Tiszta bizonyság
A bizonyság – a valódi bizonyság, melyet a Szentlélek szül és erősít meg – életeket változtat meg.
Nemrégiben tértem vissza egy ázsiai megbízásból, mely során hithű szentekkel és misszionáriusokkal találkoztam. Az egyik gyűlést egy nagyvárosban tartottuk, ahol körülbelül 14000 egyháztag van a közel 21 milliós lakosság között. Ha ugyanez az arány lenne érvényes ezen a gyűlésen, a Konferenciaközpontban csak 13 egyháztag ülne a több mint húszezres hallgatóság soraiban.
Ez az élmény ráébresztett, milyen mélységesen hálásnak kell lennie mindannyiunknak, hogy a sötétség és aposztázia korszaka után Joseph Smith egy figyelemre méltó látomásban látta az Atyát és a Fiút a szent ligetben! Nyilvánvalóan mai világunkban ritka és becses dolog bizonysággal bírni arról, hogy Isten, a mi Mennyei Atyánk, él, hogy Fia, Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk és Megváltónk, valamint hogy a Jézus Krisztus evangéliumában tevékenykedő papsági felhatalmazás vissza lett állítva a földre. Az ezen igazságokról való bizonyság hatalmas áldása mérhetetlen, és soha nem szabad lebecsülni.
Hitünk alapja a személyes bizonyság. Ez az az összekötő erő, mely egyedivé teszi Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát tagjainak életében, a világ többi felekezetével szemben. A visszaállítás tana dicsőséges már önmagában is, de ami igazán erőteljessé teszi és jelentőséggel tölti meg, nem más, mint a világszerte élő egyháztagok bizonysága, akik elfogadják az evangélium visszaállítását és életük minden napján annak tanításai szerint törekszenek élni.
A bizonyság örök igazság tanúsága vagy megerősítése az egyes emberek szívében és lelkében a Szentlélek által, akinek elsődleges feladata az igazságról való bizonyságtétel, különösen az Atyát és Fiút illetően. Amikor az ember bizonyságot kap az igazságról ezáltal az Istentől való folyamat által, az azonnal hatással kezd lenni az életére. Az ifjabb Alma szerint „akkor kebletekben növekedni fog. Amikor azután érzitek, hogy növekszik, ezt fogjátok mondani magatokban: Jó magnak kellett lennie, … mert lelkemet gyarapítja. Igen, kezdi megvilágosítani elmémet, sőt kezd élvezetessé válni számomra.” (Alma 32:28)
Egyszerűen kifejezve a bizonyság – a valódi bizonyság, melyet a Szentlélek szül és erősít meg – életeket változtat meg. Megváltoztatja gondolkodásmódunkat, tetteinket és szavainkat. Kihat arra, mit tartunk fontosnak, és milyen döntéseket hozunk. Ha valós, maradandó bizonyságunk van Jézus Krisztus evangéliumáról, akkor lélekben újjászületünk Istentől, arcunkon az ő képmását hordozzuk, és nagy változást érzünk a szívünkben (lásd Alma 5:14).
Az élet minden egyéb dolgához hasonlóan a bizonyságunk is tapasztalat és szolgálat által gyarapodik és fejlődik. Gyakran halljuk az egyháztagokat, és különösen a gyerekeket, amikor bizonyságtételük közben felsorolják, miért is hálásak: szerető családjukért, az egyházért, a tanítóikért és a barátaikért. Számukra az evangélium olyasvalami, amiért hálásak, mert boldogságot és biztonságot nyújt. Ez jó kezdet, ám a bizonyságnak sokkal többről kell szólnia! Már idejekorán az evangélium elsődleges tanaiban kell gyökereznie.
