3. rész: 4. nap

Joseph Smith története 1:66–67; Tan és szövetségek 6–7

Bevezetés

1829 tavaszán Joseph Smith próféta sürgetőnek érezte a Mormon könyve fordítását. A munkálatokra szánt idő jelentősen korlátozott volt, mivel dolgoznia kellett, hogy eltartsa családját. Emma és Joseph fivére, Samuel segédkeztek írnokként, de nem tudtak főtevékenységként ezzel foglalkozni. Ekkorra a lemezek már több mint másfél éve Josephre bízattak, ám a 116 oldalnyi elveszett kéziraton felül mindössze néhány oldalnyi lefordított anyagot tudott felmutatni. Joseph azért imádkozott, hogy az Úr küldjön neki valakit, aki segíthet a fordítás munkájában. Joseph imájára válaszként az Úr Oliver Cowderyt küldte, hogy írnokként szolgáljon.

A Tan és szövetségek 6–7-ben található kinyilatkoztatások röviddel Oliver megérkezését követően adattak. A Tan és szövetségek 6 Oliver számára tartalmaz tanácsokat az Úr munkájában betöltendő szerepére vonatkozóan. A Tan és szövetségek 7 János, a szeretett tanítvány egyes írásainak fordítását tartalmazza, melyek arról tanítanak, hogy az Úr megadta János kívánságát, hogy egészen a második eljövetelig élhessen és lelkeket vezethessen Jézus Krisztushoz.

Joseph Smith története 1:66–67; Tan és szövetségek 6:1–9

Oliver Cowdery lesz Joseph Smith írnoka

Az Istentől származó kinyilatkoztatást olykor világossághoz hasonlítják. Ha az Istentől érkező kinyilatkoztatás vagy egy imára adott válasz olyan, mint a világosság, akkor hasonlítsd össze a következő jellemzéseket, és gondold át, melyik írja le jobban azt az érzést, amikor kinyilatkoztatást kaptál vagy választ az imáidra:

• Azonnali világosság, mint amikor felkapcsolunk egy izzót

• Fokozatos világosság, mint egy napfelkelténél

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt a hasonlatot használva tanított a személyes kinyilatkoztatásról:

„A sötét szobában felkapcsolt villany ahhoz hasonlít, amikor gyorsan, teljesen és egyszerre kapunk üzenetet Istentől. Sokan megtapasztaltuk már ezt a kinyilatkoztatási formát, amikor választ kaptunk egy őszinte imára, illetve valamilyen szükséges útmutatásban vagy védelemben részesültünk Isten akarata és időzítése szerint. Ilyen azonnali és intenzív megnyilvánulásokat találhatunk a szentírásokban, feljegyzi őket az egyháztörténet, és látunk rájuk példát a saját életünkben. Igenis történnek ilyen hatalmas csodák. Ez a kinyilatkoztatási forma azonban ritkább, nem általános.

A felkelő napból ragyogó világosság fokozatos erősödése ahhoz hasonlít, amikor Isten az üzenetét »sort sorra, előírást előírásra« (2 Nefi 28:30) küldi. A kinyilatkoztatás leginkább időről időre, részenként érkezik, vágyaink, érdemességünk és felkészültségünk szerint. A Mennyei Atyánktól érkező ilyen közlések fokozatosan és finoman csapódnak le lelkünkön, »mint az égből érkező harmat« (T&Sz 121:45). Ez a kinyilatkoztatási forma sokkal általánosabb” (A kinyilatkoztatás lelke. Liahóna, 2011. máj. 88.).

1. Gondolj olyan alkalmakra, amikor az Úr azonnal megválaszolta az imádat, és olyanokra, amikor fokozatosan adott választ. Írj az egyik ilyen élményedről a szentírás-tanulmányozási naplódba.

Miközben a Tan és szövetségek 6-ot tanulmányozod, keress olyan igazságokat, amelyek segítenek felismerned, mikor ad éppen Isten kinyilatkoztatást.

Olvasd el a Joseph Smith története 1:66–67-et, és keresd meg, hogyan szerzett tudomást Oliver Cowdery Joseph Smithről és az általa végzett munkáról. Oliver a New York állambeli Palmyrából érkezett – több mint 220 km távolságról –, hogy találkozzon Josephfel a pennsylvaniai Harmonyban (lásd Egyháztörténeti térképek, 1. térkép: „Az Egyesült Államok északkeleti része”).

Röviddel azt követően, hogy Oliver Joseph írnokaként kezdett foglalatoskodni, Joseph kinyilatkoztatást kapott, amelyben az Úr Oliverhez szólt. Ez a kinyilatkoztatás Oliver vágyaival foglalkozott, és kétségtelenül megválaszolt olyan kérdéseket, amelyekről Oliver imádkozott ugyan, de nem beszélt Josephnek. Olvasd el a Tan és szövetségek 6:5–6, 8-at, és keress utalásokat arra, hogy az Úr ismerte Oliver vágyait.

2. A szentírás-tanulmányozási naplódban válaszolj a következő kérdésre: Mit mond el Oliverről a Tan és szövetségek 6:5–6, 8, valamint az a tény, hogy 220 km-t utazott?

Megjegyzés: Az Úr szavai a Tan és szövetségek 6:1–9-ben megismétlődnek a Tan és szövetségek 11-ben is, amely egy Hyrum Smith részére adott kinyilatkoztatás, és abban a leckében kerülnek majd tárgyalásra.

Tan és szövetségek 6:10–24

Az Úr biztosítja Oliver Cowderyt arról, hogy a munka igaz

Gondolkozz el azon, hogy előfordult-e már, hogy választ kaptál Istentől, majd később aggódni kezdtél vagy összezavarodtál a válasszal kapcsolatban.

A Tan és szövetségek 6:10–13-ban láthatjuk, hogy az Úr elmondta Oliver Cowderynek, hogy ő rendelkezik a kinyilatkoztatás ajándékával. Olvasd el a Tan és szövetségek 6:14–17, 20-at, és jelöld meg, mit tanított az Úr Olivernek a kinyilatkoztatás elnyeréséről és felismeréséről.

3. A szentírás-tanulmányozási naplódba írj le két vagy három olyan igazságot, amelyet a Tan és szövetségek 6:14–17, 20-ban találtál, és amely segíthet neked megérteni, hogyan kapj kinyilatkoztatást, és hogyan ismerd fel azt.

Hasonlítsd össze a szentírás-tanulmányozási naplódba írottakat a következő igazságokkal, amelyeket ezek a versek tartalmaznak:

Amikor a Mennyei Atyánktól jövő válaszok után kutatunk, akkor Ő utasítást ad nekünk (lásd T&Sz 6:14). Az „utasítás” vonatkozhat az elménkbe érkező gondolatokra vagy megértésre éppúgy, mint olyan élményekre, amelyek vezetnek, felkészítenek vagy segítenek bennünket a megfelelő döntés meghozatalában.

Az Úr a Szentlélek által megvilágosítja elménket. A „felvilágosítottam az elmédet” kifejezés (T&Sz 6:15) azt jelenti, hogy a Szentlelken keresztül az Úr ötleteket és értelmet ad nekünk. Ezt a kifejezést be is jelölheted a szentírásodban.

Isten ismeri gondolatainkat és szívünk szándékait (lásd T&Sz 6:16).

Amikor kinyilatkoztatást kapunk, azt kincsként kell elraktároznunk a szívünkben. „Kincsként őrizni” az Úr szavait (lásd T&Sz 6:20) azt jelenti, hogy értékesnek tartjuk az Úr szavait – vagyis tanulmányozzuk mindazt, amit az Úr kinyilatkoztat, elgondolkodunk rajta és aszerint cselekszünk, valamint bízunk a kapott kinyilatkoztatásban.

Olvasd el a Tan és szövetségek 6:21–24-et, és keress meg egy másik módszert, ahogyan az Úr kommunikál velünk.

Az üresen hagyott részre írd be, amit találtál: Az Úr szól az elménkhez az igazság tanúságaként. Meg is jelölheted azokat a kifejezéseket, amelyek ezt az igazságot tanítják a Tan és szövetségek 6:23-ban.

Elmélkedj a következő kérdésen: Hogyan lehet, hogy olykor nem vesszük észre vagy elvetjük az Úr imánkra adott válaszait?

Bednar elder még alaposabban kifejtette a napfelkelte hasonlatát, hogy tisztázza, leginkább miként kommunikál az Úr:

„Időnként felhős vagy ködös hajnalon kel fel a nap. Mivel borús az idő, nehezebb észrevenni a fényt, és nem lehet meghatározni annak pontos percét, amikor a nap a látóhatár fölé emelkedik.

[…] Hasonlóképpen, sokszor úgy kapunk kinyilatkoztatást, hogy nem ismerjük fel, pontosan hogyan vagy mikor kaptuk” (A kinyilatkoztatás lelke. 89.).

Oliver csupán a Tan és szövetségek 6-ban található kinyilatkoztatás után beszélt a Prófétának „arról az éjszakáról”, amelyre az Úr a 22. versben utalt. Joseph Smith a következőket jegyezte fel: „Miután megkaptuk ezt a kinyilatkoztatást, Oliver Cowdery elmondta nekem, hogy azt követően, hogy apám kosztot és kvártélyt biztosított számára, majd a család beszámolt neki arról, hogy szert tettem a lemezekre, ő az egyik éjjel az Urat szólította, hogy megtudja, ezek a dolgok igazak-e. Az Úr kinyilvánította neki, hogy ezek igazak, de ő ezt a körülményt teljes mértékben titokban tartotta, és senkinek nem említette meg; így tehát miután megkaptuk ezt a kinyilatkoztatást, ő tudta, hogy a munka igaz, mert egyetlen élő lélek sem tudott arról a dologról, amelyre a kinyilatkoztatás utalt, csak Isten és ő maga” (History of the Church, 1:35).

4. Gondolj olyan pillanatokra az életedben, amikor úgy érezted, hogy az elméd megvilágosodik, vagy békét éreztél valamivel kapcsolatban, amiről imádkoztál. Írj erről az élményedről a szentírás-tanulmányozási naplódban; majd pedig leírhatod a személyes naplódba is ezen emlékek némelyikét.

Gondold át, hogy ha emlékezel ezekre az élményekre, és bízol a múltban kapott személyes kinyilatkoztatásban, akkor ez miként lehet segítségedre a jövőben, amikor kinyilatkoztatásra vagy útmutatásra lesz szükséged.

Tan és szövetségek 6:25–37

Az Úr azt tanácsolja Josephnek és Olivernek, hogy fordítsanak, és ne kételkedjenek vagy féljenek

A Tan és szövetségek 6:25–31-ből megtudjuk, hogy az Úr elmondta Oliver Cowderynek, hogy ha kívánja, rendelkezhet a fordítás ajándékával. Az Úr arra is felszólította, hogy álljon Joseph Smith próféta mellett, és hozza „napvilágra… ezt az elrendelt szolgálatot” a visszaállítás második tanújaként. Mit éreztél volna Oliver helyében, amikor tudomásodra jut, milyen felelősséget helyez rád az Úr?

Gondolj olyan helyzetekre, amikor kétségeid vagy félelmeid voltak valamivel kapcsolatban, amit az Úr elvárt tőled, például amikor egy egyházi gyűlésen ülve arra vártál, hogy elmondd a beszéded; amikor késztetést éreztél, hogy megoszd az evangéliumot egy barátoddal; vagy amikor tudtad, hogy bocsánatot kellene kérned az egyik családtagodtól valamiért, amit tettél vagy mondtál.

Olvasd el a Tan és szövetségek 6:32–37-et, és keresd meg, milyen tanácsot adott az Úr Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek kétségeiket és félelmeiket illetően azon munkával kapcsolatosan, amelyre elhívattak.

Az egyik tantétel, amelyet ebből tanulhatunk, az, hogy amikor Jézus Krisztusra tekintünk, képesek vagyunk legyőzni a kétséget és a félelmet. (A Tan és szövetségek 6:36 szentírás-memoriter.)

Szentírás-memoriter – Tan és szövetségek 6:36

5. A szentírás-tanulmányozási naplódba írj egy rövid (egy oldalnál nem hosszabb) beszédet a Tan és szövetségek 6:36-ra alapozva. Írhatsz olyan gyakorlati lehetőségekről, amelyek során követhetjük az ebben a szentírás-memoriterben található tanácsot. Olyan forrásanyagokat is használhatsz, mint a Kalauz a szentírásokhoz, a Hűek a hithez, sőt akár családtagok is segíthetnek a beszédírásban. Vegyél bele egy személyes példát is arról, amikor a Szabadító segített neked legyőzni a kétséget és a félelmet. Kérdezd meg a szüleidtől, hogy elmondhatod-e az elkészült beszédedet egy családi esten.

Tan és szövetségek 7

János, a szeretett tanítvány, ígéretet kap, hogy egészen a második eljövetelig élhet és lelkeket hozhat Krisztushoz

Valamikor 1829 áprilisában, mialatt Oliver Cowdery segédkezett Joseph Smith prófétának a Mormon könyve fordításában, Josephfel „nézeteltérésü[k] támadt… Jánosnak, a szeretett tanítványnak a beszámolója kapcsán, amelyről az Újszövetségben esik említés [lásd János 21:20–23; ahol a Szabadító János azon kérésére utalt, hogy a második eljövetelig a földön maradhasson]…, hogy vajon meghalt-e, vagy folytatta [életét]” (Joseph Smith, in History of the Church, 1:35–36).

Olvasd el a Tan és szövetségek 7:1–3-at, hogy megtaláld a választ Joseph és Oliver kérdésére. Ha nem sikerül rátalálni a válaszra, akkor olvasd el a szakasz-összefoglalóban az 1–3. versekhez tartozó részt.

Azon túl, ami ezekben a versekben található, semmilyen további részlet nem került kinyilatkoztatásra János átváltozott lényként betöltött szolgálatáról, hollétéről vagy eredményeiről, ezért nem helyénvaló erről találgatni.

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Joseph Smith története 1:66–67-et, valamint a Tan és szövetségek 6–7-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: