1833. július 20-án a missouribeliek egy 400–500 fős csoportja azt követelte, hogy a szentek közül ne költözzenek be többen Jackson megyébe, és akik már ott laknak, azok pedig hagyják el azt. Mielőtt a Missouriban lakó szentek erre felelhettek volna, a csőcselék a tulajdonuk rongálásába kezdett és az életükre tört. 1833. augusztus 6-án Joseph Smith próféta megkapta a Tan és szövetségek 98-ban feljegyzett kinyilatkoztatást, melyben az Úr utasítást adott a szenteknek azzal kapcsolatban, hogy miként reagáljanak az üldöztetésre. Bár a Missouri állambeli problémák hírének egy része valószínűleg elérte az Ohio állambeli Kirtlandben (mintegy 1450 kilométerre) tartózkodó Prófétát, a helyzet komolysága csak kinyilatkoztatás által válhatott előtte nyilvánvalóvá. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr jelezte, hogy tud a szentek sanyargattatásairól, és azt a tanácsot adta nekik, hogy kövessék az ország alkotmányos törvényeit és tartsák be a szövetségeiket.
Olvasd el a Tan és szövetségek 98:13–15-öt, és nézd meg, mit mondott az Úr a szenteknek a próbára tételről. Ezekből a versekből megtudjuk, hogy az Úrnak azzal bizonyítunk, ha betartjuk a szövetségeinket, még akkor is, amikor ez nehéz.
Gondold át, miért lehetett fontos az 1833-ban Missouri államban élő szenteknek szem előtt tartani annak fontosságát, hogy akkor is betartsák a szövetségeiket, amikor ez nehéz. Szerinted miért lehet fontos nekünk ma szem előtt tartani annak fontosságát, hogy a nehéz időszakokban is betartsuk a szövetségeinket?
Az Úr kinyilatkoztatja, hogyan reagáljanak a szentek az üldöztetésre
Rajzolj három oszlopot a szentírás-tanulmányozási naplódban. Az első oszlopot nevezd el így: az Úr megtorlásra vonatkozó törvénye (T&Sz 98:23–32), a másodikat így: az Úr háborúra vonatkozó törvénye (T&Sz 98:33–38), a harmadikat pedig így: az Úr megbocsátásra vonatkozó törvénye (T&Sz 98:39–48). Mindegyik oszlopban hagyj helyet az e lecke során felfedezett tantételek és tanok beírására. A leckével továbbhaladva utasításokat kapsz majd arra vonatkozóan, hogy mit írj be ezekbe az oszlopokba.
Milyen érzés lenne az, ha valaki bántana téged vagy a családodat? Szerinted miért van az, hogy egyesek bosszút akarnak állni azon, aki miatt bántás érte őket?
Megjelölheted ezekben a versekben a „nem szidalmazzátok” és a „türelmesen viselitek” kifejezéseket.
Abból, amit az Úr a Missouriban lévő szenteknek tanított, megtudjuk, hogy ha türelmesen és megtorlás nélkül viseljük a rossz bánásmódot, akkor az Úr meg fog jutalmazni minket. Írd be ezt a tantételt a szentírás-tanulmányozási naplódba „az Úr megtorlásra vonatkozó törvénye” felirat alá.
Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Szerinted miért káros a bosszúra vagy a megtorlásra való törekvés?
Gondolj egy ismerősödre (vagy valakire, akiről olvastál), aki türelmet tanúsított, amikor rosszul bántak vele, és nem törekedett megtorlásra. Mit tett az illető, ami megmutatta a türelmét, annak ellenére, hogy rosszul bántak vele?
Amikor 1833. július 20-án, szombaton, összeverődött a csőcselék a Missouri állambeli Jackson megyében, ők nem csupán ingatlanokat tettek tönkre, hanem az egyházi vezetőket is bántani akarták. A következő beszámoló megmutatja, hogyan reagált Missouriban a csőcselék bántalmazására Edward Partridge püspök, valamint Charles Allen, egy 27 éves új megtért Pennsylvania államból.
Kép
mob in Missouri
Dühös tömeg támad az egyházi vezetőkre a Missouri állambeli Jackson megyében
„A csőcselék elfogta Edward Partridge püspököt és Charles Allent, majd a sértegető és bántalmazó őrült tömegen át a főtérre vonszolták őket. Itt két lehetőséget tártak eléjük: vagy megtagadják a Mormon könyvébe vetett hitüket, vagy elhagyják a megyét. A Mormon könyvét nem voltak hajlandók megtagadni, de a megye elhagyásába sem akartak beleegyezni. Partridge püspök, akinek megengedték, hogy szóljon, azt mondta, hogy a szenteknek mindig is üldöztetést kellett elszenvedniük, és hogy ő készen áll szenvedni Krisztusért, akárcsak a korábbi korok szentjei; és nem tett semmi olyat, amivel bárkinek ártott volna, és ha bántalmazzák, akkor ártatlan embert bántanak. Hangját itt elnyomta a tömeg zaja, akik közül sokan azt kiabálták: »Szólítsd Istenedet, hogy mentsen meg…!« A két férfitestvérről, Partridge-ről és Allenről, leszedték a ruhájukat, bekenték őket mésszel, hamuzsírral vagy valami más bőrmaró savval kevert szurokkal, és jó sok tollat szórtak rájuk. Ők olyan beletörődve és szelíden viselték ezt a durva megaláztatást és bántalmazást, hogy a tömeg elcsendesedett, és úgy tűnt, megdöbbentik a látottak. A fivéreknek aztán csendben megengedték, hogy hazatérjenek” (B. H. Roberts, A Comprehensive History of the Church, 1:333; see also Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual], 2003, 133).
Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Mi gyakorolt rád nagy hatást abból, ahogyan Partridge püspök és Charles Allen az elszenvedett üldöztetésre reagáltak?
Mit tehetsz azért, hogy ezen a területen még inkább kövesd az Úr tanácsát?
A Tan és szövetségek 98:28–32-ben az Úr azt a tanácsot adta a szenteknek, hogy ha valamely ellenség három alkalommal bántotta őket, és nem vonta magára Isten haragját, akkor az Úr nevében figyelmeztessék az ellenséget, hogy még egyszer ne bántsa őket. Az Úr azt is kifejtette, hogy ha az ellenség ezen figyelmeztetés után továbbra is bántja őket, akkor a szentek jogosan „[jutalmazzák őt] a cselekedetei szerint” (T&Sz 98:31). Azonban ha a szentek megkímélik az ellenségüket, bár jogos lenne a megtorlásuk, akkor jutalmat fognak kapni az igazlelkűségükért.
Vannak olyan rokonaid vagy barátaid, akik a hazájuk védelmében harcoltak már? Elgondolkoztál már azon, hogy mit tanít az Úr a háborúról?
Olvasd el a Tan és szövetségek 98:33–34-et, és nézd meg, mit mondott az Úr az ősi időkben élő követőinek a háborúról.
A 33. versben olvasottak alapján egészítsd ki a következő mondatot: menjenek el harcolni semmilyen nemzet, nemzetség, nyelv vagy nép ellen, ha az Úr nekik. Ezt az igazságot beírhatod a szentírás-tanulmányozási naplódba „az Úr háborúra vonatkozó törvénye” felirat alá. (Ne feledd, hogy az Úr egy bizonyos embercsoportnak adta ezt a törvényt, akik máskor, más kultúrában éltek. Bár a törvény tantétele igaz, ma saját országunk törvényeinek is eleget kell tennünk [lásd Hittételek 1:12].)
A Tan és szövetségek 98:34 szerint mi volt a teendőjük ezeknek az ősi hívőknek, ha valaki hadat üzent nekik? (Erre a kérdésre adott válaszodat írd be a szentírás-tanulmányozási naplódba „az Úr háborúra vonatkozó törvénye” felirat alá.)
Olvasd el a Tan és szövetségek 98:35–38-at, és nézd meg, mit mondott az Úr az ősi követőinek, mit tegyenek, ha nem fogadják el a békeajánlatukat.
Ezekből a versekből megtudjuk, hogy a háború csak az Úr által leírt körülmények között lehet jogos. Írd be ezt az igazságot a szentírás-tanulmányozási naplódba „az Úr háborúra vonatkozó törvénye” felirat alá.
Amikor a második világháborúban sok nemzet hadba vonult, David O. McKay elnök kifejtette, milyen körülmények között lépnek be egy háborúba jogosan az Úr követői:
Kép
President David O. McKay
„A háború nem egyeztethető össze Krisztus tanításaival. Jézus Krisztus evangéliuma a béke evangéliuma. A háború ennek ellentéte, és gyűlöletet kelt.
Van azonban két olyan körülmény, mely igazolhatja azt, hogy a valóban keresztény ember belépjen – Figyelem! Azt mondom, hogy belépjen, nem azt, hogy kezdeményezzen! – egy háborúba: (1) Ha [valaki] megpróbálja uralni vagy megfosztani a másikat az önrendelkezésétől, és (2) a hazája iránti hűség. Talán van még egy harmadik eset is, [nevezetesen] egy gyenge nemzet megvédése, melyre igazságtalanul lesújt egy erős, kegyetlen nemzet” (in Conference Report, Apr. 1942, 71–72).
Az Úr megtanítja a szenteknek, hogy miként reagáljanak az ellenségeikre
Az Úr háborúra vonatkozó törvényéhez kapcsolódik az Úr megbocsátásra vonatkozó törvénye a Tan és szövetségek 98:39–48-ban. A következő beszámoló egy olyan eseményt elevenít fel, melyre a második világháború után került sor, és az Úr megbocsátásra vonatkozó törvényét példázza:
„A második világháború alatt Hollandiában a Casper ten Boom család rejtekhelyet biztosított otthonában a nácik által üldözött embereknek. Ily módon élték meg keresztény hitüket. A bújtatásért végül négyen is életüket vesztették a családból. Corrie ten Boom és testvére, Betsie, borzalmas hónapokat töltött a hírhedt ravensbrücki koncentrációs táborban. Betsie ott is halt meg – Corrie túlélte.
Ravensbrückben Corrie és Betsie megtanulta, hogy Isten segít nekünk megbocsátani. A háború után Corrie eltökélte, hogy megosztja ezt az üzenetet. Egy alkalommal a háború pusztító hatásaitól szenvedő emberek csoportjához szólt Németországban. Üzenetében arról beszélt, hogy »Isten megbocsát«. Ezt követően került sor arra, hogy Corrie ten Boom hűsége meghozza gyümölcsét.
Odalépett hozzá egy férfi, akiben felismerte a tábor egyik legkegyetlenebb őrét. »Beszédében utalt Ravensbrückre – szólalt meg a férfi. – Őr voltam ott. Azóta viszont kereszténnyé lettem.« Elmondta, hogy Istentől megbocsátást kért az általa elkövetett kegyetlen dolgokért. Majd kezét kinyújtva azt kérdezte: »Ön megbocsát nekem?«
Corrie ten Boom így folytatja a beszámolóját:
»Talán csak pár másodpercig tartott, hogy kezét felém nyújtva ott magasodott előttem, de nekem óráknak tűnt. Letaglózva álltam életem eddigi legnehezebb feladata előtt.
[…] Az üzenetnek, mely szerint Isten megbocsát, van egy feltétele: meg kell bocsátanunk azoknak, akik minket bántottak.
[…] Csendben így imádkoztam: ‛Segíts! Én felemelem a kezem. Ennyit meg tudok tenni. De kérlek, Te add meg hozzá az érzést!’
[…] Lélektelenül, gépiesen a felém nyújtott kézbe tettem a kezem. Ekkor hihetetlen dolog történt. Az áramlás a vállamnál kezdődött, végigfutott a karomon, és beleszaladt a kézszorításunkba. Aztán egész lényemet gyógyító melegség töltötte el, miközben könnyek szöktek a szemembe.
‘Megbocsátok neked, testvérem – kiáltottam –, teljes szívemből!’
Hosszú percekig szorítottuk egymás kezét, az egykori őr és az egykori rab. Azelőtt soha nem éreztem ilyen áthatóan Isten szeretetét.« [Corrie ten Boom, Tramp for the Lord (1974), 54–55.]” (Keith B. McMullin: Kötelességünk ösvénye.Liahóna, 2010. máj. 13.).
E versek szerint mit kell tennünk, ha valaki azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg?
A „hetvenszer hét alkalommal” kifejezés a 40. versben arra utal, hogy annyiszor kell megbocsátanunk másoknak, ahányszor csak bűnbánatot tartanak és a bocsánatunkat kérik, miután megsértettek vagy bántottak minket. (Bár parancsolat számunkra a megbocsátás, ez nem jelenti azt, hogy hagynunk kell, hogy mások továbbra is bántsanak minket.)
Olvasd el a Tan és szövetségek 98:41–43-at, és keress további igazságokat, melyeket az Úr a szenteknek tanított azokról az ellenségeikről, akik vétkeznek ellenük, de nem tartanak bűnbánatot.
Foglald össze az Úr megbocsátásra vonatkozó törvényét a szentírás-tanulmányozási naplódban „az Úr megbocsátásra vonatkozó törvénye” felirat alatt.
Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Szerinted miért kell megbocsátanunk másoknak még akkor is, ha nem kérnek bocsánatot?
Miért kaptuk azt a parancsolatot, hogy bocsássunk meg az ellenségeinknek?
Gondold át, mit tehetnél azért, hogy kövesd az Úr megbocsátásra vonatkozó törvényét.
A Tan és szövetségek 98:44–48-ban az Úr megígérte, hogy ha a szentek ellenségei bűnbánatot tartanak, akkor megmenekülnek az Ő bosszúja elől.
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 98-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: