32. rész: 2. nap
2. hivatalos nyilatkozat
Bevezetés
A 20. század során a misszionáriusi munka az egész világra kiterjedt. Az egyházi vezetők útmutatásért imádkoztak azokat a korlátozásokat illetően, melyek az egyház afrikai származású tagjaira vonatkoztak a papsági elrendelések és a templomi szertartások kapcsán. Egyértelmű kinyilatkoztatás adatott a témával kapcsolatban az egyház elnökének, Spencer W. Kimball elnöknek, melyről megerősítést kaptak tanácsosai az Első Elnökségben, illetve a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjai is a Salt Lake templomban 1978. június 1-jén. Egy 1978. június 8-i keltezésű levélben bejelentették a kinyilatkoztatást.
2. hivatalos nyilatkozat
Az Úr kinyilatkoztatja, hogy a papság és a templom áldásai az egyház minden érdemes tagjára kiterjeszthetők
Képzeld el, hogy van egy olyan barátod, aki utolsó napi szent, ám nehézséget okoz neki néhány kérdés az egyházzal kapcsolatban.
-
Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Mire buzdítanád a barátodat, mit tegyen?
Dieter F. Uchtdorf elnök, az Első Elnökség tagjának következő kijelentésében jelöld meg azokat a részeket, amelyeket különösen hasznosnak találsz:
„Mi a helyzet a kétségekkel vagy a kérdésekkel? Honnan lehet megtudni, hogy az evangélium igaz? Rendjén van-e, ha kérdések merülnek fel bennetek az egyházzal vagy annak tanaival kapcsolatban? Drága fiatal barátaim, mi egy kérdezősködő nép vagyunk, mert tudjuk, hogy a kérdések vezetnek el az igazsághoz. Az egyház is így kezdődött, egy fiatal férfival, akinek sok kérdése volt. Sőt, nem is értem, hogyan fedezheti fel valaki az igazságot anélkül, hogy kérdéseket tenne fel. A szentírásokban ritkán találhattok olyan kinyilatkoztatást, amely nem egy kérdésre adott válaszként érkezett volna. Mindig, amikor kérdés merült fel, és Joseph Smith nem volt biztos a válaszban, az Úrhoz fordult, melynek eredményei a Tan és szövetségek csodálatos kinyilatkoztatásai. A tudás, melyet Joseph kapott, gyakran túlszárnyalta azt, amire az eredeti kérdés irányult. Ez azért van, mert az Úr nemcsak azokra a kérdésekre válaszolhat, melyeket felteszünk, hanem ami még fontosabb, választ ad azokra a kérdésekre is, melyeket fel kellett volna tennünk. Halljuk hát meg ezeket a válaszokat.
Az egyház misszionáriusi erőfeszítéseinek gyümölcsei azon őszinte érdeklődőknél érnek be, akiknek szívből jövő kérdéseik vannak. Az érdeklődés a bizonyság bölcsője. Vannak, akik kínosan érzik magukat, vagy érdemtelennek, mert vizsgálódó kérdéseik vannak az evangéliummal kapcsolatban, pedig nem kell így érezniük. A kérdezés nem a gyengeség, hanem a fejlődés jele.
Isten azt parancsolja nekünk, hogy keressünk válaszokat a kérdéseinkre (lásd Jakab 1:5–6), és csupán annyit kér, hogy azt »őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel« tegyük (Moróni 10:4). Amikor ezt tesszük, mindenről megtudhatjuk az igazat »a Szentlélek hatalma által« (Moróni 10:5).
Ne féljetek, kérdezzetek! Legyetek kíváncsiak, de ne kétkedjetek! Mindig ragaszkodjatok ahhoz a hithez és világossághoz, melyet már megkaptatok. Mivel a halandóságban tökéletlenül látunk csupán, nem minden nyer azonnal értelmet.
[A] kérdéseitekkel kapcsolatos válaszok kutatása közelebb vihet benneteket Istenhez, és megerősíti, nem pedig megingatja a bizonyságotokat. Igaz, hogy a »hit nem… tökéletes ismeret…« (Alma 32:21), de hitetek gyakorlásával, az evangéliumi tantételek mindennapos, minden körülmények közepette való alkalmazásával meg fogjátok ízlelni az evangélium édes gyümölcseit, és e gyümölcs által tudni fogjátok, hogy az igaz (lásd Máté 7:16–20; János 7:17; Alma 32:41–43)” (vö. Tükörkép a víz színén. [Egyházi Oktatási Szervezet áhítat, 2009. nov. 1.], LDS.org).
A következő beszámoló azt szemlélteti, ahogyan egy házaspár, Helvécio és Rudá Martins, kérdések útján szerette volna megismerni és megérteni az igazságot:
Helvécio Martins elder
„1972-ben, egy tiszta áprilisi estén… Helvécio Martins elgondolkodott a családja igazságkeresésén. Ő és a felesége, Rudá, számos vallást megvizsgáltak, ám egyik sem töltötte be a lelkükben lévő űrt. »Aznap este beszélgettem Istennel, és a segítségét kértem« – mondta” (“Elder Helvécio Martins of the Seventy,” Ensign, May 1990, 106).
Néhány nappal később misszionáriusok keresték fel otthonukat a brazíliai Rio de Janeiróban. Martins elder így emlékezett vissza: „Abban a pillanatban, hogy az a két fiatalember belépett a lakásunkba, minden szomorúságom és lelki nyugtalanságom azonnal szertefoszlott, és nyugalom és békesség vette át a helyét, ami – most már tudom – a Szent Lélek hatásából fakadt” (with Mark Grover, The Autobiography of Elder Helvécio Martins [1994], 43).
Miközben Helvécio és Rudá, akik afrikai származásúak, a misszionáriusokkal beszélgettek, Helvécio arról kérdezte őket, hogy milyen szerepet töltenek be a feketék az egyházban. Martinsék megtudták, hogy abban az időben az egyházi irányelvek nem engedélyezték, hogy afrikai származású színes bőrű férfiakat elrendeljenek a papságba. Ez további kérdéseket vetett fel bennük, melyeket feltettek a misszionáriusoknak.
Ha a Martins család helyében lettél volna, milyen kérdések merültek volna fel benned, amikor hallasz a papsági korlátozásról?
A következő kijelentés az angol nyelvű szentírások 2013-as kiadásában a 2. hivatalos nyilatkozat bevezetése. A kijelentést olvasva keress válaszokat olyan kérdésekre, melyek felmerülhetnek az emberekben a papsági korlátozással kapcsolatban.
„A Mormon könyve azt tanítja, hogy »mindegyik egyforma Istennek«, ideértve »feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt« egyaránt (2 Nefi 26:33). Az egyház történetében számos országban keresztelkedtek meg mindenféle fajból és etnikai csoportból származó emberek, akik az egyház hithű tagjaiként éltek. Joseph Smith élete során néhány színes bőrű férfi egyháztagot elrendeltek a papságba. Az egyház történetének korai szakaszában az egyházi vezetők leálltak annak gyakorlatával, hogy afrikai származású színes bőrű férfiakra ruházzák a papságot. Az egyházi feljegyzések nem tartalmaznak világos magyarázatot e döntés eredetére. Az egyházi vezetők úgy gondolták, hogy e gyakorlat megváltoztatásához Istentől érkező kinyilatkoztatásra van szükség, és imádságos lélekkel útmutatásért folyamodtak. A kinyilatkoztatást az egyház elnöke, Spencer W. Kimball kapta, 1978. június 1-jén pedig megerősítést kaptak róla más egyházi vezetők is a Salt Lake templomban. A kinyilatkoztatás minden olyan faji korlátozást eltörölt, amely korábban a papságra vonatkozóan fennállt.”
-
Figyeld meg a fenti kijelentésben a következő sort: „Az egyházi feljegyzések nem tartalmaznak világos magyarázatot e döntés eredetére.” Bár néhányan felvethetnek indokokat arra, hogy az afrikai származású férfiakat miért nem rendelték el egy időre a papságba, ezek az indokok valószínűleg nem valósak. Az angol nyelvű szentírások 2013-as kiadásában a 2. hivatalos nyilatkozat bevezetésében található kijelentés az egyház hivatalos álláspontját képviseli.
A következő bekezdést elolvasva nézd meg, mit tett a Martins család, miután hallott a visszaállított evangéliumról:
A Martins család 1972. július 2-án megkeresztelkedett, és hithűen szolgált az egyházban. Amikor a legidősebb fiuk, Marcus, megkapta a pátriárkai áldását, ígéretet kapott benne, hogy prédikálni fogja az evangéliumot. Habár akkoriban a papsági korlátozás megakadályozta, hogy Marcus teljes idejű missziót szolgálhasson, a szülei nyitottak számára egy misszionáriusi takarékszámlát. 1975-ben az egyház bejelentette, hogy templom épül a brazíliai São Paulóban. Hogy az ehhez szükséges pénzalap összegyűjtését segítse, Martins nőtestvér eladta az ékszereit, Martins testvér pedig hithűen szolgált a templom közönségkapcsolati bizottságának tagjaként. A Martins család annak ellenére hozta meg ezeket az áldozatokat, hogy úgy hitték, nem lesz lehetőségük elnyerni a papsági szertartásokat a templomban.
-
Válaszodat vesd össze Martins elder következő kijelentésével: „Rátaláltunk az igazságra, és semmi sem tarthatott vissza minket attól, hogy aszerint éljünk. […] Amikor a Lélek azt mondja neked, hogy az evangélium igaz, …hogyan tagadhatnád meg?” (in “Elder Helvécio Martins of the Seventy,” 106).
Mivel a Martins család bizonyságot nyert a Szentlélek által, képesek voltak Istenben bízva előrehaladni mindannak ellenére, amit nem értettek.
A Martins család mellett afrikai származású emberek ezrei ismerték meg a visszaállított evangélium igazságát számos nemzetben az 1978-as kinyilatkoztatást megelőző évtizedekben. A Salt Lake City-beli egyházi vezetők kész levéláradatot kaptak meg nem keresztelt nigériai és ghánai megtértektől, akik kérték, hogy küldjenek misszionáriusokat Afrikába. Az egyházi vezetők évekig imádkoztak az ügy kapcsán, de úgy érezték, hogy még nem jött el az ideje, hogy misszionáriusokat küldjenek Afrikába, ahol a helyi egyháztagok nem elnökölhetnek vagy végezhetnek el szertartásokat.
Spencer W. Kimball elnök
A 2. hivatalos nyilatkozat annak a kinyilatkoztatásnak a hivatalos bejelentését tartalmazza, melyet Spencer W. Kimball elnök 1978. június 1-jén kapott. Olvasd el a „Kedves testvérek!” alatti első bekezdést, és nézd meg, mit mondtak az egyházi vezetők, minek voltak a tanúi.
Mire kaptak sugalmazást az egyházi vezetők, amint tanúi voltak az Úr munkája terjedésének?
Olvasd el a „Mivel tudatában vagyunk azoknak az ígéreteknek” kezdetű bekezdést. Figyeld meg, hogy az egyházi vezetők miként cselekedtek azon kívánságuk miatt, mellyel sugalmazás útján megáldattak.
Kimball elnök és más egyházi vezetők mit tettek sugalmazott kívánságaikból adódóan?
Ez a bekezdés segít nekünk megérteni, hogy a próféták az Úr útmutatását kérik az egyház irányításához. Ezt a tantételt bele is írhatod a szentírásodba.
Figyeld meg, hogy a második bekezdés így kezdődik: „Mivel tudatában vagyunk azoknak az ígéreteknek, amelyeket… [a] prófétá[k]… tettek”. Ebből a mondatból megtudjuk, hogy az egyházi vezetők tudták, hogy valamikor minden érdemes férfinak lehetősége lesz megkapni a papságot. 1978 előtt az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma évekig tanácskozott és imádkozott a papsági korlátozásról. Az egyházi vezetők úgy érezték, hogy kinyilatkoztatásra van szükség a már bő egy évszázada érvényben lévő korlátozás megváltoztatásához. E kérdés egy ideje már nagyon nyomasztotta Kimball elnök lelkét, aki gyakran elment egyedül a templomba, hogy imádkozzon róla.
Olvasd el a 2. hivatalos nyilatkozatnak azt a két bekezdését, mely úgy kezdődik, hogy „Ő meghallgatta imáinkat” és „Ünnepélyesen kijelentjük”, és nézd meg, mit válaszolt az Úr Kimball elnök, az Első Elnökségben lévő tanácsosai, illetve a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjainak imáira. Meg is jelölheted, amit találsz.
Ezek a bekezdések segítenek nekünk megérteni, hogy az Úr a prófétáinak adott kinyilatkoztatásokon keresztül irányítja az egyházát. Ezt a tant bele is írhatod a szentírásodba.
Ez a kinyilatkoztatás óriási hatással volt az emberekre világszerte. Olvasd el, hogyan reagált Helvécio Martins és felesége, Rudá, amikor értesültek erről a kinyilatkoztatásról: „Nem tudtam uralkodni az érzéseimen. Rudával bementünk a hálószobánkba, letérdeltünk, és imádkoztunk. Sírva köszöntük meg Mennyei Atyánknak azt az eseményt, amelyről addig csak álmodtunk. A nap ténylegesen elérkezett, méghozzá a mi halandó életünkben” (Autobiography, 69–70).
A Martins családot összepecsételték a templomban. Fiuk, Marcus volt az első afrikai származású egyháztag, aki a papsági korlátozást megszüntető kinyilatkoztatás után missziót szolgált. Helvécio Martins helyi papsági vezető lett, idővel pedig elhívták, hogy a Hetvenek Második Kvórumának tagjaként szolgáljon.
Nem sokkal a papsági korlátozást megszüntető kinyilatkoztatás elnyerése után misszionáriusokat küldtek Afrikába. Azóta templomokat építettek azon a földrészen, és emberek százezrei részesültek magukért és elhunyt őseikért az evangélium szertartásaiban.
Megkérdezhetik tőled, hogy egy ideig miért nem rendeltek el afrikai származású férfiakat a papságba az egyházban. Gondold át, mit válaszolnál erre a kérdésre. További információért látogass el az LDS.org honlapra, kattints a Gospel Topics [Evangéliumi témák] feliratra, majd a keresőbe írd be: race and the priesthood [faji megkülönböztetés és a papság].
-
-
Tanulmányoztam a 2. hivatalos nyilatkozatot, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: