Tan és szövetségek 84:1–42

Bevezetés

1832 szeptemberében a misszionáriusok visszatértek az ohiói Kirtlandbe, miután az Amerikai Egyesült Államok keleti részén prédikálták az evangéliumot. Örömteli találkozásuk során Joseph Smith próféta a Tan és szövetségek 84-ben feljegyzett kinyilatkoztatást kapta. Két nap során – szeptember 22-én és 23-án – kapta a kinyilatkoztatást. (Van némi történelmi bizonyíték arra, hogy az 1–41. versek szeptember 22-én, míg a 42–120. versek szeptember 23-án adattak.) A Tan és szövetségek 84-hez kapcsolódó tanulmányok két leckébe kerültek felosztásra. Ez a lecke az Úrnak a papsággal kapcsolatos utasításaira összpontosít, valamint arra, hogy a papság miként készíthet fel bennünket mindannak elnyerésére, amivel Mennyei Atyánk rendelkezik.

Tan és szövetségek 84:1–30

Az Úr kijelenti, hogy egy templom épül majd, és elmagyarázza a papság céljait

Gondolj egy olyan templomra, amelyet már meglátogattál, vagy amelyet szeretnél majd meglátogatni. Hogyan magyaráznád el egy másik hitet valló barátodnak a különbséget a templom és a környék egy másik épülete között?

Olvasd el a Tan és szövetségek 84:2–5-öt, és jelöld meg azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek által az Úr segített a szenteknek megérteni, miért volt fontos a templom felépítése.

Ezek a versek megismétlik azt a jövendölést, hogy a Missouri állambeli Jackson megyében épül majd fel Új Jeruzsálem városa, valamint egy templom. Később, 1841-ben azonban az Úr azt mondta a szenteknek, hogy az egyház ellenségei részéről megnyilvánuló súlyos üldöztetés miatt nem várja el tőlük a város vagy a templom azonnali megépítését Missouriban (lásd T&Sz 124:49). A Tan és szövetségek 84:5-ben olvasható „ez a nemzedék” kifejezés az Új Jeruzsálem és a templom felépítéséről szóló próféciára utal – vagyis, hogy ez azért meg fog történni, csak majd egy másik alkalommal teljesedik be a jövőben (lásd Mózes 7:62).

A Tan és szövetségek 84 lehetőséget nyújt arra, hogy a templomban elnyerhető fontos áldásokról tanulj. Mielőtt tovább folytatnád ennek a szakasznak a tanulmányozását, segíthet, ha áttekinted azokat a kulcsfontosságú kifejezéseket, amelyek az Úr által ebben a kinyilatkoztatásban tanított tantételekhez kapcsolódnak. A következő táblázatban figyelmesen olvasd el a tantételbeli meghatározást a jobb oldalon, majd párosítsd össze ezeket a megfelelő kifejezéssel a bal oldalon.

kifejezés	meghatározás
szövetség szabadító szertartás melkisédeki papság ároni papság	a magasabb vagy nagyobb papság, amely a lelki dolgokban jár el az előkészítő papság, amely az angyalok szolgálattételének, a bűnbánat evangéliumának, és a keresztelésnek a kulcsaival rendelkezik egy szent egyezség Isten és ember között egy szent cselekedet, amely elengedhetetlen a felmagasztosuláshoz, és amelyet szövetségek kísérnek

(A megoldást ehhez a párosító feladathoz lásd a lecke végén.)

Olvasd el a következő papsági szertartásokat és áldásokat tartalmazó felsorolást, és jelöld meg a mellettük lévő oszlopban azokat, amelyek szabadító szertartásoknak számítanak:

	keresztelés
	konfirmálás
	gyermekek névadása és megáldása
	melkisédeki papság ráruházása (férfiak számára)
	betegek szolgálata
	templomi felruházás
	házassági pecsételés

A listán szereplő minden áldás szabadító szertartás, kivéve a gyermekek névadása és megáldása, valamint a betegek szolgálata. A gyermekek névadása és megáldása, valamint a betegek szolgálata olyan papsági szertartások, amelyek megáldják a bennük részesülőket, de nem elengedhetetlenek a szabadításhoz.

A Tan és szövetségek 84:6–19-ből megtudjuk, hogy Mózes viselte a melkisédeki papságot, vagyis a „magasabb papság[ot]” (T&Sz 84:19). Vissza tudta vezetni a papsági felhatalmazását egészen Istenig. Igazlelkű papságviselőként Mózes vágya az volt, hogy segíthessen másoknak közelebb kerülni Istenhez a papság szabadító szertartásain keresztül.

Olvasd el a Tan és szövetségek 84:19–22-t, és keresd meg, milyen áldásokat kaphatunk a melkisédeki papság révén.

Figyeld meg a 20. versben, hogy a melkisédeki papság szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma. A keresztelés kivételével az előző táblázatban szereplő összes szertartást a melkisédeki papság felhatalmazásával kell elvégezni. Miként érzed az isteniség hatalmát megnyilvánulni e szertartásokban?

A melkisédeki papság két szabadító szertartását – a templomi felruházást és a házassági pecsételést – kizárólag a templomban lehet elnyerni. A Tan és szövetségek 84:22 szerint miért fontos, hogy elnyerjük a melkisédeki papság szabadító szertartásait?

A 22. vers utalhat ugyan arra is, hogy még életünk során meglátjuk Istent, de végső soron arra utal, hogy Mennyei Atyánk színe előtt élhetünk majd örökké. A következő tantételt oda is írhatod a szentírásod margójára a 21–22. versek mellé: Ahhoz, hogy Istenhez hasonlóvá váljunk és az Ő színe előtt élhessünk, el kell nyernünk a melkisédeki papság szabadító szertartásait.

A szentírás-tanulmányozási naplódba írj arról, miként segítenek a Tan és szövetségek 84 tanulmányozása során megismert tantételek, hogy jobban megértsd a papság és a templomok fontosságát.

Miközben a következő kijelentést olvasod Russell M. Nelson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, gondold át, miért fontos számodra az evangélium összes szabadító szertartásának elnyerése – beleértve azokat is, melyek csak a templomban elérhetőek: „Az egyházban minden tevékenység, minden lecke, minden lépés a templomhoz vezet. Minden erőfeszítésünk, hogy hirdessük az evangéliumot, tökéletesítsük a szenteket és megváltsuk a halottakat, a szent templomhoz terel bennünket. A templom szertartásai valóban döntő fontosságúak. Nélkülük nem térhetünk vissza Isten dicsőségébe” (Készüljetek fel a templom áldásaira! Liahóna, 2010. okt. 41.).

Olvasd el a Tan és szövetségek 84:23-at, hogy megtudd, mire törekedett Mózes. Emlékezz arra, hogy a megszentel szó azt jelenti, hogy megtisztít és szentté tesz. Ezután olvasd el a Tan és szövetségek 84:24–25-öt, és keresd meg, miként reagáltak Izráel gyermekei Mózes erőfeszítéseire, hogy tanítsa őket. Milyen következményei voltak a tetteiknek?

Amint láthattad, Izráel gyermekei elveszítették a lehetőséget, hogy elnyerjék a melkisédeki papság szabadító szertartásait. Ennek ellenére az Úr nem adta fel azon próbálkozását, hogy segítsen nekik a fejlődésben. Megengedte, hogy az alacsonyabb rendű papság – az ároni papság – továbbra is közöttük maradjon. Olvasd el a Tan és szövetségek 84:26–28-at, és keresd meg, hogy az Úr miként áldotta meg továbbra is Izráel gyermekeit. Tanulmányozás közben megjelölheted azokat az áldásokat, amelyeket az ároni papságon keresztül nyerhetünk el.

Segíthet, ha megérted, hogy a 28. versben a „már gyermekkorában megkereszteltetett” kifejezés János nyolcéves korában történt keresztelésére utal. Az „Isten angyala elrendelte…, amikor nyolc napos volt” kifejezés azt jelenti, hogy Jánost elválasztották, hogy „egyengesse az Úr ösvényét [és] felkészítse [a népet] az Úr eljövetelére”. Nem arra az időpontra utal, amikor János az ároni papságot megkapta. Jánosnak az ároni papságba való elrendelésére a keresztelése után került sor. (Lásd Bruce R. McConkie, The Mortal Messiah: From Bethlehem to Calvary, 4 vols. [1979–81], 1:384–85.)

Az ároni papság felkészít bennünket a melkisédeki papság szertartásainak és áldásainak elnyerésére. A keresztelés után például – amely az ároni papság egyik szertartása – a melkisédeki papság felhatalmazásán keresztül nyerjük el a Szentlélek ajándékát. Amikor veszünk az úrvacsorából – amely egy áronipapsági szertartás –, azokat a szövetségeket újítjuk meg, amelyek segítenek megszentelni bennünket és elnyerni a Szentlélek állandó társaságát, valamint segítenek felkészülnünk a templom szertartásainak elnyerésére és szövetségeinek megkötésére. Egy fiatal férfi áronipapság-viselőként végzett szolgálata felkészíti őt a melkisédeki papság elnyerésére.

Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Mit tehetsz már most, hogy felkészülj az evangélium valamennyi szabadító szertartásának elnyerésére?

Tan és szövetségek 84:31–42

Az Úr a papság esküjéről és szövetségéről tanít

A papság esküjének és szövetségének tanulmányozása során ne feledd, hogy „az eskü egy fogadalommal mondott kijelentése annak, hogy valaki igaz és hű lesz az ígéreteihez. A szövetség két fél közötti ünnepélyes ígéret. Az ároni papság csak szövetség által nyerhető el. A melkisédeki papság viselői ki nem mondott eskü, illetve szövetség által kapják meg a papságot. Ha a papság viselői hűségesek és Isten utasításai szerint felmagasztalják az elhívásaikat, ő megáldja őket. Akik mindvégig hűek és mindent megtesznek, amit kér tőlük, mindazt meg fogják kapni, amivel az Atya rendelkezik (T&Sz 84:33–39)” (Kalauz a szentírásokhoz: a papság esküje és szövetsége; scriptures.lds.org). A „szövetség” az ember egyezsége Istennel, az „eskü” pedig Isten ünnepélyes ígéretei azoknak, akik megtartják a szövetséget.

A Tan és szövetségek 84:31–32 azt tanítja, hogy a papságviselők az utolsó napokban („Mózes és Áron fiai”) az Úr házában (a templomban) munkálkodnak majd, és eltelnek az Úr dicsőségével. A T&Sz 84:33–44 tartalmazza a papság esküjét és szövetségét. Ebből a következő tantételt tanuljuk: Ha a papságot elnyerők felmagasztalják elhívásukat, akkor Isten megszenteli őket, és mindent megad nekik, amije csak van.

Írd le a következőket a szentírás-tanulmányozási naplódba: Az Úr megígéri, hogy…, majd tanulmányozd a Tan és szövetségek 84:33-44-et, és nevezz meg legalább öt ígéretet, amelyet az Úr azoknak tesz, akik magukra veszik a papság esküjét és szövetségét. (Összevetheted a válaszaidat a lecke végén szereplőkkel.)

Gordon B. Hinckley elnök a következőket tanította az elhívásukat felmagasztaló papságviselőkről:

„Akkor magasztaljuk fel a papságunkat és az elhívásunkat, amikor szorgalmasan és lelkesen szolgálunk azokban a feladatokban, amelyekre a megfelelő felhatalmazás által elhívattunk.

[…] Akkor magasztaljuk fel elhívásunkat és akkor gyarapítjuk a papságunkban rejlő lehetőségeket, amikor kezet nyújtunk a szenvedőknek, és erőt adunk a botladozóknak.

[…] Akkor magasztaljuk fel elhívásunkat, amikor becsületben és feddhetetlenségben járunk” (“Magnify Your Calling,” Ensign, May 1989, 48–49).

Minden olyan egyháztag, aki elhívást kap és elválasztják, a melkisédeki papságon keresztül áldásokat kap egyházi elhívása felmagasztalására. Thomas S. Monson elnök egy egyszerű magyarázatot adott arra, hogyan magasztalhatjuk fel mindannyian az elhívásainkat: „Hogyan magasztalja fel valaki az elhívását? Egyszerűen úgy, hogy elvégzi az ahhoz kapcsolódó szolgálatot” (vö. Papsági hatalom. Liahóna, 2000. jan. 58.).

A szentírás-tanulmányozási naplódban válaszold meg a következő kérdéseket arról, mit jelent felmagasztalni egy elhívást:
1. Hogyan magasztalja fel egy papságviselő az elhívását a papságban?
2. Miként kaptál már áldást annak köszönhetően, hogy valaki felmagasztalta az elhívását?

Minden papságviselő kötelessége, hogy felkészítse magát és másokat is az evangélium szabadító szertartásainak elnyerésére, és az azokhoz kapcsolódó szövetségek szerinti életre, hogy örök életet nyerhessenek Mennyei Atyánkkal.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 84:1–42-t, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: