30. rész: 1. nap

Utódlás az elnökségben

Bevezetés

Joseph Smith próféta 1844. június 27-i vértanúhalála után sokan tanácstalanok voltak annak kérdésében, hogy most ki fogja vezetni Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát. Azonban a Próféta már halála előtt előkészítette a vezetés átadását azzal, hogy a papság minden kulcsát és hatalmát ráruházta a Tizenkét Apostol Kvórumára. Amikor Brigham Young, aki a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke volt, 1844. augusztus 8-án szólt a szentekhez, sok egyháztag lelki tanúbizonyságot kapott arról, hogy Isten őt hívta el és készítette fel az egyház vezetésére.

Az elnökségi utódlás idővonala Joseph Smith mártírhalálát követően
dátum	esemény
1844. június 27.	Joseph és Hyrum Smith vértanúhalála az Illinois állambeli Carthage-ben.
1844. június 29.	Joseph és Hyrum Smith testének felravatalozása.
1844. június 27. – július 7.	Willard Richards és a sebesült John Taylor az egyedüli apostolok az Illinois állambeli Nauvooban.
1844. július 8.	Parley P. Pratt visszatér Nauvooba, és segít Willard Richardsnak és John Taylornak rendet tartani az egyházban.
1844. augusztus 3.	Sidney Rigdon a Pennsylvania állambeli Pittsburghből Nauvooba érkezik.
1844. augusztus 4.	Sidney Rigdon azt mondja a szentek egy csoportjának, hogy neki kellene az egyház gyámjának lennie, és kinevezésének jóváhagyása végett egy különleges gyűlést akar összehívni augusztus 6-ra. Ezt a gyűlést aztán augusztus 8-án, csütörtökön tartják meg.
1844. augusztus 6.	A többi apostol nagy része Brigham Younggal egyetemben visszatér Nauvooba a missziójáról.
1844. augusztus 7.	Reggel az apostolok és Sidney Rigdon összegyűlnek a sebesült John Taylor otthonában. Az apostolok, a főtanács és a főpapok délutáni gyűlésén Sidney Rigdon újra hangot ad azon igényének, hogy az egyház gyámja legyen. Brigham Young kijelenti, hogy ő rendelkezik a kulcsokkal, és az Úr akaratát szándékozik cselekedni ebben a kérdésben.
1844. augusztus 8.	A délelőtt 10 órakor kezdődő gyűlésen Sidney Rigdon másfél órán keresztül beszél az összegyűlt szentek ezreihez, azt magyarázva, hogy miért legyen ő az egyház gyámja. Brigham Young is beszél, és délután 2 órára újabb gyűlésre hívja a szenteket. A nap folyamán a szentek közül sokan tanúbizonyságot kapnak arról, hogy Joseph Smith próféta palástja, vagyis felhatalmazása Brigham Youngra szállt. A délutáni gyűlésen a szentek támogatják Brigham Youngot és a tizenkét apostolt az egyház vezetőiként. A szentek közül sokan mindkét gyűlésen tanúi annak, hogy Brigham Young megjelenése és hangja egy ideig teljesen olyan, mint Joseph Smith prófétáé.

Joseph Smith próféta vértanúhalála után néhányan azt állítják, hogy joguk van az egyház vezetésére

Képzeld el, hogy értesülsz róla: tegnap este meghalt az egyház elnöke. Ki lesz az egyház következő elnöke? Hogyan kerül sor a kiválasztására? Hogyan kerülnek az egyház feletti elnöklés papsági kulcsai az egyház következő elnökéhez?

Joseph Smith próféta vértanúhalála után a szentek mély szomorúságot éreztek, és az egyház tagjai közül sokan tanácstalanok voltak annak kérdésében, hogy most ki fogja vezetni az egyházat. Ebben az időszakban többen is azt állították, hogy nekik van joguk az egyház vezetésére. Köztük volt Sidney Rigdon, James Strang és Brigham Young is.

A következő bekezdések olvasása közben nézd meg, miért állította Sidney Rigdon, aki sok éven át előkelő helyen álló vezető volt az egyházban, hogy neki kellene vezetnie az egyházat:

„Sidney Rigdon, első tanácsos az Első Elnökségben, a Pennsylvania állambeli Pittsburghből érkezett [Nauvooba] 1844. augusztus 3-án. Egy évvel a történtek előtt olyan [irányba] kezdett el haladni, mely ellentétes volt [Joseph Smith próféta] tanácsával, és [elidegenedett] az egyháztól. Visszautasította, hogy találkozzon a Tizenkettek akkor [már] Nauvooban tartózkodó három tagjával, ehelyett a szentek egy népes csoportjához szólt, [akik] a vasárnapi istentiszteletre gyűlt[ek] össze” (Örökségünk: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának rövid története [1996]. 66.).

Sidney Rigdon különleges gyűlést hívott össze keddre, augusztus 6-ra, hogy az egyház tagjai gyámot válasszanak az egyház részére. Úgy tűnt, mintha azért próbálná megtartani ezt a gyűlést, hogy az egyház tagjai még azt megelőzően megerősíthessék őt pozíciójában az egyház gyámjaként, mielőtt a tizenkét apostol közül mindenki visszatérhetne az Egyesült Államok keleti részén szolgált missziójából. Voltak olyan egyházi vezetők, akik úgy érezték, hogy Rigdon testvér talán azon mesterkedik, hogy „kihasználja a szentek helyzetét” (History of the Church, 7:225). Szerencsére Willard Richards elder és Parley P. Pratt elder erőfeszítéseinek köszönhetően a gyűlés átkerült csütörtökre, augusztus 8-ra, amikorra már az apostolok nagy része visszaérkezett Nauvooba.

Rigdon testvér azt állította, hogy mivel korábban már el lett híva és rendelve Joseph Smith szószólójává, az ő feladata „meggyőződni arról, hogy az egyház irányítása megfelelőképpen történik” ( in History of the Church, 7:229). Azt is állította, hogy neki kell „az emberek gyámjának lennie”, és hogy ezt a feladatot betöltve azt teszi, amit Isten megparancsolt neki (lásd History of the Church, 7:230).

Sidney Rigdon

1. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Ha ekkor Nauvooban lettél volna, mit gondoltál volna Sidney Rigdon állításairól?

   2. Milyen kételyek merültek volna fel benned Rigdon testvérrel kapcsolatban?

A következő bekezdés olvasása közben nézd meg, miért mondta James Strang, hogy neki kellene vezetnie az egyházat:

James Strang, aki 1844 februárjában keresztelkedett meg, 1844 tavaszán épp lehetséges helyet keresett a szentek számára Wisconsin államban. A vértanúhalál után Strang testvér azt állította, hogy egy Joseph Smithtől érkező levélben az a kinyilatkoztatás állt, hogy ő lett kijelölve Joseph utódjaként. Úgy tűnt, hogy Strang testvér levelén, melyet megmutatott az egyház tagjainak, Joseph Smith aláírása áll. Strang testvér azt állította, hogy ő a következő próféta, és ezt az álláspontját 1844. augusztus 5-én be is jelentette az egyház egy Michigan állambeli konferenciáján.

2. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Ha ekkor Michiganben lettél volna a szentekkel, vajon mit találtál volna meggyőzőnek James Strang állításaiból?

   2. Milyen kételyek merültek volna fel benned az állításaival kapcsolatban?

A következő bekezdések olvasása közben nézd meg, mit mondott Brigham Young a többi papsági vezetőnek, a Tizenkét Apostol Kvórumának Nauvooban lévő tagjait is beleértve ebbe, kinek kell vezetnie az egyházat:

John Taylor, Willard Richards és Parley P. Pratt elderek már Nauvooban voltak, amikor Sidney Rigdon megérkezett. A többi apostol Brigham Younggal egyetemben 1844. augusztus 6-án este ért vissza Nauvooba. Másnap, augusztus 7-én, John Taylor otthonában az apostolok tanácskozást tartottak. Ugyanazon a napon, a délután folyamán, Nauvooban összegyűlt a tizenkét apostol, a főtanács, valamint a főpapok. Young elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke, arra kérte Sidney Rigdont, hogy mondja el, mit üzen a szenteknek. Sidney Rigdon merészen kijelentette, hogy látomást látott, és senki emberfia nem lehet Joseph Smith utódja az egyház elnökeként. Azután indítványozta, hogy jelöljék ki őt az emberek gyámjának.

Miután Sidney Rigdon befejezte a mondandóját, Brigham Young azt mondta:

„Engem nem érdekel, ki vezeti az egyházat, …csak egy dolgot kell tudnom, méghozzá azt, hogy Isten mit mond erről. Én rendelkezem az ahhoz szükséges kulcsokkal és eszközökkel, hogy megtudjam Isten szándékát e dolgot illetően…

Joseph a mi fejünkre [a tizenkét apostolra utalva ezzel] ruházta az apostolság minden olyan kulcsát és hatalmát, mellyel ő maga rendelkezett, mielőtt elvétetett volna…

Joseph gyakran mondta a Tizenketteknek: »Én lefektettem az alapot, és nektek kell építeni arra, mert a ti vállaitokon nyugszik a királyság«” (in History of the Church, 7:230).

3. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Feltehetően miben különböztek Brigham Young elnök törekvései Sidney Rigdon és James Strang törekvéseitől?

   2. Miért volt fontos Brigham Youngnak a papság kulcsaira vonatkozó bizonysága?

Brigham Young elnök és a Tizenkét Apostol Kvóruma más tagjai a következő igazságot tanították: Az egyház feletti elnökléshez szükséges minden papsági kulcs az apostoloknál van.

A papság ugyanezen hatalmaival és kulcsaival rendelkeznek a mai apostolok is. Amikor sor kerül egy apostol elrendelésére, akkor a papság minden kulcsát megkapja, mely a földön van (lásd T&Sz 112:30–32), azonban e papsági kulcsok összességében vett gyakorlásának joga a rangidős apostolra, az egyház elnökére korlátozódik.

1836 januárjában, bő nyolc évvel a halála előtt, Joseph Smith próféta azt mondta a Tizenkét Apostol Kvórumának, hogy „a Tizenkettek senki másnak, csakis az Első Elnökségnek vannak alávetve”, majd pedig hozzátette: „ahol én nem vagyok jelen, ott nincs Első Elnökség a Tizenkettek felett” (in History of the Church, 2:374).

Joseph Smith próféta e kijelentése szerint mi történik az Első Elnökséggel, amikor meghal az egyház elnöke?

Ki vezetheti az egyházat akkor, ha feloszlik az Első Elnökség?

Olvasd el a Tan és szövetségek 124:127–128-at, és nézd meg, hogy Joseph Smith próféta halálának idején ki volt a rangidős apostol és egyben a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke.

A Tizenkét Apostol Kvórumának Brigham Young volt az elnöke, mert ő volt a rangidős apostol. Amikor 1835-ben ez a kvórum először létrejött, a sorrendet az életkor határozta meg, később viszont, amint új tagjai lettek a kvórumnak, az elrendelés időpontja. Napjainkban tehát az határozza meg a sorrendet, hogy az adott apostol elrendelésére mikor került sor. Ha meghal az egyház elnöke, feloszlik az Első Elnökség, és a Tizenkét Apostol Kvóruma válik az elnöklő kvórummá, a rangidős apostol irányítása alatt.

Az egyház elnöklési utódlását az Úr határozta meg, ezért az egyház soha nincs sugalmazott vezetőség híján, és nincs szükség sem találgatásra, sem vitára annak tekintetében, hogy ki lesz az egyház következő elnöke. Harold B. Lee elnök a következő magyarázatot fűzte ehhez: „[Az Úr] tudja, mit akar, ki elnököljön ezen egyház felett, és nem hibázik. Nem véletlenszerűen tesz dolgokat. Soha semmit nem tett véletlenszerűen” (in Conference Report, Oct. 1970, 153).

Összegezve: a királyság kulcsai akkor ruháztatnak a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaira, amikor apostollá rendelik el őket. A Tizenkettek Kvóruma felett elnöklő rangidős apostol személyét az határozza meg, hogy mikor rendelték el, vagyis éppen hol áll a sorrendben. Amikor az egyház elnöke meghal, akkor az Első Elnökség feloszlik, és a tanácsosok, amennyiben korábban tagjai voltak a Tizenkét Apostol Kvórumának, újra elfoglalják ott a sorrendben megfelelő helyüket. Ezt követően a Tizenkét Apostol Kvóruma válik az egyház elnöklő kvórumává, az vezeti az egyházat. A rangidős apostol, a Tizenkét Apostol elnöke automatikusan rendelkezik a királyság minden papsági kulcsával, aktívan gyakorolja azokat, és ő elnököl az egész egyház felett. Az egyház elnöklő hivatalnokaként a Tizenkettek Kvóruma elnökének jogában áll arra vonatkozó kinyilatkoztatást kapni, hogy mikor szervezze meg újra az Első Elnökséget. Az Úr egyházában minden bölcsen és rendben történik.

Sokan tanúbizonyságot kapnak arról, hogy Brigham Young elnöknek kell vezetnie az egyházat

1844. augusztus 8-án délelőtt 10 órakor a szentek összegyűltek Nauvooban, hogy meghallgassák, amint Sidney Rigdon előadja, miért ő legyen az egyház gyámja. Mivel a szél az emelvény felé fújt, Rigdon testvér egy, az összegyűlt tömeg háta mögött álló szekéren foglalt helyet, hogy az emberek jobban hallják a hangját. A gyülekezet megfordult, hogy láthassák, amint Rigdon testvér prédikál. Másfél órán keresztül beszélt a szentek összegyűlt ezreihez, és magyarázta el, hogy miért ő legyen a gyámja az egyháznak. Jó néhányan úgy jellemezték beszédét, mint ami nem volt valami felemelő.

Közben Brigham Young elnök és más egyházi vezetők is megérkeztek és helyet foglaltak az emelvényen, szemben azzal a hellyel, ahonnan Sidney Rigdon beszélt. Ekkorra elült a szél. Miután Sidney Rigdon végzett, Young elnök is felszólalt. A közönség megfordult, hogy hallja Brigham beszédét, és hátat fordítottak a Sidney Rigdon által elfoglalt szekérnek. (Lásd “Discourse by President Geo. Q. Cannon,” Deseret News, Feb. 21, 1883, 67.) Young elnök röviden beszélt, és azt mondta, hogy jobban szeretett volna azért visszajönni Nauvooba, hogy a Prófétát sirassa, nem pedig azért, hogy új vezetőt kelljen kijelölnie. Bejelentette, hogy aznap délután 2 órára gyűlésre hívja az egyház vezetőit és tagjait. Beszéde közben az egyház tagjai közül sokan úgy látták, hogy Brigham Young megjelenése és hangja megváltozik, és egyre inkább Joseph Smith prófétára kezd hasonlítani. Ez a csodának számító esemény a szentek közül sokaknak segített megtudni az Úr arra vonatkozó akaratát, hogy Brigham Young vezesse az egyházat.

A következő tapasztalatokról olvasva nézd meg, hogyan áldotta meg az Úr a szenteket, hogy tudják, kit bízott meg az egyház vezetésével. A „palást” kifejezés arra a felhatalmazásra vonatkozik, mely a prófétáról és az egyház elnökéről (Joseph Smithről) utódjára (Brigham Youngra) száll.

Benjamin F. Johnson így emlékezett vissza erre: „Brigham Young elnök felállt és beszélni kezdett. Láttam, hogy feláll, de amint beszélni kezdett, talpra ugrottam, mert teljes mértékben Joseph hangját hallottam, és a személye kinézetében, viselkedésében, öltözékében és megjelenésében is olyan volt, mintha maga Joseph lenne; én pedig azonnal tudtam, hogy rajta van Joseph lelke és palástja” (My Life’s Review [1947], 103–4).

William C. Staines azt mondta, hogy Brigham Young olyan hangon beszélt, „mely mintha Joseph próféta hangja lett volna. Azt hittem, ő az, és több ezren így gondolták, akik hallották” (in History of the Church, 7:236).

Wilford Woodruff ezt írta: „Ha nem láttam volna a saját szememmel, senki nem tudott volna meggyőzni engem arról, hogy nem Joseph Smith van ott, és mindenki bizonyságot tehet erről, aki ismerte ezt a két embert” (in History of the Church, 7:236).

A délutáni gyűlésen Brigham Young elnök, valamint a Tizenkét Apostol Kvórumának más tagjai is beszéltek. Sokan megjegyezték, hogy amikor Brigham Young ezen a napon beszélt, olyan hangon szólt és úgy is nézett ki, akárcsak Joseph Smith. George Q. Cannon, aki 1844-ben 17 éves volt, így emlékezett vissza erre: „Az ezen a gyűlésen jelenlévők közül sokan akkor sem lepődhettek volna meg jobban, ha a halálból feltámadt Joseph szólt volna hozzájuk; mert magának Josephnek a hangja volt, és Josephnek nem csupán a hangját hallották, de az emberek szemében úgy is tűnt, mintha személyesen Joseph lenne az, aki előttük áll. […] Az Úr olyan bizonyságot adott népének, mely nem hagyott kétséget afelől, hogy ki van kiválasztva a vezetésükre” (in History of the Church, 7:236).

E csodán kívül a szentek közül sokan azt is érezték, amint a Szentlélek bizonyságot tesz nekik arról, hogy Brigham Youngot és a Tizenkét Apostol Kvórumát Isten hívta el az egyház vezetésére. A gyűlés végén a nauvooi szentek elsöprő többségű szavazattal támogatták az egyház vezetőjeként a Tizenkét Apostol Kvórumát, Brigham Younggal az élén, végül azonban nem minden egyháztag döntött úgy, hogy az apostolokat követi. Voltak, akik úgy döntöttek, hogy Sidney Rigdont vagy James Strangot követik, akik aztán saját egyházat alapítottak.

Ha ott lettél volna valamelyik gyűlésen 1844. augusztus 8-án, akkor te milyen következtetéseket vontál volna le annak kapcsán, hogy kit hívott el Isten az egyház vezetésére?

Amikor Joseph Smith próféta meghalt, a rangidős apostol (Brigham Young) azonnal használni tudta a papság minden kulcsát. Jogában állt kinyilatkoztatást kapni arra vonatkozóan, hogy mikor szervezzen új Első Elnökséget. 1847-ben – bő két évvel a vértanúság után – Brigham Young elnök sugalmazást kapott, hogy szervezze újjá az Első Elnökséget, és ne a Tizenkét Apostol Kvórumának elnökeként irányítsa tovább az egyházat. Amint tovább nő és terjeszkedik az egyház, fontos szem előtt tartani, hogy a Szentlélek által tanúbizonyságot kaphatunk arról, hogy Isten hívja el azokat, akik az egyházat vezetik.

Az Első Elnökség, 2013

4. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Szerinted miért fontos bizonyságot kapni arról, hogy egyházi vezetőinket Isten hívja el?

   2. Gondolj egy olyan alkalomra, amikor tanúbizonyságot kaptál arról, hogy egy bizonyos egyházi vezetőt Isten hívott el. Ha már volt ilyen élményed, akkor mit tettél azért, hogy elnyerd ezt a tanúbizonyságot? Ha még nem kaptál tanúbizonyságot az egyházi vezetőkről, akkor írd le, hogy mit tehetnél ennek elnyeréséért.

5. Kérd meg az egyik családtagodat vagy barátodat, hogy meséljen egy olyan élményéről, amikor a Szentlélek által tanúbizonyságot kapott arról, hogy valamelyik egyházi vezetőt Isten hívta el. Te pedig megoszthatod vele, hogy mit írtál a naplódba az előző feladat kapcsán. Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba, hogy milyen tanulságot szűrtél le az illető tapasztalatából.

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam és a mai napon elvégeztem az „Utódlás az elnökségben” című leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: