5. rész: 2. nap, Tan és szövetségek 18

5. rész: 2. nap

Tan és szövetségek 18

Bevezetés

A Tan és szövetségek 18-ban található kinyilatkoztatás 1829 júniusában adatott, röviddel azt követően, hogy Péter, Jakab és János Joseph Smithre és Oliver Cowderyre ruházta a melkisédeki papságot. Látogatásuk kihangsúlyozta az apostolok fontos szerepét Jézus Krisztus egyházának megalapításában. A Tan és szövetségek 18:1–16 Oliver Cowdery és David Whitmer azon elhívására összpontosít, hogy Jézus Krisztus szolgái legyenek, és bűnbánatot prédikáljanak másoknak. A Tan és szövetségek 18:17–47 arról tanít, milyen fontos magunkra venni Jézus Krisztus nevét. Az Úr említést tett a tizenkét apostol közelgő elhívásáról is, valamint azon vágyukról, hogy „szívük minden szándékával” (T&Sz 18:27) magukra vegyék a Szabadító nevét. Az Úr azt az egyedi feladatot adta Oliver Cowderynek és David Whitmernek, hogy „keressé[k] meg a tizenketteket” (T&Sz 18:37).

Tan és szövetségek 18:1–5

Az Úr arról tanít, hogyan kell felépíteni az Ő egyházát

Megtapasztaltad-e már valaha a földrengéssel együtt járó kellemetlenségeket és pusztítást? 1989. október 17-én 17:04-kor egy komoly (a Richter-skála szerinti 6,9-es erősségű) földrengés rázta meg az Amerikai Egyesült Államok Kalifornia államában található San Franciscót. Több ezer épület rongálódott meg vagy omlott le. Néhány ház kívülről úgy tűnt, hogy rendben van, a szakemberek mégis bontásra ítélték őket, mert az alapjuk megrepedt vagy nem volt biztonságos. Milyen dolgok miatt aggódnál, ha egy olyan házban kellene laknod, amelyiknek bizonytalan alapja van?

A Tan és szövetségek 18 feljegyzése szerint az Úr kinyilatkoztatta Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek, hogyan kell biztos alapra építeni az Ő egyházát. E kinyilatkoztatás elején az Úr utalt mindazon dolgokra, amelyeket Oliver Cowdery leírt, a Mormon könyvében álló szavakat értve ez alatt, amelyeket Oliver jegyzett le, amikor írnokként segített Joseph Smith prófétának.

Olvasd el a Tan és szövetségek 18:2–5-öt, és keresd meg, mit írtak a Mormon könyvében, mit parancsolt az Úr a szolgáinak, mire építsék az egyházat.

Az Úr utasításaiból megismerjük az Ő igaz egyházának egyik központi jellemzőjét. Egészítsd ki a következő tantételt az ezekben a versekben adatott kinyilatkoztatás alapján: Az igaz egyház épül.

Joseph Smith próféta a következőket tanította az alapról és a szikláról:

„Krisztus volt az egyház feje, a fő szegletkő, a lelki szikla, amelyre az egyház felépült, és a pokol kapui nem győzedelmeskednek ellene [lásd Máté 16:18; Efézusbeliek 2:20]. Ő felépítette a királyságot, apostolokat választott, és elrendelte őket a melkisédeki papságba, hatalmat [papsági kulcsokat] adván nekik az evangélium szertartásai[ban való szolgálatra]” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 144.).

„Jézus ezt mondja a tanításaiban: »Ezen a kősziklán építem fel az én [egyházamat], és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat« [Máté 16:18]. Milyen kősziklán? A kinyilatkoztatáson” (Tanítások: Joseph Smith. 202.).

Az Úr konkrét ígéretet adott a szolgáinak, ha az Ő evangéliumának biztos alapjára építik fel az egyházát. Olvasd el a Tan és szövetségek 18:5-öt, és keresd meg az Úr ígéretét.

Tan és szövetségek 18:6–16

Oliver Cowdery és David Whitmer elhívást kap, hogy prédikáljanak bűnbánatot

Hogyan jellemeznéd a lelki és erkölcsi hangulatát annak a világnak, amelyben most élünk? Olvasd el a Tan és szövetségek 18:6-ot, és figyeld meg, hogyan jellemezte az Úr a világot. Keresd meg, milyen megoldást ajánlott az Úr a Tan és szövetségek 18:9 feljegyzése szerint a világban egyre növekvő gonoszságra.

Gondolj valamilyen értékes tárgyra az otthonodban. Tudod, hogy körülbelül mennyit ér ez a tárgy? Egy tárgy értékének meghatározásához az egyik módszer az, ha megvizsgáljuk, milyen árat hajlandóak fizetni érte. Mondhatja ugyan valaki, hogy egy adott tárgy egy bizonyos összeget ér, ez az ár azonban csak akkor valós, ha van valaki, aki azt hajlandó ki is fizetni érte.

Mennyi egy lélek értéke? A Tan és szövetségek 18:10 arról tanít, milyen értékkel bír egy ember Isten szemében. Olvasd el ezt a verset, és keresd meg, milyen kijelentést tett az Úr arról, hogy mennyit érünk.

A szentírás-tanulmányozási naplódba írd le, szerinted miért bírsz ilyen hatalmas értékkel Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus számára.

Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből elmagyarázta, milyen értékkel bírunk Mennyei Atyánk számára: „Isten nem csupán halandó lényként tekint rátok, akik egy rövid időre egy kicsiny bolygón élnek, hanem gyermekeiként lát titeket! Annak a lénynek lát titeket, akivé válhattok, és akivé szándékai szerint válnotok kell. Szeretné, ha tudnátok, hogy számítotok Neki” (Számítotok Neki! Liahóna, 2011. nov. 22.).

Minden lélek fontos az Úr számára, az egyházi vezetők pedig gyakran kapnak útmutatást a Lélektől egy-egy konkrét személy szolgálatára. Az egyik általános konferencia alkalmával például Thomas S. Monson elnök a Lélek késztetését követve megváltoztatta az előre elkészített üzenetét, hogy egy kislányhoz szóljon:

„Tőlem balra a karzaton egy gyönyörű kislányt látok, talán tízéves lehet. Édes teremtés, nem tudom a neved vagy hogy honnan jöttél. Ezt azonban tudom: a mosolyod ártatlansága és a szemed gyengéd tekintete rávett arra, hogy a mostanra elkészített üzenetemet félretegyem egy jövőbeli alkalomra. Ma késztetést érzek arra, hogy hozzád szóljak.”

Ezt követően Monson elnök beszámolt egy élményről, amely megerősítette számára, milyen hatalmas szeretettel viseltetik Jézus Krisztus a gyermekek iránt. A tízéves Christal Methvinről beszélt, aki családjával a Shreveport Louisiana Cövekben élt. Christalnál rákot állapítottak meg, amely áttétet képezett a tüdején is. „A Methvin család nem esett kétségbe, hanem azt tervezték, hogy Salt Lake Citybe repülnek, ahol majd Christal áldást kaphat az általános felhatalmazottak egyikétől. Methvinék a Fivérek egyikét sem ismerték személyesen, így hát az összes általános felhatalmazott képét Christal elé tárva véletlenszerűen választottak. Teljesen véletlenül éppen az én nevemre esett a választás.

Christal azonban sohasem jutott el Salt Lake Citybe, mert állapota egyre romlott. Közeledett a vég. Hite azonban nem ingott meg. Azt mondta a szüleinek: »Mindjárt itt a cövekkonferencia, nem? Nem jön véletlenül általános felhatalmazott? És ha igen, akkor miért ne lehetne éppen Monson testvér? Ha én nem is tudok odamenni hozzá, az Úr még elküldheti őt hozzám.«

Mindeközben Salt Lake Cityben – ahol mit sem tudtak a Shreveportban zajló eseményekről – egy meglehetősen szokatlan helyzet bontakozott ki. A Shreveport Louisiana Cövek konferenciájának hétvégéjére én a texasi El Pasóba kaptam megbízást. Ezra Taft Benson elnök az irodájába hivatott, és elmondta, hogy egy másik Fivér már tett előkészületeket az El Pasóban lévő cövek felosztására. Azt kérdezte, nem lenne-e gond nekem, ha valaki mást jelölne ki El Pasóba, én pedig valahová máshová utaznék. Persze, hogy nem volt ellenvetésem – bárhol megfelelt nekem. Aztán Benson elnök azt mondta: »Monson testvér, késztetést érzek arra, hogy a Shreveport Louisiana Cövekbe küldjelek.« A megbízást elfogadtam. Elérkezett a nap. Megérkeztem Shreveportba.

A szombat délutáni program zsúfolásig telt gyűlésekkel. […] A cövekelnök, Charles F. Cagle erősen szabadkozva megkérdezte, hogy beleférne-e a napirendembe, hogy áldást adjak egy tízéves rákos kislánynak. A neve: Christal Methvin. Azt válaszoltam, hogy ha lehetséges, akkor megteszem, és megkérdeztem, hogy itt lesz-e majd a konferencián, vagy egy shreveporti kórházban van. A szoros időbeosztásomat ismerve Cagle elnök szinte suttogva mondta el, hogy Christal ágyhoz kötött és otthon van – több mint százhúsz kilométerre Shreveporttól!

Átnéztem a gyűléseim beosztását aznap estére és másnap délelőttre – sőt még a visszautamat is! Egyszerűen semmilyen lehetőség nem mutatkozott. Aztán egy másik megoldás jutott eszembe. Mi lenne, ha a konferenciai imák során emlékeznénk meg a kislányról? Az Úr bizonyosan megértené. Ezzel aztán folytattuk is a gyűlések kijelölt menetét.

Amikor a hír eljutott a Methvin családhoz, megértőek voltak, de azért némi csalódottságot is éreztek. Hát nem hallgatta meg az Úr az imáikat? Hát nem gondoskodott róla, hogy Monson testvér Shreveportba jöjjön? A család ismét imádkozott, ezúttal még egy utolsó szívességért – hogy drága Christaluk kívánsága valóra válhasson.

Abban a pillanatban, amikor a Methvin család imához térdelt, a cövekközpont órája 7:45-öt mutatott. A vezetőségi gyűlés lelkesítő volt. Épp a jegyzeteimet rendezgettem, arra készülve, hogy a pulpitushoz lépjek, amikor egy hangot hallottam, amint a lelkemhez szól. Az üzenet rövid volt, de ismerősen csengett: »Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa« (Márk 10:14). A jegyzeteim elhomályosultak. Gondolataim az aprócska leány felé fordultak, akinek áldásra volt szüksége. A döntés megszületett. A gyűlés menetrendjét megváltoztattuk. Elvégre az emberek fontosabbak, mint a gyűlések.

[…] Sohasem feledem a kora reggeli utazást arra a mennyei helyre, amelyet Methvinék az otthonuknak hívnak.

A család körbeállta Christal ágyát. Lepillantottam a gyermekre, aki túl beteg volt ahhoz, hogy felkeljen – szinte túl gyenge még a beszédhez is. A betegség már megfosztotta a szeme világától. A Lélek olyan erős volt, hogy térdre rogytam, törékeny kezét az enyémbe fogtam, és egyszerűen annyit mondtam: »Christal, itt vagyok!« A kislány kinyitotta a száját és ezt suttogta: »Monson testvér, tudtam, hogy eljössz!« Körbenéztem a szobában. Senki sem volt talpon. Mindenki térdre borult. Az áldás megtörtént. Halovány mosoly tűnt fel Christal arcán. Suttogó »köszönöm«-je illő záróima volt…

Négy nappal később, csütörtökön, amint a shreveporti egyháztagok hitüket a Methvin családéval egyesítve egy kedves és szerető Mennyei Atyához intézett különleges imában emlékeztek meg Christalról, Christal Methvin tiszta lelke elhagyta betegség-szaggatta testét, és átlépett Isten paradicsomába…

Neked, kis barátom a karzaton, és a hívőknek mindenütt tanúságot teszek arról, hogy a názáreti Jézus bizony szereti a kisgyermekeket, hogy meghallja az imáitokat, és válaszol is rájuk” (“The Faith of a Child,” Ensign, Nov. 1975, 20–22).

Olvasd el a Tan és szövetségek 18:11–12-t, és keresd meg, milyen árat fizetett Szabadítónk, Jézus Krisztus a megváltásunkért. (A „minden ember” kifejezés mindenkire vonatkozik – minden férfira, nőre és gyermekre.) (A Tan és szövetségek 18:10–11 szentírás-memoriter. Megjelölheted valamilyen egyedi módon, hogy később könnyen megtalálhasd.)

Mivel minden lélek értéke ilyen nagy, szerinted mit érez Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus, amikor valaki bűnbánatot tart, és elfogadja a Szabadító áldozatát? Olvasd el a Tan és szövetségek 18:13-at, és keresd meg az Úr válaszát. Gondold át, miért okozunk nagy örömet az Úrnak, amikor bűnbánatot tartunk.

A Tan és szövetségek 18:14-ből megtudjuk, hogy az Úr arra hívta el Oliver Cowderyt és David Whitmert, „hogy bűnbánatot kiáltsa[nak] ennek a népnek”. Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt így fejtette ki: „Bűnbánatot kiáltani egyszerűen annyit tesz, mint segíteni az embereknek visszatérni Istenhez” (“Preparing for Your Spiritual Destiny” [Jan. 10, 2010], 7, speeches.byu.edu).

A szentírás-tanulmányozási naplódban sorold fel, miképpen segíthet egy fiatal valakinek, hogy bűnbánatot tartson, vagyis hogy felkészüljön az Istenhez való visszatérésre.

Olvasd el a Tan és szövetségek 18:15–16-ot, és nézd meg, mit tapasztalnak meg az emberek, amikor segítenek valakinek Jézus Krisztushoz jönni. (A Tan és szövetségek 18:15–16 szentírás-memoriter. Megjelölheted ezeket a verseket valamilyen egyedi módon, hogy később könnyen megtalálhasd őket.) Az Úrnak az ezekben a versekben található ígérete alapján egészítsd ki a következő tantételt: Ha segítünk másoknak bűnbánatot tartani és az Úrhoz jönni, az örömünk .

A szentírás-tanulmányozási naplódba írd le egy élményedet, melynek során te vagy az egyik ismerősöd örömöt tapasztalt, mert segített valakinek bűnbánatot tartani vagy közelebb kerülni az Úrhoz. Írj le még valamit, amit tehetsz, hogy segíts a lelkek megmentésének munkájában. Gondold át, kik lehetnek azok a konkrét személyek, akiknek segíthetsz.

Szentírás-memoriter – Tan és szövetségek 18:10–11

Írd le a Tan és szövetségek 18:10–11 szövegét egy kártyára vagy egy kis papírra. Mindig legyen nálad a papír, és időnként nézd meg a nap folyamán, hogy segítsen emlékezned saját és mások értékére Isten szemében.

Írd le a következő kijelentést a szentírás-tanulmányozási naplódba úgy, hogy a saját nevedet írod az üres helyre: értéke oly nagy, hogy Jézus Krisztus szenvedett és meghalt azért, hogy bűnbánatot tudjon tartani és vissza tudjon térni Mennyei Atyjához. Azután válaszold meg a következő kérdéseket:
1. Hogyan befolyásolhatja ezen igazság ismerete azt, ahogyan saját magadat látod?
2. Milyen hatással lehet a másokkal szembeni bánásmódodra az, ha emlékszel az árra, amelyet Jézus Krisztus fizetett a lelkükért?

Szentírás-memoriter – Tan és szövetségek 18:15–16

Kérj meg egy családtagot vagy barátot, hogy segítsen megtanulni a Tan és szövetségek 18:15–16-ot. Az egyik fél kezdje a memoriter első sorával, a lenti beosztás szerint. A másik fél próbálja meg fejből visszamondani az első sort, majd tegye hozzá a másodikat a lapról. Ismételjétek ezt egymást váltva úgy, hogy mindig elismétlitek fejből az előző sorokat, majd hozzáadjátok a következőt, egészen addig, amíg a végére nem értek. Az egészet tovább ismételhetitek, amíg néhány alkalommal el nem mondtátok az egész memoritert.

És ha úgy lészen, hogy minden napotokon munkálkodtok,

bűnbánatot kiáltva e népnek,

és csupán egy lelket hoztok énhozzám,

mily nagy lesz a ti örömötök ővele

Atyám királyságában!

És most, ha örömötök nagy lesz egy lélek miatt,

akit énhozzám hoztatok

Atyám királyságába,

mily nagy lesz az örömötök,

ha sok lelket hoztok énhozzám!

Írj le a szentírás-tanulmányozási naplódba annyit, amennyit csak tudsz fejből ebből a szentírás-memoriterből.

Tan és szövetségek 18:17–25

Jézus Krisztus Oliver Cowderyt és David Whitmert nevének hatalmáról tanítja

Egy kicsit gondolkodj el a saját vezetékneveden (családneveden). Átgondoltad már valaha, milyen áldások és felelősségek járnak a neveddel és azzal, hogy a családodhoz tartozol? E kiváltságok között lehet a szeretet és az elfogadás, az otthon, a biztonság, valamint olyanok, akik gondoskodnak rólad. A felelősségek között lehet az, hogy tisztelettel bánj a családtagjaiddal, végezz házimunkát, valamint vívj ki megbecsülést a családneved számára.

Még ha nem is ideális a családi életed, és úgy érzed, hogy nem fontos a családnév, Jézus Krisztus nevét akkor is magadra vetted a kereszteléskor. Olvasd el a Tan és szövetségek 18:17–25-öt, és keresd meg azokat a kiváltságokat és felelősségeket, amelyek azzal járnak, hogy Jézus Krisztus nevét magadra vetted. Írd be a válaszaidat a következő táblázatba:

kiváltságok	felelősségek

A Tan és szövetségek 18:23 szerint miért fontos számunkra, hogy magunkra vegyük Jézus Krisztus nevét?

Írj le a szentírás-tanulmányozási naplódba néhány módszert arra, ahogyan kimutathatod mások felé, hogy magadra vetted Jézus Krisztus nevét.

Tan és szövetségek 18:26–47

Az Úr kinyilatkoztatja a tizenkét apostol elhívását és küldetését

Újonnan elhívott apostolként mondott első általános konferenciai beszédében Jeffrey R. Holland elder a következőket mondta:

„Nyilvánvalóan minden felismerés közül a legizgalmasabb és legörömtelibb számomra az, hogy lehetőségem nyílik arra, hogy – Nefi szavaival élve – Krisztusról beszéljek, Krisztusban örvendezzek, Krisztusról prédikáljak és Krisztusról prófétáljak (lásd 2 Nefi 25:26) bárhol is legyek, és bárkibe is botoljak, míg el nem hagy életem utolsó lélegzete. Bizonyosan nincsen magasabb cél vagy hatalmasabb kiváltság annál, hogy valaki Krisztus nevének különleges tanúja legyen az egész világon (lásd T&Sz 107:23).

[…] Szavaim, tanításaim és szóbeli tanúságom mellett az életemnek is részét kell képeznie a Jézusról való bizonyságomnak. Egész lényemnek e munka isteni voltát kell tükröznie. Nem tudnám elviselni, ha bármi, amit valaha is mondok vagy teszek, bármilyen módon elhalványítaná a Krisztusba vetett hiteteket, ezen egyház iránti szereteteteket, vagy azt a megbecsülést, amellyel a szent apostolság bír a szemetekben.

Megígérem nektek – ahogyan azt az Úrnak is és e fivéreimnek is tettem –, hogy igyekezni fogok érdemesen élni erre a bizalomra, és képességeim legjavát nyújtva szolgálni” (“Miracles of the Restoration,” Ensign, Nov. 1994, 31).

Az Úr a tizenkét apostol elhívására és küldetésére utalt a Tan és szövetségek 18:26–32, 37–47-ben.

A Tan és szövetségek 18:26–29 szerint a tizenkét apostol arra kapott elhívást, hogy az egész világ számára prédikálják az evangéliumot és szolgáljanak abban. Olvasd el a 30–32. verseket, majd a szentírás-tanulmányozási naplódban jegyezd fel, mit mondott az Úr, mit kell még tennie a tizenkét apostolnak.

Miért könnyebb felismerni bizonyos hangokat? Előfordul veled, hogy olykor nehezen ismered fel az Úr hangját, és nehezen veszed észre, hogy mikor szól hozzád?

Az Úr hangját az Ő szolgáin keresztül halljuk. A Tan és szövetségek 18-ban az Úr egy további módszert is ismertetett, amelyen keresztül meghallhatjuk és megismerhetjük az Ő hangját. Olvasd el a Tan és szövetségek 18:34–36, 47-et, és keresd meg azt a fontos módszert, ahogyan az Úr kommunikál velünk. A Tan és szövetségek 18:34-ben az „ezek a szavak” kifejezés azokra az Úr által adott kinyilatkoztatásokra utal, amelyek most a Tan és szövetségekben találhatóak. E versek alapján mit mondanál valakinek, aki tudni szeretné, hogyan hallhatjuk meg, amikor az Úr szól hozzánk?

Írd le a következő tantételt a szentírás-tanulmányozási naplódba: Akkor hallhatjuk Jézus Krisztus hangját, amikor a Lélek hatalma által olvassuk a szentírásokat.

Más módokon is hallhatjuk az Úr hangját, amelyek a fülünk számára nem érzékelhetőek. A Szentlelken keresztül érzések és üzenetek érkezhetnek az elménkbe és a szívünkbe (lásd T&Sz 8:2–3). M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Amikor a kinyilatkoztatásokat olvassuk és tanulmányozzuk, a Lélek megerősítheti a szívünkben a tanulmányozott dolgok igazságát; ily módon az Úr hangja mindannyiunkhoz szól” (“Marvelous Are the Revelations of the Lord,” Ensign, May 1998, 32).

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor érezted, hogy az Úr sugalmazást ad neked a szentírások olvasása és az azokon való elmélkedés során. Gondolkozz el a következő kérdéseken:

Hogyan befolyásolhatja azt, ahogyan a szentírásokra gondolunk az, ha tudjuk, hogy a Szentlélek segíthet meghallanunk a Szabadító hangját, amikor az Ő szavait olvassuk?
Hogyan nyújthat ez az igazság iránymutatást neked, amikor kiválasztod az időt és a helyet a szentírások olvasásához?

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 18-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: