29. rész: 4. nap

Tan és szövetségek 135

Bevezetés

1844. június 27-én az Illinois állambeli Carthage-ben meggyilkolták Joseph Smith prófétát és fivérét, Hyrumot, aki az elnök segédje, valamint az egyház pátriárkája volt. A Tizenkét Apostol Kvóruma jóváhagyta, hogy a vértanúság bejelentése bekerüljön a Tan és szövetségek 1844-es kiadásába, mely addigra már majdnem készen állt a nyomtatásra. A bejelentés John Taylor és Willard Richards elderek szemtanúi beszámolójából merített, akik tagjai voltak a Tizenkettek Kvórumának. Most a Tan és szövetségek 135-ben van feljegyezve.

Tan és szövetségek 135

Joseph és Hyrum Smith vértanúhalálának bejelentése

Olvasd el a Tan és szövetségek 135:1-et. Képzeld el, hogy 1844-ben az egyház tagjaként az Illinois állambeli Nauvooban élsz, és gondolj bele, vajon milyen érzéseid lennének e tragikus hír hallatán.

A szentek többsége mély gyászt érzett, amikor értesült Joseph és Hyrum Smith haláláról. Életének utolsó napjairól tanulva gondold át saját érzéseidet és bizonyságodat Joseph Smith prófétáról.

Joseph Smith és a szentek mintegy három éven át viszonylag békében éltek Illinois-ban, 1842-re azonban újra kezdtek ellenállást tapasztalni. Az egyházon belüli szakadárok és a külső ellenség egyesült erővel támadták a Prófétát és az egyházat. Illinois polgárainak egy része félni és tartani kezdett a szentek politikai befolyásától, míg mások Nauvoo gazdasági fejlődését kezdték megirigyelni, és kritikusan szemlélték Nauvoo önkormányzatának és polgárőrségének a hatalmát. Voltak, akiknek azért kezdtek ellenszenvesek lenni a szentek, mert félreértések keringtek bizonyos szokatlan mormon tanok és szokások, például a többnejű házasság kapcsán, melyek közül néhányat az egyházat elhagyó tagok állítottak rossz fénybe. (Lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual [Church Educational System manual, 2003], 263–66, 270–71.)

1844 júniusára nagyon felfokozódtak az egyház elleni indulatok. Illinois polgárainak egy része arról beszélt, hogy ki fogják űzni az államból a szenteket, míg mások Joseph Smith megölését tervezték. A Próféta és az egyház ellen összeesküvők között ott voltak az egyház korábbi tagjai, akik elhagyták a hitüket. 1844. június 7-én William Law, aki korábban az Első Elnökség második tanácsosaként szolgált, más hitehagyók társaságában kinyomtatta a Nauvoo Expositor [Nauvoo leleplezése] elnevezésű újság első példányát. Ezek az emberek Joseph Smith és más egyházi vezetők rágalmazására használták ezt az újságot, hogy a Próféta és az egyház ellen hergeljék a közvéleményt. Joseph Smith és a Nauvoo városi tanács felismerte, hogy az ingerültséget szító újság a város elleni erőszakra sarkallja majd a csőcseléket. Ezt közfelháborítónak ítélték meg, és elrendelték a Nauvoo Expositor nyomdájának megsemmisítését.

A hitehagyók Joseph Smith próféta és más egyházi vezetők rágalmazására, valamint arra használták a Nauvoo Expositort, hogy az egyház ellen hergeljék a közvéleményt

A Nauvoo Expositor tartalma és a nyomda megsemmisítése is hozzájárult a mormonellenes indulatok felkorbácsolásához. A nyomda tulajdonosai zendülés előidézésének vádjával beperelték Joseph Smitht és más városi vezetőket. Joseph Smitht egyháztag és nem egyháztag bírák is felmentették a vádak alól, azonban ez még inkább feldühítette az ellenségeit. Amikor az a hír kezdte járni, hogy a csőcselék Nauvoo városának megtámadására készül, Joseph Smith polgármesterként statáriumot (ideiglenes katonai törvénykezést) hirdetett, és Illinois állam kormányzója, Thomas Ford irányítása alatt elrendelte, hogy a Nauvoo Légió védje meg a várost.

