14. rész: 2. nap

Tan és szövetségek 63

Bevezetés

1831 nyarán, miközben Joseph Smith próféta azon terület felszentelését irányította, ahol a szenteknek fel kellett építeniük Siont a Missouri állambeli Independence-ben, az egyháztagok némelyike elfordult az Úr parancsolataitól és súlyos bűnöket követett el. A Próféta augusztus 27-én érkezett vissza az Ohio állambeli Kirtlandbe, és augusztus 30-án kapta azt a kinyilatkoztatást, amely a Tan és szövetségek 63-ban van feljegyezve. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr figyelmeztette a szenteket a gonoszság és a lázadás következményeire, áldásokat ígért azoknak a szenteknek, akik hithűek az utolsó napokban, és arra intette szolgáit, hogy emlékezzenek az Ő nevének szent voltára.

Tan és szövetségek 63:1–21

Az Úr a gonoszság és a lázadás következményeire figyelmezteti a szenteket

Szerinted miért fontos, hogy Jézus Krisztus egyháza tagjaiként a hitünk szerint éljünk?

Nézd át ennek a leckének a bevezetését, majd olvasd el a Tan és szövetségek 63:1–2, 6-ot, és nézd meg, mit mondott az Úr a gonoszoknak és a lázadóknak.

Szerinted miért fontos, hogy az egyház tagjai kinyissák a szívüket és meghallják az Úr szavát?

Figyeld meg a „tartsa száját a hitetlen” (T&Sz 63:6) kifejezést. Ebben az időben néhány egyháztag már nem hitt többé az egyház igazában, és nyilvánosan felszólalt Joseph Smith és más egyházi vezetők ellen. Az egyház egyik legnagyobb hangú kritikusa egy Ezra Booth nevű ember volt.

Mielőtt csatlakozott volna az egyházhoz, Ezra Booth metodista lelkész volt. 1831 elején kezdett érdeklődni a visszaállítás iránt, miután olvasott a Mormon könyvéből. John és Alice Johnson társaságában Kirtlandbe utazott, hogy találkozzon a Prófétával. Mrs. Johnson reumától szenvedett, ami fájdalmat, duzzadást és merevséget okozott a karjában. Amikor először találkozott Joseph Smithszel, már majdnem két éve nem tudta a kezét a fejéhez emelni.

„A beszélgetés során szóba kerültek a természetfeletti ajándékok, mint például azok, melyeket az apostolok idejében adományozott [az Úr]. Valaki azt mondta: »Itt van Mrs. Johnson, akinek béna a karja; adott-e az Úr hatalmat a földön most élő emberek közül bárkinek is, hogy meggyógyítsa őt?« Pár pillanattal később, amikor a beszélgetés már más mederbe terelődött, [Joseph] Smith felállt, a szobán átsétálva megfogta Mrs. Johnson kezét, és ünnepélyes, mély benyomást keltő hangon így szólt: »Asszony, az Úr Jézus Krisztus nevében azt parancsolom neked, hogy légy újra ép!«, majd azonnal elhagyta a szobát. […] Mrs. Johnson rögtön könnyedén felemelte [a karját], és amikor másnap hazatért, minden nehézség és fájdalom nélkül el tudta végezni a mosást” (from Haydn’s History of the Disciples, quoted in History of the Church, 1:215–16).

Gondolj bele, milyen érzés lenne egy ilyen csoda szemtanújának lenni.

Nem sokkal az után, hogy tanúja volt ennek a csodának, Ezra Booth megkeresztelkedett.

Olvasd el a Tan és szövetségek 63:7–9-et, és nézd meg, mit tanított az Úr a jelekről és a hitről, majd egészítsd ki a következő tantételt: A hit nem által adatik .

Miután Ezra Booth megkeresztelkedett, megkapta a papságot és misszióba küldték Missouriba. Nyilvánvalóan nagy reményeket fűzött ehhez a misszióhoz, arra számítva, hogy sokakat megtérít majd jelek mutatása és csodák véghezvitele által. Azonban, miután egy kis ideig prédikált és nem érte el a várt eredményt, Ezra Booth „elfordult” és hitehagyásba esett (Joseph Smith, in History of the Church, 1:216). Joseph Smith próféta a következő megfigyelést tette Ezra Booth kapcsán: „Amikor rájött, hogy hit, alázatosság, türelem és próbatételek előzik meg az áldásokat; hogy az Úr a mélybe enged, mielőtt felmagasztal; és ezt ahelyett, hogy a »Szabadító hatalmat adna neki, hogy lesújtson az emberekre, s így hívővé tegye őket«, …akkor csalódottá vált” (in History of the Church, 1:216).

Olvasd el a Tan és szövetségek 63:10–12-t, és keress további tantételeket a jelekről és a hitről. Meg is jelölheted a 10. versben azokat a szavakat vagy kifejezéseket, melyek a következő tantételt tanítják: A jelek hit által érkeznek, Isten akarata szerint.

1. Magyarázd el a szentírás-tanulmányozási naplódban, szerinted miért van az, hogy csak a hitünk gyakorlása után kapunk jeleket. Sorolj fel egy vagy két példát a szentírásokból olyan emberekre, akik hatalmas jeleknek vagy csodáknak voltak tanúi, mégsem mutattak maradandó hitet vagy igazlelkűséget. (Ha segítségre van szükséged, lásd 1 Nefi 17:43–45.)

Jó észben tartani azt, hogy a jelek és a csodák nem mindig látványosak. Gyakran előfordul, hogy csendes, személyes módon kapunk egy jelet vagy tanúságot az evangélium igazságáról hitünk gyakorlása közben. Imádkozás, a szentírások tanulmányozása, böjtölés, szolgálat, valamint az evangélium tantételei szerinti élet által is gyakorolhatjuk a hitünket.

2. Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba, hogyan segített neked vagy egy ismerősödnek a hit gyakorlása tanúbizonyságot nyerni az evangélium igaz voltáról.

Amint arról fent már szó volt, a jelek keresésén túl néhányan az egyháztagok közül „elfordultak a parancsolat[ok]tól” (T&Sz 63:13), és súlyos bűnöket követtek el. Olvasd el a Tan és szövetségek 63:14–19-et, és keress néhány olyan bűnt, melyet elkövettek. Segíthet a 17. vers megértésében, ha tudod, hogy a parázna olyan személy, aki szexuális bűnben vesz részt. A szemfényvesztő olyan valaki, aki gonosz lelkek befolyását kereső cselekedetekben vesz részt. Az „abban a tóban, ami tűzzel és kénkővel ég” kifejezés annak metaforikus kifejezésmódja, hogy a gonoszokra komoly gyötrelem vár a haláluk után (lásd Móziás 3:27). Erre utal a „második halál” kifejezés is a Tan és szövetségek 63:17-ben (lásd még Kalauz a szentírásokhoz: halál, lelki; scriptures.lds.org).

A Tan és szövetségek 63:16-ban megjelölheted a következő tantételt tanító szavakat: Ha vágyakozással tekintünk valakire, akkor nem lesz velünk a Lélek, hanem megtagadjuk a hitet. A vágyakozás a pornográf anyagok nézegetését is magában foglalja.

Tan és szövetségek 63:22–66

Az Úr áldásokat ígér azoknak, akik hűek az utolsó napokban

A Tan és szövetségek 63-ban feljegyzett kinyilatkoztatásban az Úr beszélt arról a pusztításról, amely a gonoszokat éri az utolsó napokban, ám hatalmas ígéreteket is tett a szenteknek.

Miközben megnézed, milyen pusztításról és ígéretekről tett említést az Úr, a megfelelő szentírásutalások elolvasása után minősítsd igaznak (I) vagy hamisnak (H) az alábbi állításokat. Meg is jelölheted a szentírásodban az e feladat elvégzése közben megismert fontos tantételeket.

