14. rész: 1. nap

Tan és szövetségek 60–62

Bevezetés

1831. augusztus 8-án Joseph Smith próféta és tíz másik elder arra készült, hogy elhagyja a Missouri állambeli Independence-t, és visszatérjen Ohióba. Az Úr arra utasította az eldereket, hogy utazás közben prédikálják az evangéliumot – ez az utasítás most a Tan és szövetségek 60-ban van lejegyezve. Utazásuk harmadik napján a csoport veszélybe került a Missouri-folyón. A következő két nap folyamán, augusztus 12-én és 13-án Joseph Smith próféta két kinyilatkoztatást kapott az Úrtól. Ezek a kinyilatkoztatások most a Tan és szövetségek 61-ben és 62-ben vannak feljegyezve, és az iránymutatás, figyelmeztetés, vigasztalás és bátorítás szavait tartalmazzák.

Tan és szövetségek 60

Az Úr megparancsolja az eldereknek, hogy prédikálják az evangéliumot, miközben Missouriból Ohióba utaznak

Gondolj vissza egy olyan alkalomra, amikor nehezedre esett, hogy a hitedről beszélj másoknak, vagy vonakodtál megosztani másokkal az evangéliumról való bizonyságodat.

Az Úr megfeddte a Missouri állambeli Independence-be tartó elderek egy részét. Olvasd el a Tan és szövetségek 60:1–2-t, és figyeld meg, miért volt elégedetlen az Úr némelyik elderrel. Meg is jelölheted, amit találsz.

Azok az elderek, akikről az 1–2. versekben szó van, azért mentek Ohióból a Missouri állambeli Independence-be, hogy részt vegyenek annak a földnek és a templom telkének a felszentelésén. Az Úr megparancsolta nekik, hogy prédikálják az evangéliumot, miközben Missouriba utaznak (lásd T&Sz 52:9–10), az elderek egy része azonban nem engedelmeskedett ennek a parancsolatnak. Az Úr azt mondta, hogy „nem nyitják ki a szájukat, hanem… elrejtik a tálentumot, amit nekik adtam” (T&Sz 60:2). Más szavakkal, nem osztották meg az evangéliumról való bizonyságukat.

A Tan és szövetségek 60:2 szerint miért nem osztotta meg némelyik elder a bizonyságát?

Olvasd el a Tan és szövetségek 60:3-at, és figyeld meg, hogy mi történhet, ha nem osztjuk meg a bizonyságunkat.

Beírhatod a szentírásodba a következő tantételt: Elveszíthetjük a bizonyságunkat, ha nem osztjuk meg azt. A bizonyság megosztása nem kizárólag egyházi gyűléseken, formális keretek között történő bizonyságtételre utal. Vannak olyan egyháztagok, akik soha vagy csak nagyon ritkán szólalnak fel az egyházi gyűléseken, azonban bizonyságot tesznek azzal, amilyen életet élnek. Vannak, akik egészségügyi problémákban és más nehézségekben való kitartás által tesznek bizonyságot az evangéliumról. Mások kötetlen módon tesznek bizonyságot családtagjaiknak és barátaiknak azáltal, hogy kifejezésre juttatják a reménységüket és a hitüket.

Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított a bizonyságunk megosztásának fontosságáról:

„A Lélek és a Krisztusról való bizonyság javarészt akkor adatik meg nektek, és egyedül akkor marad veletek, ha megosztjátok azt. Ennek folyamatában rejlik az evangélium lényege.

Vajon nem tökéletes megnyilvánulása ez a kereszténységnek? Nem lelhettek rá, nem tarthatjátok meg, nem növekedhet, hacsak és amíg nem vagytok hajlandók megosztani azt. Akkor lesz igazán a tiétek, ha nagylelkűen megosztjátok” (“The Candle of the Lord,” Ensign, Jan. 1983, 55).

1. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Érezted-e már, hogy megerősödött a bizonyságod, amikor megosztottad azt? Mikor?

   2. A következő héten mikor adódhat lehetőséged a bizonyságod megosztására?

A Tan és szövetségek 60 hátralévő részében arról fogsz olvasni, hogy az Úr megparancsolta ezeknek az eldereknek, hogy hirdessék az evangéliumot, miközben visszafelé utaznak Ohióba. Tanulmányozás közben aláhúzhatod a bizonyságtételhez kapcsolódó szavakat és kifejezéseket, például: „hirdessék szavam” vagy „prédikálják”.

Tan és szövetségek 61

Az Úr útmutatással látja el Joseph Smith prófétát és a többi eldert Ohióba tartó útjuk során

Joseph Smith próféta és tíz elder veszélyes helyzetben találta magát, miközben kenuval utaztak az erős sodrású Missouri-folyón. A következő beszámoló elolvasása közben gondolkozz el azon, milyen érzés lett volna ott lenni.

McIlwaine-kanyar a Missouri-folyón

Joseph Smith felidézte, hogy utazásuk harmadik napján „sok, a nyugati vizeken gyakori veszély mutatta meg magát; és miután letáboroztunk a folyó partján, …[William W.] Phelps testvér világos nappal látomásban látta a pusztítót, amint hatalma teljében lovagol a víz színén; a többiek hallották a zajt, de nem látták a látomást” (History of the Church, 1:203). Ezt a látomást megelőzően „bizonyos nézeteltérések és rossz érzések támadtak a fivérek között” (B. H. Roberts, A Comprehensive History of the Church, 1:262–63). Aznap este a fivérek megbeszélték a nézeteltéréseiket, és a legtöbben megbocsátottak egymásnak. Másnap reggel Joseph imádkozott és megkapta a Tan és szövetségek 61-ben feljegyzett kinyilatkoztatást.

Olvasd el a Tan és szövetségek 61:2, 20, 36–37-et, és jelöld meg azokat a kifejezéseket, amelyek vigaszt jelenthettek ezeknek az eldereknek.

Az Úr az elderek bűneinek megbocsátása mellett azt is tanította, hogy „sok pusztítás” jelenik majd meg a vizeken az utolsó napokban (lásd T&Sz 61:5, 14–19), valamint beszélt az Ő hatalmáról is. Olvasd el a Tan és szövetségek 61:1, 6, 10-et, és nézd meg, mit tanított az Úr a hatalmáról.

William W. Phelps látomása miatt, amelyben látta a pusztítót a víz színén, némelyek azt feltételezték, hogy Sátánnak hatalma van a vizek felett, azonban a Tan és szövetségek 61:1 megerősíti, hogy az Úré minden hatalom – beleértve a vizek feletti hatalmat is. A 6. és a 10. vers kijelenti, hogy az Úr meg tud tartani minket. Beírhatod a szentírásodba a következő tantételt: Az Úré minden hatalom, és Ő meg tud tartani minket.

A Tan és szövetségek 61 hátralévő részében az Úr további utasításokon keresztül irányította ezeket az eldereket az Ohióba visszavezető úton.

Tan és szövetségek 62

Az Úr dicséretben részesíti a Missouri állambeli Independence-be tartó elderek csoportját hithűségük miatt

Az alábbi táblázatban tegyél X-et azokhoz a kérdésekhez, amelyek szerinted leginkább számítanak az Úrnak.

	Elmenjek vasárnap istentiszteletre?
	Fekete vagy zöld szoknyát viseljek most vasárnap? Piros vagy kék nyakkendő legyen rajtam?
	Szolgáljak missziót? Ha igen, mikor?
	Ha az anyukám felajánlja, hogy elkészíti a kedvenc ételemet, mit válasszak?

A körülményektől függően sok döntésünk fontos lehet az Úrnak, míg más döntéseink talán nem. A Tan és szövetségek 60–62-ben feljegyzett kinyilatkoztatásokban az Úr segített egyháza eldereinek megérteni, hogy néhány általuk meghozandó döntés jobban számít neki, mint mások. E kinyilatkoztatások tanulmányozása közben szert tehetsz olyan meglátásokra, amelyek utat mutathatnak neked a döntéshozatalban.

A Tan és szövetségek 62 hátterének megértéséhez olvasd el a szakaszbevezetést.

A szakaszbevezetésben említett elderek a többieknél lassabban jutottak el a Missouri állambeli Independence-be, mert szorgalmas erőfeszítéseket tettek az evangélium prédikálására. Ennek eredményeként lemaradtak a konferenciáról, melyen sor került annak a földnek és a templom telkének a felszentelésére.

Olvasd el a Tan és szövetségek 62:1–3-at, és nézd meg, milyen áldások érik azokat, akik prédikálják az evangéliumot és megosztják a bizonyságukat.

Tanulmányozd az alábbi táblázat bal oldali oszlopában található szentírás-utalásokat. A megfelelő oszlopokba írj be olyan dolgokat, amelyek számítottak az Úrnak, illetve olyan dolgokat, amelyek nem számítottak Neki.

	Mi számított az Úrnak?	Mi nem számított Neki?
T&Sz 60:5
T&Sz 61:21–22
T&Sz 62:5–7

2. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést a táblázatban lévő szentírásokra vonatkozóan: Milyen különbséget veszel észre azon dolgok között, amelyek számítottak és amelyek nem számítottak az Úrnak?

David A. Bednar elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja következő kijelentésében húzd alá azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek segítenek neked megérteni, mit tanított az Úr az eldereknek, amikor azt mondta, hogy bizonyos dolgok számítanak neki, más dolgok viszont nem:

„Természetesen a Szabadító nem azt mondta ezeknek a misszionáriusoknak, hogy Őt nem érdekli, mit tesznek. Inkább annak a fontosságát hangsúlyozta, hogy az első dolgokat helyezzék első helyre, és a helyes dolgokra koncentráljanak. […] A leglényegesebb dolog az a munka volt, melynek elvégzésére elhívták őket; hogy miként jutnak oda, fontos volt, de nem lényeges” (Az élő víz tározói. [Egyházi Oktatási Szervezet, fiatal felnőttek áhítata, 2007. febr. 4.], 4.; LDS.org).

3. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Hogyan mutathat neked utat a döntéseidben annak mintája, hogy mi számít az Úrnak és mi nem számít Neki?

Olvasd el a Tan és szövetségek 62:8-at, és nevezz meg két olyan dolgot, amelyre hagyatkozhatunk, amikor döntéseket hozunk, majd egészítsd ki a következő tantételt: Döntéseinket és szerint kell meghoznunk.

4. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Szerinted miért fontos a saját ítélőképességünkre, valamint a Lélek utasításaira is hagyatkoznunk?

   2. Hoztál-e már olyan döntést, amely a saját ítélőképességed, valamint a Lélek utasításai szerint történt? Ha igen, mikor? Milyen áldásokban részesültél emiatt?

Gondold át, miként tudnál még jobban a Tan és szövetségek 60–62 tanulmányozása során megismert tantételek közül egy vagy több szerint cselekedni.

5. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 60–62-t, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: