26. rész: 1. nap

Tan és szövetségek 121:1–10; 122

Bevezetés

A Tan és szövetségek 121–123 egy olyan levélből tartalmaz kivonatokat, melyet Joseph Smith próféta írt az egyháznak, 1839. március 20-i keltezéssel. Joseph Smith akkor diktálta ezt a levelet, amikor néhány társával együtt be voltak zárva Liberty fogházába. A levélbe Joseph belevette néhány imáját azokért a szentekért, akik ellenségeik cselekedetei miatt szenvedtek, s az imákra kapott válaszokat is leírta. (Lásd History of the Church, 3:289–305.) A Tan és szövetségek 121–123-at ezen a héten négy napi leckén át fogod tanulmányozni.

Tan és szövetségek 121:1–6

Joseph Smith imádkozik a szenvedő szentekért

Képzeld el, hogy egy barátod nehéz időszakon megy keresztül. Elmondja neked, hogy nem érti, miért van része ilyen gyötrelmekben, és úgy érzi, mintha Isten magára hagyta volna. Mit mondanál a barátodnak?

Mit tennél, ha te magad tapasztalnád meg ezeket a gyötrelmeket?

Joseph Smith prófétának Liberty fogházában elmondott imáit tanulmányozva nézd meg, milyen tanok és tantételek segíthetnek neked hithűen kitartani a próbatételekben és a gyötrelmekben.

1838. október 31-én George Hinkle, aki az egyház tagja volt, valamint alezredes Missouri állam polgárőrségében, elárulta Joseph Smitht. Azt mondta Josephnek, hogy akik a Missouri állambeli Far Westben megtámadták a szenteket, egy békés beszélgetés erejéig találkozni szeretnének vele, hogy rendezzék a nézeteltéréseket. Amikor Joseph és más egyházi vezetők megérkeztek a megbeszélésre, a polgárőrség hadifoglyokként erőszakkal elfogta őket. A rákövetkező hónapot Joseph Smith és társai a környék számos börtönében töltötték, ahová ellenségeik bezárták, ahol bántalmazták és sértegették, és ahol több bíróság elé is állították őket.

Amikor Joseph Smith prófétát, Parley P. Pratt eldert és más egyházi vezetőket igazságtalanul fogva tartottak a Missouri állambeli Richmond börtönében, hallották, hogy a börtönőrök mocskos szavakat használva mesélnek utolsó napi szentek ellen elkövetett rablások, megerőszakolások és gyilkosságok szörnyű tetteiről. Pratt elder azt írta ezzel kapcsolatban:

„Az egyik ilyen fárasztó éjszakán alvást színlelve feküdtünk, mígnem elmúlt már éjfél is, de fülünket és szívünket sértette, hogy órákon keresztül hallgattuk őreink trágár tréfáit, szörnyűséges esküdözését, irtózatos káromlásait és szennyes beszédét.

Addig hallgattam, míg olyannyira felháborodtam, megütköztem, elborzadtam és elteltem a haragvó igazságosság lelkével, hogy alig tudtam türtőztetni magam, hogy fel ne álljak és meg ne feddjem az őröket; de egy szót sem szóltam Josephnek …noha mellette feküdtem, és tudtam, hogy ébren van. Hirtelen talpra állt, és a mennydörgés hangján, mintegy üvöltő oroszlánként szólalt meg, emlékezetem szerint a következő szavakat szólva:

»CSEND LEGYEN, pokol bugyrának ördögei! Jézus Krisztus nevében rendreutasítom magukat, és azt parancsolom, hogy nyughassanak; nem fogok tovább élni egy percet sem, hogy ilyen beszédet hallgassak! Hagyják abba az ilyen beszédet, máskülönben vagy maguk, vagy én meghalunk EBBEN A PILLANATBAN!«

Aztán nem szólt többet. Rettenetes méltósággal magasodott elénk. Láncra verten, fegyvertelenül állt ott, mégis higgadt és méltóságteljes volt, ahogy letekintett a meghunyászkodott őrökre, akik az egyik sarokba húzódtak, vagy a lábai elé kuporodtak, a bocsánatáért esedeztek, majd az őrségváltásig csendben maradtak.

Láttam az igazság hivatali palástba öltözött szolgáit…, midőn egyetlen leheleten függött az élet Anglia törvényszékein; tanúja voltam, amint a kongresszus ünnepélyes ülésszakon törvényt alkot a nemzeteknek; próbáltam már elképzelést alkotni királyokról, királyi udvartartásokról, trónokról és koronákról, valamint királyságok sorsát eldöntő uralkodók gyülekezetéről; azonban méltóságot és magasztosságot csak egyszer láttam, méghozzá az éjszaka közepén, láncra verve, Missouri egy jelentéktelen falucskájának tömlöcében” (Autobiography of Parley P. Pratt, ed. Parley P. Pratt Jr. [1938], 210–11).

Láncra vert méltóság és magasztosság

Még mindig a – hamis vádakon alapuló és a tisztességes eljárást figyelmen kívül hagyó – bírósági tárgyalásra várva, Joseph Smitht és a többi egyházi vezetőt december 1-jén átvitték a Missouri állambeli Liberty fogházába. (Lásd History of the Church, 3:188–89, 215.)

Liberty fogháza, Missouri állam területén

A következő négy hónapban, mely egy rendkívül hideg tél időszakára esett, Liberty fogházának alsó tömlöcében tartották fogva a Prófétát, valamint fivérét, Hyrumot, Alexander McRae-t, Lyman Wightot és Caleb Baldwint. Egy ideig Sidney Rigdon is velük volt, de ő február elején kiszabadult. A tömlöc alapterülete körülbelül 4.5 x 4.5 méter volt. A plafon valahol 1 méter 80 centiméter és 2 méter közötti magasságban lehetett. A két kis rácsos ablak nagyon kevés fényt engedett be, és az ablakon kívülről emberek gúnyolták és sértegették a foglyokat, akik a földre hajított piszkos szalmán feküdtek. Josephnek egy ideig takarója sem volt. Az étel időnként meg volt mérgezve, máskor pedig olyan undorító volt, hogy csak a szörnyű éhség vette rá őket arra, hogy megegyék. Látogatókat nagyon ritkán engedélyeztek számukra, és nagy fájdalommal hallották azon szentek szenvedéseinek hírét, akiket a tél közepén űztek ki Missouriból.

A levél, melyből a Tan és szövetségek 121–123 idéz, Joseph Smithnek az Úrhoz intézett néhány imáját is tartalmazza. Ha te a Próféta helyzetében lettél volna, miért imádkoztál volna?

Olvasd el a Tan és szövetségek 121:1–6-ot, és nézd meg, miért imádkozott a Próféta és milyen kérdéseket tett fel. Meg is jelölheted azokat a kifejezéseket, amelyek jelentőségteljesek a számodra. (Az 1. és a 4. versek olvasásakor hasznos lehet, ha tudod, hogy a sátor megnevezés itt bármilyen, elrejtőzést biztosító építményre utalhat.)

Tan és szövetségek 121:7–10; 122

Az Úr megvigasztalja Joseph Smitht

Az Úr Joseph Smith imájára adott válasza a Tan és szövetségek 121:7–46-ban és 122:1–9-ben található. Olvasd el a Tan és szövetségek 121:7–9-et, és keress olyan igazságokat, melyek segíthettek Josephnek és társainak a Liberty fogházában töltött időszak során.

1. A Tan és szövetségek 121:7–9 tanulmányozása közben végezd el a következő feladatokat a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Írj le legalább két olyan igazságot, amelyet ezekben a versekben találtál. Magyarázd el, hogyan segíthettek ezek a tantételek vagy tanok Josephnek és társainak.

   2. Válaszolj a következő kérdésekre: Szerinted mi a különbség aközött, ha kitartunk és ha jól kitartunk egy próbatételben? Az Úr azt mondta, hogy Joseph Smith gyötrelme és sanyargattatásai „csak egy rövid pillanatnyiak” lesznek (T&Sz 121:7). Szerinted ez mit jelent? Hogyan segíthet nekünk ez a szemlélet abban, hogy jól kitartsunk a próbatételeinkben?

   3. Két-három mondatban írj valakiről, aki példát mutatott vagy mutat a próbatételben való jó kitartásra.

2. Gondolj vissza a lecke elején leírt helyzetre: egy barátod szenved, és azt gondolja, hogy Isten magára hagyta őt. A Tan és szövetségek 121:7–9-ben beazonosított igazságokat használva írj vigasztaló levelet ennek a barátodnak. Magyarázd el, hogyan segíthetnek neki ezek az igazságok. A levélben részben vagy teljes egészében idézheted is a 9. verset.

Gondold át, milyen erőt nyersz annak tudatából, hogy ha a megpróbáltatások és a sanyargattatás idején az Urat szólítjuk, akkor elnyerhetjük az Ő békességét, és ha a halandóságban jól viseljük a próbatételeket, akkor Isten most és az örökkévalóságban is megáld bennünket.

A Tan és szövetségek 122-ben további tanácsokat és vigaszt olvashatunk, melyet az Úr Joseph Smithnek adott. Olvasd el a Tan és szövetségek 122:1–4-et, és nézd meg, milyen áldásokat ígért az Úr Josephnek. Szerinted hogyan segíthették a Prófétát ezek az ígéretek ebben a nehéz időszakban?

Olvasd el a Tan és szövetségek 122:5–7-et, és nézd meg, mit tanított az Úr Joseph Smithnek, miért van részünk megpróbáltatásokban. Meg is jelölheted azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek fontosak a számodra.

Mit tanulhatunk ezekből a versekből a megpróbáltatások egyik céljáról? Egészítsd ki a következő mondatot: A sanyargattatások adhatnak nekünk és a válhatnak.

Joseph B. Wirthlin elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogyan adhatnak nekünk tapasztalatot és válhatnak a javunkra a sanyargattatások.

„Amikor nehézségek zúdulnak rátok, talán azt érzitek, csak nektek jut ki belőlük ilyen bőségesen. A fejeteket rázva eltűnődtök: »Miért én?«

A szomorúság azonban egyszer mindannyiunkra rátalál. Előbb vagy utóbb mindenkinek meg kell tapasztalnia a bánatot. Ez alól senki sem kivétel.

Az, hogy megtanuljunk kitartani a csalódással, szenvedéssel és fájdalommal teli időszakokban, része életünk gyakorlati kiképzésének. Ezek az események, bár az adott időben gyakran nehezen elviselhetők, olyan élményekhez vezetnek, melyek kiterjesztik értelmünket, építik jellemünket, és növelik a mások iránti együttérzésünket” (Jöjjön, aminek jönnie kell, és szeresd azt! Liahóna, 2008. nov. 27.).

Orson F. Whitney elder a Tizenkét Apostol Kvórumából szintén tanított arról, hogy a sanyargattatások a javunkra válhatnak: „Semmilyen általunk elszenvedett fájdalom vagy próbatétel nem vész kárba. Okulásunkra szolgál, és olyan tulajdonságokat fejleszt ki bennünk, mint a türelem, a hit, a lelkierő és az alázatosság. Mindaz, amit elszenvedünk és amit elviselünk, különösen akkor, ha türelmesen viseljük, mind-mind építi a jellemünket, megtisztítja a szívünket, kitágítja a lelkünket, gyengédebbé és jószívűbbé tesz minket, érdemesebbé arra, hogy Isten gyermekeinek neveztessünk, …és a fájdalom és a szenvedés, a fáradozás és a nehézségek által részesülünk abban a tanításban, melynek a megszerzéséért ide jöttünk” (in Spencer W. Kimball, Faith Precedes the Miracle [1972], 98).

Joseph Smith prófétának még nagyon sok sanyargattatásban volt része, miután Liberty fogházában szenvedett. Brigham Young elnök ezt mondta: „Joseph akár ezer évig is élhetett volna, mégsem válhatott volna tökéletessé, ha nem lett volna része üldöztetésben. Ha üldöztetés nélkül élt volna ezer évig, vezette volna ezt a népet és hirdette volna az evangéliumot, akkor sem lehetett volna a tökéletességnek azon a fokán, amin harmincnyolc éves korában volt” (Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 264.).

3. Írj a szentírás-tanulmányozási naplódban egy olyan tapasztalatodról, mely nehéz volt, de a javadra vált.

Előfordult már veled, hogy hallottad, amint az emberek azt mondják, hogy senki nem érti meg, milyen próbatételeken mennek keresztül? Olvasd el a Tan és szövetségek 122:8-at, és nézd meg, vajon mit válaszolna az Úr erre a megjegyzésre. Hogy jobban megértsd a „mindezek alá ereszkedett” kifejezés jelentését, olvasd el a következő szentírásokat: 2 Nefi 9:20–21; Alma 7:11; és Tan és szövetségek 88:5–6. A Tan és szövetségek 122:8 mellé odaírhatod a következő tant: A Szabadító minden ember fájdalmát és gyötrelmét elszenvedte.

4. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Szerinted hogyan segíthetett ez a tan Joseph Smith prófétának és társainak Liberty fogházában?

   2. Neked hogyan segíthet ez a tan, amikor próbatételeken mész át?

Wirthlin elder azt tanította:

„Mivel Jézus Krisztus hatalmas gyötrelmeken ment keresztül, így képes megérteni a mi szenvedéseinket. Ő ismeri fájdalmunkat. Mi is azért tapasztalunk meg nehéz dolgokat, hogy ezáltal nagyobb együttérzésre és megértésre tegyünk szert mások iránt.

Emlékezzünk a Szabadító Joseph Smith prófétához intézett fenséges szavaira, amikor társaival együtt… Liberty [fogházának] fojtogató sötétjében szenvedett:

»Fiam, békesség lelkednek; gyötrelmed és sanyargattatásaid csak egy rövid pillanatnyiak;

És aztán, ha jól kitartasz azokban, Isten fel fog magasztalni téged a magasban; és győzedelmeskedni fogsz minden ellenséged felett.« (T&Sz 121:7–8.)

Joseph ezzel az örökkévaló szemlélettel merített vigaszt e szavakból, és mi is követhetjük példáját” (Jöjjön, aminek jönnie kell, és szeresd azt! 27.).

Olvasd el a Tan és szövetségek 122:9-et, és gondold át, hogyan kapcsolódik ez a vers Joseph Smith próféta életéhez és szolgálatához.

5. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Hogyan erősíthet meg téged a Tan és szövetségek 122:9 a nehéz időszakokban?

Nem sokkal e levél megírása után az Úr módot adott Joseph Smithnek és társainak arra, hogy csatlakozzanak a szentekhez Illinois államban. Isten az Ő szolgája, Joseph Smith mellett volt egész életén keresztül. Később, mártírhalála előtt másfél évvel Joseph Smith ezt a kijelentést tette: „Pajzsom a Mindenható Isten; és vajon mit tehetnek az emberek, ha Isten a barátom?” (in History of the Church, 5:259). Ha hithűek maradunk a sanyargattatásban, akkor Isten velünk is mindig ott lesz, hogy megerősítsen és támogasson minket.

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 121:1–10; 122:1–9-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: