Bizonyságunk biztosítása
A gyakori olvasás, elmélkedés és a szentírásbeli leckék alkalmazásának összekapcsolása az imával pótolhatatlan részévé válik az erős és élénk bizonyság megszerzésének és fenntartásának.
Nemrégen lebilincselő beszélgetést folytattam egy fiatalemberrel, aki a misszionáriusi szolgálatot fontolgatta. Beszélgetésünk során nyilvánvalóvá vált, hogy küzd az elhatározással, mert kétkedett a Jézus Krisztus evangéliumáról való bizonyságának erejében. Azt szerette volna tudni, hogy miért nem kapott egyértelműbb válaszokat imáira és szentírás-tanulmányozására.
Ez a fiatalember, akit Jimnek fogok nevezni, missziós mezőn nevelkedett egy olyan otthonban, ahol a szülők a tőlük telhető legtöbbet megtették, hogy gyermekeiknek megtanítsák az evangéliumi tantételeket.
Kiemelkedő sportoló, és népszerű az iskolában a barátai között. Azonban egyike a népes középiskolájába járó nagyon kevés UNSZ tanulónak.
Mivel családunkat mi is a missziós mezőn neveltük fel, azonnal átéreztem Jim problémáját – hogy hű akar maradni az evangéliumi alapelvekhez, ugyanakkor szeretné, hogy közeli barátai, akiknek normái és meggyőződése többnyire különbözik az övétől, elfogadják őt.
További megerősítést szeretett volna bizonyságában Jézus Krisztusról és az evangélium visszaállításáról.
Ma Jimhez és sok más őhozzá hasonló emberhez szólok, fiatal férfiakhoz és nőkhöz világszerte, akik bizonytalanok bizonyságukban, de nagyon szeretnének egy erős, élénk bizonyságot, ami majd átvezeti őket eljövendő életük rejtett veszélyein.
Azokhoz a felnőttekhez is szólok, akik még nem érezték mélyen át az evangélium szellemét életükben. Erős bizonyság hiányában néhányan engedik, hogy napi gondolataik és teendőik annyira a világ dolgaira összpontosuljanak, hogy ezzel a lehető legkisebbre csökkentik az evangélium fényének hatását mindennapi életükben.
Ahogy azt elder Neal A. Maxwell ékesszólóan kifejezte, ide tartoznak azok a „’tiszteletre méltó’ egyháztagok, akik a felszínen evickélnek, ahelyett, hogy mélyítenék tanítványi mivoltukat, és akik csak lábukat lógatják, ahelyett hogy ’buzgón munkálkodnának’ (T&Sz 76:75; 58:27).” (Conference Report, 1992. okt., 89. o.; vagy Ensign, 1992. nov., 65. o.)
Amint elder Neal A. Maxwell és elder David B. Haight temetésén vettem részt és jól megérdemelt méltatásaikat hallgattam, sokkal jobban megértettem kivételes bizonyságuk és tanítványi mivoltuk példáját, amit ezek a nagyszerű férfitestvérek életükkel szolgáltattak. Egyre azon tűnődtem, példájuk hogyan tudná a mi bizonyságunkat megerősíteni, és elhatározásunkat elmélyíteni, hogy közelebb kerüljünk Krisztushoz.
Krisztus e két nagyszerű tanítványa jól szemlélteti Gordon B. Hinckley elnök nekünk szánt figyelmeztetését, amikor ezt mondta: „Többször idézték e szavaimat: ’Tegyetek meg minden tőletek telhetőt!’ Hangsúlyozom azonban, hogy a lehető legtöbbet kell megtennünk! Túlságosan hajlamosak vagyunk megelégedni a középszerű teljesítménnyel. Sokkal többre vagyunk képesek!” („Erősen és rendíthetetlenül állni”, Világméretű vezetőképző gyűlés, 2004. jan. 10., 21. o.)
Bizonyos, hogy Hinckley elnök tanácsa és biztatása még inkább vonatkozik Jézus Krisztusról való bizonyságunk fejlesztésére és erősítésére, mint bármi másra.
Az igaz bizonyságok Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának fényét hozzák életünkbe, és mindannyiunkat ugyanarra a célra összpontosítják, mégpedig arra, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz – azonban saját bizonyságainkat különféle tapasztalatok szerzése során és életünk más-más szakaszában szerezzük.
Jimhez hasonlóan fiatalemberként nekem is jó szüleim voltak (lásd 1 Nefi 1:1). Az evangéliumi alapelveket és értékeket elméletben és gyakorlatban is tanították családunknak. Kisfiúként azt gondoltam, hogy van bizonyságom. Hittem! Aztán néhány személyes lelki élmény ért otthon a hit, az imádkozás, a szentírás-tanulmányozás és különösen az apai áldások révén, amelyek komolyabban elgondolkoztattak azokról a tantételekről, amelyeket tanítottak nekem, és amelyekben hittem – de leginkább az érzésekről, amelyeket érezni kezdtem. Örökké hálás leszek szüleimnek, akik vezettek e becses lelki élmények megszerzése során! Maradandó hatással voltak rám és bizonyságom erejére.
Azt hiszem, Alma bizonyosan ránk gondolt, amikor a zorámitákat arról tanította, hogyan nyerjenek bizonyságot az igazságról:
„De ha felébrednétek és szavaim hatására megpróbálnátok hinni, és mindaddig erősödnék bennetek ez a vágy, míg végül is legalább szavaim egy részét befogadnátok.” (Alma 32:27)
Aztán Alma úgy folytatta, hogy az igét egy maghoz hasonlította. Elmagyarázta, hogy amint az emberek megnyitják a szívüket, akkor az a mag növekedni fog a keblükben. (Lásd Alma 32:28.) Aztán megadta a sikeres tanúbizonyság kifejlesztésének kulcsát:
„De ha ápoljátok az igét, vagyis a fát, amint növekedni kezd, hitetekkel, nagy szorgalommal és türelemmel ápoljátok, elvárva a gyümölcsét, akkor az gyökeret ereszt és az örök életre sarjadó fa lesz belőle.” (Alma 32:41)
És azután jön az ígéret!
„Akkor nyeritek majd el testvéreim hitetek, szorgalmatok és türelmetek jutalmát, vagyis azt, amire olyan sokáig vártatok, mert a fa gyümölcsöt fog hozni nektek.” (Alma 32:43)
Testvérek, gondolkozzatok el velem együtt egy pillanatra, hogy Alma mit is tanít nekünk!
Először is őszinte vágyat kell éreznünk. Azok a kifejezések, hogy felébredni, megpróbálni, hitet gyakorolni mind cselekvést jelölnek, és kitartó erőfeszítést sejtetnek részünkről.
A hasonlat, hogy a mag keblünkben növekedni fog, a Szentlélek érzését írja körül. És amint Moróni ígéri: „És a Szentlélek ereje által mindenről megtudhatjátok az igazat.” (Moróni 10:5)
Annak érdekében, hogy a Szentlélek gyarapodjék bennünk, Alma azt mondja, hogy hittel, „nagy szorgalommal és türelemmel” kell ápolnunk. Később pedig megígéri a hit, a szorgalom, a türelem, a hosszútűrés jutalmát, mely örök életet fog eredményezni (lásd Alma 32:41; lásd még 43. v.).
Almához hasonlóan az utolsó napi próféták is világosan tanítottak arról, hogy mit kell tennünk, hogy fejlesszük és erősítsük a bizonyságunkat.
Azért küldtek minket ide, hogy kimunkáljuk saját üdvözülésünket mindennapi életünk megpróbáltatásai és kihívásai során. Ezt nem tudjuk úgy megtenni, hogy teljes súlyunkkal más bizonyságának kölcsönvett fényére támaszkodunk. Amikor ösztönzést kapunk prófétákat, vezetőket hallgatva, és amikor barátaink megosztják bizonyságukat, akkor azoknak a lelki élményeknek fokozniuk kell az iránti vágyunkat, hogy megerősítsük saját meggyőződésünket.
Fiatal barátom és mindannyian, bárhol is vagytok a világon, soha ne mondjatok le az Úrról! Az imáitokra adott válasz talán nem lesz olyan egyértelmű vagy olyan jól időzített, mint ahogy szeretnétek, de csak folytassátok az imádkozást! Az Úr hall benneteket! Imátokban kérjetek segítséget ahhoz, hogy megértsétek a Szentlélek sugalmazásait! Majd pedig tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy érdemesek legyetek e sugalmazások befogadására! Amint felismeritek vagy érzitek a Lélek hatásait és suttogását, cselekedjetek azok szerint!
A mindennapos buzgó imák, melyek bűnbocsánatért, különleges segítségért és iránymutatásért esedeznek, nélkülözhetetlenek életünkben és bizonyságunk táplálásához. Amikor sietőssé, mechanikussá, nemtörődömmé vagy feledékennyé válunk imáinkban, hajlamosak vagyunk elveszíteni a Szentlélek közelségét, amelyre pedig oly nagy szükségünk van ahhoz, hogy megkapjuk a mindennapi életünk kihívásainak sikeres kézbentartásához szükséges folyamatos irányítást. A reggeli és esti családi ima külön áldásokkal és erővel járul hozzá személyes imáinkhoz és bizonyságunkhoz.
A személyes és őszinte szentírás-tanulmányozás hitet, reményt eredményez, és megoldásokat nyújt mindennapi életünk kihívásaira. A gyakori olvasás, elmélkedés és a szentírásbeli leckék alkalmazásának összekapcsolása az imával pótolhatatlan részévé válik az erős és élénk bizonyság megszerzésének és fenntartásának.
Spencer W. Kimball elnök az állhatatos szentírásolvasás fontosságára emlékeztetett minket, amikor ezt mondta: „Amikor az Istenséggel való kapcsolatom alkalmivá válik, amikor úgy tűnik, az isteni hang nem beszél, … ha elmélyülök a szentírásokban, a távolság csökken, és a lelkiség visszatér.” (The Teachings of Spencer W. Kimball, szerk. Edward L. Kimball [1982], 135. o.)
Az Üdvözítő azt tanította: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam.” (János 5:39)
Az erős, megingathatatlan bizonyságotok, mely oly sokatoknak, remek, hithű egyháztagoknak megvan, a prófétáinktól és a szentírásokból származó tanács imádságos követéséből származik. Ugyanez a felbecsülhetetlen értékű áldás mindazok számára elérhető, akik komolyan keresik azt.
Fiatal barátomhoz, Jimhez és mindenki máshoz szólok, akikben időről időre kétségek merülnek fel bizonyságuk szilárdságával kapcsolatban: tudjátok meg, hogy Mennyei Atyátok szeret benneteket, és minden egyes napon őrködik felettetek! Válaszolni fog nektek, amint megpróbáljátok betartani az Ő parancsolatait, és szerető keze után nyúltok.
Mindannyian osztozunk ugyanabban az ígéretben, amelyet az Úr Joseph Smith prófétának adott: „Közeledjetek hozzám, és közeledni fogok tihozzátok; keressetek szívvel-szellemmel, és meg fogtok találni; kérjetek és adatik, zörgessetek és megnyittatik nektek.” (T&Sz 88:63)
Prófétánk felhívása, hogy tegyük meg a tőlünk telhető legjobbat, nagy kihívás mindannyiunk számára, egyénenként és családunkon belül is, hogy gondosan vizsgáljuk meg saját életünket, majd kötelezzük el magunkat azon dolgok megváltoztatása mellett, melyek teljesebb mértékben biztosítják azt, hogy a bizonyságunk erős és biztonságban van.
Az erős bizonyság hajtóerővé válik mindannyiunk számára, hogy sokkal jobban teljesítsünk. Áthatolhatatlan védőpajzzsá válik, mely megvéd minket a világ könyörtelen dolgaival szemben.
Tanúságomat teszem arról, hogy van egy szerető, gondoskodó Mennyei Atyánk, és hogy Ő és Szeretett Fia, Jézus Krisztus, megjelentek az ifjú Josephnek, hogy bevezessék az evangélium visszaállítását ebben az utolsó sáfárságban.
Jézus Krisztus ennek az egyháznak a feje. Gordon B. Hinckley elnök az Ő választott prófétája.
Legyen meg a bátorságunk és a hitünk a próféta tanácsának követésére! Ahogy ezt tesszük, személyes bizonyságunk biztos és erős lesz. Hogy ez így lehessen, ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.