„Legeltesd az én juhaimat!”
A Megváltó mindannyiunk vállára hatalmas felelősséget helyezett[, melybe] beletartozik az, hogy felkutatjuk azokat, akik nincsenek velünk, és szeretetet és barátságot nyújtunk nekik.
Fiatal misszionáriusként, amikor Mexikóban szolgáltam, gyülekezeti elnöknek hívtak el Veracruz állam egyik kisvárosában. Amikor a társam és én kis gyülekezetünk tagságfejlődési jelentéseit néztük át, találtunk egy feljegyzést egy férfitestvérről, akit felszenteltek diakónusnak, de nem járt a gyűlésekre.
Megbeszéltünk vele egy találkozót. A nála tett látogatás közben meghívtuk, hogy járjon el a gyűlésekre és tegyen eleget papsági kötelességeinek. A következő vasárnap eljött, de nem öltözött alkalomhoz illően, és borostás volt. Ezért aztán arról tanítottuk, hogy tisztának és ápoltnak kell lennie, amikor azokban a szent papsági kötelezettségekben munkálkodik, melybe az úrvacsora kiosztása is tartozik. Élete jelentősen megváltozott, miközben hűségesen szolgált. Ez a gyülekezet volt az utolsó megbízatásom a missziómban, mielőtt hazatértem. Mikor arra készültem, hogy elhagyjam a gyülekezetet, ez a kitűnő férfitestvér odajött hozzám, felkapott és egy nagy ölelésben megperdített. Amint ezt tette, könnyek gördültek le az arcán, és ezt mondta: „Köszönöm, hogy eljöttél és segítettél nekem!”
Néha egyszerűen nem figyelünk oda és elsodródunk. Néha megsértődünk vagy más gondok adódnak. De mindig ugyanazzal végződik: nem élünk azokkal az áldásokkal, melyek egyébként a mieink lehetnének. Kevélységtől, bizalmatlanságtól, hamisságtól, csüggedéstől és sokfajta bűntől szabadulhatunk meg azáltal, hogy megváltoztatjuk szívünket, és azt az ösvényt követjük, amelyet az Üdvözítő mutatott nekünk. Ő azt mondja: „Tanulj tőlem, és hallgass a szavaimra; járj az én Szellemem szelídségében, és békességed lesz énbennem.” (T&Sz 19:23) Az Üdvözítő megfizette a váltságdíjunkat. Ő mindannyiunkat szeret, és kinyújtja karjait azok felé, akik hozzá jönnek és követik őt.
A jó utáni vágyakozás szikrája ott van mélyen mindannyiunkban. Amikor ezt a tüzet az evangélium örökkévaló igazságaival és a lélek bizonyságaival élesztgetjük és tápláljuk, akkor az vissza fog hatni és egyre erősebbé, fényesebbé fog válni, míg el nem vezet minket az igazság teljességéhez. A lángot szeretettel és gyöngéd figyelemmel kell fellobbantani, majd állandó táplálás kövesse azt! Olyan ez, mint a kertész, aki gyönyörű virágokat nevel. Az állandó szerető gondoskodás és táplálás idővel gyönyörű virágokat hoz, melyek mindenkinek élvezetet nyújtanak, akik csak látják.
A megbocsátás is kulcsfontosságú része az Atyánk birodalmába való boldog visszatérésünknek. Előfordulhat néha, hogy megbántanak minket vagy vétenek ellenünk, és ez botránykővé válhat, ami eltéríthet minket örökkévaló célunktól, amely nem más, mint hogy visszatérjünk Mennyei Atyánk színe elé. A Megváltó a megbocsátás mintájára tanított a Miatyánkban. Ezt mondta: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek.” (Máté 6:12) Ebből láthatjuk, hogy az irántunk tanúsított megbocsátás feltétele az, hogy mi is megbocsássunk másoknak. Ez időnként meglehetősen nehéz lehet, amikor a sebek mélyek, és régóta kell eltűrnünk őket.
Azonban ezekben az utolsó napokban az Üdvözítő ezt a tantételt még érthetőbben tanította ezekkel a szavakkal: „Tanítványaim a régi időkben hibát kerestek egymásban, és szívükben nem bocsátottak meg egymásnak; ezért a gonoszságért súlyos büntetést kellett elszenvedniük.
Ezért mondom nektek: Bocsássatok meg egymásnak, mert aki nem bocsátja meg testvérének vétkeit, azt elítéli az Úr, mert övé a nagyobb bűn.
Én, az Úr, annak bocsátok meg, akinek megbocsátok; tőletek azonban megkívántatik, hogy minden embernek megbocsássatok.” (T&Sz 64:8–10) Amikor ezt a tanácsot követjük, az segíteni fog nekünk felülkerekedni még a legkeményebb megpróbáltatásokon is.
Amikor megbocsátunk és elengedjük azokat a dolgokat, melyek súlyosan nehezedtek szívünkre és letérítettek minket az ösvényről, egy nagy kő gördül majd le a szívünkről és szabadok leszünk – szabadon fogunk előrehaladni és fejlődni Jézus Krisztus evangéliumában, gyarapodó szeretettel a szívünkben. Az élet iránti nagyobb lelkesedés áldását kapjuk majd, és szívünk könnyebb lesz. Lelki energia kiáradása fog minket előrébb hajtani örömben és boldogságban. A múlt gondjait úgy fogjuk elvetni, mint a régi, elkopott ruhadarabokat. „Én mondom nektek, hogy a jó pásztor hív benneteket, és ha hallgattok szavára, akkor befogad a nyájába és az ő juhai lesztek.” (Alma 5:60)
Bátorság kell ahhoz, hogy visszajöjjünk, amikor letértünk a Megváltó ösvényéről. Megígérem nektek, hogy amikor bátorságot tanúsítotok, és megteszitek a szükséges lépéseket, a szeretet kiáradását fogjátok észlelni. Sokan lesznek, akik veletek fognak örülni, és a barátság jobbját fogják nyújtani nektek. Táplálni fognak benneteket, és szívetek örömmel fog eltelni.
„Emlékezzetek arra, hogy a lelkek értéke nagy Isten szemében!
Mert íme az Úr, a ti Megváltótok elszenvedte a testi halált, azért szenvedte el minden ember fájdalmát, hogy minden ember megbánhassa bűneit és őhozzá juthasson. (…)
És milyen nagy az ő öröme a bűnbánó lélekben!” (T&Sz 18:10–11, 13)
Mi mindannyian testvérek vagyunk, gyermekei Mennyei Atyánknak. Karunkat ki kell nyújtanunk azok felé, akik valamilyen okból megfeledkeztek az ösvényről. Szeretünk titeket és meghívunk benneteket, hogy jöjjetek az asztalhoz és osztozzatok azon a lelki lakomán, melyet az Úr készített el a ti örömötökre és boldogságotokra! Meg fogjátok tapasztalni Mennyei Atyánk szeretetét, amint készséges, engedelmes szívvel és szolgálatra készen jöttök el. Ő ismer titeket, ismeri a szükségleteiteket, és tudja, mi vár rátok a jövőben. Teljes mértékben megérti mindannyiunk érzéseit, szenvedését és megpróbáltatásait. Emiatt, és Fia, Jézus Krisztus végtelen kiengesztelése révén, képesek lesztek szembenézni minden kihívással, amellyel ebben az életetekben fogtok találkozni.
A Megváltó mindannyiunk vállára hatalmas felelősséget helyezett. Ezt mondta: „Legeltesd az én juhaimat.” (János 21:17) Ebbe beletartozik az, hogy felkutatjuk azokat, akik nincsenek velünk, és szeretetet és barátságot nyújtunk nekik. Ők mellettünk álltak az első állapotunkban. Szent szövetségeket kötöttek a keresztelkedés által, és talán még a templomban is. Most a segítségünkre szorulnak.
Imádkozom, hogy mindannyian gondoljunk a családunkra, barátainkra és ismerőseinkre, akik nem élvezik az evangélium teljes áldásait. Gondoljatok azokra, akikért felelősséggel tartoztok elhívásotokból adódóan! Tegyétek fel a kérdést: „Mit tehetnék?” Mennyei Atya vezetni fog benneteket, amint a segítségéért folyamodtok. Aztán menjetek, keressétek meg és hívjátok meg őket, hogy térjenek vissza és élvezzék a teljes jogú egyháztagságot és Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának csodálatos üzenetét! Éreztessétek velük szereteteteket és hallassátok bizonyságotokat! Segítsétek őket abban, hogy visszaemlékezzenek azokra az érzésekre, hogy egykor tudták, az örökkévaló igazságok örömmel és boldogsággal telivé teszik majd életüket!
Buzgólkodjunk azon juhok összegyűjtésében, akik letértek az útról, hogy újra biztonságban legyenek a nyájban! Ő, „akinek hatalmában van megszabadítani benneteket” (2 Nefi 31:19), a jó pásztor, aki szereti a juhait. Erről teszek bizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen.