Tan és szövetségek 14–16

Bevezetés

1829 késő májusában Joseph Smith és Oliver Cowdery a Mormon könyve fordításának befejezése közben a csőcselék fenyegetéseivel küszködött. Hogy segítsen elmenekülniük az üldöztetés elől, David Whitmer segített nekik a pennsylvaniai Harmonyból a Whitmer családhoz költözni a New York állambeli Fayette-be. A Whitmer család komoly érdeklődést tanúsított a visszaállítás kibontakozó eseményei iránt. Joseph Smith úgy jellemezte David, John és ifj. Peter Whitmert, mint akik „rajongó barátok és segítőtársak a munkában, és… szerették volna tudni személyre szabott feladataikat” (in History of the Church, 1:49). A Próféta imádkozott, és megkapta az Úr szavát e három testvér mindegyike számára.

Tan és szövetségek 14

Az Úr elhívja David Whitmert, hogy segítsen az utolsó napi munkában

A következő beszámoló leírja azokat a rendkívüli eseményeket, amelyek lehetővé tették, hogy David Whitmer segítsen Oliver Cowderynek és Joseph Smithnek elmenekülni üldözőik elől:

David Whitmer éppen búzát vetett a családi farmon a New York állambeli Waterlooban, Fayette közelében, amikor arra kérték, hogy menjen a pennsylvaniai Harmonyba Joseph Smith és Oliver Cowdery megsegítésére. Eltökélte, hogy amint végez a munkával a földeken, azonnal útra kel. Egyetlen nap alatt el tudta boronálni a földjét, reggeltől estig dolgozva. Másnap neki akart állni megtrágyázni a földet, nővére azonban arról számolt be, hogy az előző délelőtt látott három férfit, amint elszórták a mezőn a trágyaként használandó meszet. A következő beszámoló Lucy Mack Smithtől származik e csodálatos eseményről:

„David kiment a mezőre, és látta, hogy jó kétnapi munka áll előtte. […] Befogta hát a lovait a borona elé, de ahelyett, hogy a szokásos módon osztotta volna fel a földjét, elkezdte körkörösen boronálni egybe az egészet, és mindezt folytatta egészen délig, amikor is – ebédre megállván – körbenézett, és meglepetten látta, hogy a búza felét összeboronálta. Ebéd után úgy folytatta, mint előtte, és estére a teljes kétnapi munkával végzett.

Ugyanazon az estén édesapja a mezőn járva látta, hogy mi történt, és így kiáltott fel: »Ebben egy felsőbb hatalom keze kell, hogy legyen, és úgy vélem, jobban teszed, ha elmész Pennsylvaniába, amint elszórtad a meszet!«

Másnap reggel David hóna alá fogta a fa mérőt, és elindult, hogy elszórja a meszet, melyet két nappal előtte kupacokban hagyott nővére házánál, amikor azonban odaért, azt látta, hogy a mész eltűnt! Szaladt hát a nővéréhez, hogy megkérdezze, tud-e valamit arról, hová lett, mire ő meglepetten így felelt: »Miért tőlem kérded? Hát nem el lett szórva még tegnap?«

»Tudomásom szerint nem« – válaszolta David.

»Ez felettébb meglepő – mondta nővére –, mert még délelőtt odajöttek hozzám a gyerekek, és könyörögtek, hogy menjek, nézzem már a férfiakat, hogy terítik a meszet, mert ők még soha embert olyan gyorsan meszet szórni nem láttak egész életükben. Mentem is, és három férfit láttam a szántón dolgozni, ahogy a gyerekek mondták, de gondoltam, béreseket hozattál, mivel sietsz, így aztán nyomban vissza is mentem a házba, és nem is gondoltam az üggyel többet.«

David kikérdezte a rokonait és a szomszédokat az üggyel kapcsolatban, de nem tudott rájönni, hogy ki tette” (History of Joseph Smith by His Mother, ed. Preston Nibley [1958], 148–49).

Képzeld magad David Whitmer helyébe. Milyen hatással lennének rád ezek a csodák?

Miután David Whitmer a New York állambeli Fayette-be hozta a Prófétát és Oliver Cowderyt, az Úr bejelentette művének előjövetelét ezekben az utolsó napokban, valamint az azoknak ígért áldásokat, akik részt vesznek abban (lásd T&Sz 14:1–5). Olvasd el a Tan és szövetségek 14:6–7-et, és keresd meg, milyen utasításokat adott az Úr Davidnek, és milyen ajándékot ígért neki ezért. Milyen ajándékot ígért neki az Úr? Mit kellett Davidnek tennie, hogy elnyerje ezt az áldást?

Írd le a gondolataidat a következő kérdésekkel kapcsolatban a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Az örök élet azt jelenti, hogy családokban élünk örökké Isten jelenlétében, és olyanná válunk, mint Ő. Hogyan segít ez a meghatározás megértened, hogy az örök élet miért „Isten minden ajándéka közül a legnagyobb”?
2. Hogyan sarkallhat az örök élet ígérete arra, hogy betartsd Isten parancsolatait, és kitarts mindvégig?

A Tan és szövetségek 14:7-ben az Úr egy olyan fontos tantételt tanított, amely mindannyiunkra vonatkozik: Ha betartjuk Isten parancsolatait és mindvégig kitartunk, örök életet nyerünk. Beírhatod ezt a tantételt a szentírásodba vagy a szentírás-tanulmányozási naplódba.

Hogy jobban megértsd ezt a tantételt, gondold át, mit jelenthet mindvégig kitartani a következő helyzetekben:

Egy fiatal férfi, aki nemrégiben csatlakozott az egyházhoz, úgy érzi, hogy nincsenek barátai az egyházközségében.
Egy fiatal nő olyan betegséget kap el, amelynek következtében folyamatos orvosi felügyeletre és ápolásra szorul.
Egy fiatal férfi vagy nő szülei nemrég váltak el, és az egyik szülő nem tevékeny az egyházban.
Egy fiatal nő vagy fiatal férfi folyamatosan küszködik egy olyan kísértéssel, amely függőséghez vezethet.

Olvasd el a Tan és szövetségek 14:8-at, hogy egy másik áldást is megismerj, amelyet az Úr David Whitmernek ígért az engedelmessége függvényében.

Röviddel e kinyilatkoztatás elnyerését követően David Whitmer a Mormon könyve három tanújának egyike lett. Látta Moróni angyalt és az aranylemezeket, valamint hallotta Isten hangját, amint bizonyságot tesz a feljegyzés igaz voltáról.

Olvasd el a Tan és szövetségek 14:11-et, amelyben az Úr egy másik ígéretet is adott David Whitmernek, amely David hithűségén múlott. A szentírás-tanulmányozási naplódba írj le a saját szavaiddal egy „ha…, akkor…” tantételt, amelyet ebben a versben találsz. (Az egyik lehetséges megoldás a lecke végén található.)

Tan és szövetségek 15–16

Jézus Krisztus megtanítja John és Peter Whitmernek, hogy mi a legértékesebb számukra

A John és Peter Whitmer számára adott kinyilatkoztatások tanulmányozásához kérj meg egy családtagot vagy barátot, hogy olvasson el veled néhány verset, ha lehetséges. Olvasd el a Tan és szövetségek 15:1-et te, a családtag vagy barát pedig a Tan és szövetségek 16:1-et. Hasonlóképpen, a verseket váltogatva olvassátok fel a 2–6. verseket is. Fogalmazzátok meg, mi a szokatlan ebben a két kinyilatkoztatásban.

Mi az egyetlen különbség e két kinyilatkoztatás megfogalmazásában?

Mivel a 2–6. versek ezekben a kinyilatkoztatásokban azonosak, úgy tűnik, az Úr akár egyetlen kinyilatkoztatást is adhatott volna, amelyet mindkét férfinak címez. Mit tanulhatunk abból a tényből, hogy Ő rászánta az időt arra, hogy Johnhoz és Peterhez is egyenként szóljon?

Olykor az Úr kinyilatkoztathatja ugyanazt az üzenetet több embernek is, mivel a szükségleteik, körülményeik vagy vágyaik hasonlóak lehetnek. Hogy megtaláld, mi volt a közös abban, amire John és Peter Whitmer vágyott, olvasd el ismét a Tan és szövetségek 15:3–4-et és a Tan és szövetségek 16:3–4-et. Mit kívánt John Whitmer és Peter Whitmer is?

E kinyilatkoztatásokban az Úr azt tanította, hogy nagy értékkel bírnak számunkra azon erőfeszítéseink, hogy Jézus Krisztushoz hozzunk másokat. Amint segítünk másokat Jézus Krisztushoz vezetni, ők is megértik majd, hogy Isten ismeri és szereti őket.

Ezek a kinyilatkoztatások azt is megtanítják nekünk, hogy Isten személyesen ismer bennünket. Tudja, mi a legjobb számunkra.

A szentírás-tanulmányozási naplódba írd le a gondolataidat arról, hogyan mutathatja meg egy papsági áldás vagy egy misszionáriusi elhívás azt, hogy Isten személyesen ismer bennünket.

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmesélt egy példát arra az igazságra, mely szerint Isten személyesen ismer bennünket:

„Korábban beszéltem egy papsági vezetővel, aki azt a sugalmazást kapta, hogy jegyezze meg az összes 13–21 év közötti fiatal nevét a cövekben. A fiatal férfiakról és nőkről készült arcképek segítségével kis kártyákat készített, amit üzleti utak közben és máskor is átnézett. Ez a papsági vezető gyorsan megtanulta az összes fiatal nevét.

Egy éjjel az egyik fiatal férfiról álmodott, akit csak képről ismert. Álmában látta a fiatal férfit fehér ingben misszionáriusi névtáblával. A társa mellette ült, ő pedig egy családot tanított. A fiatal férfi a Mormon könyvét tartotta a kezében, és úgy látszott, hogy a könyv igaz voltáról tesz bizonyságot. Ekkor a papsági vezető felébredt álmából.

Egy soron következő papsági gyűlésen a vezető odament az álmában látott fiatalemberhez, és kérte, hogy beszélgessenek pár percre. Rövid bemutatkozás után a vezető nevén szólította a fiatal férfit, és így szólt: »Nem szoktam álmokat látni. Soha nem álmodtam a cövek egyetlen tagjáról sem, csak rólad. Elmesélem neked az álmomat, majd pedig kérlek, segíts megértenem a jelentését!«

A papsági vezető felidézte az álmot, és megkérdezte a fiatal férfit a jelentéséről. Érzelmektől elcsukló hangon ezt az egyszerű választ adta: »Azt, hogy Isten ismer engem.« A fiatal férfi és a papsági vezető között lefolytatott párbeszéd hátralevő része [komoly jelentőséggel bírt], és megegyeztek, hogy a következő hónapokban tanácskozni fognak időről időre” (Az Úr gondoskodó kegyelme. Liahóna, 2005. máj. 100.).

Gondolkodj el azon (vagy beszéld meg azzal a személlyel, akivel olvastál), hogy miért lehet segítségünkre, ha felismerjük, hogy Isten személyesen ismer bennünket.

A szentírás-tanulmányozási naplódba írj egy olyan helyzetről, amelyben valamilyen módon segített neked az, hogy tudtad, hogy Isten személyesen ismer téged, vagy írj arról, milyen hatással van a mindennapos döntéseidre az, hogy tudod, hogy Isten személyesen ismer téged.
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 14–16-ot, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal:

Megjegyzés a 2. feladathoz: A Tan és szövetségek 14:11 egyik tantételét így is megfogalmazhattad: Ha hithűen segítünk az Úrnak az Ő munkájában, Ő lelkileg és fizikailag is megáld majd bennünket.