Oly nagy volt a környéken a feszültség, hogy Ford kormányzó a forrongó helyzet lecsillapítása végett Carthage-be ment, a területi önkormányzat központjába. Levelet írt Joseph Smithnek, melyben kifejtette, hogy csak az fogja lecsillapítani az embereket, ha a Próféta és más vezetők Carthage-ben bírósági tárgyaláson egy nem mormonokból álló esküdtszék elé állnak. Ford kormányzó teljes körű védelmet és igazságos bírósági tárgyalást is ígért nekik, ha önként jönnek. Joseph azt felelte, hogy élete veszélyben lenne az út során, ezért nem jön.

Ebben a nehéz időszakban, miután tanácskozott a fivérekkel, a Próféta úgy érezte, hogy ha ő és Hyrum elhagyják Nauvoot és nyugatra mennek, akkor a nauvooi szenteknek nem esik bántódásuk. E sugalmazásnak megfelelően cselekedve Joseph és Hyrum átkeltek a Mississippi folyón, az iowai oldalra. Voltak azonban Nauvooban olyan egyháztagok, akik kételkedtek a Próféta tervében. Néhányan elmentek hozzá és gyávasággal vádolták, mondván, hogy magukra hagyja a szenteket, nézzenek egyedül szembe az üldöztetéssel. A Próféta azt válaszolta: „Ha az életem nem ér semmit a barátaimnak, akkor nekem sem ér semmit” (in History of the Church, 6:549). Miután Joseph és Hyrum megtanácskozták a kérdést, visszatértek Nauvooba. 1844. június 24-én kora reggel elindultak Carthage felé.

Olvasd el a Tan és szövetségek 135:4-et, és nézd meg, milyen próféciát mondott Joseph Smith Carthage környékén.

1. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Szerinted milyen lehetett Joseph Smithnek úgy otthagyni a családját, hogy tudta, nem fog visszatérni hozzájuk?

   2. Szerinted miért volt a Próféta „nyugodt…, akár a nyári reggel”, pedig tudta, hogy úgy megy, „mint bárány a mészárszékre”?

A Próféta tudta, hogy halálával meg fogja óvni a szentek életét.

Olvasd el a Tan és szövetségek 135:5-öt, és figyeld meg, mit olvasott és jelölt meg Hyrum, mielőtt elindult volna Carthage-be.

Hyrum Smith a Mormon könyve e példányában olvasta és jelölte meg az oldalt, mielőtt elindult volna Carthage-be. Figyeld meg, hol hajtotta be az oldal sarkát!

2. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Szerinted miért voltak ezek a versek Ether könyvéből (Ether 12:36–38) különösen jelentőségteljesek Hyrum számára ebben az időszakban?

1844. június 25-én Joseph, Hyrum és más egyházi vezetők óvadékot tettek le, míg sor nem kerül a zendülés előidézésének vádjával foglalkozó hivatalos bírósági tárgyalásra. Ezen az estén azonban Josephet és Hyrumot árulás vádjával a carthage-i fogházba vetették, ami ellen Joseph és ügyvédjei tiltakoztak, hogy törvénytelen, hiszen ez a vád nem került elő a korábbi óvadéki meghallgatásukon, és mivel árulás vádja esetén nem tehető le óvadék, így Carthage-ben kellett maradniuk, ami nagyon veszélyes volt.

1844. június 26-án Joseph a fogházban találkozott Ford kormányzóval, aki azt fontolgatta, hogy Nauvooba megy. Joseph arra kérte, hadd menjen vele, mert Carthage-ben nem érzi biztonságban magát. Ford kormányzó megígérte, hogy ha elmegy Carthage-ből, akkor magával viszi Josephet és Hyrumot. Ezen az estén a Próféta bizonyságot tett az őröknek a Mormon könyve hitelességéről és az evangélium visszaállításáról.

1844. június 27-én reggel Joseph ezt írta a feleségének, Emmának szóló levélben: „Nagyon is beletörődtem a sorsomba, mert tudom, hogy igazolva vagyok, és minden tőlem telhetőt megtettem. Add át a szeretetemet a gyerekeknek és minden barátomnak” (in History of the Church, 6:605). Ford kormányzó, bár figyelmeztették a tervekre, hogy le akarják rohanni a fogházat és meg akarják ölni a foglyokat, a nap folyamán elhagyta Carthage-et, hogy beszéljen Nauvoo polgáraival. Megszegte ígéretét: nem vitte magával Josephet és Hyrumot. Mielőtt elindult volna, Ford kormányzó a Carthage Greys [Carthage martalócai] elnevezésű egységet – akik a Carthage-ben állomásozó polgárőrök közül szemmel láthatóan a leginkább ellenségesek voltak – bízta meg a fogház őrzésével, és a többi polgárőrt szélnek eresztette.

Június 27-nek forró, párás délutánján John Taylor és Willard Richards apostolok ott voltak Joseph és Hyrum mellett a carthage-i fogházban. A Prófétának és társainak rossz előérzetük támadt, miközben a fogház emeletén a börtönőr hálószobájában ültek. A Próféta arra kérte John Taylort, hogy énekelje el az Egy vándort, kit bánat gyötört című himnuszt (lásd Himnuszok, 18. sz.). Ha ez a himnusz https://www.lds.org/music/library/hymns/a-poor-wayfaring-man-of-grief?lang=hun rendelkezésedre áll, akkor hallgasd meg, énekeld el, vagy olvasd el a szövegét, és gondold át, vajon miért bírhatott jelentőséggel a Próféta számára életének ebben a pillanatában.

Zene használata az evangélium tanulmányozása során

Az egyház himnuszai fontos szerepet játszhatnak abban, hogy segítsenek nekünk érezni a Szentlélek hatását az evangéliumi tanulásunk során. Ha olyan himnuszt hallgatunk, énekelünk vagy olvasunk, melynek szövege közvetlenül kapcsolódik ahhoz, amit a szentírások tanítanak, akkor az segíthet nekünk az evangéliumi tantételek áttekintésében és további meglátások átgondolásában.

Próbáld meg elképzelni ezeket az eseményeket, mintha ott lettél volna a Prófétával a carthage-i fogházban:

A börtönőr szobája a carthage-i fogházban, ahol a csőcselék rátámadt a Prófétára, valamint fivérére, Hyrumra, továbbá John Taylorra és Willard Richardsra

1844. június 27-én, valamivel délután 5 óra után egy körülbelül 150–200 főből álló csőcselék, személyazonosságukat elfedő festett arccal, körülvette a fogházat. Az őrök alig tanúsítottak ellenállást, amikor a csőcselék jó néhány tagja felrohant a lépcsőn ahhoz a szobához, ahol a Próféta, valamint a fivére, Hyrum, és a barátai tartózkodtak.

Joseph és a többiek az ajtót támasztva próbálták megakadályozni, hogy a csőcselék betörhesse azt. A csőcselékből valaki átlőtt az ajtó felső deszkáján, orrának bal oldalán találva el Hyrumot. Ő hátraesett, és így kiáltott: „Halott ember vagyok!” (in History of the Church, 6:617). John Taylor később azt írta erről: „Soha nem felejtem el az együttérzés és a törődés azon mély érzését, mely Joseph testvér arcán megjelent, midőn Hyrumhoz lépett és fölé hajolva így kiáltott fel: »Ó, szegény, drága fivérem, Hyrum!«” (in B. H. Roberts, The Rise and Fall of Nauvoo [1965], 443).

Aznap korábban egy látogató adott Josephnek egy pisztolyt. A szobában tartózkodók védelmében Joseph az ajtóhoz ugrott, és a keret mögül elsütötte a pisztolyt a folyosón lévők irányában. A hat töltényből csak három dördült el, de a csőcselék három tagját megsebesítette. A csőcselék ekkor a félig csukott ajtó nyílásába szorította puskáit, John Taylor pedig továbbra is azon volt, hogy egy sétapálcával félretolja a puskacsöveket.

Míg az ajtóban egyre hevesebb lett a dulakodás, John Taylor megkísérelt az egyik ablakon keresztül kimenekülni a szobából. Miközben megpróbált kiugrani az ablakon, az ajtó felől lövést kapott a combjába, és valaki kintről is eltalálta. A padlóra esett, s miközben megpróbált bemászni az ajtó melletti ágy alá, még három lövés súlyosan megsebesítette. Eközben Willard Richards próbálta a botjával elütni az ajtóban megjelenő puskákat.

Joseph Smith ekkor úgy döntött, megpróbál kimenekülni az egyik ablakon. Willard Richards véleménye szerint azért hozta ezt a döntést, hogy megmentse az ő és John Taylor életét. Miközben Willard Richards tovább küzdött az ajtóban a csőcselékkel, a Próféta a nyitott ablakhoz ment és így kiáltott: „Ó Uram, én Istenem!” (in History of the Church, 6:618). Közben a fogházból és kintről is golyók találták el a Prófétát, aki az ablakból kiesve a földre zuhant. A csőcselék kirohant a fogházból, mert meg akartak győződni arról, hogy Joseph halott. Bár az egyháznak egyetlen tagja sem volt a közelben, valaki így kiáltott: „Jönnek a mormonok!” – mire az egész csőcselék elmenekült. (Lásd History of the Church, 6:618, 620–21; lásd még Church History in the Fulness of Times Student Manual, 283.)

A kút felett lévő ablak, melyen keresztül Joseph Smith próféta kiesett

3. Olvasd el a Tan és szövetségek 135:3-at. A szentírás-tanulmányozási naplódban jegyezd fel azokat a gondolatokat és érzéseket, melyek Joseph és Hyrum Smith vértanúhalálának e beszámolóját olvasva támadtak benned.

Olvasd el a Tan és szövetségek 135:2-t, és figyeld meg, mit mond John Taylor és Willard Richards sorsáról.

Willard Richardsnak csak a bal fülét súrolta egy golyó, mely beteljesítette Josephnek egy bő egy évvel korábbi próféciáját, mely szerint „eljön az idő, hogy jégesőként záporoznak majd körülötte a golyók, és látja, amint barátai jobbról és balról is elesnek, neki azonban még csak lyukat sem ütnek a ruháján” (in History of the Church, 6:619).

Figyeld meg a „megpecsételendő ennek a könyvnek és a Mormon könyvének a bizonyságát” kifejezést a Tan és szövetségek 135:1-ben. Ebben a szövegösszefüggésben a „megpecsétel” kifejezés valaminek, például egy bizonyságnak az állandó jellegű megalapítását, leszögezését jelenti. Ezt a magyarázatot bele is írhatod a szentírásodba. A vértanúhalál szót is megfigyelheted az 1. versben. A vértanú olyan valaki, aki a hitelvei vagy ügye igazságának tanújaként hal meg. A vértanú, avagy mártír szó egy olyan görög szóból ered, mely azt jelenti: „tanú” (Bible Dictionary, “Martyr”).

Joseph és Hyrum Smith szobra az Illinois állambeli Nauvooban

Olvasd el a Tan és szövetségek 135:7-et, és nézd meg, minek lett a tanúja Joseph és Hyrum Smith mártírhalála.

4. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Milyen hatással van a visszaállított evangéliumról való bizonyságodra annak tudata, hogy Joseph és Hyrum Smith életével pecsételte meg a visszaállított evangélium igaz voltának tanúságtételét?

5. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 135-öt, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: