat sem. (…) Otthonunkba jöttek, ott éjszakáztak, elvegyülve kisgyermekeimmel. (…)
Semmit nem tudtunk a betegség [torokgyík] természetéről, de hittünk Istenben, mivel igen nehéz küldetést próbáltunk teljesíteni, és a lehető legjobban próbáltunk engedelmeskedni a parancsolatoknak, … hogy gyermekeink életben maradjanak. De lám, négy és fél nap múlva [a legidősebb fiunk] a karjaimban halt meg. Még két gyermekem is elkapta a betegséget, mi pedig imádkoztunk és böjtöltünk, amennyit csak bölcsnek láttunk, mivel sok dolgunk volt itt. 24 órán át böjtöltünk, én pedig egyszer 40 órán át böjtöltem, de eredménytelenül, mert mindkét kislányunk szintén meghalt. Úgy egy héttel a haláluk után 15 éves lányom, Melinda, szintén megbetegedett, és bár mindent megtettünk érte, mégis hamarosan követte a többieket. (…) Három drága lányom és egy fiam ment el, és ezzel még nem ért véget a tragédia. A legnagyobb, 19 éves lányomat most terítette le a betegség, és ma imádkozunk és böjtölünk érte. (…) Az ön hitét és imáját kérem az érdekünkben. Mivel érdemeltük ki, hogy az Úr elhagyott minket, és mivel nyerhetjük el tetszését megint?”
Nem sokkal később Johnson testvér írt az egyik helyi vezetőnek és barátnak, kifejezve azon hitét, hogy tovább kell haladnia:
„Ez életem legnehezebb próbatétele, de az üdvözülésért dolgozom, és eltökéltem, hogy … a Mennyei Atya segítségével szilárdan kapaszkodom a vasrúdba, a bajoktól függetlenül. Nem lankadtam el a teendőim teljesítésében, továbbá remélem és bízom abban, hogy megkapom barátaim hitét és imáit is, valamint hogy érdemes leszek az áldások elnyerésére.”14
Bár a Johnson testvéréhez hasonló kemény megpróbáltatások segíthetnek szembenéznünk saját kihívásainkkal, hadd javasoljak három kulcsot a kitartáshoz napjainkban!
Az első a bizonyság. A bizonyság megadja nekünk az örök távlatokat, hogy túlláthassunk az elkerülhetetlen próbatételeken és kihívásokon. Emlékezzetek, mit jövendölt Heber C. Kimball:
„El fog jönni az idő, amikor egyetlen férfi vagy nő sem lesz képes a kitartásra kölcsönvett világossággal. Mindenkit a bensejében levő fénynek kell irányítania. (…)
Ha nem rendelkeztek ezzel, akkor nem fogtok talpon maradni; ezért keressétek Jézus bizonyságát, és ragaszkodjatok hozzá, hogy a próbatételek idején ne bukjatok és essetek el!”15
A második az alázat. Az alázat annak elismerése és az a hozzáállás, hogy az Úr segítségére kell hagyatkoznunk, hogy megfelelőképp át tudjunk jutni ezen az életen. Saját erőnkből nem tudunk mindvégig kitartani. Nélküle semmik vagyunk.16
A harmadik a bűnbánat. A bűnbánat dicső ajándéka által térhetünk vissza új szívvel az ösvényre, amelyből erőt merítünk, hogy a kitartás által képesek legyünk az örök életre vezető ösvényen maradni. Az úrvacsora ily módon fontos része lesz kitartásunknak ebben az életben. Az úrvacsora értékes alkalmat ad minden héten, hogy megújítsuk a keresztelési szövetségeinket, megbánjuk a bűneinket, és a felmagasztosulás felé haladjunk.
Mi az Örökkévaló Isten fiai és lányai vagyunk, és rendelkezünk azzal a lehetőséggel, hogy Krisztus örököstársai legyünk.17 Tudva, hogy kik vagyunk, soha ne adjuk fel örök úti célunk elérésének célját!
Bizonyságomat teszem, hogy az örökkévalóságban, amikor visszatekintünk e rövid földi életre, felemeljük majd a hangunkat és örvendezünk, hogy minden tapasztalat nehézség ellenére volt elég bölcsességünk, hitünk és bátorságunk mindvégig kitartani és folyton előre haladni.
Az én imám az, hogy ezt ma és mindenkor megtegyük, Jézus Krisztus nevében, ámen.