A bizonyság Mennyei Atyánk szeretetének valójáról, Jézus Krisztus életéről, szolgálatáról, valamint kiengesztelésének Isten minden fiára és lányára való hatásáról vágyat indít az emberben arra, hogy bűnbánatot tartson, és a Szentlélek társaságára érdemesen éljen. Emellett megerősítést is ad lelkünknek arról, hogy az evangélium visszaállíttatott ezekben az utolsó napokban. Az e becses igazságokról való igaz bizonyság a Szentlélek tanúságaként adatik őszinte és odaadó erőfeszítéseink után, melyek közé tartozik az otthonban való tanítás, az ima, a szentírások tanulmányozása, a másoknak nyújtott szolgálat, valamint a Mennyei Atyánk parancsolatai iránti szorgalmas engedelmesség. Az evangélium igazságairól bizonyságot szerezni és azt mindörökre meg is őrizni megér minden árat a lelki felkészülés során, amit csak megkívánnak tőlünk!
Egyházszerte szerzett tapasztalom miatt aggódom, hogy túl sok egyháztag bizonysága fókuszál arra, miért hálás és mit szeret, míg túlságosan kevesen tudják alázatos, de őszinte tisztasággal azt mondani: „Tudom.” Ennek eredményeként gyűléseinkből időnként hiányzik a bizonyságtételből fakadó lelki támasz, mely felkavarja a lelket és jelentőségteljes, pozitív hatással van mindazok életére, akik hallják.
Bizonyságtételes gyűléseinknek jobban kell összpontosítaniuk az Üdvözítőre, az evangélium tanaira, a visszaállítás áldásaira és a szentírások tanításaira! A történeteket, úti élményeket és előadásokat tiszta bizonyságoknak kell felváltaniuk! Azoknak, akiket beszélni és tanítani kérnek fel gyűléseinken, olyan tanbéli hatalommal kell azt tenniük, melyet az emberek hallanak és éreznek, hogy felemelje lelküket és tanítsa őket! Emlékeztek? Benjámin királynak a népéhez intézett hatásos beszéde központjában a halandóságba majd csak később megszülető Üdvözítőről való személyes tanúsága állt.
A prédikáció egy szakaszában, amikor éppen bizonyságot tett e népnek, „megszállta őket az Úr Lelke, és örömmel teltek el, … mivel oly nagyon hittek Jézus Krisztusban, aki … el fog jönni” (Móziás 4:3).
Ez azért volt, mert a Szentlélek nem tartható vissza, amikor Krisztusról szóló tiszta bizonyság hangzik el. Így Benjámin király népét annyira inspirálta a bizonysága, hogy életük ott rögtön megváltozott és új emberekké váltak.
Emlékezzetek továbbá Abinádira és Almára! Abinádi felbőszítette Noé királyt az Úr Jézus Krisztusról való bátor bizonyságával. Később ez a remek misszionárius elszenvedte a végső áldozatot tanúságáért és hitéért, ám előtte még tiszta bizonysága megérintett egy hívő szívet. Alma, Noé király egyik papja, „megbánta bűneit … [elfogadta Jézust a Krisztusként], és titokban a nép közé ment, hogy Abinádi szavait tanítsa” (Móziás 18:1). Sokan tértek meg Jézus Krisztus evangéliumához Abinádinak az Üdvözítőről való erőteljes bizonyságtétele közvetlen eredményeként, melyet egy lélek, Alma, elhitt.
Pál apostol szintén buzgó bizonyságot tett Krisztusról, és sokakat megtérített misszionáriusi ténykedésének köszönhetően. Agrippa király előtt állva sem hőkölt vissza a bizonyságtételtől. Szavai oly hatalmasak voltak, hogy még a Római Birodalom e befolyásos képviselője is így kiáltott fel: „Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.” (Ap. csel. 26:28)
Úgy hiszem, világos a lecke: a bizonyság birtoklása önmagában nem elegendő. Sőt, amikor valóban megtérünk, nem tudjuk visszafojtani a bizonyságunkat. És ahogy az a régi idők apostolaival és hithű egyháztagjaival is volt, nekünk is kiváltságunkban áll, sőt, kötelességünk is hirdetni „mindazt, … amiről tudj[uk], hogy igaz” (T&Sz 80:4).
Újra csak arra kérlek titeket, tartsátok szem előtt, hogy a valódi bizonyság megosztásáról beszélünk, nem csak általában annak felsorolásáról, amiért hálásak vagyunk! Bár mindig jó hangot adni szeretetünknek és hálánknak, az ilyen szavak nem jelentik azt a fajta bizonyságtételt, mely fellobbantja a hit tüzét mások életében. Bizonyságot tenni annyit tesz: „tanúságot tenni a Szentlélek ereje által; ünnepélyesen kijelenteni az igazságot, személyes tudásra vagy hitre alapozva” (Guide to the Scriptures, „Testify”, 241. o.). Az igazság világos kijelentése fog változást előidézni az emberek életében. Ez az, ami szívbéli változást hoz! Ez az, amit a Szentlélek megerősíthet Isten gyermekeinek szívében!
Bár sok dologról lehet bizonyságunk, az egyház tagjaiként vannak alapvető igazságok, melyeket állandóan tanítanunk kell egymásnak, és meg kell osztanunk azokkal, akik nem a mi hitünket vallják. Tegyük tanúságunkat, hogy Isten a mi Atyánk, és Jézus a Krisztus; hogy az üdvözülés terve Jézus Krisztus engesztelő áldozatára összpontosít; hogy Joseph Smith visszaállította Jézus Krisztus örök evangéliumának teljességét; valamint hogy a Mormon könyve bizonyíték arra, hogy bizonyságunk igaz!
Csodával határos dolgok történnek, amikor az egyháztagok csatlakoznak a misszionáriusokhoz a tiszta bizonyság megosztásában az egyházon kívüliek számára. Például bár igaz, hogy sokakat megérintett Alma bizonysága Ammoniha földjén, amikor azonban felállt Amulek, és saját bizonyságát is hozzáadta Almáéhoz, „a nép csodálkozni kezdett, mert látta, hogy nem csak egy tanú tesz bizonyságot” (Alma 10:12). Ugyanez történhet napjainkban is. Amikor összefogunk, az Úr segíteni fog még sokkal több bárányát megtalálnunk, akik felismerik majd a hangját, amikor egyesült erővel megosztjuk velük bizonyságunkat.
Sok évvel ezelőtt Brigham Young mesélt egy korai misszionáriusról az egyházban, akit arra kértek, hogy egy nagy csoport előtt ossza meg bizonyságát. Young elnök elmondása szerint ez az elder „soha nem tudta azt mondani, hogy tudja: Joseph [Smith] próféta volt”. Jobb szeretett volna inkább csak egy imát mondani és elmenni, de a körülmények ezt nem tették lehetővé. Így aztán beszélni kezdett, és „amint kiejtette a ’Joseph’ szót, így folytatta: ’próféta’; onnan kezdve aztán megeredt a nyelve, és majdnem napnyugtáig beszélt”.
Young elnök azt tanította ezzel az élménnyel, hogy „az Úr kitölti Lelkét az emberre, amikor tanúságát teszi arról, amiről az Úr azt kéri, tegyen róla tanúságot”. (Millennial Star, betét, 1853, 30. o.)
A próféta fivére, Hyrum, megértette ezt, és félelem nélkül tett tanúságot az isteni igazságról, ahogy az öccsének, Josephnek kinyilatkoztatott, és amiről szívében megerősítést nyert. Bizonysága sokak életét áldotta meg, köztük Parley P. Prattét is. Amikor Parley első ízben találkozott a Mormon könyvével, Hyrum saját otthonába hívta őt, és egész éjjel tanította és bizonyságát tette neki. Tanúságot tett a Joseph vállán nyugvó prófétaság köntöséről, valamint a Mormon könyve igaz voltáról. Nem sokkal ezt követően Hyrum félretette saját ügyeit, és elkísérte Parley-t, hogy jelen lehessen a keresztelőjén. (Lásd Autobiography of Parley Parker Pratt, szerk. ifj. Parley P. Pratt [1938], 35–42. o.)
Talán soha nem tudjuk teljesen megérteni vagy felfogni, milyen messzemenő hatása volt Hyrum Parley P. Prattnek tett négyszemközti bizonyságának. Parley hithű utódain kívül apostoli tanúsága és misszionáriusi szolgálata számtalan lelket vonzott Isten királyságába. Érdekességként mondom el, hogy a kanadai szolgálatának közvetlen eredményeképp az egyházhoz csatlakozók között volt Joseph Fielding, valamint húgai, Mary és Mercy is. Hyrum első felesége, Jerusha halála után találkozott Mary Fieldinggel, akit aztán feleségül vett. Az ő házasságuk gyümölcse volt Joseph F. Smith elnök és számtalan további egyháztag és egyházi vezető is. Nos, persze tudom, hogy nem minden bizonyságtétel jár ugyanolyan eredménnyel, mint Hyrumé.
Joseph Kimber, egy alázatos, új megtért az angliai Thatchamban, megosztotta egyszerű bizonyságát egy bérestársával. Hiszem, hogy Kimber testvér Joseph Smith-ről és a visszaállításról való tanúsága lobbantotta fel a hit lángját a 17 esztendős Henry Ballard szívében, aki aztán meg is keresztelkedett. A Ballard család sok nemzedéke lett áldott alázatos bizonyságtételének köszönhetően.
Napjaink egyháztagjainak és misszionáriusainak megadathat az élmény, hogy megtérítenek másokat, mivel példamutatóan élnek, és készen állnak „mindenkor mindenben és mindenütt … Istenről bizonyságot tenni” (Móziás 18:9). Egy barátom nemrégiben mesélt egy másfél órás buszútjáról Brazíliában. Úgy érezte, hátra kell mennie azokhoz a fiatalokhoz, akik idegenvezetőként szolgáltak üzlettársainak és neki. Édesapja egyik munkatársa követte a busz hátuljába, és meghallotta a visszaállított evangélium igazságáról való bizonyságtételét. Ez a férfi később azt mondta: „Amikor meghallottam a bizonyságodat, testemet átjárta egy igen határozott érzés arról, hogy ezek a dolgok igazak.” Feleségével együtt hamarosan meg fognak keresztelkedni.
A misszionáriusok most már nem betanult párbeszédként vagy gépies előadásként fogják tanítani a leckéket, hanem inkább szervezett módon felvázolják az evangélium alapelveit, a Szentlélek vezetését kérve abban, hogyan adják át az evangélium igazságait érdeklődőiknek, lélektől léleknek, szívtől szívnek. Testvérek, csatlakozzatok a misszionáriusokhoz, megosztva drága bizonyságotokat nap mint nap, minden lehetőséget megragadva tanúságot téve a visszaállítás dicső üzenetéről! Egyedül bizonyságotok tüzére van szükségetek, hogy megismertessétek az evangéliumot Atyánk még sokkal több gyermekével. Bízzatok az Úrban, és soha ne becsüljétek alá, milyen hatással lehet bizonyságotok mások életére, amikor azt a Szentlélek erejével osztjátok meg! A kétely és a félelem Sátán eszközei. Eljött az idő, hogy mindannyian legyőzzünk minden félelmet, és minden alkalmat megragadva bátran bizonyságunkat tegyük az evangéliumról!
Az Úr áldjon meg benneteket, amint tovább tápláljátok bizonyságotokat imáitok, személyes evangéliumi tanulmányaitok és szolgálatvégzésetek által! Nagy örömmel és alázattal teszem tanúságomat nektek, hogy tudom: Isten, a mi Mennyei Atyánk, szeret minket; Jézus a Krisztus; Joseph Smith visszaállította az örökkévaló evangélium teljességét; a Mormon könyve tanúságot tesz ezekről az igazságokról. Élő próféta vezet minket ma. Imádkozom azért, hogy az Úr áldásai legyenek veletek, szeretett testvéreim, amikor tanítotok és bizonyságot tesztek. Ezt kérem Jézus Krisztus nevében, ámen.