1. Az utolsó napi háborúk során a gonosz emberek el fogják pusztítani egymást. (Lásd T&Sz 63:32–33.)

2. A szentek könnyen megmenekülnek minden ítélet és pusztítás elől az utolsó napokban. (Lásd T&Sz 63:34.)

3. Amikor Jézus Krisztus újra eljön, Ő elpusztít minden gonosz embert, aki még a földön lesz. (Lásd T&Sz 63:34.)

4. A hithűek végül legyőzik ezen élet összes nehézségét. (Lásd T&Sz 63:47–48.)

5. Azok az igazlelkűek, akik a második eljövetel előtt halnak meg, fel fognak támadni, amikor a Szabadító a földre jön. (Lásd T&Sz 63:49.)

6. Azok az igazlelkűek, akik a második eljövetel idején élnek a földön, soha sem fognak meghalni. (Lásd T&Sz 63:50–51.)

Az 1. állítás igaz, a 2. hamis. Joseph Smith próféta következő kijelentése elmagyarázza, miért hamis a második állítás: „…alaptalan elképzelés az, hogy a szentek megmenekülnek minden ítélettől, miközben a gonoszok szenvednek; mert minden test ki van téve a szenvedésnek, és az »igazlelkűek alig menekülnek meg«; bár a szentek közül sokan megmenekülnek, mert az igazaknak hit által kell élniük; azonban az igazlelkűek közül sokan áldozatául esnek majd betegségnek, dögvésznek stb. a test gyengesége miatt, és mégis meg fognak szabadulni Isten királyságában” (in History of the Church, 4:11; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2008]. 265.).

A 3–5. állítások igazak, a 6. hamis.

A Tan és szövetségek 63:47-ben található egy ígéret az Úrtól. E vers alapján egészítsd ki a következő tantételt: Ha , akkor .

Mindennapi életed során hogyan segíthet neked az Úr „legyőzni a világot”?

Amint azt Joseph Smith próféta is elmagyarázta, nem menekülhetünk el ebben az életben minden olyan nehézség elől, amely a világot éri, ám ha igazlelkűek vagyunk, akkor mégis meg fogunk „szabadulni Isten királyságában” (in History of the Church, 4:11). Tanulmányozd a Tan és szövetségek 63:49-et, és keress olyan áldásokat, amelyeket azok kapnak, akik hithűen legyőzik a világot.

Hithűségünket többek között azzal juttathatjuk kifejezésre, hogy miként vesszük szánkra az Úr nevét, amint azt a Tan és szövetségek 63:59–64 elmagyarázza. E versek tanulmányozásánál keresd meg a következő tantételt tanító szavakat és kifejezéseket: Jézus Krisztus neve szent és óvatosan kell használnunk azt. Meg is jelölheted a szentírásodban azokat a szavakat és kifejezéseket, melyek ezt a tantételt tanítják.

3. Szentírás-tanulmányozási naplódban sorolj fel olyan helyzeteket, amelyekben helyénvalóan használhatod Jézus Krisztus nevét, azután válaszold meg a következő kérdéseket:

   1. Szerinted miért használjuk a Szabadító nevét, amikor imádkozunk, amikor bizonyságot teszünk, és amikor papsági szertartásokat végzünk?

   2. A Szabadító nevének használatakor mit tehetsz, hogy emlékezz annak szent voltára és arra, hogy óvatosan kell használnod azt?

Ez a tantétel nem csak a Szabadító nevére vonatkozik. Gondolj olyan további szavakra vagy témákra, amelyek „felülről jön[nek]” és szentek, majd gondold át, miként biztosíthatod azt, hogy „óvatosan” beszélj róluk.

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a Jézus Krisztus nevére vonatkozó, az imént megismert alapelv Mennyei Atyánk nevére is vonatkozik: „Nincsenek szentebb és jelentőségteljesebb szavak teljes szókincsünkben, mint az Atyaistennek és Fiának, Jézus Krisztusnak a nevei” (“Reverent and Clean,” Ensign, May 1986, 50).

4. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 63-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: