27. rész: 2. nap

Tan és szövetségek 124:84–145; 125–126

Bevezetés

Az 1841. január 19-én kapott Tan és szövetségek 124:84–145 az Úr egyes egyháztagoknak szóló tanácsait tartalmazza, és megnevezi azokat, akiknek különböző papsági vezetői pozíciókban kell szolgálniuk. 1841 márciusában Joseph Smith próféta megkapta a Tan és szövetségek 125-ben található kinyilatkoztatást, melyben az Úr kinyilatkoztatta az Iowa területen lévő szentek gyülekezésére vonatkozó akaratát. 1841. július 9-én pedig a Próféta megkapta a Tan és szövetségek 126-ban található kinyilatkoztatást, melyben az Úr azt mondja Brigham Youngnak, hogy nem követeli meg többé tőle, hogy családját elhagyva missziót szolgáljon.

Tan és szövetségek 124:84–122

Az Úr tanácsokat ad konkrét személyeknek

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor tanácsot kaptál valakitől, aki segíteni akart neked. Követted ezt a tanácsot? Miért vagy miért nem?

A Tan és szövetségek 124:84–118-ban az Úr személyre szóló tanácsokat adott az egyház bizonyos tagjainak, melyek követéséért nagyszerű áldásokat ígért. Olvasd el a következő részeket, és keress hasonlóságokat az egyes személyeknek adott tanácsok között. (Hasznos lehet, ha tudod, hogy a tanács útmutatás vagy utasítás is lehet. Meg is jelölheted a hasonló tanácsokat.)

• 89–90. versek (William Law)

• 94–96. versek (Hyrum Smith)

• 111–114. versek (Amos Davies)

• 115–118. versek (Robert Foster)

Nézd újra át az elolvasott verseket, és keresd ki, milyen áldásokat ígért az Úr ezeknek az embereknek, ha követik a Tőle kapott tanácsot. A rendelkezésre álló helyen sorold fel, milyen áldásokat ígért nekik az Úr:

Ezekből a versekből leszűrhetünk egy olyan tantételt, mely Isten minden gyermekére vonatkozik, és ez az, hogy ha hallgatunk a próféták tanácsaira, akkor jó dolgunk lesz.

1. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Az elmúlt években milyen konkrét tanácsokat adott az egyház elnöke?

   2. Mikor áldott már meg téged az, hogy hallgattál a próféták tanácsaira?

Olvasd el a Tan és szövetségek 124:84-et, és nézd meg, mit mondott az Úr, mit tett egy Almon Babbitt nevű egyháztag ahelyett, hogy követte volna az egyház elnökségének tanácsát. Hasznos lehet, ha tudod, hogy az „aranyborjú” az a bálvány, avagy hamis isten, melyet Áron készített Izráel gyermekeinek, míg Mózes próféta a Sinai-hegyen volt (lásd 2 Mózes 32). Világi dolgokat jelképez, melyek elvonhatják a figyelmünket és meggátolhatják, hogy lelki áldásokat kapjunk.

A 84. vers szerint Almon Babbitt aranyborja az volt, hogy saját tanácsának meghonosítására törekedett az Első Elnökség tanácsa helyett.

Olvasd el Spencer W. Kimball elnök figyelmeztetését arról a sok hamis istenről, akiknek ma hódolnak az emberek, és gondold át, hogyan léphetnek ezek a mai bálványok az élő próféták tanácsainak követése helyére:

„A mai bálványok vagy hamis istenek felölthetik ruhák, otthonok, üzletek, gépek, autók, jachtok és számos olyan e világi dolog alakját, amelyek letérítenek az istenséghez vezető útról. Mit számít az, hogy az adott dolog nem bálvány formájú!

[…] Kézzel nem fogható dolgok is lehetnek ugyanígy istenek. Diplomák, fokozatok és rangok is bálványokká válhatnak. … [Az egyetemi] diploma, az azzal járó gazdagság és biztonság olyan kívánatosnak tűnik, hogy a misszió második helyre szorul. Egyesek egyetemi éveik alatt elhanyagolják az egyházi szolgálatot, mert úgy érzik, előtérbe kell helyezniük a tanulást, és figyelmen kívül hagyják a már megkötött lelki szövetségeket.

[…] Sokan a vadászatnak, a horgászkirándulásnak, a nyaralásnak, a hétvégi piknikeknek és kiruccanásoknak hódolnak. Mások a sportot bálványozzák: a baseballt, a futballt, a bikaviadalt vagy a golfot. Ezek az elfoglaltságok igen gyakran akadályozzák Isten tiszteletét és az Ő királysága felépítésében nyújtott szolgálatot. Az érintettek számára talán nem tűnik komoly dolognak, hogy hangsúlyt helyeznek ezekre a dolgokra, mindez azonban jelzi elkötelezettségük és hűségük irányát.

Az emberek egy másik képmásnak is hódolnak: ez a hatalom és a tekintély. Sokan lábukkal tapossák a lelki és gyakran az erkölcsi értékeket, amikor a siker felé igyekeznek. A hatalom, a gazdagság és a befolyás eme istenei nagyon sokat követelnek, és éppen olyan valóságosak, mint Izráel gyermekeinek aranyborjúi a pusztában” (The Miracle of Forgiveness [1969], 40–42).

2. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Hogyan helyezhetik az emberek saját tanácsukat azon tanács elé, melyet az Úr a prófétáin keresztül ad nekünk ma?

Ne felejtsd el, hogy egészen biztosan követheted a próféták tanácsát és utasításait, mert ők az Úr szavait szólják (lásd T&Sz 1:38).

A Tan és szövetségek 124:119–122 további utasításokat tartalmaz az egyháznak a Nauvoo Ház felépítésére vonatkozóan, melyet egyházi tulajdonban lévő szállodának szántak.

Tan és szövetségek 124:123–145

Az Úr megnevezi azokat, akiknek különböző papsági vezetői pozíciókban kell szolgálniuk

Sorolj fel néhány papsági vezetői pozíciót az egyházban:

A Tan és szövetségek 124:123–145-ben az Úr megnevezett konkrét személyeket, hogy különböző papsági vezetői pozíciókban szolgáljanak. Olvasd el a 123–142. verseket, és nézd meg, milyen papsági vezetői pozíciókról tett említést az Úr. Egészítsd ki a listádat azokkal, amelyek nem voltak rajta.

Olvasd el a Tan és szövetségek 124:143-at, és nézd meg, miért hív el az Úr papsági vezetőket és ad papsági kulcsokat.

Ebből a versből a következő igazságot szűrjük le: Az Úr azért hív el papsági vezetőket, hogy irányítsák az elrendelt szolgálatot és segítsenek tökéletesíteni a szenteket. (Az elrendelt szolgálat munkája és a szentek tökéletesítése arra a munkára utal, mely Mennyei Atyánk minden gyermekének segít közelebb kerülni Őhozzá, és érdemesen visszatérni az Ő jelenlétébe.) Megjelölheted a szentírásodban azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek ezt az igazságot tanítják.

3. Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba egy vagy két módját annak, ahogyan a papsági vezetőid segítettek neked közelebb kerülni Mennyei Atyádhoz.

Tan és szövetségek 125

Az Úr azt az utasítást adja a szenteknek, hogy gyűljenek az Őáltala kijelölt helyekre

Miután 1838–39 telén kiűzték Missouriból a szenteket, Illinois és Iowa államba mentek, ahol a Mississippi folyó két partján telepedtek le. A Tan és szövetségek 125-ben található kinyilatkoztatás 1841 márciusában adatott, és kinyilatkoztatja az Úrnak az Iowa területen lévő szentekre vonatkozó akaratát. A Tan és szövetségek 125 olvasásakor nézd meg, milyen útmutatást adott az Úr ezeknek a szenteknek.

Tan és szövetségek 126

Brigham Youngtól nem követeltetik meg többé, hogy családját elhagyva további missziókat szolgáljon

Képzeld el, milyen lenne mindig otthagyni a családodat, hogy a következő öt nyáron keresztül különböző missziókat szolgálj az Úrnak, majd elhívást kapni, hogy majdnem két évig külföldön szolgálj missziót. Milyen érzés lenne ilyen sokszor otthagyni a családodat? Milyen érzés lenne akkor, ha neked kellene ellátnod a családodat?

Miután Brigham Young 1832 áprilisában csatlakozott az egyházhoz, a következő kilenc évben hét missziót szolgált. Az első missziója a keresztelkedése utáni télen volt. Öt másikra – a Sion táborában való részvételt is beleértve ebbe – egymást követő nyarakon került sor, 1833 és 1837 között. Ezek a missziók három–öt hónapig tartottak. 1838-ban Brigham Young a többi apostollal együtt elhívást kapott, hogy szolgáljanak missziót Nagy-Britanniában. Az Úr utasításait követve 1839. április 26-án a Missouri állambeli Far Westből indultak el erre a misszióra (lásd T&Sz 118). Brigham és a többi apostol a következő néhány hónapot Iowában és Illinois-ban töltötte, további előkészületeket téve a Nagy-Britanniába történő utazásra. 1839 nyarán maláriajárvány söpört végig a vidéken, és rájuk is lesújtott.

Olvasd el Brigham Young következő kijelentését, és nézd meg, mi mutatja, hogyan állt hozzá az Úr szolgálatához még így is, hogy olyan beteg volt, hogy induláskor segítség nélkül fel sem tudott szállni a szekérre: „[M]egvolt bennem az elhatározás, hogy elmegyek Angliába, vagy belehalok abba, hogy megpróbálom. Szilárdan eldöntöttem, hogy az élet és [a szabadítás] evangéliumáért megteszek mindent, amit kérnek tőlem, vagy belehalok abba, hogy megpróbálom” (Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 5.).

Brigham Young misszionáriusi szolgálata a családja részéről is áldozatot követelt. Olvasd el a következő összegzést arról, milyen körülmények között élt Brigham családja, amikor elindult missziójára Nagy-Britanniába:

Brigham Young 1839. szeptember 14-én hagyta el az Iowa állambeli Montrose-t, mindössze 10 nappal azután, hogy felesége, Mary Ann, életet adott negyedik gyermeküknek. Mary Ann is maláriában szenvedett. Házasságuk óta ez volt az ötödik alkalom, hogy Brighamet elbúcsúztatta, mert misszióba ment. Rettenetesen szegények voltak, mivel az előző évben kiűzték őket az otthonukból, és javaikat majdnem teljes mértékben Missouriban hagyták. Brigham mindössze 2 dollár 72 centet tudott otthon hagyni Mary Ann-nek és a családnak. Brigham és Mary Ann bíztak benne, hogy az Úr gondoskodni fog róluk, és az Úr azon ígéretére támaszkodtak, mely szerint gondoskodni fognak az apostolok családjainak szükségleteiről, míg azok távol vannak a missziójukon (lásd T&Sz 118:3).

Amikor Brigham Young, Heber C. Kimball és George A. Smith elder az Egyesült Államok keleti része felé tartott, útban nagy-britanniai missziójuk felé, „Brigham benyúlt a ládájába, és mindig pont elegendő pénzt talált benne a következő postakocsi viteldíjára. Azt hitte, Heber töltötte fel újra és újra a pénzforrást, de később kiderült, hogy nem. A fivérek adományként kapott 13 dollár 50 centtel indultak útnak, a postakocsis viteldíjakra azonban több mint 87 dollárt költöttek. Fogalmuk sem volt, hogy került a ládába a hiányzó pénz, »hacsak nem a mennyei világ valamely láthatatlan küldötte segítette az evangélium terjesztését« [in Leonard J. Arrington, Brigham Young: American Moses [1985], 77.]” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 228).

Brigham Young irányította a misszionáriusi munkát a Brit-szigeteken

Miközben a misszionáriusi munka terjedését irányította a Brit-szigeteken, Brigham Young rendkívüli lelki és igazgatási készségekről tett tanúbizonyságot. Brigham Young és a többi apostol irányítása alatt az egyház hatalmas növekedést tapasztalt Nagy-Britanniában. 1841 áprilisának végére, mire az apostolok nagy része befejezte misszióját a Brit-szigeteken, több mint ötezer ember csatlakozott az egyházhoz, akik közül körülbelül ezren néhány hónappal azelőtt már kivándoroltak Nauvooba.

„Ez a misszió a képzés és az éretté válás fontos időszaka volt a Tizenkét Apostol Kvóruma számára. Brigham Young meg tudta erősíteni magában azokat a vezetői készségeket, amelyek gyakorlására hamarosan szüksége lett Nauvooban. […] A Nagy-Britanniában tapasztalt próbatételeknek és áldozathozataloknak, valamint a közös célért való munkálkodásnak köszönhetően a Tizenkettek oly módon váltak eggyé, ami biztosította az egyház erős vezetését az előttük álló években” (Church History in the Fulness of Times, 234).

Miután Brigham Young Nagy-Britanniában az egyház misszionáriusi munkáját vezette, 1841. július 1-jén visszatért az Illinois állambeli Nauvooba. Joseph Smith próféta nyolc nappal később kapta meg a Tan és szövetségek 126-ban feljegyzett kinyilatkoztatást.

Olvasd el a Tan és szövetségek 126:1–3-at, és nézd meg, mit mondott az Úr Brighamnek a szolgálatáról. Te érezted-e már úgy, hogy az Úr elégedett a szolgálatoddal? Mikor?

Az 1–2. versekből tanultak alapján fejezd be a következő tantételt az általunk nyújtott szolgálatról: Ha szorgalmasan munkálkodunk az Úrért, akkor Ő igazlelkű felajánlásunkat.

„E kinyilatkoztatás után Brigham Young nemcsak a családjával tudott több időt tölteni, mint az azt megelőző években, hanem az idő nagy részében Joseph Smith próféta mellett is ott lehetett (Joseph élete utolsó harminchat hónapjából huszonnyolcban).

Nyilvánvalónak látszik, hogy az Úr, mivel tudta, mi lesz Brigham Young jövője, Joseph közelében tartotta őt, hogy megtanulhassa mindazt, amit Joseph halála után tudnia kell majd az egyház vezetésének mikéntjeiről” (Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 313).

Mivel közeli kapcsolatban állt Joseph Smith prófétával, Brigham Young megtanulta mindazt, amit tudnia kellett ahhoz, hogy Joseph halála után vezesse az egyházat

Bár Brigham Youngtól már nem követeltetett meg, hogy családját elhagyva további missziókat szolgáljon, mégis még jó néhány rövid ideig tartó missziót teljesített a Próféta halála előtt. Az Úr elfogadta Brigham Young igazlelkű felajánlásait és az Ő munkájában végzett szorgalmas erőfeszítéseit.

4. Gondolj olyan lehetőségekre, melyek során szolgálhatod az Urat. A szentírás-tanulmányozási naplódban fejtsd ki néhány mondatban, vajon hogyan dolgozhatsz szorgalmasan, Brigham Younghoz hasonló vezetők példáját követve, amikor ilyen lehetőség adódik.

5. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 124:84–145; 125–126-ot, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: