16. rész: 1. nap

Tan és szövetségek 72–74

Bevezetés

1831. december 4-én Joseph Smith próféta megkapta a Tan és szövetségek 72-ben található kinyilatkoztatást, melyben az Úr új püspököt hívott el Ohióban és kinyilatkoztatta néhány kötelességét. Az 1832 januárjában kapott Tan és szövetségek 73-ban az Úr azt az utasítást adta Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak, hogy folytassák a Biblia fordításának munkáját. Az Úr a fordítás munkája kapcsán adta a Tan és szövetségek 74-ben található kinyilatkoztatást, mely magyarázatot ad az 1 Korinthusbeliek 7:14-re.

Tan és szövetségek 72:1–8

Az Úr elhívja Newel K. Whitney-t püspöknek Ohióban

Érezted-e már, hogy egy elhívás vagy valamilyen nehéz feladat, amelyre felkértek az egyházban, túl nagy kihívás, vagy meghaladja a képességeidet? Olvasd el a Tan és szövetségek 72:1–2-t, és nézd meg, milyen elhívásra volt szükség Ohióban („az Úr szőlőskertjének ebben a részében”).

1831 nyarán Edward Partridge püspök, az egyház első elhívott püspöke, elköltözött az Ohio állambeli Kirtlandből a nyugati irányban majdnem 1500 kilométerre lévő Missouri állambeli Independence-be, hogy Sion püspökeként szolgáljon. Ennek eredményeképpen az Úr kijelentette, hogy új püspökre van szükség Ohióban. Olvasd el a Tan és szövetségek 72:3–6-ot, és keress olyan szövegrészeket, amelyek elmagyarázzák, hogy miért volt szükségük püspökre az Ohióban élő szenteknek, a felajánlás törvénye szerint élő sáfároknak. (E tanulmányi kalauz 10. rész: 3. napjának a Tan és szövetségek 42:30–42-re vonatkozó leckeanyagában már találkoztál a felajánlás törvényével.)

Gondold át, ma hogyan segít neked a püspököd vagy a gyülekezeti elnököd elszámolnod az egyháztagként vállalt feladataiddal.

Olvasd el a Tan és szövetségek 72:7–8-at, és figyeld meg, kit hívott el az Úr új püspöknek Ohióban.

Amikor Newel K. Whitney elhívást kapott, hogy püspök legyen Ohióban, nem érezte magát alkalmasnak egy ilyen pozícióban való szolgálatra. A következő információk, melyek unokájától, Orson F. Whitney eldertől származnak, aki tagja volt a Tizenkét Apostol Kvórumának, segítenek nekünk megérteni, mit érzett Newel K. Whitney, amikor megtudta, hogy honnan ered az elhívása:

„A gondolat, hogy magára vegye ezt a fontos felelősséget (a püspöki hivatalt), majdnemhogy több volt, mint amit el tudott viselni. Noha kevés olyan ember volt, akit alkalmasabbá tettek volna ilyesfajta pozícióra a természetes adottságai, ő mégsem bízott a képességeiben, és úgy [érezte], nem alkalmas arra, hogy megfeleljen e magas és szent megbízatásnak. Aggodalmában a Prófétához folyamodott:

»Én nem tudom püspökként elképzelni magamat, Joseph testvér; de ha te azt mondod, hogy ez az Úr akarata, akkor megpróbálom.«

»Nem szükséges, hogy egyedül az én szavamra hagyatkozzál – válaszolt kedvesen a Próféta. – Menj, és kérdezd meg az Atyát te magad.«

Newel… eltökélte, hogy úgy tesz, ahogy [a Próféta] tanácsolta. Alázatos, szívből jövő imája meghallgatásra talált. Az éjszaka csendjében, szobájának magányában egy hangot hallott a mennyből: »Bennem van a te erősséged.« Ez a pár szó egyszerű volt, ám hatalmas jelentőséggel bírt. Kétségei eloszlottak, mint a harmat a hajnal közeledtével. Azonnal megkereste a Prófétát, elmondta neki, hogy meg van elégedve [a válasszal], és hogy kész elfogadni a hivatalt, amelyre elhívták” (in B. H. Roberts, A Comprehensive History of the Church, 1:271).

1. Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba, hogy mit tennél a következő helyzetben: Képzeld el, hogy egy barátod vagy családtagod elhívást kap valamilyen egyházi szolgálatra, és úgy érzi, hogy ennek az elhívásnak a betöltése meghaladja a képességeit. A Tan és szövetségek 72-ből tanultak, valamint Newel K. Whitney-nek az elhívásával kapcsolatos élménye alapján írd le pár sorban, milyen tanácsokat adnál vagy milyen bizonyságot tennél azért, hogy segíts az illetőnek az elhívás magabiztos elfogadásában és betöltésében.

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből szintén tanított arról, hogy milyen forrásból erednek az egyházi szolgálatra szólító elhívások:

„[T]anácsot adok mindenkinek – férfinak és nőnek, lánynak és fiúnak –, akit elhívtak, vagy akit ezután fognak elhívni. Van egy pár olyan dolog, amelynek igazságáról meg kell győződnötök.

[…] Először is, Isten hívott el benneteket. Az Úr ismer titeket. Tudja, kit akar elhívni egyházának minden egyes tisztségébe. Ő választott titeket. […] Az a személy, aki sugalmazást kapott, hogy egy adott elhívásra ajánljon, nem azért tett így, mert tetszettetek neki, vagy mert szüksége volt valakire e feladat betöltéséhez. Imádkoztak, és a válasz alapján úgy érezték, hogy titeket kell elhívni.

Az az illető, aki elhívott titeket, nem egyszerűen csak azért tette ezt, mert a veletek készített interjú során megtudta, hogy érdemesek és hajlandók vagytok szolgálni. Imádkozott, hogy megtudja, mi az Úr akarata számotokra. Az Úr felhatalmazottainak imája és a nekik adott kinyilatkoztatás miatt vagytok [elhíva]” (Emelkedjetek fel elhívásotokhoz! Liahóna, 2002. nov. 76.).

2. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Hogyan segít neked elhívásaid elfogadásában és a betöltésükre irányuló szorgalmas erőfeszítéseidben annak tudata, hogy az Úr egyházában Istentől erednek a szolgálatra szólító elhívások?

Tan és szövetségek 72:9–26

Az Úr elmagyarázza a püspök kötelességeit

3. Sorold fel a szentírás-tanulmányozási naplódban a püspök és a gyülekezeti elnök minden olyan kötelességét és feladatát, amely csak eszedbe jut.

A Tan és szövetségek 72:9–26-ban az Úr kinyilatkoztatta Newel K. Whitney püspök néhány kötelességét. Az Úr által itt felsorolt kötelességek elsősorban Whitney püspöknek a felajánlás törvényében betöltött szerepére vonatkoztak, azonban napjaink püspökeinek és gyülekezeti elnökeinek az egyházi feladatai közül számos kapcsolódik az egyház első püspökeinek e kötelességeihez.

Olvasd el a Tan és szövetségek 72:10–12-t, és nézd meg, milyen kötelességeket bízott az Úr Whitney püspökre. Karikázd be a szentírás-tanulmányozási naplódban általad felsorolt kötelességek közül azokat, amelyek hasonlítanak az ezekben a versekben leírtakhoz.

Néhány olyan kötelesség, melynek teljesítésére parancsot adott az Úr Whitney püspöknek, hasonlít a mai püspököktől elvárt feladatokhoz. Olvasd el a Tan és szövetségek 72:16–18-at, és nézd meg, mit kellett adnia Whitney püspöknek a Missouriba költöző egyháztagoknak.

A Missouriba költöző egyháztagoknak magukkal kellett vinniük egy bizonyítványt Partridge püspöknek, Sion püspökének, mely bizonyítja, hogy érdemesek az örökségre Sionban. Napjainkban a templomi ajánlás szolgál egyfajta bizonyítványként – ezt adják oda a püspökök és a gyülekezeti elnökök az egyháztagoknak, hogy bizonyítsa érdemességüket, és lehetővé tegye számukra azt, hogy belépjenek a szent templomokba.

A Whitney püspök kötelességeit illető ezen kinyilatkoztatásból megtudjuk, hogy a püspökök és a gyülekezeti elnökök kezelik az egyház fizikai és lelki ügyeit az egyházközségükben és a gyülekezetükben. (A fizikai szó itt az élet fenntartásához szükséges dolgokra utal, például: ruházat, élelem, ingatlanok és pénz.)

Gondold át, a te életedet miként áldotta meg az, hogy az Úr elhívott egy püspököt vagy gyülekezeti elnököt, aki szolgál téged és a családodat.

Tan és szövetségek 73

Az Úr arra utasítja Joseph Smitht és Sidney Rigdont, hogy folytassák a Biblia fordítását

Olvasd el a Tan és szövetségek 73 szakaszbevezetését, és nézd meg, mivel foglalatoskodott Joseph Smith próféta és Sidney Rigdon 1831. december eleje óta.

Joseph Smith és Sidney Rigdon prédikált, hogy segítsenek eloszlatni az egyházról keringő téves információkat, amelyek Ezra Booth leveleinek publikálása miatt terjedtek. A Tan és szövetségek 73:1–2-ben az Úr kinyilatkoztatta, hogy azok az elderek, akik ez idáig szintén prédikáltak, folytassák ezt a munkát a következő konferenciáig, amely két héttel azután volt esedékes.

Olvasd el a Tan és szövetségek 73:3–4-et, és figyeld meg, mit parancsolt az Úr Josephnek és Sidney-nek, mire összpontosítsanak. A „fordítás munkája”, amelyre Josephnek és Sidney-nek újra összpontosítania kellett, a Biblia ihletett átdolgozása volt. Joseph Smith próféta számos ihletett átdolgozását ma magyarul a Kalauz a szentírásokhoz 223–245. oldala tartalmazza, JSF (Joseph Smith fordítás) jelöléssel. Ezenkívül a Nagy értékű gyöngyben Mózes könyve, valamint a Joseph Smith – Máté is ebből az ihletett fordításból származik.

Tan és szövetségek 74

Az Úr megmagyarázza az 1 Korinthusbeliek 7:14 jelentését

Képzeld el, hogy teljes idejű misszionáriusként szolgálsz az egyházban. Miközben egy, az egyház iránt érdeklődő házaspárral beszélgetsz, megtudod, hogy a házaspárnak volt egy fia, aki csupán néhány hónapos korában elhunyt. Azt mondta nekik az egyházi vezetőjük, hogy a gyermek nem juthat a mennybe, mivel nem lett megkeresztelve a halála előtt. A szülők mély szomorúságot éreznek gyermekük elvesztése miatt és azért, mert azt hiszik, hogy a kisbabájuk elesett a szabadítástól.

Mit mondanál ezeknek a szülőknek? (A lecke egy későbbi pontján lehetőséged lesz a válaszod leírására.)

A Tan és szövetségek 74 az Úr magyarázatát tartalmazza az 1 Korinthusbeliek 7:14 kapcsán. Olvasd el a Tan és szövetségek 74:1-et, amely Pál apostol szavaiból ered az 1 Korinthusbeliek 7:14-ből. A hitetlen szó az 1. versben azokra a zsidókra vonatkozik, akik nem fogadták el Jézus Krisztus evangéliumát. Pál nem azt mondta, hogy egy személyt meg lehet menteni a házastársa igazlelkűsége által, hanem azt, hogy az egyik házastárs megtérése megszentelő hatással lehet az egész családra. A „különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának” szövegrészt az 1 Korinthusbeliek 7:14-ben általában a csecsemőkeresztelés gyakorlatának igazolására használták.

Olvasd el a Tan és szövetségek 74:2–6-ot, és keresd meg azokat a problémákat, amelyek Pál apostol idején alakultak ki, amikor az egyik házastárs megtért Jézus Krisztus evangéliumához, a másik viszont továbbra is Mózes törvénye szerint élt.

Jézus Krisztus engesztelése betöltötte Mózes törvényét, és a körülmetélésre nem volt többé szükség, azonban azok a zsidók, akik Mózes törvényét követték, úgy hitték, hogy a fiúgyermek tisztátalan, ha nincsen körülmetélve, amelyre általában a gyermek nyolcnapos korában került sor. A Tan és szövetségek 74:2–6-ban az Úr elmagyarázta, miként okozott ez a hamis nézet – a gyermekek lelkének állapotáról és a körülmetélkedés gyakorlatáról – problémákat az olyan családokban, amelyekben az egyik szülő Jézus Krisztus evangéliumában hitt, a másik viszont Mózes törvényében. Hasonló konfliktusok ma is felléphetnek a hit és a vallásgyakorlás területén azokban a családokban, amelyekben az egyik házastárs tagja az egyháznak, a másik viszont nem.

Olvasd el a Tan és szövetségek 74:7-et, és ha gondolod, jelöld meg azt a tant, amelyet a kisgyermekekről tanított az Úr, majd olvasd el a Moróni 8:8–12-t. Gondold át, hogyan vonatkoznak ezek a versek a korábban említett misszionáriusi helyzetre. A Moróni 8:8–12-t odaírhatod keresztutalásként a Tan és szövetségek 74:7 mellé.

4. A szentírás-tanulmányozási naplódba írd le, mit tanítanál annak a házaspárnak, akik azt hiszik, hogy elhunyt kisbabájuk nem juthat a mennybe. Hogyan segítenél nekik megérteni az ezekben a versekben tanított tant, mely szerint a kisgyermekek szentek, mivel megszentelődnek Jézus Krisztus engesztelése által?

Shayne M. Bowen elder a Hetvenek Kvórumából mesélt egy olyan élményéről, melyben fiatal teljes idejű misszionáriusként volt része Chilében. Figyeld meg, milyen hatással volt a Bowen elder és társa által tanított asszonyra annak az igaz tannak a megismerése, hogy a kisgyermekek megszentelődnek Jézus Krisztus engesztelése által.

„Ramirez nőtestvér gyorsan fejlődött a leckék során, és buzgón igyekezett megtanulni minden tant, melyet tanítottunk neki. Egyik este a csecsemők megkereszteléséről beszélgettünk, és arról tanítottunk, hogy a kisgyermekek ártatlanok, és nincs szükségük keresztelésre. Megkértük Ramirez nőtestvért, hogy olvassa fel [a Moróni 8:10–12-t] Moróni könyvéből…

A szentírás felolvasása után Ramirez nőtestvér elkezdett zokogni. A társammal nem értettük, mi történt, ezért megkérdeztem: »Ramirez nőtestvér, mondtunk vagy tettünk bármi olyasmit, amivel megbántottuk?«

Ő így válaszolt: »Ó, nem, elder, nem tettetek semmi rosszat. Hat évvel ezelőtt született egy kisfiam, de elhunyt, mielőtt megkeresztelhettük volna. A papunk azt mondta, hogy mivel nem lett megkeresztelve, pokolba kerül az egész örökkévalóságra. Hat évig cipeltem ezt a fájdalmat és bűntudatot. E szentírás elolvasása után a Szentlélek ereje által tudom, hogy mindez igaz. Éreztem, ahogy megszabadulok ettől a hatalmas súlytól. Ezek a könnyek az öröm könnyei.«

[…] Miután hat évig elviselhetetlen gyásztól és fájdalomtól szenvedett, az igaz tan, melyet egy szerető Mennyei Atya az élő prófétáján keresztül kinyilatkoztatott, a béke édes érzését hozta el e meggyötört asszonynak. Mondanom sem kell, hogy Ramirez nőtestvér és a nyolcévesnél idősebb gyermekei megkeresztelkedtek” („Mert én élek, ti is élni fogtok”. Liahóna, 2012. nov. 15–16).

5. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 72–74-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: